A fátylon túl

Ott túl a fátylon már nincsenek illúziók.
Szembesülsz magaddal és a Sorssal ami választottál.
Rájössz, hogy eddig az illúzió fátylai közt éltél, látótered beszűkítésével csak bizonyos célokra koncentráltál.
Amikor az illúzió fátyla leomlik rólad, egy teljesen más világ tárul fel előtted, merőben más mint az eddigi volt. Valójában körülötted semmi sem változott, csak te lettél más.
Mélyebben megérted a dolgok értelmét és nemcsak egy síkból lesz rálátásod bizonyos történésekre, hanem már különböző szempontokból járod körbe.
De vigyázz! Az illúzió fátylának lebontásával, szembesülhetsz a kemény valósággal.
Az is előfordulhat, hogy óriási fájdalom tőr fel belőled.
Keresed, kutatod az okát,- de még nem leled. És nemcsak az okokat nem leled, hanem a helyedet sem.
Ami eddig számodra jó volt, megnyugtató,- az most nem tölt el nyugalommal, sőt néha irritál. Lehet, hogy nem tudod mi történik veled, hol vagy, mit csinálsz....
- Mi keresek én itt, miért vagyok pont ezen a helyen, hogy kerültem ide?
- ehhez hasonló kérdések százával törhetnek fel belőled,- ami a megváltozott tudatosság eredménye.
Olyan mintha egy másik ember nézne vissza rád, az arc ugyanaz,- de ott belül,- megváltozott valami.

Sokan a változás folyamatában vagyunk, és különbözően éljük át.
Nemcsak nekünk nem könnyű, hanem családunknak, ismerőseinknek, akik minket körbevesznek. Nem tudják, honnan is tudhatnák mi zajlik bennünk, csak azt látják, és  többnyire ki is mondják,- megváltoztál....
Nos ez a "megváltozás" nem mindenkit tölt el örömmel, mert a "régebbi énünk" közelebb állt hozzá,- és ezzel a változással, és a változásból adódó megújulással nem igen tudnak mit kezdeni.
Ők tovább folytatnák a jól bevett mintát, a szerepjátékokat, amit mi már nem vagyunk tovább hajlandóak folytatni,- mert eddig sem, de most már egyáltalán nem érezzük magukénak ezt a mintát.
Mit tehetünk ilyenkor, hogy tudassuk a körülöttünk élőkkel, szeretteinkkel, hogy most nekünk sem könnyű, mert egy változási folyamatban vagyunk,- ahol keressük, kutatjuk magunkat. Ahol még mi nékünk is meg kell ismerni magunkat, hiszen olyan kincsek kerülnek felszínre belőlünk, amelyek eddig előttünk is rejtve voltak.
Nehéz ilyenkor tanácsot adni, éppen ezért azt ajánlom,- csak haladjunk a folyamattal. Hagyjuk, hogy csak "úgy" történjenek meg velünk a dolgok.

Rezdüljünk együtt az áramlással, simuljunk bele a Mindenségbe.
Adjuk feltétel nélküli bizalmunkat a Teremtőnek, hogy a számunkra legjobb helyre vezérel minket.
Lehet, hogy megváltoznak emberi kapcsolataink, új munkahelyre, új lakóhelyre költözünk,- ez mind része a változásnak.
Csak hagyjuk magunkat, haladjunk együtt az áramlással.
Ne tegyünk akaratból semmit.
Ne akarjunk emberi tudatunkkal semmit, mert most már egy magasabb szempontból illik rálátnunk a helyzetünkre.
Mindezt azért írtam le, mert én is ezt élem- és már elég régóta élem.
De néha mégis visszaesek pillanatokra,- az "akarásokba".
Nos ezt kell elfelejtenünk...
Ha szándékainkat, kéréseinket már kinyilvánítottunk az Ég felé, és hitünket, bizalmunkat adtuk Feléjük,- akkor nincs mit tennünk, csak befelé figyelnünk, és egyre inkább megismerni, és feltárni Igazi Énünket, és a körülöttünk lévő összefüggéseket.
Felismerni mi a feladunk, a Mindenségben betöltött szerepünk,- és továbbra is csak haladni az áramlással a változással....
Nagyon fontos, hogy tudatosak legyünk.
Keressük és kutassuk a bennünk felmerülő kérdésekre a választ.
Az sem baj ha kicsit megbillenünk, (hiszen ez mindenki számára tanulófolyamat),- csak arra figyeljünk oda, ha lehetséges minél előbb próbáljunk meg visszahelyezkedni saját középpontunkba.

Az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet szenteljünk magunkra.
Folyamatosan tisztítsuk magunkat mindhárom szinten- a TEST- LÉLEK- SZELLEM szintjén,- így tudunk legjobban együtt haladni a változásokkal.
Áldás!
ÁhimRé-Feketéné Lendvai Katalin

2010-ben írtam a fenti írást, de a mondandója a mában ugyanúgy érvényes.