Egyfajta #világvége zajlik. Ezúttal nem romboljuk földig a díszletet, látszólag ugyan nem háborúzunk egymással, hanem teljesen békésen, törődéssel, gondoskodással, világméretű összefogással és együttműködéssel segítünk egymásnak, és valójában egy csendes, belső harccal lépjük meg a váltást, amire már oly régóta vágyunk. Összedől ugyan minden, ami már idejétmúlt, ami már megszolgálta a magáét, aminek lejárt a szavatossága, de vegyük észre, hogy nincs apokalipszis, és ezúttal nem radíroztak le bennünket a bolygóról!
Vizsgafeladattal zárjuk az előző korszakot. Most eldől, hogy ez egy befejezés, vagy önmagunk evolúciós, tudati megfejlődése? Az ember végleg mélyalvásba merül és rabszolgasorba süllyed az elménkbe kódolt rendszer hipnózisa által, vagy felébred a ebből a hamis illúzióvilágból, ami mára valódi rémálommá vált?
Milyen rejtett üzenetei vannak a koronavírus-járványnak az emberek számára?
Ha meglépjük ezt a változást, ha újra tudjuk indítani a rendszert, elmondhatjuk-e, hogy civilizációs ugrást hajtottunk végre?
Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése a #koronavírus veszélyhelyzet idején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése