2012. április 23., hétfő

Eileen Caddy: Nyisd meg lelked ajtaját



"Ezt a napot olyanná teheted, amilyenné csak akarod!
Abban a pillanatban, amikor reggel felébredsz, eldöntheted, milyen legyen számodra a mai nap.
Lehet az elképzelhető legcsodálatosabb, legihletettebb nap is, de ez csak rajtad áll.
Szabadon választhatsz.
Miért ne kezdhetnéd a napot hálaadással, hogy megnyisd a szívedet?
Minél hálásabb vagy, annál inkább megnyílsz azok felé a csodálatos események felé, amelyeket a mai nap hozhat.
A szeretet, a dicséret és a hála szélesre tárja a kapukat, és lehetővé teszi, hogy a fény beáramolhasson, és feltárhassa mindazt, ami az életben a legszebb.
Határozd el, hogy ma a szokásosnál is sokkal pozitívabb leszel, és hogy csakis a legjobbat várod, és vonzod magadhoz.
 Legyen megingathatatlan hited és a bizalmad, hogy képes vagy erre, és meg is teszed ezt. A legkisebb mértékben se kételkedj abban, hogy képes vagy ezt megtenni.
Tudd, hogy Velem minden lehetséges, és hogy mindent Velem együtt teszel."

Megkötő energiák semlegesítése


Megkötő energiák semlegesítése
Fogadalmak, egyezségek, megkötő energiák semlegesítése és törlése a magasabb
spirituális bölcsesség és hatalom megvalósításáért
 
Fogadalmak, egyezségek, megkötő energiák semlegesítése és törlése a magasabb
spirituális bölcsesség és hatalom megvalósításáért
SZÓLÍTOM HATALMAS Jelenvaló Isteni Lényemet, hogy töltsön el
bölcsességgel, ítélőképességgel, szerető szándékkal és erővel, hogy töröljem, mindazt, ami nem szolgálja fejlődésem.

Ezennel a Vagyok aki Vagyok nevében, szabad akaratommal élve, isteni erőmmel:

1. Megszabadulok spirituális növekedésemmel és előmenetelemmel
kapcsolatos mindenféle összes elvárásomtól.
Minden 
nap a pillanatnak fogok élni, és arra fogok koncentrálni, hogy
harmóniába hozzam testemet, elmémet és az érzelmeimet a Magasabb
Lényemmel.


2. Megszabadulok minden egyezségtől, melyeket az anyámmal,
az apámmal, a gyermekeimmel, a mostohagyermekeimmel, a férjemmel/
feleségemmel, a fivéreimmel, a nővéreimmel, a barátaimmal,
az ex-férjemmel/feleségemmel vagy akárki mással kötöttem,
aki a harmadik dimenzióbeli valóságban tart engem.


3. Megszabadulok minden indokolatlan fogalomtól, melyeket
a szeretetre, örömre, békére, harmóniára, biztonságra, bőségre, kreativitásra,
fiatalos életerőre, egészségre, jólétre, öregedésre és halálra
való érdemességemmel kapcsolatban alkottam.


4. Megszabadulok annak a szükségétől, hogy megmentsem a világot
vagy akárkit rajta. Felismerem a küldetésem, miszerint el
kell fogadnom a Mesteri rangomat, és élő, szerető példaként
kell előljárnom mindenki számára, anélkül, hogy bárki felé elvárásaim
lennének.


5. Megszabadulok a testi megjelenési formámmal kapcsolatos
minden előprogramozástól és minden sejt-emléktől.
Követelem az 
Istenadta, születésemnél fogva megillető jogomat a szépségre, az
életerőre, az egészségre és jólétre, tudván, hogy ez a létezésem természetes
állapota, és nekem csak követnem kell a Lélek finom kis
útmutatásait ahhoz, hogy valóra váltsam ezt a tökéletességet.


6. Megszabadulok a kreativitásommal és a munkámmal kapcsolatos
minden elvárásomtól. A munkával járó örömért dolgozok és
alkotok, és tudom, hogy jólétem és erőforrásaim a Szellemtől származnak,
nem az erőfeszítéseimből, hanem csakis az érdemességembe
vetett hitemből.


7. Megszabadulok mindenféle olyan dologtól, amiről úgy tartja
a harmadik dimenzióbeli kormány és intézmény, hogy azzal uralnak
engem. Ők nem tartanak kézben engem vagy a jólétemet és
a biztonságomat. Teljeskörűen fel vagyok hatalmazva arra, hogy
megvalósítsam a biztonságot, hogy teljesen önálló legyek, hogy teljes
mértékben irányítsam a sorsomat.


8. Megszabadulok minden karmikus kétségtől és rossz minőségű
energiától, melyek hátramaradtak önmagamon belül és a fizikai,
értelmi, érzelmi és asztrális testeimben.
Minden feltételt kegyelemmel 
és könnyedén váltok valóra, kiterjesztem magam az
Univerzumba azért, hogy csatlakozzak a Mennyország és a Föld
társ-teremtéséhez.


9. Megszabadulok a Szellemtől és a magasabb birodalmakból
származó tudás, bölcsesség és hasznos információ megszerzésének
képességével kapcsolatos bármilyen téves értelmezésemtől.
Új tudást, 
fogalmakat és bölcsességet szerzek meg azzal a céllal, hogy élő
példaként tanuljak, növekedjek és szolgáljak.


10. Megszabadulok a többi emberrel kapcsolatos minden bírálattól,
minden előítélettől és minden elvárástól, tudván, hogy ők
a saját tökéletes helyükön és fejlődésükben vannak.
Szeretetet 
adok nekik, bátorítom őket, csak akkor nyújtok információt, amikor
megkérnek arra, és figyelmeztetem őket, hogy az én igazságom
nem az ő igazságuk.

Forrás: Ronna Herman-Mihaly arkangyal a feny szarnyain c. könyv részlet






















A látóasszony



 
Szász András : A látóasszony 
 
 
Idestova kilencszáz esztendeje, hogy Könyves Kálmán királyunk első törvényében leszögezte: „Boszorkányok pedig nincsenek!” Magyarországon valószínűleg komolyan vették a törvényt, Erdélyben csak legyintettek rá. A rejtélyes keleti tartomány völgyeit, erdőit évszázadokon át lidércek, tündérek, manók, boszorkányok népesítették be, akiket a szenteltvíz sem volt képes elűzni, nemhogy a király törvénye.
Könyves Kálmán óta sok víz lefolyt a Maroson, Olton és a Küküllőkön. Épp elég, hogy mára még az emlékét is elmossa a bűbájos embereknek, vajákosoknak, látóknak, a régi, hátborzongató történetekkel, a tündérekről szóló legendákkal, mesékkel egyetemben. A vonatok, kamionok dübörgése elűzte az erdővel borított hegyek tisztásainak, szűk völgyeinek békéjét, nyugalmát. S ha egyik-másik kirándulócsoport néha át is vág egy-egy eldugott erdei tisztás korhadó faháza előtt, senkinek se jut eszébe elgondolkozni azon: vajon ki élhetett ott egykor. A régi idők emlékei lassan eltűnnek a feledés szürke homályában, az öreg épületeket pedig porrá rágja a szú és az enyészet. Görgényszentimrétől jó félnapi járásra, keletre, korhadó faház áll a Fancsal- és a Görgény-patak közötti tisztások egyikén. Kerítése, tornáca kidőlt, gerendáit, zsindelytetejét vastagon belepte a moha. A pajta mögött két tarka kecske ráncigálja árván a deszkák résein kibúvó szénát. Gazdájukat, a százkét éves Faragó Reginát néhány napja temette el a laposnyai pópa.
 Tavaly nyáron még a kerítés előtt üldögélt. Kecsketejjel, -sajttal kínálta az arra tévedő kirándulókat. Közben tanácsokkal látta el őket, figyelmeztetett a rájuk leselkedő veszélyekre. Regina néni ugyanis látóasszony volt. A környékbeli favágók szerint hatalma volt az emberek és állatok fölött. Ha akarta, a madarak a vállára szálltak, az erdő vadjai a tenyeréből ettek. Ismerte a gyökerekben, füvekben rejlő orvosságokat. Sok embert meggyógyított. Talán ezért nem is féltek tőle. Határozott, erős, de segítőkész asszonynak ismerték. Nem tűrte a hazugságot. Belelátott az emberekbe, mélyen, egészen lelkük legféltettebb titkaiig.
 Beszélik, tizenkét évesen megjósolta az első világháborút és Trianont. Majd a második világégést és Észak-Erdély visszacsatolását is. Baljós jövendöléseire eleinte csak legyintettek a környékbeliek. Aztán, ahogy sorra bekövetkeztek az események, kezdték komolyan venni.
– Kilencéves lányka lehettem, amikor egy éjszaka, úgy éjféltájban arra ébredtem, hogy Imre bácsi, a szomszédunk, akiről mindenki úgy tudta, hogy Amerikában van, két nagy kofferrel a kezében bandukol hazafelé a házunk előtt – mesélte három esztendeje Regina néni.
– Kint is, bent is koromsötét volt, ráadásul az ablakunkon le volt engedve a zsalu, én mégis olyan világosan láttam, mintha nem is lett volna köztünk fal vagy ablak. Rögvest fel is költöttem az apámat:
– Édesapám, hazajött Imre bácsi!
– Eredj mán – morgott bosszúsan apám –, már hogy jött volna, hisz’ Amerikában van…
De én bizony nem tágítottam. Addig-addig erősködtem, mígnem nagy mérgesen fel nem kelt. Felöltöztünk és átmentünk Imre bácsihoz.
– Te lány, ha csúffá teszel a falu előtt, többé ne kerülj a szemem elé – mondta útközben.
– Semmit se féljen édesapám, meglátja, nem beszéltem bolondokat – igyekeztem megnyugtatni. Közben meg is érkeztünk Imre bácsiék házához. Apám némiképp megnyugodott, mikor látta, hogy fény szűrődik ki a konyhaablakon. Illendőképp bekopogtunk, s beléptünk. Hát valóban ott ült Imre bácsi az asztalnál, szemben vele a felesége, az asztal körül pedig a gyerekek…
 Gyorsan híre ment az esetnek. Másnap sötétedés után meg is jelent egy asszony, anyám második unokatestvére, akinek a férje szintén Amerikába ment szerencsét próbálni.
 – Lelkem, Reginám – kezdte – az én uramról tudnál-e mondani valamit? Magas, csontos fehérnép volt, de úgy remegett, mintha hideglelése lett volna. Rápillantottam, s hirtelen megképzett előttem a férje. Egy nagy, sötét bányában csákányolta a szenet, mélyen a föld alatt… Elmondtam neki, mit láttam, ettől megnyugodott valamelyest. Felrakta kosarát az asztalra, s kiszedett belőle húsz tojást. 
– Hoztam egy kis csekélységet – mondta restelkedve –, szívesen adom, fogadják maguk is szívesen – tette hozzá.
 Attól kezdve naponta jöttek az asszonyok. Kezdetben csak a falunkból, egy idő után már a havasokon túlról, Moldvából is…
– Ezt a házat már gyermekként megálmodtam, pedig nem is itt születtem, Csíkból származom – folytatta élete történetét.
– Alig múltam tizenhét, amikor férjhez mentem. Az uram, akit egy vásárban ismertem meg, akkoriban vadászokat kísérgetett, úgy került erre a vidékre. Meglátta ezt a tisztást és két hét múlva engem is elhozott. A Kereszthegyen jöttünk átal, Gyergyó felől. Soha többé nem mentünk vissza. Szegények voltunk, semmink se volt, de túléltük. Már egészen nagy volt a hasam, de még együtt döntöttem a házhoz szükséges fát az urammal. A zsindelyezést aztán már egyedül fejezte be, mert megszületett az első fiunk.
 Elkészült hát a ház, én meg tervezgettem, hogyan fogom berendezni. Végül mégsem egészen úgy lett... 
Valamilyen láthatatlan hatalom mindig beleszólt a dolgokba. A papok szerint Isten lehetett, vagy a sátán… Ők intézik ugyanis a világ folyását. A jó Istentől, a rossz a gonosztól származik. Nem hittem a papoknak. Haragudtak is rám. Megmondtam nekik, minden ember születése pillanatától magában viseli a sorsát. S tehet bármit, végül mégis az történik, ami meg volt írva a számára. Jártak itt okos, tanult emberek. Volt, aki bolondnak tartott, de volt, aki elhitte, amit mondtam. Néhányan évekig visszajártak. Leginkább az érdekelte őket, hogyan alakul majd a jövendőjük. Egyikük, másikuk szemében világosan láttam a közelgő végzetet, de nem szóltam, nem szólhattam róla. Csak arra figyelmeztettem őket: rendezzék el mielőbb a dolgaikat, fejezzék be megkezdett ügyeiket, mert nagy utazás előtt állnak.
 Voltak, akik azt akarták, küldjek rontást a férjük szeretőjére vagy valamelyik ellenségükre. Megmondtam nekik: rontással nem foglalkozom. Emellett végig ki is tartottam, hiába ígértek bármit.
 Közben sorra születtek a gyerekeink, majd rendre fel is cseperedtek. Az uram negyven éve halt meg, legidősebb fiunkat már korábban elvitte a háború. Egyik sem ért váratlanul. Rég tudtam, hogy ez lesz a sorsuk. És ez volt a legnagyobb teher: tudni előre, mit hoz szeretteim számára a jövő, és tehetetlenül szemlélni, ahogyan beteljesül.
   Regina néni az utolsó időkben naphosszat a ház előtt, egy nagy fatörzsön üldögélt. Visszaidézte emlékeit, élvezte a nap melegét, hallgatta a madarak dalolását. Csak ült ott fekete ruhájában, soványan, törékenyen. Néha lecsukta a szemeit, hogy lelkéig hatolhasson a fürge kis patak, az erdő és a völgy éneke. Azon az augusztusi verőfényes délutánon is lehunyt szemmel ült. Amikor az egyik vadőr rátalált, már egészen hideg volt. A fiatalember felnyalábolta az élettelen testet, bevitte a házba s kiterítette az ágyon. Aztán lement Laposnyára és szólt a pópának. Még aznap négy vadőr társaságában feljött a szakállas fekete ember. A vadőrök a magukkal hozott fenyődeszkákból összeütettek egy koporsót, belefektették a tetemet, s letakarták egy szemfedővel. Aztán mély sírt ástak a tisztás szélén, nehogy a vadak kikaparhassák. Vállukon kihozták a koporsót, s leengedték a gödörbe. A pópa a saját nyelvén elmondta a búcsúztatót, imádkozott, ájtatoskodott egy sort, végül meghintette szenteltvízzel a tetemet. A vadőrök befedték a sírgödröt, a végébe keresztet szúrtak, elébe pedig egy befőttes üvegbe vadvirágot tettek, amit az egyik vadőr kislánya szedett. Egy darabig még elácsorogtak a sír mellett, aztán felvették hátizsákjaikat és elindultak hazafelé.
    Így ment el Regina néni, a látóasszony. Vele együtt sírba szállt a múlt, a boszorkányok, manók, tündérek és lidércek rejtélyekkel teli világa. Háza még áll, de udvarát és az odavezető ösvényt embermagasságú gyom nőtte be. Állatait elhajtották a környékbeliek, csak a két árva kecske maradt a foghíjas tetejű pajtában. Csoda, hogy nem ették meg őket a télvíz idején, a környéken kóborló farkasok. Évekkel később újra arrafelé akadt dolgom. Alig találtam el a házhoz, annyira megváltozott a táj. Az erdő szélén emeletes szálloda épült, melyhez aszfaltos út vezet. Hangtalanul suhanó luxusautók váltogatják egymást a puccos szálló parkolójában. Látszik, Erdélynek eme félreeső csücskében is beindult a gazdasági fellendülés. Csak a hegyi emberek sorsa nem változott. Az ugyanolyan, mint amikor Regina néni fiatalasszonyként megérkezett. Vagy még rosszabb…