2013. július 5., péntek

A Lélek új erőt kap

1326979759_19726831704f181aafa6e6b_240_10006.jpg

Az angyali lelkek köztünk élnek. Fizikai szemünkkel nem látjuk őket másnak csak egy egyszerű embernek, nem rendelkeznek angyali külsővel. De valahogy mégis másabbak a többi embernél, valahogy nyitottabbak, mosolygósabbak, segítőkészebbek, finomabb és érzékenyebb lelkületűek. 
Egy életigenlés van bennük, az emberi lét legmélyebb bugyraiból is fel tudnak állni és tudnak újra kezdeni.
Istenbe vetett hittel és bizalommal élnek, és erre próbálják rávezetni társaikat is.
Én úgy hiszem, Magyarországra igen sok angyali lélekkel megáldott ember született. Az Angyalok léte emberi sorsban igen nehéz, és igen sok magyar ember léte szintén nem mentes a küszködéstől, a mindennapi élet nehézségeitől. Sokunknak valahogy másképpen van kódolva a lelkünk a többi embernél.
Ezeknek az embereknek a nehézség abból adódik, hogy angyali lelkük, igen nehezen tud alkalmazkodni az anyagi világ sűrű rezgése által kiváltott élethelyzetekhez. Ártatlanok és naivak Ők, szeretetteljesek, mindenkiről csak jót feltételeznek. Sokan nem értik meg azt a minőséget, amit képviselnek. 
A jó szándék és a segítőkészség sokszor visszájára fordul náluk, mert túl vállalják magukat. Önmagukat sem kímélve segítenek másokon, és sokszor a környezet ráhatása által elhiszik magukról, hogy nem jók semmire. 
Nem tudnak beilleszkedni az adott rendbe, nem érzik magukat igazán jól ebben a világban. Ami felvidítja lelküket az a természet közelsége. Feltétel nélküli elfogadással vannak a természet lényei felé. Ugyanakkor az emberek felé sokan egy védőbástyát húztak, óvatosak lettek, mert a sok bántás és meg nem értettség nyomott hagyott szívük rezdülésén. Minden vágyuk, hogy egy szeretetteljes világban éljenek, ahol a lélek gyengéd rezdülése által egy olyan közeg alakul ki, amelyben csoda élni. Minden vágyuk, hogy megértessék az emberekkel,- a legfontosabb dolog a szeretet, a másik ember tisztelete.
Néha elvesztik Fényszárnyaikat, mert annyira alámerítkeznek az anyagi lét mocsarába. De Isten soha nem hagyja elveszni Őket, hisz a maguk módján hírvivők, ébresztők.
Ébreszti, felrázza Őket, hogy emlékezzenek isteni mivoltukra, küldetésükre.
Életem során sok angyali lélekkel megáldott emberrel találkoztam, munkám során pedig sok lelket ébresztettem rá angyali minőségére. 
Sokan jöttek úgy hozzám, hogy energetikai Fényszárnyaik már nem pulzáltak, összetörtek, szinte gúzsba voltak kötve. És, hogy mindez miből adódik?
- Még nem ébredtek még rá angyali mivoltukra, az anyag káprázatába merítkezve, azonosultak a többi emberrel, és bizony sokszor és sokan elhitték magukról, mert elhitették velük, hogy Ők aztán nem alkalmasak semmire, nem erre az életre valók.
Ha visszagondolok rá, még most is könnyek szöknek a szemembe, milyen csodálatos érzés volt Őket ráébreszteni angyali mivoltukra, saját erejükre. 
Felszabadítani gúzsba kötött Fényszárnyaikat, leoldani kötéseiket az anyag rabságából, és utána melegen megölelni egymást….
   Mindannyian tiszta Fényként jövünk a világra, csak környezetünk ráhatása, az élet viharai, a társadalom, családunk elvárásai mindezt elfeledtették velünk.
A mai megfertőzött anyagi káprázat világa pedig pont ezt akarja elhitetni velünk, nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég talpraesettek, akkor tudunk előrébb jutni, ha céljaink elérése végett mindenen és mindenkin keresztül gázolunk.
Az emberi ellehetetlenítés korát éljük. Amikor nincs meg az egymás iránti tisztelet és szeretet. A pénz és vagyon nem határozhatja meg az emberi értéket.
Attól, hogy sok tisztességes magyar ember anyagi gondokkal küzd, nincs állása, ellehetetlenítették, földönfutóvá vált, mert elvették az otthonát, mert hit és bízott a fennálló hatalomban,- sokkal szebb és ragyogóbb lélekkel rendelkezik, mint bármelyik olyan ember, aki saját érdekei elérésében gátlástalanul becsapja és felhasználja embertársait, környezetét sem kíméli, szülőföldjét pedig megbecsteleníti.
Az összefogás ideje jött el, a tényleges összefogásé. Ezt pedig nem tudjuk mással megtenni csak szeretettel. Elébb a családokban, a kisközösségekben kell, hogy feltámadjon a szeretet és az egymás iránti elfogadás készsége. És ha ez megtörtént, akkor tudunk nagy dolgokban gondolkodni.
A lényeg, hogy a másik embert az angyalszemeinken keresztül lássuk, és a szeretet rezdülése által, a bezárt szív megnyílik, a Lélek új erőt kap.
És ez az Új Erő képes lesz arra, hogy Magyarországon elinduljon egy példamutató változás. De mindehhez el kell hinnünk, hogy rendelkezünk az Istentől kapott kegyelemmel és jósággal, azzal a tudással, ami Őseinket előrébb vitte, és most példaképpen állítja elénk.
Merjünk magunkra találni, merjük megtalálni magunkban az Isteni Lét Forrását.
Ezeket a sorokat ajánlással írtam, hisz tanulom, tapasztalom életem minden pillanatában.
Áldással és Fénnyel: Feketéné Lendvai Katalin

2013. július 5.
 
 
292034_359683097444180_644614601_n.jpg
 
Úgy mondják, hogy amikor megszületünk, mindannyian tiszta, hibátlan gyémántként jövünk a világra. Aztán az életünk  során sok-sok érzelmi "szemetet" szórunk erre a drágakőre, amely eltompítja annak szépségét és természetes ragyogását. 
Amikor felnőtté válunk, ezt az egész szeméthalmot fényesen csillogó lakkal festjük be, hogy elfogadható legyen. Csak anyit tettünk, hogy a szemétdombot talmi csillogással vontuk be, de midőn a külvilág felé fordulunk és bemutatkozunk, hogy "íme, ez vagyok én", csodálkozunk, hogy miért nem talál minket senki lenyűgözőnek.
Ám, ha különösen szerencsések vagyunk, valamiféle kegyelem vagy sorsfordító tanfolyam, könyv, krízishelyzet vagy betegség révén az élet megajándékoz bennünket a lehetőséggel, hogy keresztültörjük ezt a lakkozott burkot. 
Ekkor úgy tűnik, hogy egy ideig csak a szemétdombot lapátoljuk. De végül, a sok hulladék és kacat alatt feltárul a fölbecsülhetetlen értékű drágakő, ami mindig is ott szikrázott a maga tiszta tiszta, hibátlan szépségében.
Felfedezzük, hogy mindig is ez a tiszta, tökéletes gyémánt voltunk, csak életünk eddigi időszakában végig azt hittük, hogy az a limlom vagyunk, ami ezt eltakarta. 
Néhányunk, bár megpillantja saját belső ragyogását, mégis hamar megfeledkezik róla, vagy pontosabban úgy tesz, mintha nem tudná, ki is ő valójában, és újra a fényes, lakozott felszínnel azonosítja magát.
Brandon Bays: Belső utazás (részlet)

Átlépés az ÚJ VILÁGBA

 21753_214100045396912_710380307_n.jpg

 Nem engedheted, hogy a fizikai világ káprázata maga alá temessen. Oszlopai már rogyadózóban, s egy ÚJ VILÁG van születőben.
Az átmenet keserves évei egyszer csak boldog valósággá válnak. 
De, hogy eddig eljuss, ahhoz mély alázat, Istenhit, türelem szükséges.
Nem adják ingyen az átlépést az ÚJ VILÁGBA.Kemény, befektetett munka szükséges, melyben Önmagadra találsz, Önmagad mesterévé válsz.Sokan maradnak a csupasz fizikai valóságban, mert nem tudnak az anyag káprázata fölé emelkedni.Évek óta tart a szétválás, barátságok, szerelmek, családok hullanak szét, és találnak újabb kötődést, amely már az ÚJ KOR rezgésének megfelelő.Nyisd meg hát a lelkedet, és tedd fel a kérdést, - Hová tartozol, mit képviselsz, mi a fontos számodra?Még mindig van esély, mindig van pillanat, idő, lelked megtisztítására, tudatosságod emelésére, arra, hogy testedben újjászülessél, és ne kelljen újabb inkarnációs ciklust ezzel eltöltened.Engedd, hogy Isten Fénye átvilágítson, feloldozzon minden olyan megkötéstől, ami nem engedi, tovább lépj.Áldás!
Feketéné Lendvai Katalin
2013. július 4.


Az idők szárnyán továbblibben a gondolat.
Sötét fátylat húz a keresőre.
 
Fény villan, s újabb gondolat.
- Isten, hol talállak?
 
S Isten halkan szól,- Itt VAGYOK, s mindig is itt VOLTAM veled.
Saját árnyaid takarták el a Fényt előled.
 
- Isten, hol vagy, s merre talállak?- kiállt fel újra elkeseredetten a lélek.
- Itt bent,- a SZÍV TUDATOSSÁGÁBAN.
Hisz EGY VAGYOK veled,- veled együtt LÉTEZEM,- alkotok, szomorkodok, vigadok…
Csak keress, kutass, s megtalálsz ENGEM,- hisz ÉN veled együtt, s benned LÉTEZEM. 
Írta: ÁhimRé
Feketéné Lendvai Katalin

1295943625_35.jpg












Vedd magadhoz isteni Hatalmadat

426449_463486977053021_1936169582_n.jpg
 
 
Az élet áramlásában vannak akadályok, hullámvölgyek, melyek azt hinné az ember, hogy maga alá temetik. De eljő egy új nap, amely új kezdetet hozhat számodra.
Ha mélyen magadba nézel, és kellő figyelemmel és kegyelemmel fordulsz isteni lényed felé, megszületik benned a döntés határozottsága, újra visszatalálsz Önmagadhoz, az Isteni Lényedhez és Egységhez, akivel együttrezdültél, csak az Élet vihara partra vetet egy idegen világban, ahol küzdöttel, és nem találtad magad, nem tudtál felállni, nem tudtál továbblépni, odaragadtál a keserűségtől, a fájdalomtól, a reménytelenségtől.
Abba a világba ragadtál, amely sose volt a tiéd, ismeretlen volt számodra.
Hónapok teltek el, és te nem találtál Önmagadra.
Szárnya vesztetten éltél, hiába kerested, nem láttad az Isteni Fény forrását, mert elkülönültél. De jött egy pillanat, amikor már minden összeomlott körülötted, és te tudtad, hogy választhatsz,- vagy visszaveszed isteni hatalmad, vagy szárnya vesztett Angyalként beleolvadsz az emberi világba, elvegyülsz, és megtagadod Önmagad isteni forrását. De a lelked isteni mivoltát, angyali létezésed, soha nem tagadhatod meg.
Újjá kell, hogy szüless,- vedd vissza a szárnyaidat, emeld fel a fejed, nyisd meg a szíved a Fény átlényegítő ereje előtt, és lépj tovább az úton, emelkedj fel, valósítsd meg a küldetésed. 
 
Isten ekkor rád mosolyog,- kiálltad a próbát gyermekem, s magához ölel. Hazaérkeztél, megérkeztél,…hisz mindig is itt voltál, csak lelked megmerítkezett az emberi lét legalsó poklában. De tudd, hogy mindennek így kellett történnie, hisz az Angyalok Fényt hozni jöttek a Földre, és ha nem tapasztalják meg a fájdalmat, az elkülönültséget, az embertelenséget, szeretteik elvesztését, akkor fenn a Mennyei Világban nem tudnak számot adni az emberi lét viszontagságairól. 
Áldással és Fénnyel: Feketéné Lendvai Katalin 
2013. július. 3.
 



 Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. 
Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete fele, s mivel félő, hogy az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok mar nem tudnak felülről segíteni.
Megszületnek. Magukra veszik az emberi életet, és megpróbálják ezt a tébolyult emberfajt személyes jelenlétükkel megjavítani. Sok kisgyereknél fedezhetők fel angyali intelligenciák. Ilyesmi máskor is előfordult, de soha ilyen tömegesen. Nem könnyű ezt a különbséget észrevenni, mert a picik négy - öt éves korukig mindig is hordoztak magukon angyalarcot és lényükben angyaltermészetet. De itt valami másról van szó. 
Egy magasabb szellemiség jelenlétéről. 
Nem tudom, így van-e, és azt sem, hogy egy ilyen lélektelen, elgépiesedett pokol-közegben, mint a mienk, nem vesztik-e el később angyal természetűket, s szárnyatlanul nem fulladnak-e bele abba a mocsárba, melynek megtisztítására vállalkoztak szegények.

Nem tudom. Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában. Nem tudod, ki a gyereked, barátod, vagy az idegen, akivel éppen összehozott a sorsod. Lehet, hogy angyal. Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is. 
Ő sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb. A bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengszter világban élünk, Ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent. Neki nem szabad. 
Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, Ő nem lehet az. Mindenki gátlástalanul hazudik, Ő elpirul. Nem engedi hazudni a származása. Össze akarja tartani, ami széthullana. Egyszerű, romlatlan lelkületű emberek ezek, jók, tiszták és becsületesek. 
Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek.
„Nem idevalók” Emlékeznek még egy erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal, a vérükbe van írva. Ahonnan egy álruhás angyalt tévedhetetlenül fel tudsz ismerni, az nem a jósága, nem a bölcsessége, nem is a csodatévő hatalma. Ilyesmikkel, bár ritka tulajdonságok, egy kezdő angyal, sőt, néha egy ember is rendelkezhet.
Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni. 
Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű. Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor ráragyog a nap, amikor repülőgépe a sötét viharfelhők fölé emelkedik, oda, ahol mindig fényesség van, kék-ezüst tündöklés. 
Az életet sokan iskolához hasonlítják, ahol tanulni kell, üzemhez, ahol dolgozni kell, néha börtönhöz, ahol az ember bűnhődik. Az angyal mindezeken túl van. 
Túl van  a hittanórákon, a filozófiákon; most már látja, hogy az Élet nem egyéb, mint
játék
Úgy él, ahogy a madár fürdik a tócsában, vagy a hal fickándozik, önfeledten kiugrik a vízb
ől, nem azért mert éhes, hanem „csak úgy”. Mint amikor az ember táncra perdül, nem azért, mert valaki felkéri, hanem mert nem bír magával. 
Kedve van hozzá. Jókedve. Ezért a kedv szóért hívjuk is a csodálatos anyanyelvünkön kedvesemnek azt, akit nagyon szeretünk. És ha valakinek a kedvében jársz, azt jelenti, hogy nagy örömet okozol neki. Kedvesség nélkül nem tudok elképzelni szeretetet. Csak itt, ebben a végs
ő tudatállapotban ébredünk rá arra, hogy minden bajnak, őrületnek mélységes oka van a teremtésben.
Ez égetett ki bel
őlünk mindent, ami nem volt tiszta kedély és zavartalan boldogság. A mennyország „zenés – táncos” hely. Ahogy az egész kozmosz is az. 
Mindig mindenhol zene szól. 
Sőt, zenéből van szőve az egész Mindenség; rezgésből, hullámból, erők és részecskék szédült táncából - csak ezt eddig nem hallottuk. Nem volt fülünk hozzá.
Az angyalok itt már akaratlanul énekelnek. 
Az ember is ezt teszi amikor vidám. Észrevétlenül fütyül ha olyasmit csinál, amit szeret. 
A jókedv dalol benne. Tudod, miért fütyülünk, dalolunk? 
Mert azt érezzük: halhatatlanok vagyunk. Ez nem tudatosul bennük. 
Nem is gondolunk rá. Csak megérint bennünket az öröklét mámora. Az,
hogy  fenemód jó lenni! -hogy a világ nem keserves melóból, hanem örömteli játékból állt elő. 
Az istenélmény nem egyéb, mint a szüntelen „jó lenni” állapota. Átsuhant már benned ez az élmény? 
Ez a „de jó lenni”? Biztos vagyok benne. 
Ebből értheted meg milyen egy angyalnak.
 
/ Müller Péter: Boldog lelkek tánca /