A fény harcosa tulajdonképpen sosem a fénnyel küzd, hanem a nehézségekkel, a szürke hétköznapok mindennapi gondjaival, érzelmekkel, vágyakkal, hogy elérje a fényt.
S ha már elérte, meg is kell tudnia tartani, s ezt hívják küzdelemnek! Mindannyian fényharcosok vagyunk, hiszen nap, mint nap megküzdünk, hogy a lángok megmaradjanak életünkben. Fény nélkül ugyanis nincs LÉT, tehát nagyon fontos ÉRTÉK mindenki számára. Mint ahogy egy magányos fának is az, hogy az égbe törve fel tudjon nőni a magasba. Emberi kapcsolatokban is szükség van rá.
- Akik nem éreznek azoknak is? - kérdeztem, a szeretni nem tudó emberekre gondolva.
- Nekik még jobban, hogy meg tanuljanak szeretni.
Minden ember fényre és törődésre vágyik. Te magad is jól tudod.
- Meglehet - hagyta el e közhelynek tűnő szócska a számat.
- FÉNY... FÉNY... FÉNY... harcosa vagy - mondta nekem egy hang.
- No, de miért nem a küzdelmeké? - s a gondolat megadta rá a választ.
- Hiszen fényre vágysz, mint minden élőlény.
S milyen hosszú út vezet el hozzá. De TE soha ne tévedj el! - reagálta.
- Könnyen mondod; az érzelmek útvesztőjében mindig eltéved a szív, még akkor is, ha olykor sietve segítségül szolgálva megjelenik az ÉSZ - adtam hangot érzéseimnek.
- Harcos vagy! Küzdj! Mit mondtak neked egykor?
És ki mondta? - kérdezte érdeklődve.
- Már nem emlékszem, hogy ki volt.
- Biztosan?
- Egészen az!? Kitörölte szívem az emlékezetemből.
Talán... tudom.
DE!!!!! a szavaira egész biztosan jól emlékszem, amik erőt adnak hétköznapjaimban és az összes holnapokban, no meg persze a tegnapokban. Paulo Coelho
(Kép forrása: https:// amandaridder.wordpress.com/ 2015/02/23/ joan-of-arc-armor/)
S ha már elérte, meg is kell tudnia tartani, s ezt hívják küzdelemnek! Mindannyian fényharcosok vagyunk, hiszen nap, mint nap megküzdünk, hogy a lángok megmaradjanak életünkben. Fény nélkül ugyanis nincs LÉT, tehát nagyon fontos ÉRTÉK mindenki számára. Mint ahogy egy magányos fának is az, hogy az égbe törve fel tudjon nőni a magasba. Emberi kapcsolatokban is szükség van rá.
- Akik nem éreznek azoknak is? - kérdeztem, a szeretni nem tudó emberekre gondolva.
- Nekik még jobban, hogy meg tanuljanak szeretni.
Minden ember fényre és törődésre vágyik. Te magad is jól tudod.
- Meglehet - hagyta el e közhelynek tűnő szócska a számat.
- FÉNY... FÉNY... FÉNY... harcosa vagy - mondta nekem egy hang.
- No, de miért nem a küzdelmeké? - s a gondolat megadta rá a választ.
- Hiszen fényre vágysz, mint minden élőlény.
S milyen hosszú út vezet el hozzá. De TE soha ne tévedj el! - reagálta.
- Könnyen mondod; az érzelmek útvesztőjében mindig eltéved a szív, még akkor is, ha olykor sietve segítségül szolgálva megjelenik az ÉSZ - adtam hangot érzéseimnek.
- Harcos vagy! Küzdj! Mit mondtak neked egykor?
És ki mondta? - kérdezte érdeklődve.
- Már nem emlékszem, hogy ki volt.
- Biztosan?
- Egészen az!? Kitörölte szívem az emlékezetemből.
Talán... tudom.
DE!!!!! a szavaira egész biztosan jól emlékszem, amik erőt adnak hétköznapjaimban és az összes holnapokban, no meg persze a tegnapokban. Paulo Coelho
(Kép forrása: https://
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése