2013. május 20., hétfő

Víz alatti fekete lyuk Lettországban

Szemtől szembe







Szemtől szembe

Miért ilyen nehéz az Út?
Talán mert makacsul ragaszkodunk a szenvedéshez, amelybe beleringattuk magunkat az elmúlt évezredek során. Generációról generációra, inkarnációról inkarnációra örökített mintáink, téves beidegződéseink hálójában vergődünk, riadtan kapaszkodva megszokásainkba, ahelyett, hogy fejest ugranánk a “kígyóverembe”, amely – a megismerés pillanatáig – rideggé, bizonytalanná és félelmetessé hazudja számunkra a létezést.

Aminek vagy akinek a szemébe - mélyen, odaadással – végül, önmagunkat legyőzve bele merünk tekinteni -, nem lehet többé idegen vagy ijesztő számunkra: az összetükröződésben és az azt követő én-feladásban felismerjük, megéljük ugyanis az egység csodáját. Így olvad semmivé a félelem, és borul virágba a múlhatatlan Szeretet.

Ez azonban csak a kezdet. Fontos újra és újra emlékeztetni önmagunkat arra, hogy az szárnyalhat velünk hosszútávon, akit szabadon engedtünk. A rabként tartott madár – legyen bármilyen csábító is az aranykalitka melege -, mindig is kiálmodja magát a Valóságból: folytonos menekülésbe kergeti tapasztalat után sóvárgó lényét.

Nincs börtönőr, aki ne volna ugyanúgy fogoly, mint áldozata. És nincs áldozat, aki ne maga provokálná saját bezártságát, megfosztva önmagát a számára ijesztőnek ható Élettől.

Tartós boldogság csak akkor születhet, ha belátjuk, hogy illuzórikus fogságunk önkéntes. Bármikor kisétálhatunk kalitkánk nyitott ajtaján a friss levegőre: és ha mégsem tesszük, csak a bátorságunk hiánya az akadály. A döntés és az azt követő lépés kimozdít ugyanis a tetszhalott állapotból, és arra késztet, hogy lárvaságunkból először mozgékony, földön csúszó-mászó hernyóvá, majd az egekig szárnyaló pillangóvá transzformáljuk át magunkat.

Persze menekülhetünk még sokáig, ahogyan tettük idáig is, életről életre. De vajon meddig még?
A jelenkor energiái erős támogatóink itt és most abban, hogy letehessük végre az áldozatszerepet, és Útra kelhessünk – befelé, felszabadítva önmagunkat a kényszeres rabságból. Az elinduláshoz azonban Döntés kell, és tettek.
Minél inkább ellenszegülünk a forradalomnak, amely bennünk és rajtunk kívül egyaránt megállíthatatlanul és elkerülhetetlenül zajlik, annál erőteljesebb szenvedést hívunk meg magunkhoz.

Tekintsünk az életünkre, és próbáljunk meg nem kimenekülni abból, ami fájdalmasan szembesít bennünket saját éretlen, kidolgozatlan vagy felvállalatlan részeinkkel. A vonzás törvénye azért felel, hogy bármilyen helyzetből is próbáljunk szemlesütve kilépni, a folytatás hasonló tanításokkal álljon elénk, nem hagyva, hogy újabb illúziófalakat vonjunk magunk köré. A változás nem a külső körülmények átalakításával, hanem csak belül történhet meg, öngyógyításunk által – és megújult állapotunkhoz igazodnak a kinti életlehetőségek, hűen mutatva, hol tartunk önmagunkkal.

Ha pedig időnként elhisszük, hogy haladottabban tekintünk a világra, mint mások, és ezért feladatunk embertársaink megváltása – megint csak érdemes őszintén beletekinteni a Világtükörbe, és befogadni annak üzenetét: eltévedtünk az Úton… Mindaddig, amíg a különállás illúziója homályosítja el látásunkat, és nem annak a tudatos befogadása, hogy “mindenki AZ”, addig bizony igencsak távol vagyunk az önmegváltottság, az önszeretet megtörhetetlen eksztázisától, az Önazonosságtól…

Aki szeret – befelé, és ezáltal kifelé is -, nem tesz mást, mint tapasztalatokhoz inspirálja a Létezőt… szabadon hagy és gyönyörködik önmaga vagy egy másik ember egyre áramlóbb és kiteljesedettebb táncában…

Cs. Szabó Virág

http://elozoeletek.blogspot.hu/2013/03/szemtol-szembe.html


BÍZNI BELSŐ ERŐNKBEN






BÍZNI BELSŐ ERŐNKBEN, AMELY AZ EGYETEMES INTELLIGENCIÁVAL ÁLL ÖSSZEKÖTTETÉSBEN.

Akkor tanulunk meg bízni, amikor készek vagyunk leküzdeni FÉLELMEINKET!
Bízni abban ami láthatatlan, ahelyett hogy csupán az érzékszerveinkkel fölfogható anyagi világban bízunk. Nem állítom, hogy nem teszünk semmit, de HITTEL sokkal könnyebben élhetjük az életünket. - "Hiszem, hogy minden amit tudnom kell feltárul előttem. Bízom a Magasabb Gondviselésben, még ha elmémmel nem is befolyásolhatok mindent, ami körülöttem történik.

Amikor félelemmel teli gondolat merül fel benned, az mindig a VÉDELMEDET szolgálja. Javasolom, szólj így a félelemhez:
"Tudom, hogy meg akarsz védeni. Nagyra becsüllek, amiért segíteni akarsz nekem. Köszönöm. "

Légy hálás neki, azért jött létre, hogy vigyázzon Rád. Amikor testedet veszély fenyegeti, adrenalinszinted ugrásszerűen megemelkedik, hogy cselekvésre serkentsen.
Hasonló szerep hárul a FÉLELEM képzetére elmédben.
Vizsgáld meg félelmeidet, és vedd észre, hogy nem vagy velük azonos. Tekintsd úgy a félelmet, mintha képeket szemlélnél a mozivásznon. Amit a vásznon látsz, valójában nincsen ott!
A mozgó képek csupán egy film tünékeny, sebesen változó kockái. Félelmeink éppen olyan gyorsan jönnek és mennek, mint azok a képek, hacsak nem ragaszkodunk görcsösen hozzájuk.

A FÉLELEM BEHATÁROLJA ELMÉNKET. AZ EMBEREK FÉLNEK A BETEGSÉGTŐL, OTTHONUK ELVESZTÉSÉTŐL, és még számos dologtól. A HARAG VÉDŐMECHANIZMUSSÁ ALAKULT FÉLELEM.
Bár megóv, mégis sokkal nagyobb biztonságot adna, ha megerősítések segítségével fölhagynánk a destruktív fantáziálással, és a FÉLELMET ÖNMAGUNK SZERETETÉNEK SZOLGÁLATÁBA ÁLLÍTANÁNK. ISMÉTLEM, SEMMI SEM JÖN KÍVÜLRŐL!!!!
MINDANNAK KÖZÉPPONTJÁBAN, AMI ÉLETÜNKBEN VÉGBEMEGY, MI ÁLLUNK.
MINDEN BELÜL VAN - valamennyi élményünk, valamennyi kapcsolatunk a magunkban őrzött mintát tükrözi.

A FÉLELEM A SZERETET ELLENLÁBASA. Minél inkább készek vagyunk szeretni és bízni abban, aki vagyunk, annál erősebben vonzzuk magunkhoz ezeket a pozitív értékeket.
Amikor kicsúszik a talaj a lábunk alól, és rettegünk, szomorkodunk, aggódunk vagy gyűlöljük magunkat, minden rosszra fordul életünkben. SORRA ROMLANAK EL A DOLGOK. Mintha sosem lenne vége!

Nos ugyanez történik, amikor igazán szeretjük önmagunkat. A szerencse pártfogásába vesz, "zöld utat" kapunk, a sikerek szinte az ölünkbe hullnak. Az élet bőkezűen osztja ajándékait - az apró csodáktól a legnagyobbakig. Fölkelünk reggel és egész nap simán megy minden.

SZERESD ÖNMAGADAT, HOGY GONDJÁT VISELHESD MAGADNAK.
TÉGY MEG MINDENT ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY LELKED, TESTED ÉS ELMÉD ERŐSÖDHESSEN. FORDULJ BELSŐ ERŐDHÖZ. ALAKÍTS KI MÉLY LELKI KAPCSOLATOT ÖNMAGADDAL ÉS ODAADÓAN ÁPOLD AZT.

HA FÉLSZ VAGY ELBÁTORODSZ, ÖSSZPONTOSÍTS A LÉGZÉSEDRE!!!!!

Amikor megijedünk, gyakran visszatartjuk lélegzetünket. A légzés felszabadítja a belső erődet. Kiegyenesíti a gerincedet. Kitágítja mellkasod, és teret ad szívednek a növekedéshez. Ha szabadon lélegzel, fokozatosan szétfeszíted belső korlátaidat, és megnyílsz a világnak. Kitárulsz, ahelyett hogy összehúzódnál.
Szereteted szabadon áramlik.
Mondd:
" EGY VAGYOK AZ AZZAL AZ ERŐVEL, AMELY LÉTREHOZOTT. BIZTONSÁGBAN VAGYOK. VILÁGOMBAN MINDEN RENDBEN VAN".