Az isteni Jelenlét megtapasztalása melletti döntés kívül esik az időn.
Ez azt jelenti, hogy semelyik jövőben nem létezik; csak a jelenben juthatunk el hozzá.
Ennek nincs és nem is lehet más szükséges feltétele, hiszen a jelen pillanat állandó,
sohasem változik, soha nem tűnik el a tegnapban vagy a hol-napban.
Ami azt illeti, elkerülhetetlen. Mindenki teljes biztonságban van a most jelen pillanatában.
A megfigyelés nyilvánvalóvá teszi, hogy csupán a dolgok megjelenése változik.
A most mozdulatlan, a vetítővászon változatlan.
Noha a film forgatókönyve változik és a történet kibontakozik,
ez is csak a most jelen pillanatában történhet.
A „mostság" a tapasztalás legalapvetőbb, mindenen túlmutató, mindenható, változatlan és elemi követelménye.
Ez a létezés és a van tudomásának lényege. Lehetetlenség a most kézzelfogható, alapvető valóságán kívül létez-ni.
Csak ez a pillanat létezik.
Saját Énünk tudata az egyetlen Szem, amellyel bármit is megtapasztalhatunk vagy megismerhetünk.
A valóságosság belülről fakadó érzetével az Én ruházza fel a „külső" környezetet, amely ezért tűnik valósnak.
A valóságosság érzetét tehát a tudat vetíti ki az én által, és az Én-ből ered.
Ezért nem a valós világ jelenik meg előttünk.
Valójában e látszólagos valóság forrása vagyunk.
Tulajdonképpen a világ egy szórakoztató mű-sor, és mint egy mulatságot, könnyedén kellene venni.
A menny bennünk van, és az éberség tárja fel előttünk. A világ csupán egy jelenség.
Színjátéka az eltorzult észlelés káprázata, amely azt a képzetet kelti,
hogy a világ nagy, hatalmas és állandó, az Én pedig kicsiny, gyenge és átmeneti,
holott ennek éppen az ellenkezője igaz.
Az észlelés által meghatározott megjelenési formájába vetett hit nélkül
a valóságosnak vélt világ szertefoszlik.
Ha úgy döntünk, hogy az öröm és a békesség belső, mindig jelenlévő lehetőségével azonosulunk,
a világ mulatságos vidámparkká változik, és minden színjátékot egyszerű színjátéknak látunk.
Mindig megvan a lehetőségünk, hogy a valóságot, a békét és az örömöt válasszuk,
habár ezeket látszólag elfedi a tudatlanság és a tudattalanság,
amely a más lehetséges gondolkodásmódbeli szokások választásának következménye.
A belső valóság akkor fedi fel magát,
amikor átadva magunkat Istennek, minden egyéb lehetőséget elutasítunk.
Dr. David R. Hawkins A Valódi Én hatalma 38. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése