2015. augusztus 27., csütörtök

Légy az aki vagy! Légy szabad!






Kérem a Fényt, az Igazság kardját, a Szabadság fényét, létezésem minden szintjén vágjon el, rezegtessen át minden alacsony rezgésű energiát a múltamban, jelenemben és a jövőmben is egyaránt.
Kérem valamennyi testem /fizikai és fénytesteim/ átkódolását, egy tisztább, magasabb szintű rezgéssel megáldott boldog életminőségre.
Kérem a gyógyításomat, és kérem, a Fénnyel Szerződésben álló égi Segítőimet, készítsenek fel a boldog kiteljesedésre.
A fény kiteljesedését választom!
A Kegyelem fényét kérem, járja át létezésemet, oldjon fel a fény minden alacsony rezgésű emléket, mely visszatart a boldog kiteljesedéstől. Kérem a Kegyelmet életemre, létezésem minden szintjére, kérem a fényt a családomra, honfitársaimra a magyarságra bárhol is vannak e világban.
A boldogságot választom!
Kérem a Teremtő Istent és Istennőt emeljen fel óvó karjaiban, hogy megpihenhessek, és kérem, oldozzanak fel minden önpusztító, önromboló programomat, kérem, gyógyítsák a Lelkemet, hogy beteljesíthessem küldetésemet.
Az egységet és az egészséget választom!
Kérem az Atyát és a Mennyei Anyát, nézzetek most rám, a fény gyermekére. Gyógyítsátok a múltamat, hogy szebb, boldogabb, fényesebb jelenben és jövőben élhessem az életemet, itt a Földön, és ott az Univerzumban. Kérem a Gyógyító Fényt, oldozzon fel mind blokkot, láncot és kötést, mely visszatart a szabad életminőségtől.
A fényt és a szeretet választom!
Kérem a Szabadság Fényét, rezegtesse át testemet, lényemet, életemet. Oldjon fel a Fény valamennyi fájdalmat, amikor önmagamat korlátoztam amikor a rabságot választottam. Váljék fénnyé ami megbetegít, gátol, és elvonja fényemet. Kérem most minden alacsony rezgésű programomat létezésem minden szintjén váljék fénnyé.
A szabadságot választom, a fény választom!
A fény útját járva sok régi emléket őrzök. Kérem Segítőimet, az Égi Tüneményeket, Angyalokat és Gyógyítókat segítsék most a megszabadulásomat. Miden ami régi, fájó és visszatart küldetésem beteljesítésétől.
Vállalom életfeladatomat!
Legyen béke e világon. Őrzöm a fényt a szívemben. Tudom honnét jöttem és merre tartok, életemet a Fénynek szentelem. A fény vándoraként szóróm és viszem a fényemet, hogy másoknak is segíthessek. Vállalom küldetésemet,mert tudom, ezzel másoknak is segíthetek.
Áldás vagyok, áldás leszek, mert a fény őrzöm a szívemben.
Kérem az Univerzum Fénnyel szerződésben álló lényeit, a Mag népét, álljunk fel, ott ahol most vagyunk, és emelet fejjel, nézzünk szembe a Sorsunkkal. Itt az idő, hogy vállaljuk küldetésünket. Kérem, a Fényt, az Atyát és az Anyát, készítsen fel életfeladatomra, áldjátok meg utamat és életemet, hogy másoknak is áldás lehessek.
