2015. december 21., hétfő

Bakos Attila - Önmagunkká válás - A boldogság művészete


Mit adnék idén Karácsonyra?



Amit idén karácsonyra szívesen adnék neked, nem lesz becsomagolva,
nem lesz rajta szalag sem, nem a posta hozza, nem kerül egy fityingbe sem.
De a lista hosszú, és szívemből jön, 
ahogy kitárom előtted.
Mit is adnék:
örömöt, ami hálából fakad,
a bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét,
az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét,
amit nem érdekel a világi siker,
szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját
magadat sem,
békét, hogy te magad légy önnön legjobb barátod,
bölcsességet, hogy megértsd hibáidat,
és megbocsásd mások ballépéseit,
együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van,
és nem úgy, ahogy te újraalkotnád a legszívesebben,
a magány meglepő örömeit,
erőt, hogy a sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget,
és gyengéden élhess a jelennek,
hogy magad és mindenki mást
a szív szemével láthass,
aminek csak a Szeretet számít.
És végül azt kívánom, hogy a Fény feltárja előtted,
hogy mindez az ajándék már benned él,
és csak arra vár,
hogy kibontsd.

(Arlene Gay Levine)

KARACSUN - KARÁCSONY



Eljött az évkör utolsó nagy ünnepe, a Téli Napforduló, a Fény születésének pillanata.
December 21-én véget ér az éves ciklus, de addig még sok teendő vár ránk. Lelkiekben és tettekben egyaránt. Téli napforduló idején az egyre gyengülő erejű Napöreg, miután végig járta az évkört, nyugovóra tér Földanya méhében, erőt gyűjt, s a legsötétebb és leghosszabb éjjelen megszületik a Napfiú, aki az egyre növő fény, a hosszabbodó nappalok jelképe. Erre készülünk hát tűz – vagyis fény – gyújtásával, virrasztással, és fénylő fa – a luc fényt jelent – olajának égetésével !!

Őseink sólymot röptettek ezen az éjszakán, hiszen a kerecsen sólyom Nap jelkép és szent, szakrális szimbólumunk, állatunk. Oda-vissza szárnyal Öregösten és az Emberek között, miközben kérést és köszönetet visz az Égieknek, s áldást hoz a Földre. Jelképezi a születő Nap-fiú útjára bocsátását, vagyis a fény útját, mely újra ereje teljében kezd ragyogni.
Kara Csong Sötét Sólymot, Fekete Napot jelent, utalva a legsötétebb éjszakára, a Téli napforduló ünnepére. Másik neve Kerecseny, ebből származik a karácsony szó. Erre az ősi hitre épült rá a keresztény ünnepkör, s így lett Téli Napfordulóból Karácsony. Egy nép értékét és túlélésének kulcsát az adja, ha nyitottan és szeretettel él a világban más népek felé, ám gyökereit szilárdan őrzi, mindig és minden körülmények között. Ünnepeljük együtt a Fény születésének ünnepét december 21-én, s a szer-etet erői hatalmas erővel árasztják el a világot !!

Márai Sándor csodás szavaival zárom gondolataimat, melyek a várakozásról és az ünnepről szólnak:

"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők !!

Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel !!"

"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés.
Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.
Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre !!”

Áldott Téli Napfordulót kívánok !! angel hangulatjel

Forrás: http://senshi.hu/joga/kara-csong-karacsony-293











Nyitva van az Aranykapu!






A szenvedés, az áldozat, mint a régi világ részét képezi.
A múlt végleg lezárul, a kapuk becsukódnak és egy olyan kapu nyílik meg előtettek amely a boldog élet hírnökeként ad jelet magáról.
Ha nem tudtok megválni a régi mintáktól, nem tudtok újat teremteni, nem tudjátok az újba begyökereztetni magatokat.
A régi minták végérvényesen leválnak az új rendszeréről,- csak az tudja magával vinni, aki még hajlandó helyet adni neki szívében, s a múlt energiájából táplálkozik. Minden ami megköt bennetek, azt saját teremtésetek által tudjátok életre hívni. Csak az nyilvánul meg életetekben aminek helyet adtok, amit energiával tápláltok!
Tudatosan teremtsetek pozitív megnyilvánulásokat, és szeretettel töltsétek fel teremtéseteket. Az új így tud megnyilvánulni és gyökeret verni bennetek.
Mindenkinek bocsássatok meg, senki iránt ne tápláljatok haragot a szívetekben. A harag és bűntudat energiája megköt, és a régi világba láncol benneteket. Megváltásotok most a saját kezetekbe lett helyezve.
Fontos, hogy áttekintsétek életek részleteit, és a benne szereplők minőségét. Magasabb lelki tartalommal feltöltekezve, minden bántást, haragot, fájdalmat, és lelki kínt emeljetek a Fénybe, hogy soha többé ne tudja lelketek megláncolni és a mélybe húzni.......
Vagyok
ÉG és FÖLD között VAGYOK.
Ez egy természetes állapot.
ÖnMAGam tükrében létezem.
A SZÍV az én megtartó erőm,- hisz a SZÍV ösvényén élek és létezem.
VAGYOK AKI VAGYOK.
Itt belül a SZÍVBEN isteni VAGYOK, s a cél,- hogy ezt kiteljesítsem.
Kiárasszam MAGomból, körülöleljem vele magam,- majd szétsugározzam a világba ezt az isteni részt, mely megtestesült bennem.
VAGYOK.
Ezen a szinten több VAGYOK az embernél,- mert jelen VAGYOK,- áramlásban VAGYOK,- állandó mozgásban,- együtt hatásban.
ÉG és FÖLD között VAGYOK.
Létem a FÉNY.
Ott a MAGban van egy pont, egy hely,- melybe ha alámerülök, EGY VAGYOK ISTENNEL.
Ez a VAGYOK állapot.
ÖnMAGam valóságán belül létezem, s mindezt ott belül élem meg, és tükrözöm ki a világba, tartom áramlásban.
VAGYOK, mert létezem.
A Létezés a Szent Elemem.
Mindent megteszek annak érdekében, hogy a VAGYOK állapotából, ne csússzak oda, hogy csupán csak emberi vagyok.
ÉG és FÖLD között VAGYOK.
A Szent Elemek vigyáznak rám, és Én, SZER-EL-METES VAGYOK.
ÖnMAGam tükrében létezem,- megváltom az isteni részt bennem.
Megváltásom saját magam kezébe helyezem,- mert akarom,- mert tudom, hogy képes vagyok rá,- hogy az istenit MAGOMból kiteljesítsem.
S ez a nagybetűs VAGYOK állapot.
ISTEN bennem VAN, és ÉN ŐBENNE.
És ez így van.
Ott a MAGban mindnyájan EGYEK VAGYUNK,- ez a MAG állapot.
EGYSÉGET teremtünk, EGYSÉGBEN VAGYUNK,- tapasztalunk,- s majdan ha eljő az idő, újra HAZATALÁLUNK. És ekkor megértjük, hogy mit jelent a VAGYOK AKI VAGYOK,- Bennetek lakom, bennetek LÉTEZEM és ÉLEK,- és ha RÁM figyeltek,- ÁLTALAM cselekszetek.
Ez a VAGYOK ÁLLAPOT.
És a HANG szól:
A SZÍV ha elcsendesül csodákra képes,- megváltja ÖnMAGa részét, megérti az emberi LÉT értelmét,- s így magasabb síkra helyezve, megváltja ÖnMAGa LÉTÉT.
És ez így van.
Indulj el hát, tapasztald meg....
Légy VELEM együtt a Létezésben.
Emeld fel magad a LÉTEZÉS magasabb fokára, s légy társam a Teremtésben, oldódj fel a Létezésben,- ÉN veled VAGYOK.
Áldással és Fénnyel: Feketéné Lendvai Katalin
2015. Álom hava (december) 21.

AZ ÜNNEP LÉNYEGE






Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon.
Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította:

„Ezt szeretnéd megvenni?”
A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. 
„Nem is lehet drága” – folytatta a férfi.
A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne.
„Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.”
A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta.
„Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.”
A gyerek csodálkozva nézett a férfira.
„Gyere, menjünk be az üzletbe” – és megfogta a hideg kis kezét.
Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: „Éppen zárni készülök.”
A férfi hunyorított a szemével:
„Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.”
Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta:
„Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél.”
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre:
„Ezt szeretném.”
A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart.
„Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő.
Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket:
"Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt Nekem teszitek.”
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus..




Karácsonyi áldásom !





Karácsonyi áldásom !


Kívánok számotokra egy csodálatosan szép Új Világot!
Lelketekbe Békességet, Szívetekbe Fényességet.
Otthonotokba örömet, áldásos perceket.
Ablakotokba Fényeket, asztalotokra Bőséget.
Mindent mi szíveteknek kedves és boldogsággal tölt el, kívánom, váljon
valóra a Fény megszületésében, az ünnep meghittségében.
Lelketekbe apró kis Fényszikrák gyúljanak, melyet a SZERETET lángra
lobbant, és égő máglyaként mutat utat az arra rászorulóknak.
Fényben fényként kapcsolódjunk össze, és gyújtsuk meg egymásban a
Szeretet Lángját, mely átöleli a Nemzetet, és beragyogja az egész
Földet. Áldott, békés meghitt Karácsonyi Ünnepeket , melyet a Kegyelem szentel meg!
Szeretettel: Feketéné Lendvai Katalin