2015. augusztus 20., csütörtök

Két alapvető gyógyító mondat






A Coué-módszer sok szuggesztiós mondatból áll, de a két alapmondat méltán lett világhírű. Az a feladatuk, hogy létrehozzák és automatikusan fenntartsák bennünk a jóban való hitet. 

Az első mondat változatlan állományt jelent, azaz megköveteli, hogy amíg élünk, addig használjuk, ne csak addig amíg sikertelenek, vagy betegek vagyunk. Minden reggel, közvetlenül ébredés után elsőként ezt mondjuk, és minden este utolsó mondatként, mielőtt elaludnánk, mivel tudjuk, hogy ez a két időpont a legkedvezőbb az önbefolyásolás számára. Annak érdekében, hogy a külvilág szükségtelenül ne terelje el figyelmünket, csukjuk be a szemünket. Mindenféle akarati erőfeszítés megszüntetése érdekében készítsünk egy kis számláló-berendezést. Ez egy zsinórból áll, amire 20 csomó van kötve.
 Ezt a számláló-berendezést átvezetjük az ujjaink között, és mindegyik csomónál ezt a mondatot mondjuk: "Minden nappal, minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok." E mondat két arany szava a "minden szempontból", mert ezek mindent átfognak, a lelki, a testi, sőt a gazdasági vonatkozásainkat is. Ezeket szó szerint kell venni. Ha nem érzünk több csomót, akkor tudjuk, hogy hússzor elmondtuk. Nem kell ujjainkon számolnunk, ami elterelné figyelmünket, mivel minden ujjunkra kétszer kerülne sor. A zsinórral történő számolás automatikusan megy tovább.
Aki a Coué-módszer alkalmazása által elért siker után lazít a gyakorlatok végzésén, az könnyen megbánhatja ezt a lazítást. Aki azonban egyszer már megtapasztalta e lazítás rossz következményeit, az bizonyára nem engedi olyan könnyen előtérbe a kényelmet.
A tudatos önszuggesztió alkalmazása csodálatos fegyver az úgynevezett sors ellen, olyan fegyver, amelynél jobban el sem lehet képzelni. Csupán arról van szó, hogy vállaljuk azokat a szokásokat, amelyek Coué módszerét segítenek végrehajtani. Minden, ami szokásunkká vált, az könnyű számunkra. Ezen a ponton keménynek kell lennünk önmagunkkal szemben, és nem mondhatjuk: "Ma fáradt vagyok, és így nem is megy." Ahogy reggel felöltözünk, este levetkőzünk, éppen úgy kell mondanunk ezt a mondatot: "Minden nappal, minden szempontból, egyre jobban és jobban vagyok." Ennek szabályszerűen a felöltözéshez és levetkőzéshez kell tartoznia; ha ez megtörténik, győztünk.

 A tudatos önszuggesztió alkalmazása csodálatos fegyver az úgynevezett sors ellen, olyan fegyver, amelynél jobban el sem lehet képzelni. Csupán arról van szó, hogy vállaljuk azokat a szokásokat, amelyek Coué módszerét segítenek végrehajtani. Minden, ami szokásunkká vált, az könnyű számunkra. Ezen a ponton keménynek kell lennünk önmagunkkal szemben, és nem mondhatjuk: "Ma fáradt vagyok, és így nem is megy." Ahogy reggel felöltözünk, este levetkőzünk, éppen úgy kell mondanunk ezt a mondatot: "Minden nappal, minden szempontból, egyre jobban és jobban vagyok." Ennek szabályszerűen a felöltözéshez és levetkőzéshez kell tartoznia; ha ez megtörténik, győztünk.
 Továbbá követelmény, hogy ezt a mondatot teljesen monoton hangon, nagyon, nagyon lassan mondjuk, úgy mint a litániát, inkább egy hangon énekelve, mint mondva. E mondat húszszori ismétlése körülbelül 8-10 percet vesz igénybe. Ennek az eljárásnak is csupán az a célja, hogy minden akarati erőfeszítést kikapcsoljon. Kézenfekvő, hogyha lassan beszélünk, akkor nem esünk könnyen kísértésbe, hogy akaratunkat kényszerítsük. Továbbá az is követelmény, hogy ezt a mondatot gyermeki naivsággal mondjuk, azaz nem szabad azon töprengenünk, hogy miként lettünk betegek és vajon ismét egészségesek lehetünk-e, vagy egy nehéz gazdasági helyzetben sikerünk lesz-e. Az ilyen töprengés által még senki sem lett sikeres emberré. Ezt a mondatot sokkal inkább gyermeki naivsággal kell mondanunk, azaz a szellem iránti legmélyebb bizalommal. Így az, amit nyelvünkkel mondunk, valósággá válik, és valóban napról napra egyre jobban leszünk. Így mozdítjuk hitünk teremtő erejét helyes irányba.

 Végül következik a legfontosabb. Ezt a mondatot: Minden nappal, minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok, elég hangosan kell mondanunk, azaz legalább olyan hangosan, hogy mi magunk hallhassuk. Ha másként nem lehet, elég a suttogás is, de feltétlenül hallanunk kell magunkat. Ennek oka teljesen világos. Mihelyt elég hangosan beszélünk, a kimondott szavak automatikusan, azaz önműködően fülünkön keresztül tudattalanunkba hatolnak. Így többé már nincs jelentősége annak, ha gondolataink elkalandoznak. Aki kényszerítés nélkül tud erre a mondatra gondolni, az nyugodtan tegye, de mihelyt gondolatai el akarnak kalandozni, ne kényszerítse azokat arra, hogy a mondott szavakra irányuljanak, mert minden kényszer akarati erőfeszítés, és ezáltal saját magunkat ítéljük sikertelenségre. Couénak éppen ez a rendelkezése jelenti mesterművét. Ha a tudatos önszuggesztió sikere koncentráló képességünktől függene, akkor valószínűleg sohasem terjedt volna el ilyen mértékben a Coué-módszer. Nem sok olyan ember van, aki ért a koncentráláshoz, de még sokkal kevesebb van, aki akaratának kényszerítése nélkül tud koncentrálni. Ez a veszélyes szirtet Coué azáltal lépi át, hogy előírta ennek a mondatnak legalább olyan hangosan történő mondását, hogy mi magunk kényelmesen megérthessük. Ekkor a kimondott szó automatikusan be tud hatolni tudattalan létünkbe fülünkön keresztül, betölti azt - és mindannak, ami bennünket betölt, valósággá kell válnia, ez a törvény E mondat mondogatása során történő elalvást azzal előzhetjük meg, ha az ágyon kívül ülve vagy állva mondjuk e mondatokat.
Látható, milyen alaposan gondolta át Coué ezt a látszólag egyszerű eljárást. Felismerte, hogyha tudatunk teljesen lefoglalt állapotban van is, azért más benyomások fülünkön át be tudnak hatolni tudatalattinkba.
Most meg fogják érteni olvasóim, miért kell ezt a mondatot: "Minden nappal, minden szempontból, egyre jobban érzem magam" olyan lassan, monotonon, szinte dúdolva és elég hangosan mondani, hogy hallható legyen számunkra. Azonkívül nagyon fontos szeretettel lenni e módszer iránt, mivel akkor szuggesztiónk birtokolja a sikerhez olyan fontos érzelmi támogatást. Azt is megfogják érteni, hogy nyugodtan engedhetik elkalandozni gondolataikat, mihelyt nem tudnak fáradtság nélkül e mondatra gondolni. Mert e mondat tartalma automatikusan behatol fülünkön át tudatalattinkba, ott megtelepszik, betölti azt, és ezen a módon könnyen és erőlködés nélkül a kívánt eredményre jutunk. A Coué-módszert automatikusnak is nevezhetjük.

Mihelyt reggel elmondtuk mondatunkat, lassan, nagyon lassan, elég hangosan, hogy mi magunk halljuk, legjobban teszzük, ha az egész önszuggesztiót elfelejtjük, azaz ne töprengjünk állandóan azon; ne figyeljünk meg valamit, hogy vajon bekövetkezett-e már a siker és hogyan jött létre, tehát a kritikus önmegfigyelést minden körülmények között kerüljük. Teljesen elegendő, ha az említett mondatot reggel és este a közölt módon elmondjuk.
 Minél inkább sikerül elkerülni gondolatainknak a sikertelenség, nyomor és betegség fogalmát - vagy még jobban: az ellenkezőre gondolni, annál jobb eredményeket érünk el. Sajnos éppen elég helyzet van  az életben, amikor ez lehetetlennek tűnik; gondoljunk csak a vakokra vagy bénákra. Teljesen mindegy, hogy milyen módon kényszerül az ember betegségére gondolni, - a legnagyobb jelentőségű az, hogy milyen formában történik ez.
Általánosan ismert tény, hogy mi emberek túl könnyen hajlunk arra, hogy a nyomort és  betegséget óriásinak és legyőzhetetlennek érezzük. Itt van a hiba. Ilyen esetekben meg kell tanulnunk a következő módon gondolkodni: Mivel a szellem uralja az anyagot, és lényem szellemi természetű, így bennem is van erő szenvedéseim legyőzésére. Ne ezt gondoljuk: A szenvedés óriási, és mi tehetetlenek és kicsik vagyunk, hanem az ellenkezőjét képzeljük. Mint szellemi természetű lények nagyobban és hatalmasabbak vagyunk a szenvedésnél. Csak így lehetséges úrrá lenni felette.

 Sajnos elég gyakran kényszerítenek minket váratlanul fellépő testi fájdalmak vagy lelki depressziók arra, hogy betegségünkre gondoljunk. Az ilyen esetek számára készítette Coué a második alapmondatot: "Elmúlik." Ez az "Elmúlik" - azt mondhatjuk, hogy szinte varázsformula, jóllehet hatása törvényszerűen megalapozott.
E második mondat alkalmazása teljesen különbözik az első mondatétól. Olvasóim vigasztalására mondom, hogy ez a második mondat nem jelent változatlan állományt, azaz csak akkor kell alkalmazni, ha az ember bajban van. Ha tehát testi vagy lelki fájdalmaink vannak, valamilyen szív- vagy szédülési roham és hasonló fenyeget, akkor kell ezt a mondatot ismételgetni. Ezt nem monoton hangon és lassan mondjuk, hanem ellenkezőleg, száguldó gyorsan, olyan gyorsan, hogy zümmögő hang keletkezzen, olyan, mint egy repülő méh zümmögése, vagy mint egy ventillátor brummogása. Olyan gyorsan kell mondani, hogy az egyes szavakat ne lehessen érteni. Rövid gyakorlás után annyira meg lehet tanulni, hogy a legőrjítőbb fájdalmat is egy percen belül meg lehet szüntetni segítségével. Ha a fájdalom visszatér, hasonló módon alkalmazzuk a mondatot. Ha szükséges, tegyük ezt százszor vagy kétszázszor is naponta. A kitartás célhoz vezet! Sok embert láttam például megszabadulni isiászától, csupán e mondat alkalmazása által: "Elmúlik".
E száguldó gyorsaságú beszéddel elérjük tudattalanunk betöltését azzal a gondolattal, hogy e testi fájdalom vagy az a lelki szenvedés elmúlik, és minden, ami bennünket betölt, megvalósul. Annak érdekében, hogy figyelmünket lehetőleg egyszerű módon és formában a veszélyeztetett helyre irányítsuk, csukjuk be szemünket, és simítsuk testi fájdalom esetén kezünkkel a fájó testrészt, vagy lelki depressziónál a homlokunkat, ha lehet, egyedül. Mihelyt azonban nem beszélünk elég gyorsan, azaz mihelyt rések támadnak a beszédben, azonnal ellenséges gondolatok támadnak ezekben a résekben. A bennünk levő "kételkedő" az ilyen kis réseket, az ilyen kis szüneteket azonnal kihasználja, hogy ezt gondolja: „Ez egyáltalán nem igaz, a fájdalom egyáltalán nem fog elmúlni, ez mégis fájni fog nekem" stb. Ha azonban olyan gyorsan beszélünk, hogy semmiféle rés nem keletkezik, és elég sokáig is beszélünk, akkor elérjük szellemünk telítettségét azzal a gondolattal, tehát hittel, hogy a fájdalom vagy a depresszió elmúlik, mielőtt a belső ellenfél, a kételkedő egyáltalán szóhoz jutna. Minden, mai bennünket betölt, meg kell, hogy valósuljon, akkor is, ha ezt a telítettséget kényszer által értük el, mint éppen az említett esetben. Kérem olvasóimat, hogy nagyon szorgalmasan használják ezt a mondatot: "Elmúlik"; meg fognak döbbeni attól, amit ezzel elérnek. Ha nem érnek el vele sikert, akkor vagy nem elég gyorsan mondták, vagy nem elég sokáig. Könnyen hiba lehet az is, ha túl nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy minden szót értsenek. Ismét hangsúlyozom, hogy olyan gyorsan kell beszélni, aminek következtében zümmögés keletkezik, következésképpen a szavakat többé nem lehet érteni. Ebben az esetben a nagyon gyors beszédről van szó, és ha lehetséges, a sebességet egyre jobban fokozni kell, hogy ezen az úton telítettséget kényszerítsünk ki.

Annak érdekében, hogy lehetőleg szemléletes képet adhassak, és az olvasó ennek segítésével a legnagyobb sikerrel befolyásolhassa magát, szeretnék az anya és gyermek viszonyára utalni. Ahogy az anya a gyermekével bánik, olyan szeretettel kell viseltetnünk és beszélni önmagunkhoz.
Minden kételkedőt megerősít, ha tudja, hogy a kitartóan ismételt gondolat - amennyiben emberileg lehetséges - megvalósul, még akkor is, ha egy kezdő ezt gondolja: a módszert megértem, egyedül a hit hiányzik. Ez esetben is a mondatok állandó ismétlésével a hit fokozatosan, magától kialakul. A kezdő ne tegye le a fegyvert, mert a sikernek törvényszerűen be kell következnie.
 Tehát helyesen gondolkodni! Minden körülmények között kerülni kell a betegségekről és a sikertelenségről folytatott beszélgetést.
Világos, hogy az ember, aki állandóan negatív tényekről és történésekről beszél, szükségszerűen ezekkel a dolgokkal töltődik fel.
Ne felejtsük hát el: minden ami betölt minket, meg kell hogy valósuljon amennyiben emberileg lehetséges. Aki tehát egészséges akar lenni, ne töprengjen állandóan betegségén!
Látható, hogy a Coué-módszer igen egyszerű. A tudás mellett egyetlen feltétele a kitartás, kitartás és még egyszer kitartás. Amennyiben van kitartásunk, és a módszert minden reggel és este szabályszerűen alkalmazzuk, biztosan sikert akartunk, és valóban minden szempontból egyre jobban és jobban leszünk.

 Emile Coué: Elméd gyógító hatalma
Forrás: http://coue-modszer.blogspot.hu/2012/03/ket-alapveto-gyogyito-mondat.html
http://joportal.hu/jotippek.php?readmore=1091

Molnár V. József – Ki a magyar, mi a magyar?


Molnár Attila - A magyar kereszténység szkíta gyökerei


" Magyarok Istene tekints e szép Népre"

Foto: Vimola Ágnes


„Jóságnak fénye ragyogjon át  Minden magyar ház ablakán, Legyen szívünkben szeretet és béke,
Ez töltse be otthonunk s hazánk!”



Augusztus 20 egy furcsa ünnepe a magyarságnak.
Régóta létezik, mégsem tudjuk pontosan honnan is származik, mi is a jelentése. Egykor és ma az Államalapítás évfordulójaként tartották számon. Máskor, amikor a múlt eme fejezetének említése tiltott volt,
az új kenyér ünnepeként tartották meg.
Vajon ezek közül melyik a valós?
Ismét az ókori Mezopotámiába kell utaznunk, egészen pontosan a Vénusz, A Vénuszt Istár kultuszához.
Az Oroszlán csillagkép az augusztus hónap "háza", mert augusztusban a Nap délben éri el ezt a csillagképet, így az Oroszlán csillagkép csak télen és tavasszal látható, akkor van pont szemben a Nappal. Az évnek ebben a szakában, amely akkoriban még a Nyári Napforduló időszaka volt, a sumérok egyhetes gyászünnepet tartottak az elgyengülő és meghaló hős, hatalmas király, Tammúz tiszteletére akivel, mint korábban már olvastuk, egy vadkan végzett. Ennek az eseménysorozatnak az utolsó napja, azaz a Napforduló napja volt a legkiemelkedőbb pontja, hiszen a gyász végén az új aratású búzából készítettek kenyeret és ajánlották fel az Anya Istenségnek, mintegy az Újjászületett Isten-Király szimbólumaként. Ennek az ősi szertartásnak az emléke maradt fenn a magyarok új kenyér ünnepében, a Nagyboldogasszony ünnepében.
Ennek párhuzama figyelhető meg az egyiptomi Ozirisz-, de a katolikus Mária-kultuszban is.



  

A Szent Korona a király és a nemzet felett áll


Szent István király és augusztus 15.

A rákosi- és kádár-korszak alatt augusztus 20 - ról hellyel-közzel elég keveset hallottunk diákként az iskolákban, elsősorban azt, hogy az, a sztálini „Alkotmány ünnepe”. 1990-et követően már Szent István király ünnepévé vált az oktatásban is.

Bár arról ma is csak elvétve tudnak a diákok, hogy István királyhoz két fontos eseménnyel kapcsolódik augusztus 15-e. Ez a nap Szűz Mária mennybe menetelének napja a keresztény világban.

A magyarok történelmében és keresztény mivoltunkban egyben a magyarok Nagyboldog Asszonyának ünnepe is.

Az ősi hitünkkel kapcsolatos nyolc Boldogasszony ünnepe olyan erősen élt a magyarok minden napjainak hitvilágában, hogy ennek megünneplését még a római pápa is engedélyezte katolikus ünnepként.

Nem eléggé köztudott, hogy István királyt 1000. augusztus 15-én koronázták meg Esztergomban. Az ma már vitatott, hogy a II. Sylvester pápától hozott arany koronával a római katolikus szertartás szerint, miután fölkenték királlyá. Ezt követően hitvesét, Gizellát is megkoronázták, ki ezáltal társa lett a kormányzásban.

Másik igen fontos kapcsolata István királyhoz augusztus 15-ének az 1038. esztendő, mely halálának időpontja. A krónikák szerint miután lázas nagy betegen megérezte, hogy végső ideje közeledik, ő maga azért imádkozott, hogy ezen a napon adhassa át lelkét a Teremtőnek.

Miután magához hívatta a püspököket és főbb udvari embereket, velük az utódlás kérdését megbeszélte, a koronát és az országot a magyarok Nagyboldog Asszonyának ajánlotta fel.

A halál közelének tudata egyben számotvetés az életutunkkal is. Feltételezhetően így volt István királyunknál is. Szembe nézve mindazzal, amit életében tett, és amit maga után hagy, egyetlen „megoldás” létezhetett a magyarság számára, az Istenanya oltalma.

A különböző forrásokban a felajánlás szavai a fordítás és az írói alkatok következtében kicsit eltérnek egymástól.

Szent István királyunk utolsó szavait így örökítették meg:
„Ó, mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja es ez világnak megéppöjtő(megépítő) nemes asszona, dicsőséges Szíz Mária! Te szentséges kezedben es oltalmad alá adom es ajánlom anyaszentegyházat mind benne való fejedelmekkel es lelki népekkel egyetembe, es ez szegén országot mind benne való urakkal es szegénnyel-bódoggal egyetemben, hogy te légy asszonok es oltalmok, es ez en lelkömet te szent markodban.” –(Érdy-kódex 1526.)
„Ég királynője,e világ jeles ujjászervezője,végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel-papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom.” (Hartvik püspök legenda leírása.)

„Mennyei királyné, megváltásunk dicső eszközlője! pártfogásod alá legyen bízva végső esdeklésemmel az ország egész népével együtt.” – (Kerékgyártó Árpád: Magyarország emléknapjai ezeréves történetében. Bp.1882.)

A minimális szöveg eltérés ellenére a leírások mind megegyeznek abban, hogy Szent István király országát és népét a „Mennyei királyné”, „Ég királynője”, „mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja”-nak bízza oltalmába.

Azóta hazánk, és a Szent-korona alá tartozó Kárpát medence a magyarok Nagyasszonya, „Ékes királynénk, szép (Babba), Szűz Mária oltalma alatt áll.

Ennek az oltalomban való hitnek, melyet a magyarság szíve mélyén, évszázadokon át megőrzött, ékes bizonyítékai az ugynevezett Mária-zászlók, ahol fehér mezőt piros és zöld farkasfogak szegélyeznek, és közepén látható Mária, „Magyarország királynéja”, karjában a gyermek Jézussal. Függetlenségi harcainkban, ahol hazánk szabadságáért küzdöttek, az 1848/49-es szabadságharcot is beleértve ez a zászló ott lobogott a magyar szabadságért küzdők oldalán.

Szent István király és augusztus 20.
Augusztus 20-a Szent István királyhoz két történés által kapcsolódik. Egyrészt ez temetésének napja, amikor halála utáni ötödik napon Fehérvárott az általa Szűz Mária tiszteletére építtetett templomban örök nyugalomra helyezték 1038-ban. Majd negyvenöt esztendő múlva, Szent László királyunk uralkodása alatt, 1083. augusztus 20-án maradványait Fehérvárott a sírból ünnepélyes keretek között kiemelték abból az alkalomból, hogy Rómában szentté nyilvánították. Koporsóját 3 napig megmozdítani sem tudták. Majd Salamon Visegrádról történt kiszabadulását követően ennek már nem volt akadálya. Tehát, 1083. augusztus 20-án ünnepelték szentként először Szent István királyt.
Hosszú időn keresztül augusztus 20-án ünnepeltük Szent István királyunkat.
Az 1945-öt követő szovjet megszállás évtizedeiben azonban augusztus 20-án a sztálini alkotmány magyarított változatának „alkotmány napját” kellett ünnepként tudomásul venni.
A rendszerváltozás óta augusztus 20-án ismét Szent István királyra emlékezünk.
Mivel hosszú évtizedeken keresztül a politikai céloknak megfelelő kommunista szellemű oktatás folyt az oktatási intézményekben, nagyon sokan még hírből sem hallottak arról, hogy bizonyos nemzeti ünnepeink dátuma pontosan milyen nemzeti és keresztény eseményhez kapcsolódik.

A magyar Szentkorona, mellyel István királyt megkoronázták, és amelyet ő a magyarok Nagyboldog Asszonyának felajánlott, különleges helyet tölt be történelmünkben és a magyar jogrendben.

Információk a Szentkorona-tanról,amit minden magyarnak tudnia kellene

A mai kor embere alig tud valamit a Szentkorona-tanról, pedig meghatározó volt az életünkben és történelmünkben. Olyan természetes volt elődeink számára, mint a levegő.
Szent Koronánkban egyesül minden hatalmi ág: a törvényhozói, a végrehajtói, a bírói, stb. A Szent Korona közjogi tanná válása után Magyarországon már személy soha többé törvényesen nem ragadhatta magához a teljes hatalmat. Sem király, sem diktatúrára törő főpolitikus, sem katona, sem csoportosulás. A Szentkorona-tan nem kapcsolódik kizárólagosan királysághoz, mint államformához, mert az államforma akár köztársaság is lehet.

A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Ennek igazolását már egy 1386.évi országgyűlési határozat írásos anyagában is fellelhetjük. A XV. Század végén már a Werbőczy előtti korban közjogi tan, kialakult államszemélyiség.

A Szent Koronában, mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozói és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet.

A Szent Korona, az élő organizmus. Test, amelynek tagjai mindazok, akik a történelmi magyar államban részesei a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak. A politikai nemzet fogalmába 1848-ig a nemesség tartozott, majd 1867-t követően származásra és nemzetiségre való tekintett nélkül az ország minden szavazópolgára. Ma mindazok, akik leszármazottai a Szent Korona egykori tagjainak.

Nemességet például csak a Szent Koronának tett, kiemelkedő szolgálattal lehetet elnyerni, melyet a király javaslata alapján az országgyűlés megvitatott és eldöntött. Csak az válhatott nemessé, akit a politikai nemzet saját tagjai közé azért fogadott, mert cselekedeteivel ezt kiérdemelte.

A régi korokban azért volt sok törvénytisztelő ember a Szent Korona országaiban, mert a Szentkorona-tan felelősségérzetet, az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erősítette, és nem az alattvalói tudatot és magatartást. Mivel az ország lakóinak magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének érvényesülését segítette elő.

A Szentkorona-tan kimondja, hogy sem a király sem a nemzet nem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Ez bizonyos értelemben szűkíti a cselekvési területüket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetni, melyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni, vagy nem áll jogában történelmi alkotmányát idegenből kölcsönzött alaptörvény-gyűjteménnyel felcserélni, mint az 1945 után megtörtént.

Már 1435-ben Zsigmond király második dekrétumában megtaláljuk az első megfogalmazását annak, hogy a törvényhozói hatalmat a király és az ország rendjei együtt gyakorolják.

Werbőczy törvénykönyvében már a 3§ így rendelkezik:
„A fejedelem mindazonáltal egyedül a maga akaratából és önkényesen, kiváltképpen az isteni és természeti jogot sértő dolgokban és az egész magyar nemzet régi szabadságának ártalmára semmit sem rendelhet; hanem össze kell hívnia és megkérdeznie a népet? Ha vajon ennek az ilyen törvények tetszenek-e vagy sem? Akik ha igennel felelnek, azontul az ilyen végzéseket törvényekül tartjuk meg.

4.§ Többnyire pedig, közös megegyezéssel, maga a nép is elhatároz valamit, amit a közjóra hasznosnak ítél és írásban terjeszti a fejedelem elé, kérvén, hogy erre nézve neki törvényt adjon és ha maga a fejedelem az ilyen végzéseket elfogadja és helyben hagyja, akkor az törvényerőre emelkedik s azonnal törvénynek kell tekintenünk.”

A Szent Korona tulajdonjoga

Ez rendkívül lényeges, mivel ennek értelmében Magyarország területén idegen állampolgár nem bírhatott földtulajdont.

A honosítás (idegenek befogadása) nem a király, hanem a Szent Korona jogaihoz tartozott. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a király, ha idegenek akart adományozni, akkor az országgyűléstől kellett kérnie az idegenek honosítását, és fel kellett sorolnia az illető személy Szent Koronának tett kiemelkedő szolgálatai. Az országgyűlés ezek alapján honfiúsítást elrendelő határozatot hozott. A megadományozandónak ünnepélyes esküt kellett tennie, s csak ezután vált tagjává a Szent Koronának.

Az eskü szövege így hangzott:

„az ország törvényeinek mindenben engedelmeskedni fog, és ennek az országnak a szabadságait tehetségéhez képest meg fogja védeni, és azok ellen semmit sem fog elkövetni, az országból annak semmi várát és semmi részét sem fogja elidegeníteni, hanem azon lesz, hogy az elidegenítetteket visszaszerezze.” (1550:77.tc.)

De nemcsak a földtulajdon a Szent Koronáé, hanem a stratégiai fontosságú iparágak (bánya, élelmiszer, energia, honvédelem megfelelő színvonalát biztosító iparágak) vagyona is, melyet – erről már 1439-ben törvény rendelkezik –a királynak nincs joga elidegeníteni vagy elzálogosítani.

Rendkívül lényeges, hogy a Szentkorona-tan hatálytalaníthatatlan, azaz nem tehető semmissé. Ezáltal legfőbb garanciájává válik a jogfolytonosság helyreállításának.
A közelmúltban az 1945 után ránk kényszerített, 1990 óta is folyamatosan toldott-foldott folyamatosan módosításra szoruló „alkotmány”-nak kinevezett alaptörvényt a kétharmados Fidesz-KDNP kormány végre lecserélte. De az általuk megalkotott új alkotmánynál ill. alaptörvénynél nem vették figyelembe, hogy a magyar érdekek érvényre juttatása és védelme érdekében szükség lenne a Szentkorona-tan jogfolytonosságának helyreállítására, mert csak az garantálja azokat, kizárva az idegen érdekérvényesítást.

Magyarnak lenni: sorsvállalás

Nem biztos, hogy „Magyar, az, aki annak vallja magát.” Magyar az, aki magyarnak vallva magát a magyar nemzet érdekeiért küzd, áldozatot is hoz a hazájáért, ismeri történelmünket és kultúránkat, tiszteli és betartja az igazi magyar törvényeket, egyéni érdekeit nem helyezi a nemzet érdekei fölé és nem szolgál idegen hatalmakat. Magyarnak lenni, sorsvállalás. Ebben vezérlő csillagunk a Szent Korona, és annak tana.
A Szent Korona megbecsültségével történelmünkben semmi sem vetekedhetett. Jelentősége mindig akkor volt a legnagyobb, amikor a magyar nemzet bajban volt, kritikus, sorsdöntő történelmi helyzetbe került. S ezeken a tragikus helyzeteken a Szent Korona segítségével tudtunk úrrá lenni.

Évszázadokon át fogalom magyarok és nem magyarok körében a Szent Korona: megtéveszthetetlensége, nagylelkűsége, szigorúsága, és mindaz az eszmeiség, amit képvisel.

Miért? Mert a magyar korona: Szent Korona, mivel azt a magyarság Istentől kapta meghatározott céllal, üzenettel és küldetéssel. És ez az Égi Élő Igazsággal van összefüggésben, - mai divatos szóhasználattal egyszerűen kozmikus kapcsolatnak neveznék - amit az egyszerű magyar ember úgy fogalmazott meg: A Szent Koronát angyal hozta a magyarok számára.

A Szent Korona a király és a nemzet felett áll.

Ezért magyar király csak az lehetett, akit a Szent Koronával koronáztak meg. A magyaroknál a koronázás más koronával nem helyettesíthető, mint más nemzeteknél. Régi történelmünk szakrális királyainak ezért mindig a Szent Korona a jogutódja. Szakrális királynak elődeink azokat a királyaikat tekintették, akik Isten akaratának közvetítői voltak, Híd országunk és az Ég között, és számukra nem a hatalom birtoklása volt az elsődleges.

A Szent Korona tana hosszú közjogi küzdelmek eredményeként alakult ki. Ennek meghatározó állomása: 1222. az Aranybulla, melynek XXXI. cikkelye kimondja az ellenállási jogot, melynek értelmében a Szent Korona iránti hűség arra is kötelezi a nemességet, hogy szálljon szembe a királlyal, ha törvénysértést követ el.

1387-ben a királyválasztáskor, az országgyűlés tagjai már feltételeket szabtak a királynak.

Zsigmond király pedig egy adománylevelében elismerte, hogy a Szent Korona a közjogban a mindenkori király fölöttese. 1440-ben a Szentkorona-eszme meghatározó ereje megerősödik, annak ellenére, hogy külföldre csempészték. Mátyás király korában már tartóoszlop, visszafordíthatatlanná vált kötelező erejű közjogi tan. Az 1486. évi dekrétum 60.tc. biztosítja a vármegyei önkormányzat kiteljesedését. Ennek értelmében alispán csak az érintett vármegye valamely jeles férfiúja lehet, aki a vármegye közgyűlése előtt tesz esküt. Igazságos Mátyás királyunk egyedül álló a magyar törvényhozásban, mert céltudatosan küzdött a Szent Korona hatalmának erősítéséért, egyben a királyi hatalom gyöngítéséért.

A Szent Korona feloldotta a katolikus-protestáns ellentétet is, például Pázmány Péter és Bethlen Gábor esetében is. Mindkét akkori Magyarország erősebb volt, mint a mostani hazánk. Erős, a hit, a törvény és a hadsereg által. S mindkettő a Szent Korona akaratát képviselte. Pázmány Habsburg királya is félte és tisztelte a magyar koronát.

Ez a magyar megmaradás titka. Aki a nemzet tagjai közül szembefordul a Szent Koronával, azt kiközösítették. XX. századi példaként a protestáns Horthy Miklós kormányzóvá választását említhetjük 1920-ban. Aminek következtében Trianon után életben tudtunk maradni.

A Szent Korona nagy tiszteletnek és elismertségnek örvendett a nemzetiségek körében is, melyet dokumentumok igazolnak, mert a mindenkori politikai nemzet számára szabadságjogokat, méltányosságot, jogbiztonságot jelentett. 1918-ig elképzelhetetlen volt, hogy felelős magyar politikus szembe forduljon a Szentkorona-tannal. Ezt Károlyi Mihályék megtették, idegen érdekek szolgálatába szegődve, előidézve ezzel Trianont.
A magyar korona-eszmei leginkább az angoloké hasonlítható, bár az angoloknál nem alakult át közjogi tanná, szerencsésebbek lévén történelmükben, mivel nem kerültek olyan tragikus, fenyegetett helyzetekbe, mint mi magyarok. Mégis mind a mai napig őrzik és érvényesítik.

Mi miért nem tesszük ugyanezt?! Miért nem akarták politikusaink, hogy ősi alkotmányunkat vigyük magunkkal az EU-ba, mely védte érdekeinket ellentétben a sztálini ránk kényszerített, idegen, majd toldozgatott, foltozgatott kiüresített „alkotmánnyal”, melyből a rendszerváltást követően elsőként a nemzeti tulajdon fogalmát tüntették el!?
1944 márciusától 1990-ig Magyarországon a törvényes jogalkotást idegen hatalmak megszállása lehetetlenné tette. Korábban 1687-ben, 1791-ben, 1867-ben és 1920-ban helyreállították a jogfolytonosságot. Ezt kellett volna tenni 1990-ben is.

Nagyon fontos lenne, hogy törvényhozóink felismerjék, hogy a Szent Korona és tana a magyar nemzet fennmaradásának, létének alap-biztosítéka. Bár tartalma koronként változott, mindig önvédelmünket szolgálta, és azt sugallta, hogy a magyar nemzetnek a legnehezebb helyzetekben mit kell cselekednie.

Orbán Éva