2017. február 14., kedd

Valóságunkat hitünk formálja


"Valóságunkat hitünk formálja. Amilyen mértékben hisszük valamiről, hogy igaz, olyan mértékben válik a valóságunkká. Hitünk olyan, mint egy szűrő: mindent kiszűr, ami nem áll összhangban meggyőződésünkkel. 
Az összhang elérése mélyen gyökerező ősi vágya az embereknek. Ezért van az, hogy folyton figyeljük világunkat. 
Megpróbáljuk megérteni és ésszerűsíteni, hogy összhangba kerüljön eddigi hitünkkel, kialakult meggyőződésünkhöz kotomákat építünk magunknak.
 Ez egy pszichológiai szakkifejezés, ami azt jelenti, hogy vakfoltokat építünk. Nem vesszük észre a lehetőségeket, ha az a meggyőződésünk, hogy nincsenek lehetőségeink. 
Nem látjuk meg a siker lehetőségét, ha eleve úgy hisszük, a siker számunkra nem lehetséges. 
Ha azonban megváltoztatjuk meggyőződésünket, valóságunk is meg fog változni."

(Brian Tracy - Phoenix szeminárium)






Február 14. A Magyar néphagyomány szerint Bálint napja.



A Bálint napi időjárásból a várható termésre jósoltak.
Facsemetét is szívesen ültettek Bálint napkor abban bízva, hogy akkor hamarabb erősödik meg. Balmazújvárosban és Debrecenben úgy tartják, hogy ezen a napon választanak párt a verebek.
A hagonyiak ( Borsod megye) úgy vélték, hogyha a vadgalambok ezen a napon visszatérnek, a közelgő tavaszt jelzik.

De vajon, ki volt Valentin, azaz Bálint?
Biztos választ nem tudunk személyét illetően.
Szinte ahány könyv, annyi verzió született életéről.
Mégis, a különböző sztorikból kirajzolódik egy római pap képe, akit II. Claudius császár uralkodása idején 269. február 14-én kivégeztek.
Valószínűleg azért halt mártírhalált, mert segített az akkoriban üldözött keresztényeknek. Valentin emlékét tovább őrizték a Krisztus-hitet követők, és február 14-ét elnevezték Szent Valentin napjának. A későbbi legenda emleget még egy fiatal, vak lányt is, aki a történet szerint a börtönőr gyermeke volt.
Valentin megsajnálta, s imáival meggyógyította. Kivégzése napján pedig egy levelet küldött a lánynak azzal a felirattal: a te Valentinod...
Szent Valentin napját a keresztények február 14-én ünnepelték, pontosan egy nappal a Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtt. A rómaiak szerelemünnepének jó néhány pogány eleme volt, ezért a Birodalom bukása után, 496-ban Gelasius pápa február 15-ről 14-re helyeztette át a Lupercaliat.
Elgondolása szerint egy mártír szent ünnepén könnyebb lesz Lupercalia szertartását megszabadítani a pogány rítusoktól.

A magyar néphagyomány Bálint napja.
Február 14-ét szerelmesek napjaként Magyarországon csak 1990-től ünneplik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar néphitben nem volt e nap korábban is ünnep. Igaz, másféle.
Nálunk ugyanis az ünnep keresztény jellege volt a meghatározó, hiszen az itáliai ókeresztény vértanú, Valentin (=Bálint) legendáját nálunk is ismerték.

Olvasható az Érdy-kódexben is.
Eljutott hozzánk egy másik Bálint-történet is egy németországi püspökről, akinek az ünnepe eredetileg január 7-hez kapcsolódott.
Az ő alakja később összeolvadt a vértanú Valentin történetével, s egyszerre ünnepelték meg mindkettőt, 14-én.
A német püspök segítségében elsősorban a nyavalyatörősök és a lelki betegek bizakodtak, így e napon ők is ünnepeltek.
Akik ilyen betegségre hajlamosak voltak, azok szívesen viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy frászkeresztet, amely a betegség elriasztására szolgált.

Bálint napjához időjóslás is tartozott.
Azt tartották, ha hideg, száraz idő van ezen a napon, akkor jó lesz az évi termés.
Nyugat-európai, főleg angol nyelvterületen éltek olyan hiedelmek, miszerint a madarak e napon párosodnak.
Ez valószínűleg kapcsolódik a nap ősi, pogány párosító jellegéhez, valamint ahhoz, hogy a madarak érkezése már a közelgő tavaszt jelzi. Magyarországon is különös kapcsolatban volt Bálint a madarakkal.
Itt nálunk is azt tartották, hogy e napon választanak párt a verebek, vagy jönnek vissza a vadgalambok.
Egyes területeken a madarak etetése is szokás volt.
Bálint Sándor néprajzkutató jegyezte fel azt a mindszenti régi magyar hagyományt, hogy e napon "csíkot söpörnek", vagyis utat vágnak a szegediek az udvaron (akár van hó, akár nincs), s oda mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki az ég madarainak.
A cserszegtomaji gazdák pedig Bálint napkor, még napfelkelte előtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvaj madarakat távol tartsák a szőlőtől. Balatongyörökön hasonló szándékkal metszik meg a szőlő négy sarkán a tőkéket.

forrás: http://www.gil.hu/melitta/irasok/innenonnan.htm







A Bálint-nap, vagy ahogyan amerikanizált formában használjuk, a Valentin-nap a szerelmesek napja. Mára itthon is megkerülhetetlen „pirosbetűs“ ünnep lett, amikor is kedvesünknek valami apró figyelmességgel kedveskedünk. Ennek az ünnepnek is –mint az összes többinek –  sajátos története van, sajátos szokásokkal. Ismerkedjünk meg hát velük!
Ki is volt Szent Bálint?
Szent Bálint a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje. A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ezen a napon azonban ma is a Bálintokat, illetve Valentinokat köszöntjük népvnapjuk alkalmából. A nyugatról érkező új szokás szerint pedig február 14-e a  „szerelmesek napja“
Ki volt azonban Szent Bálint, aki az ünnep névadója lett? 
Teljes bizonyossággal nehéz lenne azonosítani azt a személyt, akihez a Bálint-napi hagyományok kötődnek. A legfőbb gondot ugyanis az okozza, hogy Szent Bálint (Valentin/Valentinus) akár három is lehetett. A három Valentinus nevű keresztény mártír közül az egyik egy pap lehetett Rómában, a másik talán püspök volt a mai Terni  városában, a harmadik vértanú pedig minden bizonnyal Africa provinciában élhetett. A szent személye, ill. születési helye és ideje sem ismert pontosan, halálának ideje pedig szintén bizonytalan.
Lupercalia és Bálint-nap
A Bálint-napnak pogány gyökere is ismert. A február közepén tartott Lupercalia római ünnep tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. Egyes források szerint ezen az ünnepen a papok az ún. „februa“ nevezetű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főként a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. Más források szerint kecskét is feláldoztak, hiszen a termékenység szimbóluma volt. A leölt kecske bőréből valójában szíjat hasítottak, és ezekkel a szíjakkal a fiatal fiúk inkább csak meglegyintették a lányokat a termékenységi rítus szerint. Ezt az ünnepséget – vagyis a Lupercalia szokást – váltotta fel idővel a Bálint-nap keresztény hagyománya.
Szent Bálintról szóló legendák
A Bálint-napi szokások eredetét sokan azzal magyarázzák, hogy Szent Bálint a 14. században a jegyesek és a fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Egy történet szerint ugyanis – mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték – Bálint a hite erejével visszaadta látását börtönőre lányának, majd február 14-i kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, „A te Bálintod(tól)“ aláírással. Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. Egy másik legenda szerint Bálint pap volt II. Claudius császár idején. A császár ekkoriban határozott úgy, hogy a nőtlen férfiak jobb harcosok, mint a családosok, ezért a fiatalabbak számára megtiltotta a házasságkötést. Bálint azonban igazságtalannak vélte a császár döntését, ezért titokban továbbra is összeadta a párokat, akiket saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztetett meg. Amikor a császár rájött arra, hogy mit tesz Bálint, halálra ítélte őt.
Bálint-napi babonák, hiedelmek
Bálint napjához számos babona, hiedelem és néphagyomány kapcsolódik. Ezen szokások legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy megtalálják, meghódítsák vagy csupán megtartsák szerelmüket, életük párját.
● Ha lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. A párna alá helyezett babérlevélnek szintén az volt a célja, hogy álmukban megtudják ki lesz a jövendőbeli párjuk.
● Amint megvolt a “jelölt”, újabb praktikákra volt szükség, hogy magukba bolondítsák a fiút. Egy pontosan kilenc magú alma elfogyasztása után a magokat a kiszemelt férfiú zsebébe kellett csempészni, mely által a szerelem már szinte biztos volt.
● Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon tudhatták meg a lányok és fiatal feleségek. Például egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható volt, hogy hány gyermeke lesz valakinek.
● Érdemes volt cicát “uszítani” a lányos házhoz érkező legényre, mert ha ott egy macska a fiú lábához dörgölőzött, akkor ő abból a házból nősült.
● Azok a szerelemesek, akik örök szerelem után áhítottak, azoknak egymás haja szálát bele kellett sütni egy tésztába, és azt közösen meg kellett enni.
● Bálint-napon a madarak is hatalmas szerephez jutottak, a különböző fajták más-más férfitípust jelentettek. Úgy tartották, ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni és nagyon boldog lesz. Ha azonban egy tengelice repül át felette, tehetős férfi felesége lesz.
Egyszerűbb babonák is kötődnek Valentin napjához, például a reggeli szerelmes csók szerencsét hoz és ezen a napon nem szabad megsértődni vagy megharagudni.
A „kereskedelmi“ Valentin-napot az 1800-as években vezették be, és mára már ezen a napon igen csak nagy forgalmat bonyolítanak le a virágárusok, valamint az ajándék-és édességboltok az ünnephez kötődő reklámoknak köszönhetően. Magyarországon a szerelmesek napját igazából 1990-től, a rendszerváltástól tartjuk számon, mint nyugatról beáramlott ünnepet, pedig a hitvilágunkban már jóval ezelőtt is megtalálható volt . A legtöbb ember pedig ilyenkor igyekszik valamilyen szerelmes vers, sms kíséretében átadni ajándékát, meglepetését szerelmének.
Takács Henrietta
Források: tortenelemclub.com, wikipedia, csaladvilag.hu