Áldás az életem!
Fény vagyok, mert fényből vagyok. Az Istennő gyermekeként a mag népét szolgálva a felemelkedést vállalom, ezért elengedek minden olyan emléket, mely visszatarthat a felemelkedéstől.
Őrzöm a fényt!
Imádkozom önmagam életének megváltásáért, családomért, barátaimért, honfitársaimért, a Föld lakosságának gyógyításáért. Kiteljesedem, és beengedem a fényt, hogy áldás lehessek mások számára is.
Legyen ez a nap áldott és kegyelemmel teli, mely begyógyítja a múltat és értelmet ad a jelennek s. jövőnek. Legyen ez nap a fény születésének napja, itt bennem, életemben. Védem magamat és a fényt, elfogadom küldetésemet és a Szent Korona kódjai szerint felvállalom küldetésemet, hogy vállalásom szerint beteljesítsem életfeladatomat.
Kérem a Szent Koronát, a Pálosokat, minden olyan lényt, mely a mag népéért, küldetés tudattal és felelősséggel rendelkező Égi Segítőt, segítsék most a fény születését, itt és most énbennem. Segítsék a szabadulásomat, hogy felvállalhassam küldetésemet.
Miden, mely ezidáig hazug volt, minden sötétet és fájó megaláztatás emléke váljék fénnyé és égjen el, minden olyan kapcsolat, mely hátráltató számomra és a népemre, kérem, égjen el, mert a szabadságot választom!
Legyen az életem áldás! Legyen a magyarság népe a fény őrzője. A szeretet fénye rajtam keresztül kiárad, hogy beteljesítsem feladatomat.
Kérem a Sámánok népét, az Igazak népét, a Teremtő Tudatot emelje fel életemet a Fény szintjére, hogy küldetésem sikerrel járjon.
Megbocsájtom és elengedem ami eddig volt. A fénybe emelem arcomat, a Lelkem tüze most új utakra, tiszta utakra, a fény útjára kísér. Megengedem a változást, hiszek a gyógyulásomban.
Én vagyok a mag, mely szárba szökkenve elhozza a fényt az emberiségnek. Én vagyok a tiszta fény, mely bevilágítja a sötétséget. Én vagyok a tisztaság, mely segíti a szabadulást, én vagyok erő, mely felemeli és megtartja a tiszta kegyelmi fényt.
Itt az idő, hogy beteljesítsük feladatunkat.
Vállalom!
Beengedem és kérem Szent Lélek energiáját, segítse utamat, küldetésemet. Nyitott vagyok és befogadó.
Gyógyulok és gyógyítok. Tanulok és tanítok. Szeretek, mert ez az én igazi lényem.
Vállalom sorsomat, Népem felemelkedésére használom az erőmet. Őrzöm a fényt a szívemben, vállalom küldetésemet.
Készen állok életfeladatom beteljesítésére, kérem a Fény áldását, sorskódjaim és küldetésem beteljesítésére, áldjon és vezessen utamon.
Vállalom küldetésemet, felelősséget vállalok életemért, sorsomért, kérem az Ég áldását, hogy kinyílhasson Sorsom kódjai, a fényt választom, a felemelkedést választom.

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=899610366794539&set=a.302470793175169.73009.100002367527594&type=1



Miért hagyjuk, hogy mások megnyomorítsák az életünket? Az egészséges önzésről beszél Feldmár András pszichológus

Valahogy “divattá” vált önzetlennek lenni, de a végsőkig. Az egy dolog, hogy adunk kaját egy hajléktalannak, ötvenötödszörre is elmondjuk ugyanazt türelmesen a gyerekünknek, eltűrjük, hogy a házastársunk, apánk, anyánk időnként kigúnyol, elveszi az önbizalmunkat, de valahogy nem szabtunk ennek határt. Ér elválni, ha a másik megcsalt? És akkor, ha csak szimplán nem tudod elviselni?
 Milyen mély a lelkiismeretfurdalásod, ha ilyenkor beadod a válópert, vagy nem adod oda a kajád, mert egész nap azt vártad, hogy megehesd, ha ötvenhatodszorra már elkiabálod magad és kimész öt percre levegőzni? Ha visszaszólsz a szüleidnek, urambocsá’ elköltözöl, ha megakadályozod, hogy megüssenek? Meddig kell tűrni? Ezekre a kérdésekre segít választ találni Feldmár András pszichológus.




"Az élet gyakran hoz minket elviselhetetlen helyzetbe. Vannak dolgok, amik annyira fájnak, hogy az ember még azon is elgondolkodik, hogy inkább feladja. A kutatók és orvosok, nem tagadják, hogy a test és lélek egyetlen rendszert alkot. A betegségek származhatnak lelki eredetű problémákból, és azok akikben erős az élni akarás, gyorsabban gyógyulnak fel bajaikból. Ha valakit olyan trauma ér, amivel egyedül nem tud megbirkózni, rövid időn belül megbetegszik. Ha úgy érzi, hogy nem akar többé ebben a világban élni, közel egy év alatt akár halálos stádiumig ronthatja saját állapotát.
Nem engedhetjük el a gyeplőt. Még a legrosszabb, legelkeserítőbb pillanatban is emlékeztetni kell magunkat arra, hogy van miért továbbmenni. Hogy élni akarunk. Az akarat persze önmagában kevés. Meg kell küzdenünk a letargiával, vissza kell szereznünk az életkedvet. Persze mondani könnyű, megtenni nehéz. Főleg egy olyan világban, ahol lépten-nyomon szegénység, szenvedés, egyenlőtlenség, gyűlölet és harag vesz körül bennünket. Ezért fontos, hogy kitörjünk az ártó, bántó környezetből. Nem szabad benne maradni egy olyan helyzetben, kapcsolatban, ami beteggé tesz. Akkor sem, ha az illető a párunk, családtagunk, férjünk. Elsősorban magunkért tartozunk felelősséggel, csak azután segíthetünk másokon, ha saját életünk, a mi irányításunk alatt áll.”
De megváltozik – azt hiszem, ez az a mantra, amivel mindannyian áltatjuk magunkat. A holnap mindig tiszta, talán alszunk egyet, és holnap már jobb lesz, történik valami csoda, és a másik nem lesz olyan, amilyen eddig volt. Csak az a baj, hogy az esetek többségében ez a csoda soha nem jön el.
“Fel kell tenni és meg kell válaszolni a legfontosabb kérdéseket: Aki bánt, nyomaszt, visszahúz, zsarol, az miért változna meg? Miért várok arra, hogy megváltozzon? Miért remélem, hogy minden jobb lesz, és nem bánt többé?Ennek az esélye vajmi kevés. Nincs mire várni, az idő elrohan mellettünk, nem szabad olyan kapcsolatokra, olyan emberekre pazarolni, akik nem szeretnek minket. Nem élhetünk olyan környezetben, ahol azt hazudják, hogy nincs választásunk, nem vagyunk szabadok… Ahol az egyenlőséget még hírből sem ismerik, ott egyértelműen zsarnokság uralkodik. Meg kell érteni, hogy akit bántanak, azt nem azért bántják mert rossz, vagy mert megérdemli. Azért bántják, mert nem a megfelelő ember mellet és nem a megfelelő kapcsolatban él. Aki megengedi, hogy bántsák azzal olyan trauma történt, amit nem tudott feldolgozni. Ezért lehitte, hogy nincs joga szabadon élni.”
Persze ahány ember annyi probléma. Mindenkinek más akadályokon kell keresztülverekedni magát, így nincs általános recept. Sokan ütköznek olyan akadályokba, amit át akarnak lépni, csakhogy nem tudják hogyan tegyék. Sőt vannak akik azt sem tudják, mi az akarat. Vannak, akiket gyerekkorukban annyira nyomtak hátulról, hogy nem tanultak meg maguktól előrelépni. Felnőtt korukra sem találnak igazi motivációt. Anyu és apu segítsége nélkül nem látják a helyes irányt.De ilyen probléma még a súlyos megfelelési kényszer, az elérhetetlen ideák, a bűntudat, amelyek  elnyomhatatlan zsarnokként báboznak életünkkel, irányítják minden döntésünket. Fontos, hogy felismerjük ezeket a programokat, majd megtanuljunk túllépni rajtuk. Felismerjük őket működés közben, és a tettenérés pillanatában valami módon kitépjük magunkat irányításuk alól.
Ez nem önzőség. Nem önzőség kilépni a szarból, hátrahagyni azokat az élethelyzeteket, amik ártanak és megnyomorítanak. Az idő szorít, nem szabad röpke életünk egyetlen napját sem olyasmire, vagy olyasvalakire pocsékolni, aki nem segít, nem épít. Csak egy életünk van. Ebben a formában, ebben a testben, ez a lélek, ezzel a tudattal egyetlen egyszer él csupán. Tartozunk magunknak annyival, hogy nem pocsékoljuk el azt, ami megadatott.”
Forrás: Tudnodkell

Tóth Gábor Élelmiszer-ipari Mérnök, a Morning Show - E Mentes Övezet rovatában kenyér témakörét boncolgatja.