2022. június 24., péntek

Tündér Ilona napja,- Június 24.




Szokolai-Lendvai Katalin- Tündér Ilona (selyemkép)

Tündér Ilona szertartás, Napisten havának 21-24 napjáig

A nyári napforduló Napisten havának 21. napján van. Ekkor legtöbb a

világosság, a Fény a Földön.

Ilyenkor ünnepeljük Földanyánkat, aki ekkorra már bizonyította hűségét

gyermekei iránt, és megadta erre az évre is a mindennapi kenyerünket. Beértek

a nyári gyümölcsök is . Itt az ígéret, hogy a magyaroknak lesz egészséges

kenyerük , és magyar földben termett gyümölcs és zöldség ez évben is.

Ez a nap az öröm, a hála ideje. Az emberek ünnepelnek, és három napig

igyekeznek fenntartani ezt a megszentelt állapotot.

Az ünneplés tetőpontja huszonnegyedikére esik. Igazi női ünnep ez, és ezért a

szerelem, a szerelmes fiatalok párosító ünnepe is egyben.

Ekkor érnek be a páros gyümölcsök, amelyek jelképezik, hogy a lét párosan

tökéletes. Ekkora érik be a szentiváni alma, ami a lélek gyümölcse.

Szent Iván napjának nevezik ezt a napot, de ez is a keresztény ferdítés egyik

ünneprontása. Iván nevű szent nincs, és hiába is erőltetik a keresztények

Virágos Szent János névnapját, ez nem az az ünnep! Sokkal régebbről való e

hagyományozás!

Közel-keleti hagyományban a tűz szentélyéhez vezető kapu elnevezése volt az

„iván”. Ív. Boltív. Még magyarul is így mondjuk. Az „-án” a sumír őseinknél az

eget jelentette. Így a két rész együtt adja : „ ív-ég” ( régen jobbról balra írtunk,

róttunk ), „égi ív”. Vagyis egy kapuív, amin a Fény bejut a szenténlybe.

A székely kapu is erre van avatva.

Tehát a nyári napfordulón a Nap íve, a fényes égi tünemény az égbolton a

legmagasabb szögben ível át.

A legnagyobb fényben él a legjobban a szerelem és minden emberi érzés.

Az igazi szerelem az mindig a befogadó nőiség, amelynek gyümölcse és jövője

lesz. A tüzes, vad férfierő lángja termékenyít, de nem hordozza magában a

magot, az új életet.

Ezért ez a nap a „lyány” nap, akinek istenasszonya, védelmezője Magyar Ilona,

Boldogasszonyunk, A tündérek Királynője, az Égi Édesanya.

Írott néphagyományunk egyértelműen bizonyítja, hogy ez női ünnep!

Nincsenek a férfiak sem kizárva, hiszen a szerelemben ott kell lenni a nők méltó

párjának, a férfiaknak is, de ők nem tevékeny részvevői az eseményeknek.

Ezen a napon a nők bevásárolnak a szertartáshoz. Szakajtó kosárnyi almát

vesznek (mert vásárolni kell „meg kell adni az árát”a mágikus tevékenységnek)

Az almának (a lélek) ilyen fontos szerepe van ezen a napon.

A szertüzet is az asszonyok gyújtják meg. (tudjuk, hogy egyéb szertartásokon

asszonyi kéz nem érintheti a tüzet. No, nem azért, mert a nő alsóbb rendű, mint

a férfi, hanem azért, mert a férfi bír tűzerővel, és a tüzet csak tűzerő segítheti. )


Aztán dobálják felfelé az almákat, majd a tűzbe teszik és megsütik. A gyerekek

bőségesen kapnak az almákból. Nyersen is, megsütve is. Végül a megmaradt

gyümölcsöket kiviszik a temetőbe, és gyermeksírokra helyezik.

Ez az alma-szertartás teljesen egybeköti a közösséget. A felfelé dobálással a

még meg nem születetteteket vendégelik, a jelenlévők almafogyasztása a

testben lévők megajándékozása, míg a temetőbe vitt almák felajánlása a már

eltávozottak részére kínálás, áldozás.

Jóslásra is használták az alma-rituálét. A feldobott almákból amerre a legtöbb

gurult, ott vélték olyan jégeső bekövetkeztét, ami elveri a termést.

Háború idején pedig azt gondolták, amerre a legtöbb alma borul, ott borul meg

a nagy létszámú katona, ott esnek el a legtöbben.

Illet virrasztani ezen az éjszakán. Amíg lángolt a tűz, addig a népek átugrálták a

tüzet, legelőször az az asszony ugrotta át, aki az almát vitte. Ez a tűz

megtisztított, betegségtől, lábtöréstől megóvott, és védelmet nyújtott.

Amikor már csak parázs volt, akkor áthajtották rajta a disznókat, birkákat, végül

a lovakat is.

A néphit úgy tartotta, hogy szentiváni tűz párosít! Ezért a fiatalok együtt

ugrálták át a tüzet. Közben pedig a fiatalok párosító énekeket énekeltek a

rutafáról: „ Magas a rutafa,

Ága elágazik.

