2012. május 14., hétfő

Magyar Asszony, mikor öltözteted NAPBA a szívedet?



Kedves NŐTÁRSAIM újra és újra megszólítlak Bennetek, hogy próbáljunk minél előbb visszatérni eredendő Önvalókhoz, ahhoz a minőséghez akik valójában MI vagyunk.
Ahhoz az erőhöz aki a SZERETET erejével csodákra képest.
Áldás!




Magyar Asszony, mikor öltözteted NAPBA a szívedet?

Magyar Asszony, mikor öltözteted NAPBA a szívedet?
Mikor rezdülsz egyszerre a Teremtéssel?
Hol vannak az ősi titkok melyek belőled fakadnak, s benned gyökereznek?
Egy Új Hajnal jő már, a küszöbén állunk.
Szíved nyisd meg gyorsan, hogy be tudd fogadni a felkelő NAP sugarát, mely meggyújtja a benned élő lángot,- felszítja a tűzet, s azt suttogja:- EMLÉKEZZ!
Emlékezz azokra az időkre mikor NŐ voltál, s büszkén vállaltad sorsod, tetted a dolgod, mit az ÚR reád szabott. Ha elfáradtál, megpihentél,- Napbaöltözött Anyánktól új erőt merítettél. Belülről fakadóan tudtad mi a helyes, s mi helytelen.
Hol van lelkednek ezen része, hol bújik meg?
Nyisd meg a szíved, s fogadd be az Új Hajnal felkelő sugarát, mely átlényegíti lényedet,- emlékezz az IGAZI ÖNVALÓDRA, arra, aki eredendően voltál, s vagy ma.
A NŐ az, aki megtartó ereje és végtelen szeretete által megnyitja a szíveket, s ha kell hegyeket mozgat meg.
Hát tegyünk most is,- mozgassuk el az elénk hatalmasodó hegyeket, melyek meggátolják, hogy igaz hitben és szeretetben, szabadságban éljünk.
Kedves Nőtársaim, kik még az ősi hit megtartó erejében éltek, tisztelitek, és magatokénak valljátok,- kérlek benneteket, - álljunk ki magunkért, Családunkért, Nemzetünkért. Saját megújulásunk által mutassunk példát.
Nyúljunk vissza bátran ősi gyökereinkhez, hozzuk át a jelenbe és működtessük azt.
Bátran merjük felvállalni és továbbadni hagyományainkat, ősi szokásainkat.
Merjünk NŐKKÉ, ASSZONYOKKÁ, ANYÁKKÁ lenni, és MAGunkból fakadóan tenni, és tenni….
Ha felvállaljuk MAGunkat, azt, akik vagyunk,- akkor Új Jövőt írhatunk!
Az eredendő női minőség visszavételével, a NŐK magukhoz veszik azt a hatalmat, amely belső, legmélyebb forrásukból fakad.
Belső isteni minőségükre hallgatva, egy olyan „szerepváltozáson” mennek keresztül,
amelyben ÖNMAGUK belső lényéhez visszatalálnak, és ösztönösen működtetik azt az erőt, mely őket alkotta.
Itt már nincsenek „szerepjátékok”,- a magasabb tudat felismeri azokat a hiányosságokat, szerepjátékokat, amit eddig felvett mintaként szerepeltetett életében.
Mindettől megválva egy ÚJ NŐI Minőség alakul ki, az EREDENDŐ NŐI MINŐSÉG,- ami a jelenbe áthozva és aktiválva kap szerepet.
A MAGYAR NŐ együtt él a TEREMTŐVEL.
Megtartó ereje a Családnak, kisközösségnek, és a Hazának.
  A nők azok, akiknek kelyhükben a csoda terem.
Ők megkapták azt a kegyelmet, hogy a világot megváltoztassák.
Megváltoztassák családjukat, örömtelivé tegyék életüket, és mindez eredendően belülről kell, hogy fakadjon, a FORRÁSBÓL,- ahol az Isteni Kegyelem által mindig jelen vagyunk…
2011. március 31. 
Írta: ÁhimRé
Feketéné Lendvai Katalin





Kik is vagyunk mi NŐK, és mit képviselünk a Világban?


Az elmúlt században a nők egy nagymértékű változáson mentek keresztül.
Ez a változás, többnyire a társadalom egész rétegét érintette.
 
Ebből kifolyólag, a nők többsége különböző olyan mintát vett fel és működtet a jelenben, amely soha nem volt az övé.
Ha megkérdezzük a nők többségétől,- hogy ki Ő, és mit képvisel a Világban,- bizonyára a többség nem tud olyan választ adni, ami a lelke legmélyebb bugyraiból tőr elő.
Ez pedig azért van, mert egy olyan átalakulási folyamaton ment keresztül az elmúlt időszakban, ami nem Önmaga mélységeiből ered,- nem abból, hogy megismerte Önmagát, azt, hogy milyen minőséget és energiát nyilvánít meg, mit képvisel,- és valójában mindez eredendő Lényéből ered. Hanem abból, hogy jelenleg egy számára elfogadható vagy akár divatosnak, menőnek mondható karaktert vett fel, és ezzel azonosítja magát.
Ha megakarjuk tudni, hogy kik is vagyunk valójában,- akkor igencsak lelkünk mélységeibe kell alászállnunk. Ennek tükrében talán értelmet nyer, hogy miért nem az a célravezető ha egy felvett minőséget működtetünk, és annak megfelelően éljük az életünket, - mert ezáltal nem tudjuk meg kik is vagyunk valójában.
Szerencsére egyre nagyobb többségben vannak már azok a Nők, akik tisztában vannak értékeikkel, eredendő Lényükkel. Tudják mit jelenítenek meg, milyen archetípust képviselnek.
A változás egyre inkább azt sugallja nekünk ahogy az Új Korba lépünk, hogy tárjuk fel igazi Önvalónkat, azt, akik valójában vagyunk. Önmagunk megismerését, feltárását mindenképpen az első helyre teszi.
Arra ad késztetést,- hogy minden olyan felvett mintát, amely nem eredendő Lényünk megnyilvánulásából ered, és nem előre visz az úton, hanem inkább hátráltatja fejlődésünket,- tanácsos minél előbb elbocsátanunk. Persze ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, először fel kell ismernünk azokat a régi beidegződéseket, programokat, amelyeket "megörököltünk", átvettünk, és azóta is kiválóan működtetünk.
Amíg nem ismerjük fel, hogy kik nem vagyunk valójában, addig igen nehéz megtalálni,- hogy kik vagyunk, és eredendően mit képviselünk.Mindenféleképpen tanácsos addig folytatni az önismeretet, amíg megtaláljuk, felfedezzük magunkban azt a Szellemi Erőt és Öntudatot, amely mi magunk vagyunk. Ez munka valójában nem tartozik a könnyű dolgok közé, de tanácsos kitartóvá válnunk,- minél előbb szeretettel megválni azon részeinktől, amelyeket csak beidegződésként működtetünk.
S mindezt azért tesszük, mert felvettünk egy olyan mintát ami soha sem volt a miénk, eredendően nem is hozzánk tartozott.
Ezeket a mintákat és programokat, nem csak szüleinktől, családtagjainktól, barátainktól, közvetlen környezetünkből vettük át,- hanem a média is jelentős befolyást gyakorol ránk, hogy még véletlenül se találjuk meg Önmagunkat, hanem irányítható bábként, nekik a kiszolgálóivá váljunk.
Ne legyünk tisztában a gyökereinkkel, az értékeinkkel, ne legyen Öntudatunk,- mert ha mindez megvan, akkor az már nemcsak a saját tudatosságunkat jelöli, hanem benne van a Nemzeti Öntudat amellyel megnyilvánítjuk magunkat a Világban.
Az Új Világba lépve tanácsos visszaállítani eredendő Önvalónkat,-megismerni magunkat,- azt a minőséget amit képviselünk, amit megjelenítünk.
Mivel nem vagyunk egyformák, ezért tanácsos elfogadni és tiszteletben tartani egymás másságát.
Mindenki más és más tapasztalattal, feladattal, és "hozott anyaggal" rendelkezik.
Próbáljuk meg a legjobbat kihozni magunkból, amivel nemcsak a Családunknak, hanem a Világunknak is jelentős teremtő részeivé válunk.
Áldás és a Fény kísérjen utadon!2011. május 01. 
Írta: Áhimré


További írásaim NŐKNEK itt található:








A Tündér mint Nőalak





"Az Aranykor közeledtével egyre többen keresik az anyagi világból a szellemi sík felé vezető ösvényt; egyre többen fordulnak az őskultúrák elrejtett ismereteit hordozó mítoszok, mesék, képek és szimbólumok birodalmához.
Az ember végre ráébredt, hogy az anyagelvű szemlélettel önmagát űzte ki önmaga Paradicsomából és most kétségbeesett vággyal próbálja összeilleszteni a modern kor beköszöntével eltépett köldökzsinórt…
A mítoszok és mesék univerzumának egyaránt közismert, kedves szereplői a tündérek, e természetfeletti képességekkel rendelkező, szépséges, nagy hatalmú csodalények.
Nincs olyan nép, kultúra 
vagy közösség, amelynek meséi, elbeszélései ne tudnának róluk, ne hinnének olyan ember nem járta rétek létezésében, ahol éjjelente ők táncolnak vagy ne ismernének történeteket olyan halandókról, akiket nagy bajukban éppen tündérek segítettek meg. Magyar népmeséinkre különösképp illik a „tündérmese” jelző, hiszen ebben a motívumban igen gazdagok. Erdélyt gyakran nevezték Tündérországnak, ahol számos várat tündérek építettek meg az ősidőkben (Firtos és Tartod várát például a székely mese szerint két tündér-testvér emelte, a jóságos Firtos és a romboló hatalmú Tartod).
A kárpát-medenceimagyar hagyomány elbeszélésében Árgyilus királyfi hosszas keresés, veszedelmes avatási kalandok teljesítése után jut el Tündérországba, ahol a halhatatlanságot és örök boldogságot élvező nép felett Tündér Ilona uralkodik királynőként. Legrégibb meséinkben Tündérországot az AranyosSzegelettel azonosítják: ez utóbbi volt a neve annak a messze Nyugaton, a tenger közepén elterült csodálatos szigetnek, ahol a teremtés után a magyarok ősei tökéletes boldogságban éltek, ám Ármány démon mesterkedései következtében a sziget a habok alá süllyedt. Íme, az Atlantisz-hagyomány továbbélése a magyarság mitológiájában is felismerhető! Hagyományaink tündérmeséi közül a legmegrendítőbb mégis a csallóközi tündérek története. Eszerint a Csallóközt az idők kezdetén aranyhajú tündérleányok lakták, akik minden éjjel dallal, tánccal vigadoztak a réteken; hajnalban pedig láthatatlanná válva tűntek el a levegőben, hiszen az emberek előtt nem szabadott mutatkozniuk.
Amikor a környékbeliek reggel kimentek a mezőkre, összegyűjtötték a sok arany szálat, arany szöszt, ami a táncoló tündérek ruhájáról hullott a fű közé - ezért a csallóköziek messze földön a leggazdagabbak voltak.
Sajnos azonban egy kapzsi embernek ez sem volt elég: egy fa mögé bújva megleste éjjel a tündérek táncát és amíg azok aludtak, ollóval lemetszette egyikük arany hajzuhatagát. Reggel a tündérek szomorúan látták, hogy egy társnőjüket megfosztották a hajától, ezért megfogadták, hogy többé nem fognak az emberek között élni és csak az igazán tiszta szívű hősöket részesítik ezentúl a látványuk okozta boldogságban...
Ez a gyönyörű mese a szimbólumok nyelvén beszéli el az addig mindenki számára jelenvaló Aranykor elveszítését. Ahogyan a magyar mesékben Tündér Ilona, úgy a kelta (ír) mítoszokban Dana királynő uralkodik a tuathák-nak nevezett tündérek felett.
A legenda szerint a tündérek az elsüllyedt nyugathoni földrészről, Avallonról érkeztek Európába, évezredekkel az emberek honfoglalása előtt.
Írországot azonban ekkoriban óriás szörnyek, a Fír Bolg-ok kormányozták erődjeikből.
A tündérek és az óriások között hatalmas háborúk robbantak ki, végül azonban Dana népe győzedelmeskedett. A mesék elbeszélik, hogy az ír tündérek csodás talizmánokat hoztak ki a habok alá merült Avallon szigetéről: Daghda üstjét, amelyben, ha valakit megfőztek, visszanyerte ifjúságát, Lugh lándzsáját, amely mindig célba talált, Nuadha csodálatos kardját és végül Fál sikító kövét - utóbbi kősziklának az volt a tulajdonsága, hogy ha az istenek által uralomra rendelt király lépett rá, akkor felsikoltott.
A tündérek írországi uralmának végül az emberek érkezése vetett véget, akik véres harcokban legyőzték Dana királynő népét.
A tuathák titokzatos dombok mélyére vonultak vissza, hogy átadják a helyüket a halandók történelmének.
E rejtekhelyek az írországi tündérdombok, az úgynevezett sídh-ek: az emberek félős tisztelettel veszik körül őket, mivel számtalan arra járó tűnt már el e mágikus erővel rendelkező halmok környékén.
Az északi népek mind a mai napig úgy tudják, hogy a tündérek egyes, látással megáldott emberek előtt meg is jelenhetnek, szépséges, ám szomorú arcú, könnyű testű, a pillangóéra hasonlító szárnyacskákkal rendelkező férfiak és nők képében: ők az angol néphagyomány elf -nek

nevezett szereplői. Itt említsük meg, hogy az immár Magyarországon is népszerű Gyűrűk Ura-trilógia alkotója, J.R.R. Tolkien pontosan az ír mítoszok tuathái illetve az angol népmesék elfjei alakjaiból alkotta meg a tündék fajtáját.
A Gyűrűk Ura-történet tündéi minden olyan sajátosságot felmutatnak, amit a tündérmítoszokból ismerhetünk: a tündék például szintén egy valaha látható, ám egy világkatasztrófa során a téridőfal mögé rejtőzött nyugati őskontinens, „Tündehon” elérésére vágyakoznak. Az indiai mitológiában szintén ismertek a tündérek, itt apszarasz-oknak hívják őket és - szépséges leányzók lévén - gyakorta ki vannak téve az istenek és földi hősök szerelmi ostromainak. A Mahabharata című óind eposz főhőse, Ardzsuna ősei szintén egy tündérleány, Urvasí és egy halandó ifjú, Puru nászából származnak. 

Maga Ardzsuna viszont egy alkalommal a Gangá (Gangesz) folyó partján gyönyörködik az éjszakában, amikor megjelenik előtte a folyó tündérkirályának leánya, Ulupí és magával hívja víz alatti csodapalotájába. 
A hínárzöld fátylat viselő tündérhercegnő és a halandó hős ölelkezéséből egy kiváló harcos, Iravát születik, aki apja oldalán maga is részt vesz az eposzban elregélt csatában. 
A legtöbb nép hagyományában a tündérek egyértelműen az általuk kiválasztott hősök segítésével, szépségükkel és jótékony szerepükkel tűnnek ki.
A tündérmitológiát árnyalja azonban a „nem jó”, vagy éppenséggel „ártó” tündérek jelenléte is. Egy egyiptomi mesében az újszülött királyfi bölcsejénél hét tündér jelenik meg: közülük hat áldást mond a gyermekre, ám a hetedik megátkozza, hogy „kutya, kígyó vagy krokodil okozza majd a vesztét”. Csipkerózsika meséjében a lakomára meg nem hívott harmadik tündér megátkozza a királylányt, hogy orsó szúrása által fejezze be életét. 
Az ilyen tündérek a misztikus szemszögéből nézve persze nem „gonoszak”, hanem a létezéshez hozzátartozó szükségszerű elmúlás megtestesítői, a Világrend részesei. 
A Nagy Istennő, minden tündérek édesanyja maga is háromarcú: első szerepében világszülő Szűz, második manifesztációjában Menyasszony és Anya, harmadik létmódjában azonban Halálistennő.
A tündérek veszedelmes arculata a legközvetlenebb módon a román néphagyományban tűnik elénk.
Az erdélyi románok szerint a tündérek (zinele) úrnője a Doamna Zinelor, azaz magyarul a Tündérkirálynő. 
Földig érő fekete fátyollal borított jelenségnek tartják, aki egyszerre szépséges és iszonyatos. 
Ahol éjjelente tündéreivel táncol, ott kiég a fű, vagy szabályos körök keletkeznek a gabonatáblában (az ilyen helyeket a falubeliek félelmetesnek tartják és messze elkerülik). 
A néphit szerint nevét sem ildomos kimondani, mivel az megjelenéséhez vezethet, az a férfi pedig, aki megpillantaná arcát, a halál fia (ha nő látja meg, akkor avatott papnőjévé válik és részesül az Úrnő végtelen tudásából). Egy szomorú máramarosi román népballada elbeszéli, miként csábított el egy vőlegényt a Tündérkirálynő, egyes havasalföldi népdalok meg arról panaszkodnak, hogy „ő” rendszeresen elapasztja a tehenek tejét.
Mindazonáltal a tündérek gyógyító szerepköre is jól ismert Erdélyben, akárcsak az egész európai tündér-irodalomban: a hagyomány alapján csak ők tudhatják, hol nő a forrasztófű, amely minden sebre, betegségre és bánatra egyaránt hatásos gyógyír.
Jelenkorunkban az emberiség kezdi felismerni, mekkora kárt okozott testének, lelkének és szellemének egyaránt az anyagelvű világszemlélet, amely a mítoszokat „kezdetleges világmagyarázatnak”, a meséket „kitalált, fantáziadús történeteknek”, az isteneket és az istennőket „képzeletbeli irodalmi szereplőknek” bélyegezte és mindent száműzött az ember környezetéből, ami nem megfogható vagy megvásárolható.
Az ember lassanként ébred. 

Egyre többen választják a gyógyszeripar tömegtermékei helyett az évezredes holisztikus gyógymódokat, ismerik fel az ősi misztikus tanok igazságát, alkalmaznak olyan, boldogabb világkorszakokból reánk maradt, létünk megszentelését szolgáló technikákat, mint a jóga, a tantra, a feng-shui vagy a táltostudomány. 
Az emberi társadalom rádöbben, hogy sorsformáló válaszút elé érkezett és ha hajlandó komolyan venni a fentről érkező tanításokat, egy világkatasztrófa áldozata helyett a legnagyszerűbb szellemi-történelmi kaland főszereplőjévé válhat… 
A mindent éltető halhatatlan Erő adja, hogy így legyen! 
Avatara vallástörténész-mítoszkutató"      




Az ambíciótól az értelemig