Thoth és számos más felemelkedett mester, köztük női társa, Szesat is, nemrégiben visszatért a „Nagy Falon” túl található tér/idő/dimenzióból, vagy az oktávok közötti űrből, amely felé jelenleg tart az emberiség.
Thoth első neve az ősi időkben valójában egy címet takart, „Chiquetet”, ami azt jelenti, „a bölcsesség keresője”.
Amikor Thoth visszatért az univerzumok következő oktávjából, személyisége teljesen átformálódott.
A valóság megértésére irányuló állandó szenvedélyét olyan tudás váltotta fel, ami meghaladta szüntelen keresését, és rendkívül nyugodttá és hig-gadttá tette.
Megjelent nekem, a szemembe nézett, és a következőket mondta:
„Drunvalo, mi, a Föld gyermekei, a kezdetektől fogva keressük a teremtés és az emberi tapasztalás közötti kapcsolatot. Mi (és itt a felemelkedett mesterekre gondolt) mindannyian próbáltuk megérteni, hogy az emberi gondolatok, cselekedetek és csodák mi módon állnak összefüggésben egymással.
Egy ideig abban a hitben éltünk, hogy tisztában vagyunk vele, most azonban már tudjuk, hogy ennél még jóval több is van, mit megtudhatunk. Most már egészen világos — amikor az elmén keresztül teremtünk, egy természeténél fogva kétpólusos eszköz segítségével formáljuk a világot.
S bár a teremtésre irányuló szándékaink lehetnek jók, az elme minden esetben jót és rosszat is fog teremteni, mert ez a természete. Azt javaslom, kizárólag a szív szakrális terén keresztül próbálj teremteni, mert a szív csak az egységet ismeri, és a szándékot sötét oldala nélkül fogja valósággá formálni.”
Elképesztően csodálatos kinyilatkoztatás volt ez számomra. Csak álltam ott Thothra bámulva, és azonnal megértettem a szavaiban rejlő igazságot. Módfelett izgatottá váltam — miként gyakran teszem, ha valami nagyon fontos dologgal találkozom – és alig vártam, hogy a gyakorlatban is kipróbálhassam Thoth tanácsát.
(Forrás: Drunvalo Melchizedek:Élet a szívben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése