A szeretet gyógyít – Giuseppe Moscati, a szegények orvosa I-II.

Giuseppe Moscati (1880-1927) orvos Nápolyban élt és gyógyította a betegeket a XX. század első évtizedeiben, nem csak kiváló diagnoszta és nagy tudós volt, de emberségből is ragyogó példát mutatott kortársainak és az utókornak is. Orvosi pályafutását teljes egészében a legszegényebbek szolgálatába állította.

Giuseppe Moscatit II. János Pál pápa 1987. október 25-én a Szent Péter téren szentté avatta. Ő volt az első XX. századi orvos, akit oltárra emeltek.

Giacomo Campiotti filmjében párhuzamosan mutatja be a középpolgári családból származó Giuseppe és kollégája, egyben legjobb barátja, Giorgio Piromallo életét. Utóbbi apja dúsgazdag, híres orvos, így Giorgio útja előre ki van kövezve, annak ellenére, hogy kevésbé tehetséges. A két ifjú alapvetően eltérő jellem. Giuseppe számára legfontosabb a gyógyítás, a betegekkel való odaadó törődés, ezért még szerelmét, a szépséges Elena Caiafa hercegnőt is elhanyagolja. Giorgio könnyen veszi az életet, nem teng benne túl a hivatástudat, ideje nagy részét egy mulatóban tölti, a gyönyörű táncosnővel és énekesnővel, Cloéval, akit élete szerelmének nevez. Ám amikor apja válaszút elé állítja, vagy a táncosnő, a kicsapongó életmód folytatása, vagy egy tökéletesen felszerelt orvosi magánrendelő, s emellett egyetemi katedra is, Giorgio szakít Cloéval, elhagyja őt, nem törődve azzal, hogy a lány áldott állapotban van tőle.

Giuseppe számára a betegek fájdalma nem csupán fizikai fájdalom, hanem mint egy testvér, egy felebarát segélykiáltása, melyen az orvosnak enyhítenie alapvető kötelessége, minden szeretetével. Tanítványait így inti: „Tudnotok kell, hogy akár egy gesztussal is enyhíthetitek a beteg fájdalmát, vagy egy helyes tanáccsal, néhány helyes szóval, öleléssel, nem csak a rideg orvosi receptekkel. Érezzétek az isteni energiát, ami átmegy rajtatok. Meghallhatjátok a szív dobbanásait, a lélegzés ritmusát. Ha megtaláljuk ezt az erőt, felerősödhetnek az ösztöneink, segítenek a diagnosztizálásban.” 

Giuseppe Moscatinak sokféle ellenállást kell legyőznie. Az idősebb orvosok – élén Delilo professzorral – értetlenül figyelik, hogy a kötelező vizsgálatokon túl szeretettel közeledik a betegekhez, hosszasan elbeszélget velük. A sokáig merev szabályok között élő, de idővel Moscati legodaadóbb segítőjévé vált Helga nővér felismeri: „… megjelent maga. És megértettem, hogy irgalom nélkül a kötelesség meg az igazság is, pusztán üres szavak.” A bizalmát teljes mértékben Krisztusba vető, mélyen hívő, de a hamis illúziókat elvető Helga nővér nem titkolja, hogy Moscati doktornak rengeteg ellensége lesz: „magának csak kritika, irigység fog jutni, és nagyon kevés elismerés. Azt mindig az kapja majd, aki feleannyit sem ér, mint maga.”

Giuseppe Moscatit orvosi hivatásában mindvégig az a belülről fakadó irgalmas hit és meggyőződés hatja át, hogy „Jézus él minden betegben.” A szegények orvosának szájából a szeretet szó nem sokszorosan lejáratott, üresen kongó fogalom, hanem a mindennapokban folyamatosan megélt gyakorlat. A legszegényebb, nincstelen betegeket saját otthonában kezeli, pénzt ad nekik, gyógyszerre, ételre. Amikor mindez súlyosan megrendíti az anyagi helyzetét, eladogatja a család értékes bútorait, festményeit. Élete végére elszegényedik, de ő így boldog, „ebben a semmiben” talál meg mindent, önmagát teljesen kiüresítve, tökéletesen feloldódik mások szolgálatában.

Giuseppe Moscati nem csupán az anyagi értékeiről mond le. Szerelme, Elena lázad a társadalmi konvenciók ellen, de nyugalmas életre vágyódik, egy szép családi otthont szeretne, sok gyerekkel. Giuseppe életének azonban központi hitvallása, amit a gyakorlatban is folyamatosan megcselekszik: „Azzal vagyok, akinek szüksége van rám. Orvos vagyok… Az én életem nemcsak az enyém, hanem a betegeké, meg a szegényeké.”

Elena képtelen ezt elfogadni, ezért az életet és az orvosi hivatást is lazábban felfogó Giorgio Piromallo felesége lesz. Ám Giuseppe emberi nagyságát jól jellemzi, hogy nem neheztel emiatt sem Elenára, sem Giorgióra. A lelki kapcsolat továbbra is megmarad közte és Elena között. Amikor pedig meghal a mestere, Monteforte professzor, Moscati nem fogadja el a neki felajánlott egyetemi katedrát – noha az őt oly sokra tartó mestere az utódjának tekintette –, hanem Giorgiót ajánlja maga helyett, ő pedig a kórházban marad, a legszegényebbek és legbetegebbek között.

Giuseppe Moscati nem csupán a betegek fizikai szenvedését enyhíti, hanem lelkileg is gyógyítja őket. A fent említett és egész életében istenkereső, az ateizmushoz közel álló Monteforte professzor életének utolsó perceiben azt kéri tőle, mondjon el a lelki üdvéért egy Miatyánkot. Giuseppe személyiségének lelkeket átalakító kisugárzása mutatkozik meg Cloe esetében is. Amikor a Giorgiótól eltaszított, közös gyermeküket az utcán megszülő lány vérmérgezést kap, s a kórházban retteg a haldokló betegek látványától, Giuseppe befogadja őt a saját otthonába és ápolja, a lánnyal először ellenségesen viselkedő, majd később megbékélő nővérével, Ninával együtt. Cloe szenvedélyesen gyűlöli Giorgiót, mivel nem csak hogy elhagyta, de még pénzt is akart neki adni, hogy abortáljon. Cloe sokáig táplálja magában ezt a gyűlöletet, de végül, megtapasztalva a Giuseppéből és Ninából feléje áradó önzetlen szeretetet, elpárolog lelkéből ez a romboló érzés, s betölti az ő lelkét is a mindenkire kiterjedő szeretet. Halála előtt nem sokkal így búcsúzik tőlük: „Befogadtak a házukba. Körülvesznek a szeretetükkel. Ez a szeretet teszi boldoggá az embert. Amit másoknak adhatunk, és nem kérünk érte semmit… megbocsátottam neki.” 

Giuseppe Moscati még egykori jó barátja, ám később vele szembeforduló, már-már ellenségesen viselkedő Giorgo Piromallo lelkét is megérinti. Giorgio sokáig abban a tévhitben él, hogy Giuseppe folyamatosan emlékeztetni akarja őt arra, hogy mennyivel gyarlóbb életet él, mint ő. Giorgio képtelen szembenézni vétkeivel, bűneivel – főleg amit Cloe és a közös gyerekük ellen elkövetett, a lány utolsó kívánságát sem teljesítette, a halálos ágyánál sem látogatta meg –, s gyengesége miatt Giuseppére haragszik. Ő azonban krisztusi szeretettel és türelemmel várt arra, bízva Isten kegyelmében, hogy Giorgio egyszer még elmegy hozzá, s ez be is következik, nem sokkal a halála előtt, elhozva a békés feloldást kettőjük viszonyában, s a lelki megtisztulást Giorgio számára.

A film által bemutatott és a valóságban is élt Giuseppe Moscati egész életét áthatotta a szeretet-Istenbe vetett mély hit és a nagyfokú felelősség másokért, amit tevékenyen megvalósított a mindennapokban. Ahogy azt a filmben már súlyos betegen megfogalmaz, barátaihoz írt búcsúlevelében: „Az Úr megadott nekünk mindent, de életünk végén el kell tudnunk számolni az adományaival. Nem a tudomány, hanem a szeretet változtatta meg a világot… Dicsőség, győzelem, gazdagság, tudomány, mind porba hull, az élet minden gyönyörűsége elmúlik, csak az örök szeretet marad meg, minden jónak a forrása, a szeretet, mely túlél minket. Mert a szeretet Isten…”

Giacomo Campiotti érzelmekben gazdag, lelkeket megérintő filmet készített a XX. század első harmadában élő dél-olasz szegények orvosáról. Reménykedjünk abban, hogy egyszer majd lesz magyar filmrendező is, aki mozit készít a mi Giuseppe Moscatinkról, a szegények hercegéről, Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Giuseppe Moscati – A szeretet gyógyít I-II.
Színes, olasz életrajzi film, 2007., 202 perc
Rendezte: Giacomo Campiotti
Forgatókönyvíró: Giacomo Campiotti, Falcio Campus
Főbb szereplők:
Beppe Fiorello: Giuseppe Moscati
Ettore Bassi: Giorgio Piromallo
Kasia Smutniak: Elena Cajafa
Paola Casella: Cloe
Kiadja: az Etalon Film Kft.

Cikk forrása: http://www.magyarkurir.hu/hirek/szeretet-gyogyit-giuseppe-moscati-szegenyek-orvosa-i-ii