Még a tengeni is átal hajladozik.”

Az ének az Égig érő fáról szól. Az Életfáról. Az Istenfáról. Tetejetlen fáról,

Világfáról énekeltek, ami összeköti a Földet az Éggel. Így állandó az áramlás, a

kapcsolat a lélek két otthona között. A rutafa minél magasabb fa legyen, ez az

ünnep jelképe.

Ám a teremtésben minden párosan szép és válik teremtővé! A nyári

napforduló párja a téli napforduló.

Álom havának huszonegyedik napján megszületik Napistenünk. A fény, a kikelet

ígérete, győzelem a sötétség felett.

Napatyánk útja innentől az égi íven felfelé vezet, hogy előtörő fénye elindítsa a

szunnyadó életet a Földön. Nagy ünnep ez! Őseink tisztában voltak a Nap ezen

fizikai létével, minél magasabb az égi ív, annál nagyobb szögben éri Földünket a

napsugár.

Ezért őseink megünnepelték Napisten születésnapját, majd három nap múlva

ismét kimentek a megszentelt helyre.

A Nap a Sólymok Sólyma még erőtlennek tűnt, ezért eleink sólymokat röptettek

az égre és tüzes celőkéket lőttek a Nap felé, hogy segítsék emelkedését az Égi

Úton, a szentíven.


Bizony, őseink tevékenyen vettek részt a fény növelésében. Nyílván, nem fizikai

értelemben emelkedett a Nap, hanem energetikailag és áldott rezgéseiben.

A Sólyomünnepen is ott van az Égig-érő fa, a Világfa, a Tetejetlen fa minden

otthonban. Csak már fenyőfa képében almákkal díszítve.

Az almának is megvan a sólyomünnepi szerepe. A Kerecseny napon a családfő

egy almát annyi felé vág, ahány tagú a család. Meg az állatoknak is kell adni.

Ám, ami az óriási különbség a két fordulat között az az, hogy nyári napforduló

napja a szentiván elindul csökkenő ívű pályáján. Beteljesítetés, beérés,

befejezés és harmóniában elaltatja a világunkat. Egy kicsit az elmúlást, a halát is

hordozza ez az időszak.

A téli napforduló pedig az újrakezdés.

Az ébredés, a kikelet és újjászületés ígérete. A Nap Égi pályájának íve az új

életet hozza.

Népünknek ez a bizonyosság az élet körforgására. Napatyánk égi ívén való

létezése az egyensúly a világban.

A nyári napfordulón a Teremtő Istennő, Boldogasszony uralma, a téli

napfordulón az ő méltó párjának megjelenése, Teremtő Ősurunk, Napisten

megszületése.

2017. Napisten havának 6. napján Tündér Nóri

(forrásként használva Hintaian László János világhálón közzétett anyagát )





 Az Égi Tünemények üzenete 2022. Napisten havának 
24. napján


Már őseink is a szerelemnek és a párosodásnak vélték ezt a napot és a

szerelmet ünnepelték.

Ebben az évben azonban a csillagállások még külön támogatják a párosodás, a

családalapítás törekvését.

A Plejádok csillaghalmazánál vándorló Vénusz, mint a kapcsolati, mind a

művészeti, mind az anyagi gyarapodást felfényesedést segíti, ezért érdemes

áldozatot bemutatni Afrodité istennőnek. A termékenységi szertartások

megtartása alkalmas e nap.

Továbbá e csillagállások támogatják az előre tekintést, a tervezést, a jövő

kigondolását. Főleg elvonulva, kicsit befelé figyelve, hogy a magasabb énünk is

beleszőhesse jeleit, üzeneteit az érzéseinkbe, a gondolatainkba.

Égi tünemények üzenete: 2022. Napisten havának 21. napján.

A Nyári Napforduló varázslatos napján a Merkur és a Neptunusz van erejében.

Segítik a szellemi gyakorlatokat, az együttléteket és a gyógyító foglalkozásokat.

Emberi kapcsolatokban is párkapcsolatokban is.

A Vénusz és a Plutó fényszöge támogatja a szerelem elmélyítését, és a

kiteljesedését, a művészetek előtérbe kerülését.l

Ma fordítsuk a legteljesebb figyelmünket a párunkra, kedvesünkre, mert ez a

kapcsolat hordozza a teljesedő jövőt.


Földanya üzenete a nyári napfordulóhoz


-Ember!

Testem részére, óh gyermekem!

Elfogyott az idő!

Én, a Földanya elhagyom ezt az időt és ezt a teret.

Már, mint sem tehetek érted.

Lelkiségem egyre emelkedik, testem egyre magasabb szinten rezeg.

Ember! Velem kell lélekben emelkednek, mert, ha nem leszel erre

képes, nélküled történik meg az üdvözülésem.

A harag, a bosszú, az irigység, a félelem, a gonosz varázslás, a testi-

lelki szenny, a háború, a féltékenység, a düh, az árulás, a

szeretetlenség, amiben vergődsz, mind lehúz téged és a veszted lesz!

