Zsoltnak tetszett Réka ereje, esze és energikussága. Nagynak, erősnek és különlegesnek érezte magát attól a lendülettől, figyelemtől és gondoskodástól, amivel a lány körülvette őt. Mintha Réka szerelmének elnyerése kárpótolta volna mindazért, ami az életéből hiányzott. Réka szívesen harcolt mindazért, ami a férfinek fontos volt. Végigasszisztálta az állásváltását, a cégalapítását, a szüleivel való konfliktusait, a házépítését – szívből és őszintén vállalta a Zsolttal együtt járó „feladatokat”.
Zsolt eleinte ünnepelte mindezt, büszke volt Rékára,
bevonta a lányt minden ügyébe, feladatokat és felelősséget bízva rá. Idővel viszont megváltoztak az érzései. Úgy élte meg, hogy Réka ellene erős… Egyre gyengébbnek látta magát a lány mellett ez dühöt váltott ki belőle, ezért „le akarta fokozni”, alkalmatlannak, ügyetlennek beállítani őt.
Kötözködni kezdett vele. Mindenért. Hogy ő otthon pihenni akar, nem a világot megváltani, hogy Réka „tanulja meg végre őt a jó tempóban békén hagyni”. Kedvese szinte már semmit nem tudott úgy elmondani, hogy Zsolt ne kössön bele, ne minősítse, ne véleményezze, ne mondja meg, hogy mit kéne, vagy kellett volna a lánynak tennie…
Zsolt a családi ünnepekbe is rendre belerondított, konfliktust gerjesztett, mert nem bírta elviselni, hogy az anyja kijön Rékával. Összeszorult a gyomra ettől a női szövetségtől, bár nem tudta, hogy miért. Odáig fajultak a férfi játszmái, hogy egy villanykörte kicserélését is képes volt hetekig halogatni, mert tudta, hogy a Réka mennyire utálja ezt. Ha pedig nélküle lettek megoldva a valóban halaszthatatlan és fontos dolgok, Zsolt vérig sértődött a „bizalommegvonás és tiszteletlenség” miatt.
Három éves volt eddigre a kapcsolatuk, elmúltak harminc évesek, és Réka „ultimátumot” adott Zsoltnak: szereti őt, de így nem hajlandó folytatni, nem akar így élni – kérjenek segítséget, menjenek el magukról beszélgetni egy szakemberhez. Családra, szeretetkapcsolatra, párbeszédre és megoldásokra vágyik egy felnőtt férfival, és nem érzelmi taposóaknák kerülgetésére egy sértődékeny, irracionális „kamasszal”. Ha a férfi még abba is beleköt, hogy Réka a fotelben ülve, vagy a kanapén nézi-e a tévét, ha vitákat provokál az esti ölelkezés és meghittség helyett, akkor hogyan lennének ők alkalmasak egy gyermek felnevelésére?
Zsolt megoldandó feladata viszonylag hamar kiderült a terapeutánál: még nem vált le az őt egyedül nevelő édesanyjáról, és nincs jó mintaként szolgáló apaképe sem. Fél felnőni, fél elköteleződni, Rékát pedig azért provokálja, mert vele akarja lemeccsezni mindazt, amit a saját anyjával nem harcolt meg. Zsolt azt hitte, vágyta a női erőt, de a lelke valójában félt tőle.
Zsolt sajnos két találkozó után hátat fordított a párterápiának, és kategorikusan nemet mondott az egyéni önismereti munkára is. Elsáncolta magát a dühe mögé és onnan acsargott Rékára, aki önismereti csoportba járt.
Mikor Réka változtatni kezdett a dolgaikon, és mind kevésbé volt kapható a régi forgatókönyvek szerinti játszmákra, Zsolt már az önuralmáért, és a higgadtságáért is büntette. Harcot akart, nem megértést! A kapcsolatuk néhány hónapon belül végképp zátonyra futott.
Ha csak a pár egyik tagja kezd el önmagán dolgozni, ott borítékolható, hogy külön úton fog haladni az életük. Belekerülhetünk egymás életébe, de nem feltétlenül mi aratjuk le azt a termést, aminek a magját elhintettük. Néha magára kell hagyni a másikat (akár véglegesen is), hogy „megfájja” a maga változásait – ami a jelenlétünkben nem következne be.
Bíró Rita life coach
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése