Nem kivülről jövő áldás, ami tőlünk független.
Sem pedig belülről nehezen előbányászható rejtett gyémánt, amiért vért izzadunk.
Nem.
Elfelejted, hogy kötelességed boldognak lenni. Ezért vagy itt. A boldogságot megélni, átadni, fogadni, áramoltatni, benne élni. Örömben élni. Másképp az ittlétednek nincs értelme.
Az elvárások addig fognak szorongatni, amig meg nem tanulsz boldog lenni.
A boldogság egy állapot. Melyet bármikor előhivhatsz. Megidézheted magadban azzal, hogy megéled a jelent. Megkeresed azokat a dolgokat magad körül, amelyekért hálás lehetsz. Megköszönöd őket. Mély lélegzettel átadod magad annak az érzésnek, hogy minden nap egy csoda. Az, hogy itt lehetsz, az is csoda. Mert okkal vagy itt és minden pillanat vezet valami felé.
Az Áramlás visz téged előre, és ha mindenáron visszafelé evezel, akkor is belelök a vizesésbe. Amikor zuhansz, olyankor pedig átalakulsz.
Elengeded az elvárásokat.
Az elvárások úgy szoritanak, mint egy börtön.
Elvárások kivül, belül, magad felé, mások felé.
Dobj el minden elvárást, fittyet hányva arra, mások mit gondolnak rólad. Légy szabad!
Amikor szabad vagy, olyankor vagy képes észrevenni az égből aláhulló hópelyheket a minusz tizenöt fokos hidegben, és értékelni, hogy a tél éppen elaltatja a tájat, megfagyasztja a kártevőket a földben, konzerválja mindazt, amit majd tavasszal bőségként magadhoz vehetsz, és segit neked is, hogy rendet tegyél magadban. A tél azért van, hogy felkészülj, feltöltődj, pihenj de haladj is előre, egy olyan természetes, kicsit lassabb tempóban, ami éppen megfelel neked.
Vedd észre a gyermeked mosolyát. Kedvességét és kéréseit. Ölelését. A macskád dorombolását. A frissen sült sütemény illatát.
A szerelmed odaadását. Értékeld át a tetteit. Ne az alapján nézd, hogy megfelel-e az elvárásaidnak. Az alapján nézd, hogy ő is a boldogságod része. Nem egésze, a része. Egy plusz, egy csoda, mely hozzád kapcsolódik. Te pedig hozzá.
Hagyd a frusztrált hétköznapok rohanását. Állj meg egy pillanatra és nézz körül. Mennyi ember akar éppen veled beszélgetni. Mennyi barát, akiknek a szeretete nem magától értetődő! A barátságot ápolni kell! Mennyi bőség, ami nem magától értetődő, hanem te teremted! Mennyi szeretet, melyet nem csak kapni, adni is tudni kell, de forditva, kapni is tudni kell.
Valaki, akinek éppen te vagy a figyelme középpontjában. Ha ez igy van, figyelj rá te is, de ne minden fókuszod rajta legyen. Annyi legyen ott nála a szivedből, amelyre neki szüksége van.
Térdig gázolsz a bőség és boldogság folyójában, mégis szomjan halsz... vedd észre, hogy mi vesz körül, töltekezz és meritkezz meg benne, a belső összhang rezonáljon a külső összhangra.
Áldás Béke Egység
Vörösné Végh Eszter
2017. január 9.
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10202708128100166&set=a.1243477542890.28591.1707900542&type=3&theater
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése