Kedves Lányok, Asszonyok ! Ennek az írásomnak a jelenben is még mindig itt van az üzenete:
Most az Asszonyok ideje jött el, hogy beérjen bennük minden tapasztalás, és érett gyümölccsé váljanak. Lelkükből fakadóan megnyíljanak a természet újjáéledése, virágzása felé.
Felszínre hozzanak magukból minden olyan mélyen elnyomott és megtagadott érzést, amely még mindig visszatartja őket attól, hogy felvállalják a bennük életre kelő csodát.
Merj elmerülni lelked mélységeiben, és szembenézni árnyékrészeiddel.
Merd a felszínre hozni és elengedni mindazt a bűntudat és áldozati mintát, melyet évszázadok alatt a részeddé tettek. Merd vállalni igaz tiszta őszinte Lényedet, és feltörni magadról a bűnös asszonyként megbélyegzett pecséteket!
Rezdülj együtt a Teremtéssel, az évszakok változásaival.
Fogadd be mindazt a csodát ami körülötted virágba borul.
Merd megnyitni magad a szépség, a jóság, a virágzás felé, hogy Te magad légy a virágzás, aki virágba bontja elfeledett, s megtagadott részeit.
Eljött az időd, hogy felismerd magad! Eljött az időd, hogy megtudd ki is vagy valójában!
Mi tart vissza attól, hogy magadhoz vedd az ősi erőd, hogy megnyilvánítsd magad a világban?
Hol van a lágy dallam, mely a lelkedben zendül?
Miért nem mered feltárni azt a virágzó csodát, mely benned bontja ki szirmait?
Nézz szembe Önmagad árnyékrészeivel, hozd felszínre, s emeld a Fénybe!
Merj feléje lépni, s benne elmerülni, hogy megértésed által az árnyék felszabaduljon, és helyébe a megengedés áramoljon.
Engedd, hogy tested s lelked legmélyéről előtörjön minden olyan fájdalom, aggodalom, melynek pecsétjét még magad elől is féltve őrzöd.
Engedj utat a haragnak, az elnyomottság érzésének, melyet Ősanyáid generációkon keresztül nem tudtak kellőképpen kitisztítani magukból, melyet megörököltél Tőlük.
A test sejtszinten tárolja ezeket az emlékeket, és az emlékek által az érzéseket, ezáltal különböző betegségeket teremthet, melynek formájában megnyilvánulttá teszi magát,- hogy figyelj rá,- hogy foglalkozz vele, - hogy törődj vele.
Asszony! Lépd át a korlátaidat!
Hozd felszínre az Őseidtől örökölt tudást, melyre még nem rakódtak rá a sallangok!
Itt az idő, hogy egy nagyot lépj, s vállald azt a kincset mely benned akar megnyilvánulttá válni.
Szabadítsd fel Önmagad, hogy gyermekeid is szabaddá váljanak!
Eljött az idő, hogy tégy magadért!
Szárnyalj szabadon mint a madár, aki fészket készít az elkövetkezendő nemzedéknek.
Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin
Felszínre hozzanak magukból minden olyan mélyen elnyomott és megtagadott érzést, amely még mindig visszatartja őket attól, hogy felvállalják a bennük életre kelő csodát.
Merj elmerülni lelked mélységeiben, és szembenézni árnyékrészeiddel.
Merd a felszínre hozni és elengedni mindazt a bűntudat és áldozati mintát, melyet évszázadok alatt a részeddé tettek. Merd vállalni igaz tiszta őszinte Lényedet, és feltörni magadról a bűnös asszonyként megbélyegzett pecséteket!
Rezdülj együtt a Teremtéssel, az évszakok változásaival.
Fogadd be mindazt a csodát ami körülötted virágba borul.
Merd megnyitni magad a szépség, a jóság, a virágzás felé, hogy Te magad légy a virágzás, aki virágba bontja elfeledett, s megtagadott részeit.
Eljött az időd, hogy felismerd magad! Eljött az időd, hogy megtudd ki is vagy valójában!
Mi tart vissza attól, hogy magadhoz vedd az ősi erőd, hogy megnyilvánítsd magad a világban?
Hol van a lágy dallam, mely a lelkedben zendül?
Miért nem mered feltárni azt a virágzó csodát, mely benned bontja ki szirmait?
Nézz szembe Önmagad árnyékrészeivel, hozd felszínre, s emeld a Fénybe!
Merj feléje lépni, s benne elmerülni, hogy megértésed által az árnyék felszabaduljon, és helyébe a megengedés áramoljon.
Engedd, hogy tested s lelked legmélyéről előtörjön minden olyan fájdalom, aggodalom, melynek pecsétjét még magad elől is féltve őrzöd.
Engedj utat a haragnak, az elnyomottság érzésének, melyet Ősanyáid generációkon keresztül nem tudtak kellőképpen kitisztítani magukból, melyet megörököltél Tőlük.
A test sejtszinten tárolja ezeket az emlékeket, és az emlékek által az érzéseket, ezáltal különböző betegségeket teremthet, melynek formájában megnyilvánulttá teszi magát,- hogy figyelj rá,- hogy foglalkozz vele, - hogy törődj vele.
Asszony! Lépd át a korlátaidat!
Hozd felszínre az Őseidtől örökölt tudást, melyre még nem rakódtak rá a sallangok!
Itt az idő, hogy egy nagyot lépj, s vállald azt a kincset mely benned akar megnyilvánulttá válni.
Szabadítsd fel Önmagad, hogy gyermekeid is szabaddá váljanak!
Eljött az idő, hogy tégy magadért!
Szárnyalj szabadon mint a madár, aki fészket készít az elkövetkezendő nemzedéknek.
Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin
2016. március. 2. (Kikelet hava)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése