2015. február 25., szerda

Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja február 25.




Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja február 25.
Ezen a napon emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött nemzettársainkra, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon emlékezünk mindazokra, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott.

A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Európában a számuk eléri az 1 milliót. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

Illyés Gyula , Egy mondat a zsarnokságról, részlet



Remák János Malenkij robot lemezével emlékezve rájuk.http://www.remakjanos.net/default.html . Jani 2011-ben felkért az előszó megírására. Én az alábbival hajolok meg előttük tisztelettel: 
- Csillagok útja, Fények útja, távoli múltba nézz vissza. Emlékezve azokra, kik szívükben őrizték az embert próbáló időkben is Fényük magját, magyarságuk. Határtalan megtartó erejüket hitük adta, amellyel külhonban sorsukat Isten kezébe ajánlva harcoltak. Végezték a sors által kijelölt feladatuk, melyben éheztek, fáztak, nélkülöztek, kegyetlen körülmények közt éltek, meleg családi fészektől messzire kerültek. Fájdalmaikat, megpróbáltatásaikat a Fénybe emelve és átminősítve, egy magasabb cél érdekében haladtak előre. Szívükben őrzött magyarságtudatuk, hazájuk iránti szeretet vezérelte őket, és adott erőt számukra a sors legnehezebb pillanataiban is. Mély, szívből jövő szeretettel és tisztelettel hajoljunk meg ezen magyar testvéreink előtt, és kegyelettel emlékezzünk azokra, kik megjárták a Hadak útját, beteljesítették életük útját, s már a Fényhazából tekintenek le ránk. Szívünkben dicső emléket állítsunk ezeknek az elhunyt hősöknek, és azoknak a bátor lelkeknek, akik még ma is élnek és a múltról mesélnek. Az Örök Világosság fényeskedjen felettük, utat mutatva a felnövekvő Nemzedéknek.
A Kegyelem Fénye oldja fel fájdalmukat és adjon megnyugvást számukra,- Egy új, egy szebb, szeretetteljes jövő reményében. (Feketéné Lendvai Katalin)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése