"Aki másokat kritizál, önmagát bántja. Hiszen a világban minden energia és kiegyenlítésre törekszik, tehát visszahat ránk. Nem a kritizálás a feladatunk, hanem mások elfogadása. Méghozzá úgy, ahogy vannak.

Minden ember a saját harcát vívja, a saját sérüléseit gyógyítgatja. Sosem tudhatjuk, mi adott helyzetben, adott blokkokkal hogyan reagálnánk. Mindenki életében találhat az ember kivetnivalót, de ne tegye. Ugyanis ő sem tökéletes. Vagy inkább mindenki tökéletes. Azt teszi, ami a feladata a létben.

Azon embertársaink, akik másokat kritizálnak, nem szeretik önmagukat. Csak azt tudod észrevenni a másikban, ami Benned is ott van. Ha valami idegesít/zavar benne, azzal Neked dolgod van. Tükörként mutatja, amivel foglalkoznod kell. Ami lelkedben gyógyításra szorul. Minél kritikusabb valaki, annál inkább el van távolodva Önmagától. Egyre kevésbé ismeri és szereti saját magát. Tehát a hiba nem a másik emberben van, mi nem szeretjük eléggé önmagunkat..."
/Mohácsi Viktória/