A megcsalásról...

Kedves Barátom!

Csakúgy, mint előző héten, most is a kérdező-napokra érkezett kérdésre írott választ szeretném Veled megosztani. 

* * *

Egy „megcsalás” utáni helyzetben, a megbocsátás, az önbizalom visszaépítése és a féltékenység feloldása hogyan lehetséges?

VÁLASZ: Sehogyan. Tudom, hogy ez nehéz kérdés, hiszen mélyen az ember elevenébe vág, de valójában ebből a körből nem lehet kilépni. Fontos tehát megérteni annak a működését, hogy miért is keletkezik az emberben az az érzés, hogy megcsalták, hogy elveszítette az önbizalmát, és hogy meg kéne bocsátani.

Az egész oka (ami nem rossz, vagy nem hibás, egyszerűen csak tény) az ego. Vagyis az az „én”, aki úgy nőtt fel, hogy a saját sikerességét, a saját szépségét és szerethetőségét a külvilágból érkező visszacsatolások alapján építi fel. Azaz, ha kevés ember szeret: akkor rossz vagy. Ha sokan szeretnek és elismernek: akkor jó vagy. Ha megcsalnak: akkor nem vagy elég jó. 
Ez egy program, ami fut benned, amivel azonosítod magad, és mivel ebből a programból általában nem sokan tudnak kilépni, ezért nincs megoldás számodra. Erre írtam, hogy „sehogyan”. 

A párkapcsolat programja azt mondja: „ő az enyém”. Annyira összefonódik két ember, vagyis inkább legtöbbször a két ego, hogy egymás meghosszabbításaként kezdenek el létezni. S az elme tulajdonsága az, hogy mindent szeretne kontrollálni, irányítani, hogy elkerülje a negatív érzéseket. Csupa-csupa BIZTONSÁGOS, jól kiszámítható tevékenységeket vár el önmagától is, és a társadtól is. Ha elképzeled mondjuk, hogy mi lenne a legszuperebb, legboldogabb létezés a társaddal, akkor az egy előre jól definiált, semmi váratlant nem tartalmazó élet lenne, ahol minden ki van számolva. Ahol minden biztonságos.

Namármost, az élet nem ilyen. Az ÉLET túlmutat az elmén. Az elme, a gondolkodásod nem képes lekövetni azt, ami az ÉLETben történik és történhet veled. Ezért szenvednek az emberek az élettől, mert csupa olyan dolog történik, amire nem számítanak, és nem számíthatnak. 

Mint például a megcsalás. Kívül esett az elvárásodon. Pedig az ÉLET mindig változik, soha sem állandó, folyamatosan mozgásban van. Amit tudsz tenni, hogy elengeded azt az én-t, aki szenved, aki az alapján ítéli meg magát, hogy milyen a társa.
Nem azért csaltak meg, mert nem vagy elég jó. Egyszerűen ezt történt és kész. Nem is csaltak meg, hiszen a társad nem a tiéd, ő nem a te részed, nem az elméd része. Tőled valójában teljesen független emberi létező, csak azt gondoljuk, hogy valamiféle kötelék van két ember között. Tudom, ezt játsszuk több ezer éve, ezért nem is fogadható el esetleg, amit mondok.

Ami neked fáj, az az „én”. Akit bántottak, és még mindig és örökké bántani fognak, amíg a világ. De amikor TE nem az „én”-ben fogsz lakni, akkor egy megcsalás nem lesz más, mint az élet változása, tökéletes ritmusban. És ez is a növekedésed része, ahogy kis-énből, Egész leszel. Mint ahogyan a magocska is kihajt, és kilép az anyaföldből. Megcsalja őt? Hiszen onnan már nem csak a földből táplálkozik, hanem a fényből, levegőből is. Ugye milyen szemét az eső, hogy már ráesik, ahelyett, hogy a föld adná a magnak a vizet?

Csak pusztán a gondolkodásmódod eredménye a fájdalom. Kezdj el másképp „gondolkodni”, másképpen a világra nézni, és a fájdalom elmúlik.

Sok szeretettel,

Kiss Balázs Kunó