Már azt sem várom el, hogy tisztelj, vagy szeress engem. Úgy sincs

időd, hogy az erdők szélén, a szent forrásoknál áldozz és érezz együtt

a lélegző lényemmel.

Kérlek, egy pillanatba, emlékezz szkíta múltad gyönyörű idejében!

Nyár elején, amikor fordul a Nap, ünnep volt! Az egész népet díszbe

öltöztető ünnep!

A Földanyát ünnepelted! Bár elfogyott az előző évi termés, még sem

rettegtél soha, mert tudtad, addigra beérik az új gabona.

Akkor bíztál bennem, mert tudtad, Földanyádban soha nem

csalatkozol.

Színes, könnyű ruhákba öltözött aranyasszonyok készítették

adományaim javából az ízes étkeket.

Nekem áldozatként virágba öltöztettétek a sok megszentelt ételt, és

boldog lakomával ünnepeltetek.

Aztán jött a hatalmas szálfákból készített máglya. A tűz, a tisztítás. A

hazaszeretet lángja, az élet melege, a gyógyulás.

A dobok hangja mellett szálltak a szavak, hozták az áldást, a dobok

pedig csak erősítették a szavak erejét.

Amikor a tűz elégett…..

Ember!


Te látod a múltad?!

Lehunyt pilláid alatt mozdul a szemed…

Amikor a tűz leégett, az ízzó parázson először a nép ereje, a lovasok

vágtattak át.

Aztán jött a nemzet apraja, nagyja.

Következtek az állatok. A legkisebbtől a legnagyobbig.

Mert az én tüzem ezen a napon gyógyít.

A táltosok a legkisebbeket a tűz fölé tartották, hogy ők se maradjanak

ki a megtisztító tűz áldásából.

Ember! Gyermekem!

Mióta nem őseid módján élsz, beteg vagy, nincs időd, elrohanod az

életed és eladod olcsó kütyükért az egészségedet.

Én most is szeretlek, és várlak téged.

Talán nincs veszve minden!

Megszentelt helyeim örömmel várnak.


Égi üzenet az abroszról


Öreg, nagybajuszú Papó megkérdezte:

- Miért használtok egyre ritkábban terítőt?

Ott ül és falatozgat. Ott vannak mellette a mezei virágok.

Jobb kezével 180

fokot húz.

- Mit láttok?

- Lehúztad a zöldet.

- Azért nem használtok terítőt, mert már elfejeltettétek, főleg a pipacsot, a

búzavirágot.

Mutatja, a keze nyomán ott vannak a pipacsok és a dús magvas kalászok.


- Azért volt fontos a terítő, mert köré gyűltünk. Nézd meg! Régen volt a

családi asztal, ünnepi terítővel, ünnepi terítékkel.

A szülők összefogták a szűkebb és nagyobb családot.

Megtisztelték Földanyát azzal, hogy Földanya áldásaival, a virágokkal

díszítették az abroszaikat. De maguk a virágok is ott v9oltak az asztalon.

Ez volt a megtiszteltetés Földanyának.

Most mi van asztalotokon? Kosz! Nincs teríték! Veszítek és eszitek a

műanyag ennivalót!

- Először is Isten, Isten! Nektek Földünnep. Különben is nézd meg, min

csináltatok a Földdel!

Szép volt akkor a terítő, de azóta már színesebb lett. A terítő az a mező.

Itt egy virág / mutatja), ami a termőföldeken volt. Belül olyan, mint

napraforgó virága, csak bársonyos.

Vizet csapkodott a virágra, amitől a víz harmattá vált. Olyan az illata, mint,

amikor le van kaszálva a mező, friss szénaillatot áraszt. A kehelyben egy

méhecske van. A virág belső szirmain érzi jól magát.

Ezt úgy képzeld el, mint a Földet, és ti vagytok a szirmokban. De, ti ezt

nem becsülétek!


Olyan sokat kaptatok Földanyától, de olyan dolgokat irtottatok ki, amihez

nincs jogotok.

A Föld úgyis kiforgatja magából, amire nincs szüksége. Nem kekk ebbe

néktek belekotorászni!

Itt van ez a kis bogár. Gond nélkül éli az életét a virágban. Ti is így

élhetnétek a világotokat.

Ha művelitek a földet, nem kértek rá áldást, pedig csak egyszerűen csak

ennyit kellen mondanotok:

-Atyám! Áldd meg a Földet. Áldd meg a termést!

Amikor folyik a betakarítás és szeditek a termést, mondani kell:

- Köszönöm a termést! Köszönöm a napsütést! Köszönöm, Szélatya, hogy

elhoztad az esőfelhőket. Köszönöm az esőt és a felszárítást.

Csupán egy köszönetnyilvánítás.

Tudnotok kell, honnan jövünk, hogyan éljünk.

Tulajdonképpen annyi lenne a feladatotok, amikor a megvolt a termés és

megsütitek a kenyeret, műanyagot ne tegyetek bele!


Inna Linne a Napbajuszú Papó

( A fenti írást hálásan köszönöm Kovács Kálmánné Nórinak!)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése