Kilépés a komfortzónából

A változás a komfortzónából való kilépéssel kezdődik el – olvassuk, halljuk a mondatot olyan sokszor spirituális útkeresésünk alkalmával. Tudjuk-e azonban, hogy mit jelent? Alkalmazzuk, megéljük-e, amikor egy újabb lépcsőfok elé érünk, vagy toporgunk, bizonytalankodunk? Esetleg az új helyzetekkel szembeni szorongásaink/ellenállásaink következtében csak nézegetjük a lépcsőfokot, de nem tesszük meg a következő lépést?
Földi tartózkodásunk során időnként új irányokat szükséges vennünk, hiszen mindannyian a fejlődés miatt születtünk. Amikor ennek eljön az ideje, egyre többször jön velünk szembe olyan esemény, amely – először csak finoman – új irányvonalakra terel bennünket. Ez megnyilvánulhat a környezetünkből érkező impulzusokban, egy történet meghallgatásakor, de akár egy könyv sorainak olvasása közben is előjöhet a mélyről egy gondolat, hogy valami másnak, valami újnak kell jönnie az életünkben. Megesik azonban, hogy hárítunk, kifogásokat keresünk, késleltetjük döntéseink meghozatalát, netán ellen is állunk és próbáljuk figyelmen kívül hagyni a jeleket. Sokszor nagyon meggyőző érveket tudunk felhozni a változás elkerülésére, pl. nincs rá mintánk, nem tudunk máshogyan tenni… Ha viszont az ellenérvek kigondolására szánt időnket és energiánkat ilyenkor arra fordítanánk, hogy kinyissuk magunkat és befogadókká váljunk, akkor hamar észrevehetjük, hogy a közeli, vagy távoli környezetünkben mégiscsak vannak jó gyakorlatok. Ha nyitottak vagyunk, felismerve a jól működő mechanizmusokat, mi is eltanulhatjuk, megérezhetjük azt az erőt, amivel változásunkat segíthetjük. A Theta Healing® módszerének világában azt (is) tanítjuk, hogy amire a fókuszt helyezzük, ott van az energia. Tehát, ha meghozzuk azt a döntést, hogy előrehaladunk és tudatosan koncentrálunk erre, akkor szembejönnek azok a megoldási lehetőségek, amelyeket alkalmazva már meg is ugorhatjuk az előttünk álló feladatot.
Ha rugalmasak vagyunk, és nem félünk az ismeretlentől, könnyebben észrevesszük és meglépjük azokat a változásokat, amiket az élet hoz elénk. Ha nagyon ellenállunk, de életünkben a változás elkerülhetetlen, akkor később eljön egy olyan pillanat, amikor kénytelenek leszünk belátni, hogy nekünk is könnyebb lesz, ha továbbmegyünk…
Egy vadonatúj élethelyzet, vagy ismeretlen változás előtt el kell engednünk a régit, megköszönve, hogy eddig segített minket és el kell fogadnunk, hogy valami más lesz. Ettől már önmagában kikerülünk a komfortzónánkból, hiszen nem lesz rögtön kész válaszunk, vagy rutinszerű reagálásunk. Ez bizony okozhat bizonytalanságot bennünk. Néha olyan, mintha magasugrást végeznénk, de nem tudjuk, hogyan és hol érünk földet. Furcsa érzet. Akkor tudunk sikeresen landolni, ha ugyan tudjuk, hogy semmi sem biztos, de mégis hisszük, hogy jó lesz nekünk. Ha ki merjük adni a kezünkből az irányítást, mert bízunk abban, hogy a változástól jobbak leszünk. Sokat segít ilyenkor a hit is, ha mélyen belül tudjuk, hogy van egy felsőbb erő, amely óv és véd minket, és szeretetteljes gondoskodással terel minket az új út felé. Amikor már ezen az úton járunk és visszagondolunk korábbi tapasztalatainkra, sokszor érkezhet olyan felismerésünk, hogy bár tiltakoztunk, valójában nem is értjük, miért tettük, mert ezáltal még teljesebbek lettünk. Bármennyire is nehéznek tűnhet olykor, akkor tudjuk a legtöbbet kihozni a változásból, ha pozitív szemlélettel, segítőként és nem ellenségként tekintünk rá.
A változást gyakran nem kíséri óriási érzelmi katarzis. Sokszor csak úgy megtörténik, egy nap már máshogyan ébredünk, máshogyan reagálunk, egyszerűen mások leszünk. Megkönnyebbülünk. Bizony a legtöbb alkalommal több félelmet látunk bele, mint az a valós helyzetben benne rejlik, inkább az idegen szituációkkal kapcsolatos ellenérzésünk jelenik meg ilyenkor.
Ezekben az élethelyzetekben lehetőségünk nyílik kitartásunk erősítésére, pozitív szemléletünk gyakorlására. Ez nem jelenti azt, hogy egy fájdalmas változásnál ne lenne szükség meggyászolni azt, ami elmúlt, vagy megélni negatív érzelmeinket. Tudnunk kell kiengedni a feszültségeinket, de egy ponton túl nem szabad belesüllyednünk, hanem át kell lendítenünk magunkat a történteken. Leszűrni a tanulságokat, beépíteni és továbbhaladni. Nem árt, ha a nehéz helyzetekben (is) tudjuk szeretni, lelkesíteni magunkat: olyan elfoglaltságokat találni, amelyek örömöt adnak, feltöltenek, közelebb visznek belső önvalónkhoz.
A komfortzónából való kilépés és a változás kezdete lehet, hogy eleinte kényelmetlennek, vagy nehéznek tűnik, de idővel beépül mindennapjainkba és hozzászokunk. Kicsit olyan ez, mint amikor már hosszú ideje nem sportoltunk, aztán egyszer valamiért elmegyünk edzeni. Az első, a második és valószínűleg a harmadik alkalom is kínkeserves, vagy gyötrő lesz izmaink számára. Aztán azt kezdjük el észrevenni, hogy jólesik a mozgás, többet tudunk teljesíteni, fittségünk a hétköznapjainkat is emeli, és testünk is egészségesebb, kívánatosabb lett. Ezután pedig már el sem tudjuk képzelni, hogy nem járunk el kondíciónkat növelni, sőt, testünk-lelkünk egyaránt igényli, hogy sportoljunk. Így van ez a változással is.

Forrás: https://www.facebook.com/szilvia.szilvas.5/posts/2341792362536803