2013. február 1., péntek

Tűzszentelő ( Gyertyaszentelő) Boldogasszony






Kovács Kálmánné Nóri levele

Kedveseim !

Már a tél nagyobb része elmúlt. Tele bajjal, bánattal, hordalékkal
Jégbontó havának2. napján, Tűzszentelő Boldogasszonyunk jelképesen
megáldja a tüzet, ami a legnagyobb tisztító erő, és elsepri a tél
fölösleges hordalékait, tisztítva testünket, lelkünket, és nyitja a
kikelet tisztult útját.
A tűz az élet, az erő, a tisztaság, Teremtő Ősurunk kegyelme.
Szeressétek a tüzet, hiszen otthont varázsol a lakásokból, megfőzi
izletesre az ételünket, ereje benne van a földet szántó ekében, és a
hazát védő kardban..
A Tűz fiai, a Nap gyermekei vagyunk. Kérjük hát Égi Édesanyánkat, áldja
meg, szentelje meg a tüzünket, ha már őseink szent szokása szerint nem
tesszük a szertartásos tűzgyújtást.


Tűzszentelés

Hamu mélyén nagy titokban
Parázs izzik, alvó tűz van
Hosszú télnek álmos éje
Borult tüzünk szép fényére.

Tűz álmodik kikeletről,
Tavaszt hozó Napistenről
Tűzszentelő Égi Anyát
Hívja már a megújulást.

Tűzszentelő Boldogasszony
Áldó kezén virágcsokor.
Tisztult égi s földi tűzben
Megéled a magyar lélek.

Új tűzre és égi tűzre
Barka ágak megélednek
Pattan aranyeső burka
Éltet szentel Égi Atya.

Tűzszentelő Boldogasszony
Terád várunk minden napon
Múlik a tél, s minden piszka
Fényed mindent megtisztít ma.

Múló télnek sáros mocskán
Tavasz éled sziporkázván
Égi Atyánk, tekints reánk
Szenteld meg a kicsiny hazánk!

Hozz színt, fényt és illatokat
Duruzsoló bogarakat
Áldd meg magyar gyermekidet
Mienk a sok szereteted.


Tűzszentelő Boldogasszony

Tűzszentelő Boldogasszony
Áldott kezén az irgalom
Tél-hordalék mocskolt tüzét
Megtisztítja, megújítja.

Tenyerében tűztündére
Lobog, hajlong énekelve
Élet tüze, nagy és fénylő
Tisztult magyarságunk eljő!

Boldogasszony áldó keze
Éleszti a fáradt tüzet.
Jő a tavasz zöldellőben
Tűzatyánk is izzó fényben.

Égi tűzben, földi tűzben
Boldogasszony kebelében
Tisztuljon a magyar nemzet
Hagyja el a sötétséget.


Jégbontó havának 2. napján Tűzszentelő Boldogasszony ünnepe

Őseink a Nap fiainak, a Tűz gyermekeinek tartották magukat. Tüzes népekként a tűz szentségként volt jelen az életükben.
A tűz az Égi Tűz, a Nap földi megnyilvánulásaként a Teremtő Égi Atya jelenlétét, az áldást, a jóságot, a szeretetet jelentette számukra.
Ezért fontos volt hát a tűz, a szent tűz a számukra. Minden házban, otthonban égett a tűz, tisztelték és vigyázták.

Időnként a tüzet is meg kellett tisztítani, meg kellett újítani. Tűz tisztításra, szentelésre alkalmas nap volt Jégbontó havának 2. napja, Tűzszentelő(Gyertyaszentelő) Boldogasszony napja.

A tűzszentelés napján hagyták kihunyni a tüzet az otthonokban, majd kitakarították a tűz helyét és a házat, és kivonultak a szent helyre. A szent helyen szertartásosan gyújtották meg a máglyát. Hétféle fából kellett rakni a szent tüzet. A tűz helyét meg kellett tisztítani, nem csak fizikailag, hanem energetikailag is, ezért a tűzrakás közben fohászkodtak. Természetes módon
Gerjesztettek szikrát. A hegyikristályon keresztül összegyűjtött napsugár lobbantotta fel a lángot.

A tűz tiszteletére doboltak, énekeltek, szertartásosan tisztelték a tűzet, az Égi Szülőket és az Égi Testvéreket..A tűzszentelő szertartás lakomával zárult. A megszentelt tűzből aztán mindenki hazavitte a saját kis áldott lángocskáját, és azzal gyújtotta meg az otthonát melegítő, az ételét megfőző éltető tüzét.

Ekkor még nem gyertyákkal vitték haza a tüzet, a szokás csak később szelídült gyertyaszentelésre. A Pray kódex XI. sz. leírja, hogy a magyar középkorban először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat.

Miért kellett a tüzet megszentelni, megújítani?
Az ősz , a tél folyamán sok jó és sok rossz dolog is került az otthon tüzébe.A várakozás idejében ( Álom havának 1 napjától, Napisten születésnapjáig ) az ellenoldal, a gonosz erő van hatalmon, hogy beteljesedjenek az emberi sorsok. A sok ártó erő megviselte a tűz ékét-fényét, meg kellett újítani.

A szentelt tűzből gyújtott és a szentelt gyertyáknak mágikus képességeket tulajdonítottak, ami Boldogasszonyunk áldása után tényleg élő varázserővé vált.

E tüzes naptól a sötét, tisztátalan, megrontott idő véget ért, és valami tisztult, új dolog elkezdődött. A tavasz, a kikelet érkezik az égi tűzből, földi tűzből, tűz által megtisztítva,
Egy szép. gazdag év ígéretével.
A sötétség űzésének az ideje ez. A szürke, borongós tél hatalmának a megtörése, az újjászületés ígérvényével.
A tűz az életerő, az élet és a tisztulás.

Nem véletlen, hogy rengeteg hiedelem fűződik ehhez a naphoz. Ám ezek a hiedelmek kijelölték a tavaszi tennivalókat, a védekezéshez adtak iránymutatást és eszközt, a megszentelt gyertyát.

Ipolyhídvégen e napin a teheneket megvesszőzték, ez időtájt. A vesszőt ez után az eke szarvára tették, hogy a tavaszi szántáskor jobban húzzanak.

E napon szentelt gyertyát kellett gyújtani nyári zivatarok idején, amikor acsarkodó idegen garabonciások, vagy táltosok a szegény ember kenyerét fenyegették a vihar felhőben dúló küzdelmük miatt.

A megszentelt gyertyát a sublót, vagy a láda fiában tartották, vagy felkötözve vékony szalaggal átkötve a falra akasztották. Kéznél legyen a házszentelésnél, vagy ha nagy beteg van a házban.
A kiszombori méhészek ezen a napon végigsöprik a kaptárakat, hogy a méhek bőségesen mézeljenek.

A gyertyaszentelésből hazaérve az asszonyok hazatérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre , hogy mindig békesség legyen a házban.
Megveregetik a gyümölcsfákat is, hogy az szépen teremjenek.

A szegedi öregek hittek a ,, kilencedős" mágiában, vagyis a kilenc kedden meggyújtott szentelt gyertya gonoszűző erejében.

Göcsejben a dagadt, felpuffadt gyomrú beteg számára levágtak egy darabot az égő szentelt gyertyából, és azt a szenvedő köldökére helyezték, üveg pohárral leborították. Hitük szerint a kialvó gyertya kiszívta a betegséget.

Tápén a ház alapjába boldogasszonyi füvet,szentelt gyertyát és sót szórnak.

A pricsei asszony szentelt gyertyát vidd az istállóba, amikor ellett a tehén.

A kígyók, a békák, a cserebogarak gyertyaszentelőig lefelé mennek a földben, akkor megfordulnak, jönnek felfelé.

Tűzszentelő Boldogasszony napja megválasztó volt az időjárásban is. Az e nap jellegéből hosszabb időre meg tudták határozni, milyen idő várható.

A téli álomból a medve kijön a barlangjából, és rossz időt talál,kint marad, mert tudja, ez csak félrevezető álom, a tél már a végét járja.

" Ha fénylik a gyertyaszentelő,
A száraz íziket vedd elő!" - mondja egy Dél-vidéki mondás. Ez azt jelenti,ha jó idő van, "mégeccer" olyan hideg lesz.


Ha gyertyaszentelő előtt megszólal a pacsirta , utána még sokáig fog hallgatni, mert hideg lesz.

Ameddig gyertyaszentelő napján a nap besüt a pitvarba, addig majd behadar a hó.

Ha csepeg az eresz, rossz tavasz lesz, enyhe idő rossz termést jelez, egész napos eső jó termést.

Ha gyertyaszentelőkor a farkas beordít az ablakon, akkor rövidesen jó idő lesz. De ha gyertyaszentelőkor jó idő van, megette a fene! Hosszú lesz a tél!






február 2 – gyertyaszentelő boldogasszony
http://ahimre.freeblog.hu/archives/2009/02/01/Februar_2__Gyertyaszentelo_Boldogasszony/






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése