A Lélek új erőt kap

Az angyali lelkek köztünk élnek. Fizikai szemünkkel nem látjuk őket másnak csak egy egyszerű embernek, nem rendelkeznek angyali külsővel. De valahogy mégis másabbak a többi embernél, valahogy nyitottabbak, mosolygósabbak, segítőkészebbek, finomabb és érzékenyebb lelkületűek. 
Egy életigenlés van bennük, az emberi lét legmélyebb bugyraiból is fel tudnak állni és tudnak újra kezdeni.

Istenbe vetett hittel és bizalommal élnek, és erre próbálják rávezetni társaikat is.
Én úgy hiszem, Magyarországra igen sok angyali lélekkel megáldott ember született. Az Angyalok léte emberi sorsban igen nehéz, és igen sok magyar ember léte szintén nem mentes a küszködéstől, a mindennapi élet nehézségeitől. Sokunknak valahogy másképpen van kódolva a lelkünk a többi embernél.
Ezeknek az embereknek a nehézség abból adódik, hogy angyali lelkük, igen nehezen tud alkalmazkodni az anyagi világ sűrű rezgése által kiváltott élethelyzetekhez. Ártatlanok és naivak Ők, szeretetteljesek, mindenkiről csak jót feltételeznek. Sokan nem értik meg azt a minőséget, amit képviselnek. 
A jó szándék és a segítőkészség sokszor visszájára fordul náluk, mert túl vállalják magukat. Önmagukat sem kímélve segítenek másokon, és sokszor a környezet ráhatása által elhiszik magukról, hogy nem jók semmire. 
Nem tudnak beilleszkedni az adott rendbe, nem érzik magukat igazán jól ebben a világban. Ami felvidítja lelküket az a természet közelsége. Feltétel nélküli elfogadással vannak a természet lényei felé. Ugyanakkor az emberek felé sokan egy védőbástyát húztak, óvatosak lettek, mert a sok bántás és meg nem értettség nyomott hagyott szívük rezdülésén. Minden vágyuk, hogy egy szeretetteljes világban éljenek, ahol a lélek gyengéd rezdülése által egy olyan közeg alakul ki, amelyben csoda élni. Minden vágyuk, hogy megértessék az emberekkel,- a legfontosabb dolog a szeretet, a másik ember tisztelete.
Néha elvesztik Fényszárnyaikat, mert annyira alámerítkeznek az anyagi lét mocsarába. De Isten soha nem hagyja elveszni Őket, hisz a maguk módján hírvivők, ébresztők.
Ébreszti, felrázza Őket, hogy emlékezzenek isteni mivoltukra, küldetésükre.

Életem során sok angyali lélekkel megáldott emberrel találkoztam, munkám során pedig sok lelket ébresztettem rá angyali minőségére. 
Sokan jöttek úgy hozzám, hogy energetikai Fényszárnyaik már nem pulzáltak, összetörtek, szinte gúzsba voltak kötve. És, hogy mindez miből adódik?
- Még nem ébredtek még rá angyali mivoltukra, az anyag káprázatába merítkezve, azonosultak a többi emberrel, és bizony sokszor és sokan elhitték magukról, mert elhitették velük, hogy Ők aztán nem alkalmasak semmire, nem erre az életre valók.

Ha visszagondolok rá, még most is könnyek szöknek a szemembe, milyen csodálatos érzés volt Őket ráébreszteni angyali mivoltukra, saját erejükre. 
Felszabadítani gúzsba kötött Fényszárnyaikat, leoldani kötéseiket az anyag rabságából, és utána melegen megölelni egymást….
   Mindannyian tiszta Fényként jövünk a világra, csak környezetünk ráhatása, az élet viharai, a társadalom, családunk elvárásai mindezt elfeledtették velünk.

A mai megfertőzött anyagi káprázat világa pedig pont ezt akarja elhitetni velünk, nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég talpraesettek, akkor tudunk előrébb jutni, ha céljaink elérése végett mindenen és mindenkin keresztül gázolunk.

Az emberi ellehetetlenítés korát éljük. Amikor nincs meg az egymás iránti tisztelet és szeretet. A pénz és vagyon nem határozhatja meg az emberi értéket.

Attól, hogy sok tisztességes magyar ember anyagi gondokkal küzd, nincs állása, ellehetetlenítették, földönfutóvá vált, mert elvették az otthonát, mert hit és bízott a fennálló hatalomban,- sokkal szebb és ragyogóbb lélekkel rendelkezik, mint bármelyik olyan ember, aki saját érdekei elérésében gátlástalanul becsapja és felhasználja embertársait, környezetét sem kíméli, szülőföldjét pedig megbecsteleníti.
Az összefogás ideje jött el, a tényleges összefogásé. Ezt pedig nem tudjuk mással megtenni csak szeretettel. Elébb a családokban, a kisközösségekben kell, hogy feltámadjon a szeretet és az egymás iránti elfogadás készsége. És ha ez megtörtént, akkor tudunk nagy dolgokban gondolkodni.

A lényeg, hogy a másik embert az angyalszemeinken keresztül lássuk, és a szeretet rezdülése által, a bezárt szív megnyílik, a Lélek új erőt kap.

És ez az Új Erő képes lesz arra, hogy Magyarországon elinduljon egy példamutató változás. De mindehhez el kell hinnünk, hogy rendelkezünk az Istentől kapott kegyelemmel és jósággal, azzal a tudással, ami Őseinket előrébb vitte, és most példaképpen állítja elénk.

Merjünk magunkra találni, merjük megtalálni magunkban az Isteni Lét Forrását.

Ezeket a sorokat ajánlással írtam, hisz tanulom, tapasztalom életem minden pillanatában.

Áldással és Fénnyel: Feketéné Lendvai Katalin

2013. július 5.

 

 

 

Úgy mondják, hogy amikor megszületünk, mindannyian tiszta, hibátlan gyémántként jövünk a világra. Aztán az életünk  során sok-sok érzelmi "szemetet" szórunk erre a drágakőre, amely eltompítja annak szépségét és természetes ragyogását. 
Amikor felnőtté válunk, ezt az egész szeméthalmot fényesen csillogó lakkal festjük be, hogy elfogadható legyen. Csak anyit tettünk, hogy a szemétdombot talmi csillogással vontuk be, de midőn a külvilág felé fordulunk és bemutatkozunk, hogy "íme, ez vagyok én", csodálkozunk, hogy miért nem talál minket senki lenyűgözőnek.
Ám, ha különösen szerencsések vagyunk, valamiféle kegyelem vagy sorsfordító tanfolyam, könyv, krízishelyzet vagy betegség révén az élet megajándékoz bennünket a lehetőséggel, hogy keresztültörjük ezt a lakkozott burkot. 
Ekkor úgy tűnik, hogy egy ideig csak a szemétdombot lapátoljuk. De végül, a sok hulladék és kacat alatt feltárul a fölbecsülhetetlen értékű drágakő, ami mindig is ott szikrázott a maga tiszta tiszta, hibátlan szépségében.
Felfedezzük, hogy mindig is ez a tiszta, tökéletes gyémánt voltunk, csak életünk eddigi időszakában végig azt hittük, hogy az a limlom vagyunk, ami ezt eltakarta. 
Néhányunk, bár megpillantja saját belső ragyogását, mégis hamar megfeledkezik róla, vagy pontosabban úgy tesz, mintha nem tudná, ki is ő valójában, és újra a fényes, lakozott felszínnel azonosítja magát.
Brandon Bays: Belső utazás (részlet)