2016. szeptember 30., péntek

Itt az idő, hogy elindulj a szeretet útján.



"Itt az idő, hogy elindulj a szeretet útján. Ez a folyamat nem egyik napról a másikra megy végbe. Időbe telik, míg kinyílsz a világnak és Te magad is az isteni szeretet „tanítójává” válsz.
De ehhez meg kell tenned az első lépést. Lépj rá az útra, mely Hozzám vezet. Első pillantásra fájdalmasnak, gyötrelmesnek tűnhet, de ha jól figyelsz, meglátod, hogy utad minden egyes pillanata magában rejti a boldogság lehetőségét.
Ezt az utat nem tudod kikerülni, az út sorsod és életed. Miután elindultál már könnyebb lesz, hiszen tudod, az első lépés mindig, oly nehéz. Nehéz, mert féltek a bizonytalanságtól, de hogy is várhatnál bizonyosságot nélkülem?!
Életed megpróbáltatásai leckék, melyekben ha engeded, Én segítek.
Hát élvezd minden percét ennek az utazásnak, hisz az út végén itt várok Rád! Élvezd a pillanat adta csodát, ne a múltban vagy a jövőben élj, hisz csak a Most a fontos. Lásd meg az élet hétköznapi csodáit. Láss a kivetített kép mögé, láss az illúziók mögé és légy hálás, hogy e folyamat részese lehetsz.
És az út majd terelget téged Felém! - Jézus.."







2016. szeptember 27., kedd

Wass Albert: A magyarságtudat gyakorlata



Magyarságtudat – összefoglaló meghatározásban: a magyar ember nemzeti öntudata. Az a bizonyos szellemi gyökér, ami a múltból táplálkozva kijelöli az ember helyét a jelenben. A magyar kultúra kincseivel ez az örökség gazdagítja mindannyiunk lelkét, s akárcsak egy szellemi mentőöv, gondoskodik arról, hogy el ne merüljünk a népek tengerében.

Több mint a nyelv, mert a nyelv csak addig tartja meg magyarnak az egyént, amíg népi csoportján belül él.
Több mint ismeret, tudás, kultúra, mert mindezek haszontalanokká válnak a nagy megpróbáltatások idején s lefoszlanak az emberről, akár a festék.
Több mint politikai helytállás, amit egy puskagolyó egyetlen szempillantás alatt érvényteleníthet.

A magyarságtudat lelkünk mélyébe beültetett vallás, mely az Istenbe és önmagunkba vetett hiten alapszik s annak rendíthetetlen tudatán, hogy magyari voltunknál fogva csak mint magyaroknak van helyünk ezen a Földön s csak mint magyarok teljesíthetjük hivatásunkat, melyre rendeltettünk. Egyedül a magyarságtudat teszi magyarrá a magyart és nemzetté a magyarul beszélő népet. Az utóbbi évtizedek során egy nagy nemzetközi áramlat igyekszik fokozatosan átváltoztatni a "nemzet" fogalmát s olyan irányba sodorni, mely az "egy világ, egy kormány, egy kultúra" madáchi ijesztő látomásának, lidércnyomásának megvalósítása felé halad. Az "American College Dictionary" már így magyarázza a "nemzet" szó értelmét: "Egy meghatározott földrajzi területen létező emberi közösség, mely egységének tudatában kitermelte vagy kitermelni kívánja a maga sajátos életformáját és kormányzati rendszerét."

Az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Dél-Amerika országaiban, valamint a Szovjetunióban ma már a nemzet fogalma egy olyan vegyes származású lakosságot takar, melynek közös gazdasági érdekhálózata és közös politikai kormányzata (akár szükségszerűségből, akár kényelemből) elnyelte a különböző nyelvi kultúrákból eredő különbségeket, és ez az összepréselődés kitermelt egy új, felszínes földrajzi kultúrát a többség nyelvén, mely eléggé sekélyes ahhoz, hogy bárki magáénak vallhassa azt anélkül, hogy idegennek érezné magát az államkeretben. Ahol ez még nem valósult meg teljesen, ott ilyen kifejezéseket hallunk, mint "spanyolul beszélő amerikai", "németül beszélő venezuelai", vagy - a mi történelmi jogaink cáfolatára kitalált, bukaresti fogalmazású, de Erdélyre vonatkoztatott, hamis etnográfiai meghatározás: "magyarajkú román".

Úgy tűnik, hogy a kisebb nemzetek, elszakadt vagy elszakított és politikailag leigázott népcsoportok felszívódásának korszakába léptünk. Ha nem ébredünk magunkra idejében, vagy nem jön valami újabb nagy világfelfordulás, hogy helyrebillentse mindazt, ami két világháború során félrebillent, akkor bizony könnyen meglehet, hogy mához száz esztendőre már csak néhány eldugott rezervációban beszélnek és dalolnak magyarul, s kultúránk megmenthető maradványait beleltározzák a letűnt népek kultúrái közé.

Ahol békésen halad majd a beolvadás menete, ott gyorsabban tűnik el a magyar szó és a magyar öntudat. Ahol durva erőszakot alkalmaz a beolvasztó hatalom, ott még hosszú évtizedek ellenállása tölti majd meg hőskölteményekkel a magyar történelem utolsó lapjait. A nyelvében még megmaradt népi Magyarországon az idegen szellemű politikai hatalom - az orosz-bolsevista hegemónia dermesztő nyomása alatt - már két nemzedék öntudatos vezetőrétegét gyilkolta ki s hideg kiszámítottsággal öli ki napról-napra az élve maradottak lelkéből az ősi gyökérzetű nemzeti öntudatot. Célja: a magyar népi tömb lassú és engedelmes beolvasztása egy szláv többségű, közép-európai új államtestbe.

A szabad világon szétszórt magyarok az egyetlenek ma, akik a nemzet véráztatta lobogóit magasra emelve hordozhatják még, s őrizői és letéteményesei lehetnek annak a magyar nemzeti örökségnek, amit kimentettünk a vörös pokolból s magunkkal hoztunk önkéntes száműzetésünk lelki magányába. Ha holtunk után elvész ez az örökség, ki tudja, lesz-e még, aki valamikor, egy szebb és igazabb világban megleli azt, s e csipetnyi leletét kovásznak használva, föléleszti vele odahaza, vagy a Föld bármely részén, a kihamvadt tüzeket?

Nagyon is időszerű tehát a Rákóczi Alapítvány kezdeményezése, mely pályázat formájában jelentkező véleménykutatást indított el a magyarságtudat fogalmának meghatározására, értékének felmérésére és a megőrzés lehetőségeinek kivizsgálására.
Sokan kérdezik ma szerte a nagyvilágban, fiatalok, vének egyaránt: érdemes-e? Érdemes-e megőrizni azt, aminek egzisztenciális értéke szemlátomást fogyóban van? Dédelgetni egy gyökeret, mely csak fájdalmas emlékeket hoz föl a messzi múltból - anélkül, hogy új hajtásba szökkenni, rügyet bontani lehetősége lenne? Őrizgetni, tisztogatni, védelmezni egy ösvényt, amelyről a kishitűség "reálpolitikusai" már többször kijelentették, hogy - szerintük -nem vezet többé sehova?

Álmatlan éjszakák hosszú során magam is gyötrődtem ezzel a kérdéssel, míg végül is megleltem a választ. Lelkem, értelmem, tapasztalataim alapján hiszem és vallom, hogy a világmindenséget nem szeszélyes és kiismerhetetlen fizikai erők dobálják ide-oda, hanem egy isteni rendszer kormányoz benne mindent, a fűszáltól a naprendszerekig. Miután önmagától való rendszer nem létezhet s emberi rendszert emberi elme hozhat létre csupán, az isteni rendszer is egy isteni elme alkotása kell legyen s mint ilyen, isteni célt szolgál. Az ember tehát Isten művének megnyilvánulása. Létének van célja és értelme. S mint ahogyan egy emberi elme által megszerkesztett gép minden egyes alkatrészének az értelmét és célját az alkatrész megszabott formája és kijelölt helye határozza meg, ugyanúgy az egyes ember célját és értelmét a Nagy Tervező által reá ruházott tulajdonságok, képességek és helyzeti adottságok határozzák meg.

Mivel engem magyarnak teremtett az Isten, szerepem, mint az emberiség egy kis alkatrészének, a magyar nemzeti egységen belül lehet csupán. Ez kézenfekvő. Magyarságom tehát egy Isten-készítette sajátos tulajdonság, mely, mint minden más alkatrész, csak oda illeszthető be hasznosan, ahová készült. Más helyen, más szerepben, értéktelen lomtári kellék.Magyarságtudatom elmélete ez.
Gyakorlata már sokkal nehezebb és bonyolultabb, hiszen jelen helyzetemben, mint bújdosó magyar, hasonlatosnak érzem magam egy porrá zúzott óramű aprócska, messzire elgurult részecskéjéhez, amit csak egy órásmester lenne képes illő helyére visszailleszteni, ha meglelhetné. De mivel hiszek abban, hogy ennek az óraműnek Isten a mestere, úgy bele kell nyugodnom abba is, hogy bármennyire haszontalannak is érzem magam ebben az idegen keretben, Ő helyezett ide, tehát itt a helyem. Itt kell beleilleszkednem valami szerkezetbe, aminek értelmét és lényegét agyam nehezen fogja föl. De ittlétem célja semmiképpen sem lehet mindössze az, hogy a kétszáztízmillió amerikai polgár létszámát eggyel emeljem, mert ebben az esetben bölcs és gyakorlatias Teremtőm egyenesen ide teremtett volna s nem a Kárpátok alá. Létezésem értelmének titka tehát magyar voltomban rejlik, bárhova is vezessen elrendelt utam. Magyarnak formált alkatrésze vagyok ennek a nagy, bonyolult világ-gépezetnek s ezért csak mint magyar szolgálhatom a célt, melyre készíttettem.

Első feladatom tehát az, hogy megmaradjak magyarnak.
Második, hogy magyar voltomat megismertessem a környezetemmel s ezen keresztül megismertessem velük nemzetemet és barátokat szerezzek elnyomott népemnek. S végül, hogy jelen helyzetemben mindenkor hűséggel őrizzem nemzetem múltját, szolgáljam jövendőjét, s nemzeti örökségemet csorbítatlanul adjam tovább annak, aki majd a nyomomba lép. Mely örökségnek idekint az ősi anyanyelv csupán az egyik, s nem is minden esetben átmenthető része. Azt megőrzi a nép odahaza, az elnyomó hatalom csizmája alatt is. Amit ők nem őrizhetnek meg, azt kell nekem megőriznem számukra. Amit ők nem mondhatnak ki, azt kell nekem kimondanom helyettük is. Amit ők nem sírhatnak világgá, azt kell nekem világgá kiáltanom.

Más feladatom, más végeznivalóm nincsen.
Magyarságtudatom gyakorlata ezt kívánja tőlem. Sem többet, sem kevesebbet.

(Krónika, 1980. május. Utánközlés: Wass Albert: Voltam, és más önéletrajzi írások című kötetben, Kráter Műhely Egyesület, 2005. Pomáz)
Forrás: Polísz, 2006. 88. szám

 



2016. szeptember 24., szombat

A Ciprusi Mágus nyomában - 2016.06.15



A Fényrend vendége volt júniusban NICK DEMETRY, aki több mint 2 órás, magyar nyelven szinkrontolmácsolt előadásán arról a csodálatos szellemi hagyatékról beszélt, amelyről többek között Markides - A Ciprusi mágus című könyvében is olvashatunk. Nick a Daskalos-nál gyűjtött bölcsességet sok évnyi gyakorló pszichiáteri és spirituális tanítói, gyógyítói munkájával kiegészítve számos csodálatos könyvet írt, például az "Isteni párkapcsolat", valamint "Az Arkangyalok gyógyító ereje" című könyveket, amelyek magyar nyelven is megjelentek.

Nick az előadás során megosztotta több személyes élményét Daskalos-szal kapcsolatban. Beszélt Daszkalosz spirituális tudásáról, Jézus és Daszkalosz közös inkarnációjáról, valamint János Apostollal való kapcsolatáról.

Nick röviden elmesélte, hogy alapjaiban mit tanított Daskalos, mi volt tanításának a lényege, mire helyezte elsősorban a hangsúlyt. Hogyan értelmezte az Arkangyalok és az Angyalok szerepét a teremtésben és a mindennapi életünkben, mit tartott az elementálokról?

Mindez kiderült az előadás során :)

Ha tetszett, kérünk oszd meg, és gyere el következő előadásunkra személyesen is. Aktuális programjainkról tájékozódhatsz honlapunkon és közösségi oldalunkon keresztül:

fenyrend.hu
facebook.com/fenyrend

Szeretettel:
Fényrend Közösség


2016. szeptember 19., hétfő

Selyem- sárhajú Magyar Ilona,- Tündér Ilona


Feketéné Lendvai Katalin,- Selyem- sárhajú Magyar Ilona,- Tündér Ilona
selyemkép



Tündér Ilona a magyarok legszentebb női minősége, ÉG és FÖLD összekötője.
A Tündéreknek a Szeretet által volt varázserejük, a Teremtő végtelen szeretetét engedték át magukon.
Arany hajukat Nap Atyácska aranyszálból szőtte….(Lendvai Kati)

Tündér Ilona az, aki a mitológiánkban és archaikus népmesékben sokkal rejtélyesebb, mint bárki, illetve bármi más. Gyakran nagyon magasan helyezkedik el az Égi Hierarchiában (betöltve Nagyboldogasszony szerepkörét), de sok esetben ő is egyszerű boldogasszony, Időtlen Égi Asszony.
Ha „csak ennyi”, akkor a népmese hőse el is nyerheti a szerelmét, és következhet a különleges lakodalom, amelyről nehéz megállapítani, hogy az Égi vagy földi világban történik.
Az Égi vagy a földi világban? Tündér Ilona égi lény, de a régi korok magyarja – mint a népmesékben a legkisebb királyfi – elindul megkeresni. És meg is találta?
Megtalálhatta, mégpedig a Tündér Ilona kastélyában….
Ahova hogyan is jutott be?
Táltos paripa hátán….Mindenekelőtt arra kellett tehát képesnek lennie, hogy felismerje, megszelídítse, majd megülje a táltos paripát, aki a népmesében csak parazsat eszik, nem is ehetne semmi mást, hiszen ő is fényből való….
Hogyan tudta megülni a régi korok magyarja a fényből való táltos paripát? Neki magának is fénybe kellett öltöznie, hogy megülhesse.
Ez az „átöltözés” volt talán a legnehezebb próbája a beavatásának…….
      Hogyan tudta megtalálni a Fénybe öltözött Asszonyát, a Tündér Ilonáját (a Beavatás Asszonyát) a régi korok magyar világában a beavatásra vállalkozó hős?
Neki magának is fénybe kellett öltöznie, hogy megtalálhassa.
Ez „átöltözés” volt talán a legnehezebb próbája a beavatásának…..
(részlet Kocsis István- Szakrális szerelem című könyvéből.)

A magyar nőnek tündérré kellene válni, 
Tündér Ilonával azonosulva, 
akinek a párja mindig a Napisten hőse, 
a fény harcosa (pl. a parázs-nevű Páris, Szőlőszem királyfi, Szép Miklós, stb.) - aki pedig a magyar férfi eszménye kellene legyen, akivel azonosulhat.

Bővebb leírás: 
Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda: 


Tüzét megrakhatjuk, 
Négyszögire rakjuk,
Dícsérendő az Atya e világon!

Mely magas rutafa,
Ága elágazik,
A tengeren általhajladozik.

Selyem-sárhajú Magyar Ilonának,
Haján felül gyöngykoszorúja gyöngy.

Mely magas rutafa

Egyik ágán ülnek szép ifjú legények,
Másik ágán ülnek szép ifjú leányok.

Selyem-sárhajú Magyar Ilonának,
Haján felül gyöngykoszorúja gyöngy.



2016. szeptember 18., vasárnap

Száraz György előadása - A magyar ősvallás I. rész


Rossz az összes horoszkóp - mikor és hol jár a Nap valójában?

Sokan nem is abba a csillagjegybe tartoznának, ahova besorolták őket. Az úgynevezett precesszió miatt ugyanis már több száz éve rosszul számolják a Nap helyzetét az asztrológusok, ezért a legtöbb horoszkópot hibásan készítik el. Ezt nagyon régóta tudjuk, de az elmúlt hetekben ismét az érdeklődés középpontjába került a téma.
A horoszkópot használók egy részénél nagy vihart kavart egy január 14-én közölt cikk, amely az amerikai Startribune napilapban jelent meg. A lap munkatársai általános csillagászati témákról érdeklődtek a Minnesotai Planetárium Társaság tagjainál, akik azt is megemlítették, hogy a horoszkópokat régóta hibásan készítik. Ez gyorsan terjedt az interneten, hamarosan az MSNBC.com és a Time magazin is közölte a régóta ismert, de a sokak számára újdonságként ható és meglepő információt. A lényeg, hogy sokan nem is abba a csillagjegybe tartoznának, ahova besorolták őket.


A horoszkópokat az asztrológiában a fontosnak tekintett égitestek (Nap, Hold, bolygók) egyszerűsített feltüntetésére használják egy személy születésének időpontjában. A születési dátum alapján a horoszkópok segítségével következtetéseket vonnak le az illető sorsára, jellemére, tulajdonságaira vonatkozóan.

A horoszkópok készítésénél a Nap helyzetének kiszámítása a probléma. Az úgynevezett precesszió miatt ugyanis már több száz éve rosszul számolják a Nap helyzetét az asztrológusok, ezért a legtöbb horoszkópot hibásan készítik. A precesszió elsősorban a Hold és a Nap gravitációs hatása miatt lép fel, ami a kissé lapult, nem tökéletesen gömb alakú Föld mozgását befolyásolja.
A precesszió következtében bolygónk forgástengelyének térbeli iránya lassan változik, egy kúppalást mentén körbejár - ettől pedig a tavaszpont helyzete fokozatosan eltolódik. A tavaszpont az a látszólagos égi pont, amerre csillagunk a Nap a tavaszi napéjegyenlőség idején mutatkozik. Ez a precesszió miatt évente 50 ívmásodpercet elmozdul, és közel 26 ezer év alatt tesz meg egy teljes kört az égen. A precesszió jelenségét Hipparchos görög csillagász fedezte fel, még időszámításunk előtt 130 körül.

Az asztrológia tanainak elterjedése idején, időszámításunk előtt közel háromezer évvel a tavaszpont még a Bika csillagképben volt. A fent leírt precesszió miatt ma már a Halak és a Vízöntő határvidékén jár - azonban az asztrológiában ma is a Bika melletti Kos (Aries) csillagképbe rakják. (A Kos csillagképet egyébként a görögök alkották meg, a korábban nagyobb Bika területén létrehozva egy új csillagképet).

A precesszió miatt fellépő, régóta ismert hibára mutatott rá a fent említett újságcikk is, leírva, hogy az asztrológiában használt állatövi jegyek már elszakadtak valódi a csillagképektől és a Nap látszólagos égi helyzetétől. Csillagunk jelenlegi égi mozgása alapján az alábbi táblázat mutatja meg, hogy a Nap közelítőleg mikor és melyik csillagképben mutatkozik látszólag az égen:

Bak (Capricornus): január 20. - február 16.
Vízöntő (Aquarius): február 16. - március 11.
Halak (Pisces): március 11. - április 18.
Kos (Aries): április 18. - május 13.
Bika (Taurus): május 13. - június 21.
Ikrek (Gemini): június 21. - július 20.
Rák (Cancer): július 20. - augusztus 10.
Oroszlán (Leo): augusztus 10. - szeptember 16.
Szűz (Virgo): szeptember 16. - október 30.
Mérleg (Libra): október 30. - november 23.
Skorpió (Scorpio): november 23-29.
Kígyótartó (Ophiuchus): november 29. - december 17.
Nyilas (Sagittarius): december 17. - január 20.

Mint látható, a fenti adatok nem csak eltérnek az asztrológiában leggyakrabban használtaktól, de nem is tizenkettő, hanem tizenhárom csillagkép olvasható itt. Ennek oka, hogy Napunk látszólagos éves égi járása során a Skorpió és a Nyilas között a Kígyótartó csillagképen is áthalad. Mindezekről azonban a legtöbb horoszkóp készítésénél megfeledkeznek.
Közzétette: www.fenyorveny.hu

Ősi gyógymódok, csodálatos magyar szokások

Ősi gyógymódok, csodálatos magyar szokások
A magyarság ősi hitvilága tudatosan és hatékonyan használta azokat a gyógyító technikákat, amellyel például elűzték a fáradtságot, megtisztították csakrájukat.
A magyar néptánccal nagyszüleink, dédszüleink elűzték az aratás, hihetetlenül nehéz munkájával járó fáradtságot. Ilyenkor tartották az aratóbálokat, és a hajnaltól napnyugtáig tartó aratás után, egész éjjel mulattak. Megmutatta, hogy a népitáncnak, főleg a legényeseknek, szinte minden mozdulata egy-egy zodiákus jegynek felel meg, ezzel hozva harmóniába az energiákat, és a csettintésekkel, tapsolással, a lábak csapkodásával, kurjongatásokkal pedig kitűnően megtisztították a csakráikat, meridiánjaikat, így óriási energiákat nyertek.
Gondoltátok volna, hogy csakráink ( csokraink) mindegyike, szépen sorban behangolható a szolmizációs hangokkal. Ha betegek, vagy csak nagyon fáradtak vagyunk, feküdjünk bele egy kád meleg vízbe úgy, hogy a fejünket is belerakjuk. Öntsünk bele pár csepp, bármilyen illóolajat, és próbáljuk meg megkeresni azt a dó hangot, (énekeljünk) amely a gyökércsakránkra el kezd rezonálni. Ha megtaláltuk, ezt erősen lehet érezni, akkor utána énekeljük végig a ré, mi, fá, szo, lá, ti hangokat is. Ezzel az összes csakránkat képesek vagyunk kitisztítani, harmóniába hozni, és aktiválni. A gyógyulásunk pedig megtörténik. Tulajdonképpen a magyar népdalok hangkészlete, és ezek éneklése is felér egy ilyen csakra harmonizálással.
Ha felrajzoljuk egy táblára, a hosszanti tengelyünket (gerincünket), amelyre bejelöljük a csakrákat, és a hozzá tartozó szolmizációs hangokat, majd ezeket felülről lefelé haladva, és visszafelé olvasva, (a szívcsakrához tartozó “fá” hang kivételével, az ó hangokat ő-vel helyettesítve, a következő értelmes mondat állt össze: ITT ÁLL ŐS FA, ÍM ERŐD.
- 7-es, korona csakra TI IT
- 6-os, harmadik szem csakra LÁ ÁL
- 5-ös, torok csakra SO OS
- 4-es, szív csakra FA FA
- 3-as, napfonat csakra MI IM
- 2-es, nemi csakra RE ER
- 1-es, gyökér csakra DO OD
Döbbenetes, nem? Egyszerűen hihetetlen. Az Ős fa, a gerincünk, mely alul a gyökér, fenn a korona, melyből úgy kapjuk erőnket, hogy lent a Földbe, fenn az Égbe vagyunk bekötve. Vajon Kodály Zoltán tudta azt, hogy az általa elnevezett hangok ezt a bölcsességet adják ki? Bizonyára fogalma sem volt róla, ezt minden valószínűség szerint, odaátról súgták neki.
Még néhány népi gyógymódot megosztunk veletek:
Ízületi fájdalmakra, gyulladásokra: napközben mézes káposztalevelet kell rátenni a gyulladt, duzzadt testrészre és átkötni, éjszakára vízben főtt kukoricadarát , azaz puliszkát kell melegen rákenni, és fóliával majd kendővel bekötni. Erre jó még a fekete nadálytő pakolás is.
Hólyaghurut, felfázás: nagyon jó a kamillatea meginni, de a fájó és égető vizelési inger megszüntetésére hatásos, ha a gőze fölé ülünk, vagy beleülünk egy lavór kamillás vízbe.
Torokfájás, köhögés: gőzölés a jó öreg kamillatea fölött, törülközővel a fejen, és nagyon jó a következő teakeveréket meginni: kamilla, útifű, kakukfű, zsálya mézzel, citrommal, lehet még a teavízbe tenni egy kis fahéjat és szegfűszeget. Ez ajánlott forralt borba is. A lenmag teája is nagyszerűen oldja a légúti váladékokat, enyhíti a köhögést.
Fülfájás, övsömör: nagyon hatásos a kövirózsa nedve, fülbe csöpögtetni, vagy az övsömörös részt bedörzsölni, kitűnően csillapítja a fájdalmat. Fülfájásnál még nagyon jó a meleg só is, amit egy kis vászonzacskóba kell belevarrni, és jól átmelegítve a fülre tenni.
Herpesz, kiszáradt, vagy gyulladt bőr: nagyon jó a körömvirág kenőcs, amelyet érdemes házilag elkészíteni, egy marék, lehetőleg napos időben leszedett körömvirágot, ennek szárát, levelét és virágát összevágni, és beletenni kb 20-25 dkg disznózsírba, majd ezt pár percig sütni benne. Ezután 1 napig hagyjuk állni, majd szitán vagy egy gézen átszűrni, és kis üvegbe beleönteni. Hűtőben sokáig eláll, és bármikor felhasználható.
Nagyanyáink szinte mindenre használták az ecetet is, pl. a haj öblítésére, az öblítővízbe kevertek egy evőkanál ecetet, ettől a hajuk szép fényes lett. Korpásodása ellen is hatásos szer volt, ha ecettel bekenték a fejbőrt, és azt egy kicsit bedunsztolták. De az ecetes borogatást használták duzzadt ízületre is, vagy csípések okozta viszketés vagy fájdalom enyhítésére.
Forrás: Jurák Kata

2016. szeptember 17., szombat

Beszélgetés Dr. Bistey Zsuzsa klinikai pszichológussal


A Lentiben működő, Gaál László jógaoktató által vezetett Anáhata Szellemi, Kulturális és Egészség Központ vendége volt szeptember 10-én dr. Bistey Zsuzsa klinikai pszichológus. Az általa alapított Arkánum Szellemi Iskola fogalommá vált ezoterikus körökben. Emberek százai zarándokoltak az őrségi Ispánkra, hogy feltöltődjenek, iránymutatást kapjanak, vagy egyszerűen csak tanuljanak a szakembertől. Az eltelt két és fél évtizedben éppen 25 könyv jelent meg az Arkánum gondozásában, emellett számos konferencia, tábor, egyéni terápiás munka jelzi termékeny alkotóerejét.
Beszélgetésünk témája „Hova tartok én, és merre tart az emberiség?” című, Lentiben megtartott előadása volt.

Enigmák - A hegy rejtélye - 2016.09.16.


Világ-panoráma: A világ legnagyobb üzlete - Echo Tv


Egyes becslések szerint a vényköteles gyógyszerek a harmadik legnagyobb halálokozók a rák és a szívbetegségek után. A legnagyobb veszélyben azok lehetnek, akik több orvosságot is szednek párhuzamosan. Ugyanis minél több gyógyszert szed valaki, annál több esély van arra, hogy mellékhatások fognak fellépni. Ezeket a tüneteket azonban félreértelmezhetik az orvosok, amire újabb pirulákat írhatnak fel.
Vendég: Papp Lajos szívsebész professzor

Ezt a nyílt levelet írta a testével küszködő Rékasinak kollégája, Szőke Zoltán!

Ha valaki hiszi, hogy a léleknek, a szellemnek ereje van, érteni fogja az üzenetet. Reméljük, hogy Rékasi Károly mielőbb talpraáll, s ezek a szavak célhoz érnek.

szia Rékasi Károly .
... ismet azt olvasom, hogy nem javul az allapotod....
szerintem az allapotoddal nincs semmi baj, hiszen eletben vagy es kuzdesz.
kuzdesz ?
MI ELLEN KUZDESZ, KI ELLEN KUZDESZ ?
egy bakterium ellen vagy ON-MAG-addal ?
Szellem - Lelek - Test : ebbol vagyunk ossze gyurva Kari, mindnyajan. Ha kizokkennuk e harom alkoto elemunk egyensulyabol, Isteni mivoltunkbol ( Szellembol ) akkor ezt, koveti a Lelek, sot a Test is.
Ha a Test azt jelzi, hogy valami nem stimmel akkor az okot semmikepp sem kivul kell keresni - hanem Belul.
Belul, ahol a Lelek lakik.
A Szivunkben.
Szivunkben lakik Isten - A Feny - A Szeretet.
Mar Oseink is ezt vallottak : SEGITS MAGADON - AZ ISTEN IS MEGSEGIT !
Csupan ennyi a dolgod.
Talald meg MAG-adban azt a gyermeket, aki meg tud Bocsatani On-Mag-anak. Ez meghozza a Megertest az Elfogadast es ami a legfontosabb - az ELENGEDEST !!!
Van mit elengednunk, mindenkinek. Ez alol Te sem lehetsz kivetel. De ez csak akkor mukodik ha felszamolsz magadban mindazzal ami metelyezi Lenyedet.
Hamvas Bela batyjank azt mondja,hogy a Demonologia nem mas mint rossz On ismeret.
Lakik bennunk valaki aki elhiteti velunk mindazt amit az erzek szerveinkkel felveszunk ebbol a hamis vilagbol.
Ez az EGO.
Ez a nem velunk szuletett lakotars, eleteken at kiser minket es ott csucsul mindnyajunkban arra varva , hogy felismerjuk : duh, feltekenyseg, harag, kevelyseg....es meg sorolhatnam sokaig, mi mindennel kelett felszamolnom... (es azota is idorol-idore).
Univerzumunkat a SZERETET elteti.
Tehat minket Embereket is.
Csak paranyi reszecskei vagyunk a Mindensegnek, akiket a SZERETET kot ossze.
Es ebbola lancbol Te sem hianyozhatsz.
ENGEDJ EL Mag-adbol minden energiat ami nem oda valo , vissza az Anya Foldbe, hogy onnan megujulva vissza fogadhasd magadba.
Felejts el MINDENT amit tudsz !
Ujra kell tanulnunk Elni, Jarni, Kommunikalni.
De ez a korforgas tanit minket , ez altal Tapasztalunk es ez gyujtja meg bennunk a langot ami FENNYEL es ISTENI SZERETTEL jarja at Lenyunket.
SZERESD ES FOGADD EL ONMAGAD
Figyelj Kari, sem teriteni sem szediteni nem akarlak :-D ( annyira gondolom ismersz)
AZ ELETED A TET, HAVER !!!

Kovács Nóri koncert


2016. szeptember 16., péntek

2016. szeptember 16. Halak Telihold – Kapcsolati megtisztulás





A mostani Telihold az érzékeny és intuitív Halak jegyében köszönt ránk. Ahogy már megszokhattátok Telihold napján százszoros energiák hatnak ránk, ezért amellett, hogy elkezdődik az elengedés időszaka, érdemes ilyenkor varázslatot is elvégezni szabadulásunk megsegítésére.

Az elkövetkező időszak kapcsolataitokat helyezi a középpontba, ezek felülvizsgálatára biztat benneteket. Az “itt és mostra” kell koncentrálnotok, és álmaitok felé vezető út akadályait elengedni. Meg kell találni az egyensúlyt a jövőbeli célok és az elköteleződéseitek között.
Az Újhold szeptember 1-én csodás lehetőségeket hozott, hogy önmagatok lehessetek, most ezt a munkát folytathatjátok azzal, hogy elengeditek és lezárjátok azokat a kapcsolatokat, amik kihasználnak, rabolják az időtöket, energiátokat, és ezzel saját céljaitok megvalósításában gátolnak benneteket. Ezek az emberek tőletek várják a problémáik megoldását, de eközben lépéseket nem tesznek, így segítségetekkel nem hagyjátok őket felnőni, saját életútjukon elindulni. Amikor megoldjátok helyettük gondjaikat, felesleges terheket véve magatokra, akkor ők eközben nem változtatnak, viszont benneteket jelentősen korlátoznak.
Ez persze nem jelenti az, hogy legyetek önzőek, de át kell vizsgálnotok kapcsolat-rendszereteket, és fel kell ismernetek, kiknek vagytok valóban fontosak, ki az akikre ti is számíthattok, ha nektek van szükségetek segítségre.
Gondoljátok át családi, pár, baráti és üzlettársi kapcsolataitokat, és engedjétek el azokat, akiket csak önmaguk érdekel, és kihasználják jóindulatotokat, segítőkészségeteket. Ugyanígy érdemes elengedni mindazokat, akikkel már nem egyezik életfelfogásotok, értékrendetek, gondolkodásotok. Stabil barátságokra, támogató kapcsolatokra törekedjetek, amiben működik, az adok-kapok egyensúlya.
A barátok mellett vizsgálat alá kell vonni párkapcsolatotokat is, főleg azoknak, akik már jó ideje azt tapasztalják, hogy csak hitegetik őket, de valóban elköteleződni nem szeretne a másik fél. Ezek a bizonytalanságban tartó kapcsolatok saját önmegvalósításotoktól veszik el az energiát, és még önbizalmatokra is rossz hatással lehet.Gondoljátok át, és akár írjátok is össze, kik azok az emberek, akiket bármikor felhívhattok, ha bajban vagytok. Ha kétségeitek vannak azzal kapcsolatban ki kerüljön a listára, akkor legyetek szigorúbbak. Épp lemerülő félben van a telefonotok, már csak egy hívásra elegendő a töltöttség. Kit hívnátok? Ki lenne az, aki bármikor venné a cipőjét és segítségetekre sietne?
Aztán nézzétek meg a témát a másik oldalról is. Kik azok, akik csak akkor hívnak, ha bajuk van, és soha eszükbe sem jut megkérdezni veled mi van? Akik csak panaszkodnak, és panaszkodnak, és a velük való beszélgetés után úgy érzitek, mintha teljesen lemerültetek volna energetikailag? Ezek azok az emberek, akikkel jobb, ha lezárjátok a kapcsolatot, és tovább léptek.
Nem csak álmodozni kell a boldogságról, az élet élvezetéről, hanem lépni kell, lerakva minden kapcsolati béklyót, ami megakadályoz ebben. El kell vágni azokat a kötelékeket, amik madzagon rángatnak, és elszívják erőtöket.

Nem árt azonban magatokba is nézni. Saját érzéseitek közül is érdemes megszabadulni, minden olyantól, ami a másik ember kisajátítását sugallja, a túlzott ragaszkodást, amivel ti tehetitek lépés képtelenné. Az éremnek mindig két oldala van. Egyfelől vannak emberek, akik kihasználnak, de lehet, hogy azért jelennek meg életetekben, mert bennetek teng túl a segítő szándék, és az áldozatvállalási hajlam. Írhatnám úgy is, hogy megmentő komplexus. Ezek azok, amik gyermekkori minták, meggyőződések formájában dolgoznak a tudat alattitokban, és befolyásolják mindennapjaitokat.
Most itt az ideje, hogy elengedjétek ezeket és frissítsétek ezt a lejárt verziójú „háttérprogramot”.
A következő feladat tehát az, hogy nézzetek magatokba, milyen áldozati minták, korlátozó hitrendszerek, vagy félelmek az áldozattá válástól dolgoznak bennetek. Engedjétek el azokat a hozzáállásokat, hogy „nekem már csak ez jutott” vagy „anyám/apám is így élt, ezt örököltem”. És engedjétek el a félelmet is attól, hogy saját életetekben hasonlóan áldozattá váltok.
Bármikor változtathattok ezen! Ezek csupán korlátozó hitrendszerek, amit belétek neveltek, de bármikor dönthettek úgy, hogy elvágjátok a karma láncolatát és megoldjátok végre a generációkon átívelő problémát, és új mintát alakítotok ki.
Egy dologra figyeljetek! A Telihold amúgy is érzékenységet és feszültséget hoz, de a Halak jegyében ez fokozottabban jelentkezik, és a Mars bolygó befolyásának „köszönhetően” ez lobbanékonysággal is járhat. Lehetőleg ne dühből cselekedjetek, mindig vegyétek elő a józan eszeteket, és vizsgáljátok meg alaposan a problémát.
Este pedig végezzétek el a varázslatot, kérve Angyalaitok segítségét az elengedésben!
Mindenkinek csodás napokat kívánok!
írta: Dudás Marcsi

2016. szeptember 10., szombat

AZ EMBERI PSZICHÉ MANIPULÁLÁSA - ALAN WATT INTERJÚ [MAGYAR SZINKRON]


A fájdalmunkkal együttlevés szent egyszerűsége






A fájdalmunkkal együttlenni nagyon egyszerű; mégis ez az egyik legnehezebb dolog a világon.
Hatalmas bátorságra van szükség ahhoz, hogy ne akarjuk minél hamarabb megszüntetni, tompítani vagy elfedni valamivel. Ezen a ponton van szükség az önfeladásra, a megadásra. Egyszer elérjük azt a pontot a gyógyulásunk útján, amikor már az összes könyvet elolvastuk, az összes guru tanácsát kikértük, és az összes remek módszert kipróbáltuk; és az egyetlen dolog, ami még hátra van, nem más, mint hogy:
Érezzük a fájdalmas érzéseinket. Ironikus módon pont a fájdalmunkkal való együttlevés fogja elhozni nekünk mindazt, amit az elkerülése által próbáltunk elérni.
Az érzelmi sérülések gyógyulásához az egyik rendkívül fontos lépés az, hogy hajlandóak legyünk elviselni a kellemetlenségeket, mert ez hozza el az átalakulást. Az erre való hajlandóság kulcsfontosságú ahhoz, hogy valóban át tudjuk dolgozni a gyerekkori sérüléseinket, és tartós gyógyulást érjünk el.
A kellemetlenségek sokféle formában jelentkezhetnek:
- Családtagjaink nem értenek, félreértenek minket
- A fájdalmunkkal való együttlevés; annak megengedése, hogy a fájdalom ott legyen bennünk, és érezzük azt
- Egy haraggal és gyásszal teli perióduson mehetünk keresztül, anélkül, hogy tudnánk, mikor lesz vége a - kellemetlen érzéseknek
- Alacsony energiaszint, elveszettnek, bizonytalannak érezhetjük magunkat
- Annak megengedése, hogy sebezhetőek legyünk, és elfogadjuk másoktól a segítséget
- Eltávolodás olyan emberektől, akikhez korábban közel álltunk
Kultúránk az azonnali kielégülést és a gyors eredményeket helyezi előtérbe. Hatalmas bátorságra és erőre van szükség ahhoz, hogy kitartsunk a gyógyulás nem túl csábító folyamatában, aminek megvan a saját ideje. A kulturális faktoron túl ott van bennünk az a túlélési ösztön is, ami arra késztet, hogy ha fenyegetve érezzük magunkat, támadjunk, vagy meneküljünk. Ezért rendkívül fontos, hogy a gyógyulási folyamat során legyenek segítőink, támogatóink.
A még meg nem gyógyult belső gyermekünk csak a származási családunkból jövő mintáknak megfelelően tudja kezelni a fájdalmát, ám legtöbbször éppen ezek a minták okozzák magát a fájdalmat. Így csapdába, ördögi körbe kerülünk. A megoldás az, hogy megtanuljunk anyaként gondoskodni saját belső gyermekünkről, és megnyugtatni őt, miközben olyan új döntéseket hozunk, amelyek jobban tükrözik valódi vágyainkat és szükségleteinket. Ez a belső kapocs az, aminek a segítségével sikeresen leválaszthatjuk magunkról azokat a családi és kulturális mintákat, amik a szenvedést okozzák. 
A legtöbbünknek gyerekként sorozatosan cserben kellett hagynunk önmagunkat, amelynek során csak úgy tudtunk túlélni, hogy egy belső hasítást hoztunk létre magunkban. Ez a hasítás általában azt jelenti, hogy valamilyen módon tompítottuk, elnyomtuk az érzéseinket, és elutasítottuk saját magunkat annak érdekében, hogy a családunk elfogadjon. A gyógyulás során visszaszerezzük a képességünket arra, hogy az érzéseinket azok teljességében érezzük, és hogy ezáltal szégyen nélkül éljük át és fejezzük ki, hogy kik is vagyunk valójában.
Ugyan folyamatosan azt az üzenetet kapjuk, mind kívülről, a kultúránkból, mind belülről, a korai túlélési mechanizmusaink által, hogy kerüljük el a fájdalmunkat, a valódi gyógyulás mégis éppen azáltal történik, hogy jelen vagyunk a fájdalmunkkal, ésmegengedjük, hogy az érzéseink szabadon áramoljanak.
Az igazság a komfort zónánkon kívül van. A komfort zónánkon kívül van az a tér, amelyben leválaszthatjuk magunkról azokat a diszfunkcionális mintákat, amiket a kultúránk és a családunk vésett belénk.
Két fő fázisa van annak, hogy a valódi változás érdekében megtanuljuk elviselni a kellemetlenségeket és kellemetlen érzéseket. Ez a kettő olykor egyszerre is történhet, de általában az ellenállástól haladunk a megadás felé.
1) ELLENÁLLÁS
Itt általában erős ellenérzésekkel viseltetünk a fájdalmas érzéseinkkel való szembenézés iránt, és kerüljük azt. Különféle módokat kereshetünk arra, hogy hogyan topítsuk vagy nyomjuk el a valódi érzéseinket. Az ellenállás különböző formái lehetnek az önszabotázs, a feledékenység, a levertség vagy a függőségek. Az ellenállás olykor hasznos belső szabályozóként működik, ami lelassítja a dolgokat addig, amíg képesek nem vagyunk teljesen szembesülni valamivel. És olykor az ellenállás az elkerülése olyasvalaminek, amiről tudjuk, hogy muszáj szembenéznünk vele. Gondos önvizsgálatra van szükség ahhoz, hogy megállapíthassuk, az ellenállás melyik formái dolgoznak bennünk. Előfordulhat, hogy a gyógyulás minden újabb szintjének kezdetén ellenállást tapasztalunk, de ahogy fejlődünk, egyre jobban fel tudjuk ismerni az ellenállást, és könnyeben haladunk át rajta.
2) MEGADÁS
A legtöbben egész egyszerűen azért adjuk meg végül magunkat, mert az ellenállásból keletkező fájdalom túl erőssé válik. Egy idő után pedig átjutunk egy bizonyos határon, amin túl már tudjuk, és bízunk abban, hogy nem a fájdalom elől való menekülés, hanem annak az elfogadása az, ami végül megkönnyebbülést hoz. Megízleljük és teljesen átérezzük azt az örömet és szabadságot, amit a bennünk lévő VALÓDI-hoz való kapcsolódás ad. Semmi nem hasonlítható ahhoz, amikor az ember átment a fájdalmon, és megérkezik az önmagával való EGYSÉG örömébe. Ez a belső őszinteségből fakadó béke: a valódi, őszinte érzéseink megtapasztalásáé és kifejezéséé, anékül, hogy azokat védeni kellene.
Ráérzünk, hogy milyen harmónia van a személyes tökéletlenségeink, és az élet felsőbb tökéletességében betöltött pótolhatatlan szerepünk között. 
A valódiságunk és az igazságunk megélése utáni vágy végül minden más vágyon felülkerekedik - a fájdalommentesség vágyán is. Meglátjuk azt, hogy megbízhatunk a valódiság, igazság utáni vágyunkban, hajtóerőnkben, mert az mindig elvezet ahhoz, amire éppen szükségünk van. És olykor arra van szükségünk, hogy a belső fájdalom egy újabb szintjét öleljük magunkhoz. Az a megkönnyebbülés és öröm, ami az átölelt, megélt fájdalom nyomán nyílik ki bennünk, mindenért kárpótol. Újra és újra megtapasztaljuk, hogy a fájdalmunk elfogadása, és az azzal való együttlevés kapcsol össze bennünket saját teljesebb belső igazságunkkal.
Szerintem az egyik oka annak, hogy miért hatja át olyan erőteljesen a nyugati világot a keresztrefeszítés szimbóluma az, hogy éppen azt jelképezi, ami oly mélységesen nehéz tud lenni: a hajlandóságot arra, hogy elfogadjuk a fájdalmas érzéseinket, és érezzük őket.
Egy új belső tér jön létre, amiben megengedett számunkra, hogy a VALÓDI-ból éljünk.
Ahogy folytatjuk a belső munkát, végül létrejön bennünk egy meggyőződés, új élettel foganunk meg, és kiolthatatlanul vágyunk arra, hogy a saját igazságunkat éljük, ami mellett rendíthetetlenül el is köteleződünk. Kialakul bennünk egy vágy arra, hogy minden pillanatban a valódi énünk tüzéből éljünk. És minden pillanat új, friss lehetőséget jelent arra, hogy az arra való egyszerű, nyitott tudatosságból éljünk, ami van. 
Meglátjuk azt, hogy a tudatosság maga egy átölelés, egy elfogadás.
A fájdalmas perifériáról indulunk, majd ahogy egyre gyakorlottabbakká válunk a kellemetlen érzések és az előttünk álló ismeretlen bizonytalanságának elviselésében, megnyílik előttünk a lehetőség, hogy eggyé váljunk azzal a szentséges jelenléttel, ami a fájdalmunk közepében lakik; és ekkor felismerhetjük, hogy ez az, ami valójában vagyunk.
Sokunkban van mélyen belül egy erős honvágy. Egy névtelen vágyódás és fájdalom. Sokan éreztük ezt gyermekkorunkban az anyánkkal kapcsolatban; a talajnélküliség, és sodródás érzését. Az anyasebben rejlő honvágy meglésével végül eljutunk oda, hogy felismerjük - valójában sosem lehetünk elhagyottak. Ez úgy válik lehetségessé, ha szerető belső anyává válunk a belső gyermekünk számára, azzal, hogy teret adunk a legmélyebb kétségbeesésének is. 
Ebben a kétségbeesésben egy kapu rejlik; kapu a forrásunk, az egységes tudat felé, amiben mindennel egyek vagyunk
Így hát a fájdalmunk tulajdonképpen hírnök. Egy hírnök, ami arra hív bennünket, hogy itt az ideje hazatérnünk, a belső, őseredeti otthonunkba, ami nem más, mint hogy reébredünk: a valódi önazonosságunk maga a tudat, és hogy tudjuk: szellemből vagyunk, és sosem árthatnak nekünk vagy hagyhatnak el bennünket igazán, mert mindennel egyek vagyunk.

Emlékszem, ahogy a saját gyógyulási folyamatomban rétegről rétegre haladtam az anyasebben rejlő fájdalom és gyász feldolgozásában; emlékszem az értéktelenség érzésére, és arra, hogy meg akartam halni. És abban a hajlandóságban, hogy mindannak a hihetetlen mértékű kétségbeesésnek és fájdalomnak teljes mértékben átadjam magam, tudtam, hogy elérkeztem az aljára. Nem volt ennél mélyebb fájdalom. Az a fájdalom volt a talaj. És azzal, hogy ezen a talajon megálltam, és együttvoltam a legmélyebb fájdalmammal, szabad voltam.
Az, hogy megengedjük, hogy érezzük a fájdalmunkat, megszabadít tőle.
Azzal, hogy együttvagyunk a fájdalmunkkal, lassan rájövünk, hogy a fájdalom, amit éreztünk, nem az igazi önvalónk. Látni kezdjük, hogy az a nyílt, szerető jelenlét, amit akkor testesítünk meg, amikor jelen vagyunk a fájdalmunkkal: az az, aki valójában vagyunk, a valódi identitásunk, ami minden más identitás alatt rejtőzik. 
Az „énként” élés tetőpontja az, amikor „nem-énként” élünk; ami az a tágas, szerető tér, ami szeretettel látja a fájdalmunkat, és teljes mértékben el- és befogadja azt. Így van jelen egy egészséges anya is a gyermeke számára. Rupert Spira író szerint a tudatosság olyan, mint egy szobában rejlő tér: feltétel nélkül elfogad mindent, ami benne történik. Hasonlóképpen, az optimális fejlődéshez egy gyermeknek olyan anyára van szüksége, aki feltétel nékül jelen van számára, és elfogadja őt. Ám az anyák is emberrek, hibákkal, hiányosságokkal. Így mindnyájan sérülünk valamilyen szinten az anyánk által.
És ezáltal az elsődleges, ősi, szent seb által arra kapunk hívást, hogy egy ilyen szerető anyává váljunk saját magunk... és az egész élet számára.
Ahogy megtestesítjük a belső anya feltétel nélküli szeretetét, visszakapcsolódunk magához az Élethez. Visszakapcsolódunk ahhoz a születés- és halál nélküli középponthoz, ami folyamatosan újraszületik és meghal, számtalan formában. Ez az evolúciós lépés az, ami az anya-seb fájdalmában rejlik.
Nőként abban a hitben növünk fel, hogy a szent erő rajtunk kívül található, ám a gyógyulási folyamat során lassan rájövünk, hogy az, amire a leginkább vágyunk, ami a legszentebb, legtisztább, és örökkévaló, az bennünk van, és mindig is ott volt. Sőt, mi vagyunk az. És nem csak bennünk, vagy néhányunkban él, hanem mindannyiunkban, minden Életben.
És mivel mind össze vagyunk kapcsolódva, minden alkalommal, amikor szeretettel átöleljük a saját fájdalmunkat, aktiváljuk a mindenben élő, mindent átható Egységnek az erejét.

Forrás:http://inspira.blog.hu/2016/06/30/a_fajdalmunkkal_egyuttleves_szent_egyszerusege
Bethany Webster írása.

Az eredeti cikk itt megtekinthető: http://www.womboflight.com/the-holy-simplicity-of-sitting-with-our-pain/