2017. május 14., vasárnap

Kaptam egy nagy KIOSZTÁST tegnap


És ha valaha el akarsz érni valamit az életben, akkor ülj le, figyelj ide, mert olyat írok Neked, ami szétrobbantja a valóságodat és átröpít egy másik világba, de vigyázat: nem lesz se könnyű, se élvezetes, se csokimázas...

Szóval egy hozzászóló kiosztott, mert azt mertem írni egy rendezvényre, hogy a belépőjegy ára csak egy jelképes összeg. A hozzászóló indoka? 

"hiszem, hogy nem én élek egyedül a magyar valóságban, ahol 50.000 Ft igen is pénz."

Tudod, mit? Teljesen igaza van! A magyar valóságban 50e Ft nagy pénz. Nem csak civileknek, de a vállalkozók többségének is kiadni 50e Ft-ot meggondolandó lépés, sőt, nehézség. Ennyit a többség nem szed csak úgy elő. Ennyit össze kell szednie. Össze kell takarékoskodnia. Egy ötveneshez idő kell, áldozat, megszorítás, és kicsit várni, míg összejön.

Ennyit elkölteni a többségnek fáj, és megérzi a kassza. IGEN, ez a magyar valóság a TÖBBSÉG számára.

DE VÁRJ, mert ez még nem minden!

A magyar valóság ennél sokkal rosszabb.

Létbizonytalanság.
Elenyésző nyugdíj.
Borzalmas állapotban lévő, túlterhelt egészségügy.
Sorban kell állnod a traumatológián ha nyílt törésed van.
A tv-ben kacat műsorok vannak csak.
A buszod tele van, nem tudsz leülni, nyáron izzadsz mint egy ló, télen reszketsz.

A haverjaid is panaszkodnak.
Összeültök, hogy jól érezzétek magatokat, és 3 perc múlva már megy a kritizálás. Orbán. Bevándorlók. Vasárnap zárva. Melegfelvonulás. Összeültök beszélgetni egy jót - és sértődött kivonulás a vége, régi barátságok mennek tönkre!

Ez a magyar valóság.

Ez az, amit kapsz... alanyi jogon.

Ez JÁR Neked ingyen.

Igen, Dubaiban fizetést kapsz az államtól, mert jó helyre születtél.

Alaszkában és Izraelben csak azért a kezedbe nyomnak egy kisebb vagyont, mert oda költözöl.

Bezzeg itthon! Itthon csak a magyar valóságot kapod.

Illetve kapja a többség.

Oké, készen állsz?

Akkor figyelj, mert csak most gyűröm fel az ingujjamat!

Milyen lehetett, amikor az ősember először látott tüzet? :)
Mert egészen addig, az ő magyar valósága a hideg volt és a sötétség.

Készen állsz?

Van egy másik magyar valóság is.

Ahol egy 50 000 forintos kiadást meg sem érzel. Meglátsz valamit, ami tetszik, és csak egy ötvenes, SUPP, már meg is vetted. Másnap már nem is hiányzik a költségvetésedből. Sőt, százezreket, akár milliókat költesz, és csak amikor a könyvelőd megmutatja egy hónappal később, akkor emlékszel vissza, hogy ja tényleg, elköltötted.

Van egy másik magyar valóság, ahol ha bajod van, besétálsz egy magánrendelőbe, ahol udvariasak Veled, foglalkoznak a lelkeddel, és megkapod a legjobb bánásmódot türelmesen, profin, korszerű eszközökkel, tiszta és guszta környezetben. Te is, a családod is.

Aztán délután találkozol pár barátoddal. Nem is azt kérdezik, hogy hogy vagy, hanem azt mondják: "de jól nézel ki!", meg azt kérdezik, "na, mit tudsz, amit még nem tudtál, amikor legutoljára találkoztunk?" És Te tudsz válaszolni valamit, amit páran egyből le is jegyzetelnek. Politikáról szó sem esik. Az élet értelméről beszélgettek. Vagy ha szóba kerül egy vitatéma, amiben eltérnek a vélemények, akkor nem ordibálás van, hanem értelmes vita. Sőt, tudod, min lepődsz meg a legjobban? Hogy kijelentő, megmondós mondatok helyett, kérdések (wow!) hangzanak el, mert nem lenyomni akarod a másikat (akit tisztelsz!), hanem meg akarod érteni az álláspontját. Hiszen ha egy okos ember teljesen máshogy gondolkodik valamiről mint én, akkor azt meg kell értenem, meg kell ismernem, és végig kell gondolnom! Aztán utána fantasztikus felfedezésekről és hatalmas lehetőségekről beszélgettek, amik várnak rátok. Bőségről, amit a világ kínál.

Aztán a közös vacsora után beülsz a kényelmes kocsidba, és hazafelé elsuhansz pár buszmegálló mellett, ahol görnyedt embereket látsz, és arra gondolsz: úristen, vannak emberek, akik így élik le az életüket. Te jó ég, egykor én is közéjük tartoztam.

A történelem folyamán a jobb élet csak a kiváltságosoké volt. Ha beleszülettél az arisztokráciába. Ha közel tudtál férkőzni az uralkodó osztályhoz. Egy átlagembernek ilyen életre csak akkor volt kilátása, ha csalt, lopott, hazudott. Gyilkolt.

De ebben, hölgyeim és utaim, a világ megváltozott.

IGEN, Magyarországon az "alapcsomag" egy nyomorult élet, sok nehézséggel, sok konfliktussal, rossz kilátásokkal.

DE a prémium csomag ma
végre,
VÉGRE,
V-É-G-R-E !!!
elérhető
BÁRKINEK.
BÁR-KI-NEK!

Ha valami forradalmit elért a világ, hát akkor az ez.

Nem az okostelefon.
Nem az internet.
Nem a könyvnyomtatás.
Nem a demokrácia.
Nem a kapitalizmus.

Hanem amit mindez a sok innováció lehetővé tesz:
hogy
végre
becsületesen
meg
tudj
gazdagodni.
(ez a legfontosabb mondat, olvasd el még egyszer)

A szemem előtt nőttek fel vállalkozások becsületesen, tiszta lelkiismerettel, sok tanulással, kitartással, sok munkával. Földönfutóból jómódúvá. Kilátástalanból gondtalanná.

De figyelmeztetnem kell Téged:
ez nem könnyű.
Nem kapod meg alapból.
Nem JÁR.

Ehhez kurva sokat kell dolgozni.
Bocs a "kurva" miatt, de ezen nincs mit szépíteni. Érezd csak kényelmetlenül magad. A kényelmetlen mostantól a norma. Szóval kurva sokat kell dolgozni.

Akkor is, amikor épp nem látszik az eredménye, amikor nagyon nehéz kitartani. Éjjel nappal. Hétközben és hétvégén.

Kurva sokat kell tanulni.

Olyankor, amikor mások játszanak. Amikor a haverjaid pihennek. Otthon maradni és tanulni, néha akkor is, amikor a családod moziba megy, és Te a fogadat fogod csikorgatni emiatt. Amikor mások másra költik a pénzüket. A szomszéd család nyaralni megy belőle, Te meg egy konferenciára. És meg kell magyaráznod a családodnak, hogy ez miért kell.

És ami legalább olyan nehéz, de senki sem beszél róla: kurva sokat kell változni.

Feladni begyöpösödött gondolatokat. Feladni merev világnézeteket. És ami néha nagyon fáj, feladni barátokat, akik a magyar valóságban AKARNAK élni, és visszahúznak Téged, mert ha Neked sikerül, az fájdalmas bizonyíték számukra, hogy ők valamit nem jól csinálnak. Úgy hogy inkább visszahúznak.

De tudod, melyik gondolatot a legnehezebb feladni?

- Azt, hogy a világ a hibás.

- Hogy az oktatás a hibás, mert hülyeségeket tanítottak nekem az iskolában, ami csak egy szar álláshoz elég. Az iskola hibája!

- Hogy a főnököm a hibás, mert nem motivál eléggé.

- Hogy a feleségem a hibás, hogy nem elég jó a kapcsolatunk.

- Hogy menne a cégem, de az ember nem talál egy normális alkalmazottat. Normális alvállalkozót.

- A kormány hibája, mert nem ad munkát, nem ad nyugdíjat, nem kapok elég juttatást.

Hát normális vagy? Hát gondolj bele: kész csoda, hogy százezer évnyi törzsi harcok, ezer évnyi feudalizmus meg diktatúra után már van egy kormányunk, ami legalább nyomokban demokráciát tartalmaz!

Inkább gondolj arra, hogy már vannak útjaink, tehát tudunk szállítani és utazni. Vannak autóink, tehát szabadok vagyunk a mozgásban. Van internet, tehát szabadon kommunikálhatunk. Lehet céget alapítani, tehát szabadon saját lábra állhatunk.

Ha engem kérdezel, akkor minden hibájával együtt, ez egy CSODÁS világ, messze túlnyomóan több jóval mint rosszal. És ha szerinted máshogy van, akkor túl sok híreket olvasol, akik tudják, hogy a rossz hírre több az átkattintás :)

Szóval a legnehezebb, legfájdalmasabb, és amiről nem beszél senki, az átállni arra a gondolkodásmódra, hogy -

Minden, ami körülöttem rossz, az az én hibám.
A cégem roskadt állapota csak az én hibám.
A házasságom rossz állapota csak az én hibám.
A rossz egészségem az én hibám.
A szófogadatlan gyerekeim az én hibám.
MEA FUCKING CULPA!

Miért?

Mert egyedül ez a gondolkodásmód tesz szabaddá.

Egyedül ez a gondolkodásmód nyit ki lehetőségeket.

Ez az egyetlen gondolkodásmód, ami nem mások korlátai, mások hibái közé zár Téged.

Hanem azt mondja:
Az én hibám
T-E-H-Á-T
Az én HATALMAMBAN áll változtatni rajta!

És akkor megtörténik a csoda.

Változni kezdesz.
Változik körülötted minden.
Minden jobb lesz.
Minden bőségesebb lesz.
A világ egyre több kincsét helyezi a lábad elé.
Még nem mindet, de egyre többet.

És bizony, néha szégyellni fogod magad amiatt, hogy Neked annyira jól megy, miközben a magyar valóság szenved. Szégyellni fogod, hogy Neked összejött, miközben annyi másnak nem. És őrlődni fogsz a gondolataiddal, hogy egy ilyen rövid élet alatt hogyan lehetne minél több embert felhúzni, kiemelni.

És aztán jön a pofon: annyi áldozat, annyi kitartás, annyi munka, annyi akadály, annyi elkeseredés, annyi kétség és félelem után beérsz, megérkezel - és mit mondanak?

"A rohadt mázlista:
jókor volt jó helyen.
Könnyű neki!"

De addigra már nem vagy mérges rájuk. Nem akadsz ki. Hanem megérted őket. Megérted, hogy feladni a nagy magyar valóságot bizony nem könnyű. Elhagyni azt a betonmenhelyet, hogy mások hibája miatt szar az életem, nem könnyű. Elengedni az örömöt, hogy a gimivel végre soha többé nem kell tanulni, nem könnyű. Feladni azt a hátradőlést, hogy a munkából hazaesve végre ledögölj a tévé elé, és bámulással cseszd el a drága idődet, nem könnyű.

Ugye most már megérted, hogy olyan rengeteg ember nem is vállalja?

Megértem, hogy a magyar valóságban 50.000 forint, az bizony nagy pénz.

Megértem, hogy könnyebb ezt kárálni, szapulni, kritizálni és panaszkodni. Fényévekkel könnyebb, mint nekiállni felépíteni magad köré egy másik valóságot. Egy új valóságot.

Amibe a belépő egyetlen döntés:

"Nekem ez így nem elég, és lesz, ami lesz, belevágok és végigcsinálom!"



Wass Albert: Mire a fák megnőnek


Az ember csak szánt, vet, kalapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra.
S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már, s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos, öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek, és új bölcsőt ringatnak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepve megtorpan és csodálkozik.
Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő. (...) 
Igen, hát ez a rend, mondja magában az ember. Ez a rend. Csak kár, olyan rövid volt az egész.
Hogy tulajdonképpen semmi sem történt, csak volt néhány szép és nagyszerű élmény, és volt néhány csúnya és gonosz élmény. Volt néhány gazdag, örömtől dagadó perc, és volt néhány megaláztatás, néhány kellemetlen kaland, betegség, bánat, egyebek. És volt járkálás az eke után, volt néhány szép, kellemes mozdulat, mikor a kéz magot lendített a tavaszi föld felé, mikor a tüdő tágultan szívta be a fák virágát, évszakok illatát, mikor a láb mezők puha pázsitjára hágott. De egyéb tulajdonképpen nem történt semmi. És maholnap ennek is vége van. Ennek a kevésnek, ennek a semminek, ennek az életnek. 
Azért... egy kicsit szomorú, gondolja az ember, s azzal továbbmegy, mert eszébe jut valami, amit még nem végzett el, s ami fontosabb, mint az elmélkedés. 
(Wass Albert: Mire a fák megnőnek. 1940. Részlet.)


KÖSZÖNÖM, HOGY EMLÉKEZTETSZ ÖNMAGAMRA




Könnyűvé válik az élet, ha csak a szépségre és a csodákra figyelsz.
A nehézségeket könnyedén kell venni.
Minden nap egy új nap, egy új kezdet, egy új lehetőség!
Merj szabadon élni!
A világ csodás, élvezd ezt a Csodát!
Csak arra figyelj, hogy éled ma az Életed.
Légy jelen az Életedben!
Légy jelen a Testedben! Hisz áldott vagy a Létezésben!
Hidd el magadról, hogy a csoda benned van!
Merj rácsodálkozni a világra.
Engedd meg magadnak, hogy éljél, hisz minden pillanat ajándék az Örök Léttől.
Élvezd az életet, tárd hatalmasra a szívedet!
Légy nyitott az új lehetőségekre. Haladj az áramlással.
Merj változtatni! Merd önmagadat túllépni!
Ne szabályok és korlátok közt éljél, a saját szívteredben éljél!
Nézd meg ma magadban,- Tudtál-e szeretetet adni, s tudtál-e szeretetet fogadni.
Az Élet csodás, de ha nincs benned szeretet, semmit sem ér.
Merd vállalni önmagad, azt AKI VAGY!
Merd élni az Életed!
Merd elhinni, hogy bearanyozod mások életét!
Boldogságra, és nem szenvedésre vagy ítélve!
Ne feledd, ez a nap megint egy új nap kezdete!

Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin