2015. december 9., szerda

Idézetek Müller Pétertől








"Az érett angyal tudja, hogy nemcsak a Jónak, a Rossznak is hatalma van. Tudja, hogy a fény mellett ott a sötét, és a teremtés drámai alkotás.
Küzdeni kell. Szüntelenül harcolni."

Müller Péter



"Ha valaki nem születik angyalnak, el kell sajátítania az angyaltant.
Az első évben megtanul együtt érezni és belebújni a védenceibe. Érzi a fájdalmaikat, féli a félelmeiket, együtt sír és nevet velük.
A második évben megtanul szeretni. Ez már nemcsak érzés, hanem értés is. Nem elég érezni, érteni is kell a másikat: ez az igazi szeretet.


A harmadik évben megtanulja a távolságtartást. Azt, hogy nem szabad valakit túlszeretni. Nem szabad bárkinek, bármikor odaadni magát - naiv módon, elolvadóan. Nem szabad túl jónak lenni. Ha úgy alakul, hátra lépve, okosan kell szeretni.

A negyedik évben azt tanulja az angyal, hogy nem elég a szeretet, a lágyság, a kedvesség és az okosság. Nem elég a tisztánlátás sem. Az angyal küldetéséhez erő kell! A felnőtt angyal démonokkal küzd, és ehhez fegyver kell.

Az utolsó évfolyamon kardot adnak a kezébe. Lángpallost. Legyőzhetetlen csodafegyvert, amelyet ritkán használ. Sohasem támad vele, de megvédi az igazságot, és a tanítványait. Az érett angyal tudja, hogy nemcsak a Jónak, a Rossznak is hatalma van. Tudja, hogy a fény mellett ott a sötét, és a teremtés drámai alkotás. Küzdeni kell. Szüntelenül harcolni."
Müller Péter


"Ha Isten meghallgat, úgy segít rajtad, hogy odaküld hozzád egy olyan embert, akinek még nincs kőből a szíve. Aki meghallgat, megvigasztal, meggyógyít.
Aki nem abból indul ki, hogy nekem jó, mi a fenét jajgat ez?
Hanem letörli a verejtéket a homlokodról. Kimondja azt az egyetlen szót, amit jól tudsz te is, de önmagadnak nem mondhatod, mert azt várod, hogy a másik mondja ki.
Anélkül hatástalan. Mert csak a szeretet gyógyít." - Müller P.




Csak egy világ van




" Csak egy világ van - felelte a leány halkan - s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól. "

részlet Wass Albert: Magukrahagyottak kötetéből