2018. március 12., hétfő

Áldott e föld és áldott e szó

Feketéné Lendvay Katalin: Újjászületett  (részlet)


Édes Hazám!

Itt van a bölcsőm, s itt ringatott

Az én édesanyám.
És ha egyszer síromon nő a vadvirág
Én fentről is, a mennyből is,
Hallom majd szavát:



Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó

Magyarnak lenni, igenis jó!
Az egekig ér már a nyíló virág
Karjába zárja a Magyarhazát. 
Hazám e föld mit szívünk fölé

Kárpátok fonnak népünk köréd

Hazámban mindig otthon vagyok
Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok!



Mint sírból támadt ősi erő

Olyan vagy Hazám
Messze sodort bolyongó kő
Tenger zord viharán
Nagy hegyeknek öléből
Nyílik a vadvirág
Én Lentről is, a mélyből is
Hallom majd szavát:



Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó

Magyarnak lenni, igenis jó!
Az egekig ér már a nyíló virág
Karjába zárja a Magyarhazát.



Hazám e föld mit szívünk fölé

Kárpátok fonnak népünk köré
Hazámban mindig otthon vagyok
Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok



Ezer virágból bokrétát kötni kéne már

Mert egy az utunk s ha összefogunk megmarad Hazánk! 





 Dalocska

Zene: Kiss Kata
Szöveg: Dudás Sándor
Ének: Kiss Kata
 
             
 
http://kisskata.hu/dalocska.html

Hazámról csendül fel szívemből egy dallam
S legyen minden társam lelke e kis dalban
Végtelen a tenger, végtelen az ég is
Végtelen szeretlek Édes Hazám én is.

Énekeljük együtt fiatalok, vének
Nem feledve el az elmúlt ezer évet
Jó apáink sírját, tudja meg a világ
Szívünk érte dobban, hangunk érte kiált.

Nincsen annyi rózsa, amennyi fűszál leng
Szélben, zivatarban, s mikor még csak dereng
Halványan az égalj, mégis azt kivánom:
Ne lépkedjen senki a csorbult fűszálon!

Csorbult fűszál lettél, s akik rád tapostak
Nem hitték erejét a nyári harmatoknak
Szemünk harmatával, karunk erejével
Érted élünk rég, nem temethetnek még el!

Ebben a kis dalban arról szól az ének
Ékes Magyar hazám legyen ébredésed!
Édes Magyar Hazám, lesz még ébredésed!
Fönn a magas égből látják szenvedésed.



A ’spirituális én’ előtt. Az összes okos szó előtt.”







„Kérlek, ne beszélj nekem a ’Tiszta Tudatosságról’ vagy az ’Egységről’.
Azt akarom látni, hogyan bánsz a partnereddel, a gyermekeiddel, a szüleiddel, a testeddel.
Kérlek, ne tarts nekem kiselőadást ’az elkülönült én illúziójáról’ vagy arról, hogyan is érted el az állandó üdvösséget mindössze 7 nap alatt.
A szívedből sugárzó valódi melegséget akarom érezni. Hallani akarom, hogyan tudsz meghallgatni, és olyan információt befogadni, ami nem illeszkedik a személyes hitvallásodba.
Azt akarom látni, hogyan bánsz azokkal, akik nem értenek egyet veled.
Ne beszélj nekem arról, mennyire felébredett is vagy, mennyire egótól mentes.
A szavaidon túl akarlak megismerni. Azt akarom tudni, milyen vagy, amikor nehézség adódik az életedben. Hogy képes vagy-e teljességgel megengedni magadnak a fájdalmadat, és nem a sebezhetetlent játszani. Hogy képes vagy-e érezni a haragodat, mégsem erőszakosan cselekedni. Hogy képes vagy-e szabad átjárást biztosítani a bánatodnak, de nem válni a rabszolgájává.
Hogy képes vagy-e átérezni a szégyenedet, de nem megszégyeníteni másokat.
Hogy tudod-e elcseszni, aztán pedig felvállalni, hogy elcseszted.
Hogy tudod-e azt mondani, ’sajnálom’, és őszintén úgy is gondolni.
Hogy képes vagy-e teljességgel emberi lenni, dicsőséges isteni mivoltodban.
Ne beszélj nekem a spiritualitásodról. Tényleg nem érdekel.
VELED szeretnék találkozni. Megismerni a szívedet.
Megismerni a gyönyörű emberi lényt, aki a fényért küzd.
A ’spirituális én’ előtt. Az összes okos szó előtt.”
(Jeff Foster írásából)