Dr. David R. Hawkins- Tudatszintek

Minden egyes tudatszintet neki megfelelő érzelmek jellemeznek, melyek a Térkép legalján a legnegatívabb és legpusztítóbb érzésekkel kezdődnek, és amelyek öngyilkossághoz, önutálathoz stb. vezetnek. Legalul található még a bűntudat, a rombolás folyamata, és az a fajta látásmód, mely a világot a bűn, a szenvedés, a kísértés és a katasztrófák színhelyeként értelmezi. Ennek a világnak az Istene így válik a végső pusztítóvá, aki végső soron az emberiség abszolút ellensége, hiszen gyűlöli az embert, és örökre a pokol tüzére hajítja, ami a gyűlölködés végső megnyilvánulása.

E szint felett találjuk a Fásultság szintjét, melynek kalibrációs értéke 50.
Az érzelmek a kétségbeesés reménytelen világát tükrözik, a kísérő folyamat pedig az életenergia elvesztése. A világ reménytelennek tűnik, egy reménytelen világ Istene nem szeretetteljes, nem törődik az emberekkel, elnéz mellettük, és csupán bűnös férgeknek tekinti őket. A reménytelen kitaszítottság érzése kíséri, Istent pedig egyáltalán nem létezőnek gondoljuk. E szintet tükrözik az emberiség reménytelenségéről és az Isten haláláról szónokló egzisztencialista gondolkodók.

A Bánat szintjén találjuk a veszteséget, a sajnálkozást, a csüggedést és a lelkesedés halálát. A szomorúság világát látjuk, és egy olyan Istent, aki nem törődik, nem szeret, mivel szomorú és reménytelen világot teremtett.

A Bánat felett találjuk a Félelmet, mely energiamező romboló irányt mutat. Aggodalom, szorongás, pánik és rémület jellemzi. Leengedünk, a világ pedig ijesztő helynek tűnik. Ennek a rémisztő világnak teremtője és Istene ezért egy büntető isten, aki vég nélküli fenyegetésekkel tart félelemben.

A Félelem felett található a Vágyakozás, melyet többségünk jól ismer. Az embereket csapdába ejtik az akarás és a sóvárgás érzelmei. Bekeríti őket az, amire vágynak, ami frusztrációt teremt és egy olyan Isten képét, akitől elkülönülnek, hiszen ez az isten mindig visszatartja tőlük azt, ami ahhoz szükségeltetik, hogy teljesnek és egésznek érezhessék magukat.

A következő energiamező felfelé a Harag, ami komoly jelentőséggel bír. A Harag energiája 150-nél sokkal nagyobb, mint a Bánaté (75). Egy bánatos embernek nagyon alacsony az energiaszintje, de nyilvánvaló, hogy egy dühös embernek óriási energiakészlete van.
Ezen a szinten olyan érzelmek jelennek meg, mint a neheztelés, a gyűlölködés és a sérelmezés, ami a tudatosság folyamataiban kiterjedésként zajlik. A haragból az ember a háborúk, a konfliktusok és az ellenségek versengő világát látja. Isten így polarizálttá válik, egy megtorló és dühös istenné – a nagy büntetővé.

A Harag felett következik a Büszkeség, illetve a spirituális munkára alkalmazva a Spirituális Büszkeség 175-nél. Láthatjuk, hogy a tudatskálán felfelé haladva egyre több az erő. A mezők egyre jobb érzésekkel járnak, ám a Büszkeség még mindig egy romboló érzelem, és ezzel minden spirituális irodalom egyet is ért. Arrogancia és megvetés jellemzi, az i-re a pont pedig a tagadás. A tudatban végbemenő folyamat ezen a szinten a felfuvalkodás. A spirituális munka kapcsán e hozzáállást tükrözve az illető nem hajlandó a dolgokat átbeszélni.

A Büszkeség szintjén lévő személy mindent a hiúság, a fontoskodás és a státusz szerint értelmez, ami olyan Isten-képhez vezet, ami két irányba is haladhat. Ez lehet az ateista álláspont, mely az intellektuális arrogancia következménye, és ami szerint a balféltekés intellektus az ember legmagasabb rendű képessége. Következésképp az észérv dönti el, hogy Isten vajon létezik-e vagy sem. Lehet továbbá a vakbuzgó vagy bigott álláspontja, aki azt állítja, hogy az adott téma minden tudásával rendelkezik, és aki büszkeségében arrogánsan és megvetően viseltetik minden más állásponttal szemben (pl. „halál a hitetlenekre”). Ez nyilvánvalóan a felfuvalkodott ego szüleménye. E szinttel együtt az eddig felsorolt álláspontok mind a 200-as szint integritásának határvonala alá esnek.

Dr. David R. Hawkins - Gyógyulás és Felépülés V. fejezet (IV. rész)

Fordította: Hawkins Tanulócsoport