A nagyszüleim háza előtt visz el az út. Érdekes, hogy akkor még olyan nagynak tűnt a ház, az udvar, a szőlősorok, s most majdnem túlfutok rajta, úgy körbeépült, hogy alig lehet észrevenni. Pedig nekem ez volt a gyerekkor. Érdekes, hogy a pesti lakásunkra már egyáltalán nem emlékszem. Nincsenek előttem a szobák, a bútorok. Semmi. De annak a kis vályogháznak minden centijét látom magam előtt.
A szokásos hosszú házacska volt, végigfutó tornáccal. Az utca felől a két ablakos tisztaszoba, a bevetett és szépen letakart kettős ággyal, felette talán Mária a gyermekkel. Szemben vele a sublót. Ők így hívták azt a nagyfiókos szekrényfélét, amiben tárolták a ruhákat. Ma talán azt mondanánk rá: komód. Aztán volt még asztal tonetszékekkel, ha esetleg úri vendéget kellene leültetni. De hát arra ilyen ritkán járt.
Teljes írás itt olvasható:
http://www.sokszinuvidek.hu/mozaik/sublot-kemence-boedoen-komra-oeroek-emlek-a-nagyi-valyoghaza
Teljes írás itt olvasható:
http://www.sokszinuvidek.hu/mozaik/sublot-kemence-boedoen-komra-oeroek-emlek-a-nagyi-valyoghaza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése