2015. június 9., kedd

Vedd magadhoz isteni Hatalmadat!




Az élet áramlásában vannak akadályok, hullámvölgyek, melyek azt hinné az ember, hogy maga alá temetik. De eljő egy új nap, amely új kezdetet hozhat számodra.
Ha mélyen magadba nézel, és kellő figyelemmel és kegyelemmel fordulsz isteni lényed felé, megszületik benned a döntés határozottsága, újra visszatalálsz Önmagadhoz, az Isteni Lényedhez és Egységhez, akivel együtt rezdültél, csak az Élet vihara partra vetet egy idegen világban, ahol küzdöttel, és nem találtad magad, nem tudtál felállni, nem tudtál továbblépni, odaragadtál a keserűségtől, a fájdalomtól, a reménytelenségtől.
Abba a világba ragadtál, amely sose volt a tiéd, ismeretlen volt számodra.
Hónapok teltek el, és te nem találtál Önmagadra.
Szárnya vesztetten éltél, hiába kerested, nem láttad az Isteni Fény forrását, mert elkülönültél. De jött egy pillanat, amikor már minden összeomlott körülötted, és te tudtad, hogy választhatsz,- vagy visszaveszed isteni hatalmad, vagy szárnya vesztett Angyalként beleolvadsz az emberi világba, elvegyülsz, és megtagadod Önmagad isteni forrását. De a lelked isteni mivoltát, angyali létezésed, soha nem tagadhatod meg.
Újjá kell, hogy szüless,- vedd vissza a szárnyaidat, emeld fel a fejed, nyisd meg a szíved a Fény átlényegítő ereje előtt, és lépj tovább az úton, emelkedj fel, valósítsd meg a küldetésed. 
 
Isten ekkor rád mosolyog,- kiálltad a próbát gyermekem, s magához ölel. Hazaérkeztél, megérkeztél,…hisz mindig is itt voltál, csak lelked megmerítkezett az emberi lét legalsó poklában. De tudd, hogy mindennek így kellett történnie, hisz az Angyalok Fényt hozni jöttek a Földre, és ha nem tapasztalják meg a fájdalmat, az elkülönültséget, az embertelenséget, szeretteik elvesztését, akkor fenn a Mennyei Világban nem tudnak számot adni az emberi lét viszontagságairól.
Áldással és Fénnyel: Feketéné Lendvai Katalin 




Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot.
Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete fele, s mivel félő, hogy az ember az egész 
természetet magával rántja, az angyalok mar nem tudnak felülről segíteni.
Megszületnek. Magukra veszik az emberi életet, és megpróbálják ezt a tébolyult emberfajt személyes jelenlétükkel megjavítani. Sok kisgyereknél fedezhetők fel angyali intelligenciák. Ilyesmi máskor is előfordult, de soha ilyen tömegesen. Nem könnyű ezt a különbséget észrevenni, mert a picik négy - öt éves korukig mindig is hordoztak magukon angyalarcot és lényükben angyaltermészetet. De itt valami másról van szó.
Egy magasabb szellemiség jelenlétéről.
Nem tudom, így van-e, és azt sem, hogy egy ilyen lélektelen, elgépiesedett pokol-közegben, mint a mienk, nem vesztik-e el később angyal természetűket, s szárnyatlanul nem fulladnak-e bele abba a mocsárba, melynek megtisztítására vállalkoztak szegények.

Nem tudom. Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában. Nem tudod, ki a gyereked, barátod, vagy az idegen, akivel éppen összehozott a sorsod. Lehet, hogy angyal. Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is.
Ő sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb. A bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengszter világban élünk, Ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent. Neki nem szabad.
Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, Ő nem lehet az. Mindenki gátlástalanul hazudik, Ő elpirul. Nem engedi hazudni a származása. Össze akarja tartani, ami széthullana. Egyszerű, romlatlan lelkületű emberek ezek, jók, tiszták és becsületesek.
Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek.
„Nem idevalók” Emlékeznek még egy erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal, a vérükbe van írva. Ahonnan egy álruhás angyalt tévedhetetlenül fel tudsz ismerni, az nem a jósága, nem a bölcsessége, nem is a csodatévő hatalma. Ilyesmikkel, bár ritka tulajdonságok, egy kezdő angyal, sőt, néha egy ember is rendelkezhet.
Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni.
Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű. Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor ráragyog a nap, amikor repülőgépe a sötét viharfelhők fölé emelkedik, oda, ahol mindig fényesség van, kék-ezüst tündöklés.
Az életet sokan iskolához hasonlítják, ahol tanulni kell, üzemhez, ahol dolgozni kell, néha börtönhöz, ahol az ember bűnhődik. Az angyal mindezeken túl van.
Túl van  a hittanórákon, a filozófiákon; most már látja, hogy az Élet nem egyéb, mint
játék
Úgy él, ahogy a madár fürdik a tócsában, vagy a hal fickándozik, önfeledten kiugrik a vízb
ől, nem azért mert éhes, hanem „csak úgy”. Mint amikor az ember táncra perdül, nem azért, mert valaki felkéri, hanem mert nem bír magával.
Kedve van hozzá. Jókedve. Ezért a kedv szóért hívjuk is a csodálatos anyanyelvünkön kedvesemnek azt, akit nagyon szeretünk. És ha valakinek a kedvében jársz, azt jelenti, hogy nagy örömet okozol neki. Kedvesség nélkül nem tudok elképzelni szeretetet. Csak itt, ebben a végs
ő tudatállapotban ébredünk rá arra, hogy minden bajnak, őrületnek mélységes oka van a teremtésben.
Ez égetett ki bel
őlünk mindent, ami nem volt tiszta kedély és zavartalan boldogság. A mennyország „zenés – táncos” hely. Ahogy az egész kozmosz is az.
Mindig mindenhol zene szól.
Sőt, zenéből van szőve az egész Mindenség; rezgésből, hullámból, erők és részecskék szédült táncából - csak ezt eddig nem hallottuk. Nem volt fülünk hozzá.
Az angyalok itt már akaratlanul énekelnek.
Az ember is ezt teszi amikor vidám. Észrevétlenül fütyül ha olyasmit csinál, amit szeret.
A jókedv dalol benne. Tudod, miért fütyülünk, dalolunk?
Mert azt érezzük: halhatatlanok vagyunk. Ez nem tudatosul bennük.
Nem is gondolunk rá. Csak megérint bennünket az öröklét mámora. Az,
hogy  fenemód jó lenni! -hogy a világ nem keserves melóból, hanem örömteli játékból állt elő.
Az istenélmény nem egyéb, mint a szüntelen „jó lenni” állapota. Átsuhant már benned ez az élmény?
Ez a „de jó lenni”? Biztos vagyok benne.
Ebből értheted meg milyen egy angyalnak.
/ Müller Péter: Boldog lelkek tánca /   




Az oltások, antibiotikumok és a népességcsökkentési program


Dr.Lorraine Day, nyugdíjazott sebész nyilvánosság elé hozott sok rejtett dolgot az egészségügyi intézmények munkájáról. A függöny mögötti kutatását akkor kezdte, amikor ő is lebetegedett. Sok további információ megtalálható az orvosnő honlapján: www.drday.com

GHV '15 06 05 Ami velünk történik, az a többi ember története is!