AZ ÚJ FÖLD I.

AZ ÚJ FÖLD I.

A harmadik energia megteremtése

Ezekben a napokban, ezekben az időkben egy átalakulás zajlik. Egy új tudat hajnala köszönt be, ami előbb vagy utóbb testet fog ölteni.
Hogy ez az átalakulás hogyan megy végbe, az még nincs egyértelműen lefektetve. A jövő mindig bizonytalan. Az Egyetlen, ami pillanatnyilag valóban fix, az a Most. A Most forrásából számtalan lehetséges út bukkan elő, a jövő lehetséges forgatókönyveinek végtelen hálózata.
A múltra alapozva lehetséges megjósolnunk, hogy egy bizonyos jövőbeli lehetőség valószínűbb-e, mint egy másik, de a döntés mindig a Tiétek. Ti döntötök, hogy hagyjátok-e, hogy a múltatok határozza meg jövőtöket. A jóslatok mindig valószínűségeken alapszanak. A valószínűségek mindig a múlttal állnak összefüggésben. A ti emberkénti hatalmatoktól függ, hogy szakítotok-e a múlttal és hogy egy másik pályára álltok-e rá. Szabad akarattal rendelkeztek. Megvan a hatalmatok a változtatásra, hogy újrateremtsétek önmagatokat. Ebben az erőben rejlik Isteni mivoltotok. Ez az erő az, mely a semmiből termet valamit (ex nihilo). Ez az Isteni hatalom a ti valódi lényetek magva.
Amikor ezekről a napokról és ennek az átalakulásnak az időszakáról beszélünk, soha ne feledjétek, hogy ti vagytok saját valóságotok teremetői. Nincs előre kidolgozott terv vagy egy kozmikus hatalom, mely az egészében egyéni lélek-utatokat vagy egészen egyéni valóságotok feletti döntési hatalmatokat áthangolná [átalakítaná]. Nem így működik az egész. A Földön minden lélek valamilyen módon meg fogja tapasztalni ezt az átalakulást, mely megfelel a belső vonzódásának, hajlamának. Sok valóság létezik. A valóság, amit választotok, tükrözni fogja kívánságaitokat és szükségleteiteket.
Ami olyan különlegessé teszi ezt az időszakot (1950 –kb.2070), az az, hogy két különböző tudatciklus zárul le: egy egyéni ciklus (ill. sok személyes ciklus) és egy planetáris ciklus [bolygóciklus]. Ezeknek a ciklusoknak a lezárása egybeesik, így az egyik erősíti a másikat.
Az emberiség egy része közelebb érkezett különböző életciklusainak beteljesítéséhez. A legtöbb lélek, akiket ez érint fénymunkások. 
Ma eme egyéni, személyes ciklus természetét szeretném elmagyarázni: Mit jelent ezen keresztülmenni és mi a mélyebb értelme, mindezeken – a részben nagyon bonyolult – életeken keresztülhaladni a Földön.

A személyes karmikus ciklus 
A földéletek, amiken keresztülmentek a lélek egy nagyobb ciklusának részét képezik. Ez a ciklus azért jött létre, hogy lehetőség nyíljon a dualitás teljes egészének megtapasztalásához. A ciklusok során megtapasztaltátok milyen nőnek vagy férfinak, egészségesnek vagy betegnek, gazdagnak vagy szegénynek, „jónak” vagy „rossznak” lenni. Egyes életekben intenzíven a fizikai világ felé orientálódtatok, földművelőként, mesteremberként vagy munkásként. Más életek inkább a szellemi világ felé orientálódtak, ezekben erősen éreztétek a szellemi eredeteteket. Ezekben az életekben gyakran vonzott benneteket vallási elhivatottság. Aztán voltak ismét olyan életek, amikor inkább a világi hatalom területei vonzottak, a politika stb. Aztán talán voltak olyan életek is, amikben önvalótok művészi megnyilvánulási módjait igyekeztetek kifejezni.
A különböző életeik során a lelkek gyakran hajlanak specializálódásra. Ez azoknál az embereknél ismerhető fel, akik tiszta és természetes tehetséggel rendelkeznek bizonyos területeken. Úgy tűnik, mintha már gyerekként potenciállal rendelkeznének, amire a megfelelő időben kell ráakadni és máris könnyedén megy a fejlődés.
A Fénymunkások gyakran vonzódnak vallásos életekhez és sok életet éltek szerzetesként, papként, apácaként, sámánként, boszorkányként, jósként stb. Vonzotta őket az anyagi, a fizikai és a spirituális világ közötti határvonal. Ha érzitek ezt a késztetést, ezt a vonzást, hogy kövessétek a spiritualitást, akkor is, ha ez egyáltalán nem illik bele az életetekbe, akkor éppenséggel lehetséges, hogy ti is a Fénymunkások családjába tartoztok.
Az élet a Földön lehetőséget ad, az emberi lét teljes megtapasztalására. Ekkor természetesen felmerülhet bennetek a kérdés: Miért olyan különleges dolog embernek lenni? Miért akarnám pont ezt megtapasztalni?
Az emberi tapasztalat egyszerre sokrétű és intenzív. Ha emberi életet éltek, akkor átmenetileg ki vagytok téve testi tapasztalatok, gondolatok és érzelmek lehengerlő mezejének. Az ebben a mezőben uralkodó dualitás alapján tapasztalataitok nagyon különbözőek és intenzívek. Sokkal erősebbek, mintha az általatok asztrálvilágnak nevezett szinteken tartózkodtok (tehát a szinteken, amiket halálotok után felkerestek és ahol az életek között vagytok). Nehezen elképzelhető számotokra, de a mi oldalunkon sok lény szívesen lenne a ti helyetekben. Szívesen lennének emberiek és gyűjtenének emberi tapasztalatokat. Az emberi tapasztalatok olyan fokú valósággal rendelkeznek, ami azokat felbecsülhetetlenné teszi számukra. Bár képzeletük erejével számtalan igazságot képesek teremteni [más síkokon], de ez kevesebb megelégedettséggel jár, mint egy „igazi” földi valóság megteremtése.
A teremtés folyamata a Földön gyakran egy harc. Gyakran számtalan ellenállással kell szembenéznetek, míg álmaitok valóra válnak. A szellemi teremtés az asztrális világban sokkal egyszerűbb. Nincs időintervallum a gondolatok és az aktuális teremtés között. Ezen felül ott abszolút mindenféle valóságot megteremthettek, amit akartok, vagy amit ki tudtok gondolni. Nincsenek határok. Abban a pillanatban, amikor egy csodaszép kertet képzeltek el, már készen is áll számotokra.
A Földön nagy kihívás egy ötlet megvalósítása, realizálása. Szükséges hozzá a céltudatosság, kitartás, szellemi tisztaság és egy megbízható szív. A Földön meg kell küzdenetek az anyagi világ lassúságával és rugalmatlanságával. Felül kell emelkednetek a belső ellentétes impulzusokon, a kétségen, a kétségbeesésen, a tudás hiányán, a bizalom elvesztésén stb. A teremtési folyamatot bármelyik említett akadály feltarthatja vagy akár meg is akadályozhatja. De mégis pont ezek a lehetséges problémák, igen még kudarcok is, amik értékessé teszik a földi életet. Ebben a folyamatban a kihívások, amikkel szembesültök, a legnagyobb tanítóitok. Jelentéssel ruházzák fel a földi tapasztalatokat, ami sokkal mélyebb és nagyobb palettájú, mint az asztrális síkon való erőlködéstől mentes teremtés. Az erőlködéstől való mentesség jelentőség- nélküliséget szül (erre majd még később kitérünk). Az asztrális lények, akik eddig még nem tapasztaltak meg földi életet, tudják és megértik ezt.
Gyakran elbátortalanodtok vagy akár kétségbe is estek valóságotok viharos természete miatt. Oly gyakran nem kívánságotok és reményetek szerinti valóságotok. Oly gyakran végződik kreatív szándékotok fájdalommal és kijózanodással. És mégis, egy nap megtaláljátok a kulcsot a békéhez és a boldogsághoz. Erre a kulcsra szívetekben leltek rá. És ha ez megtörténik, akkor a bennetek szétáradó örömöt semmi nem múlhatja felül, ami az asztrális szinten létrehozható, teremthető. Ez lesz mesterré válásotok pillanata, isteni minőségetek megszületésének pillanata.
Az eksztázis, amit éreztek majd Isteni minőségetek felébredésekor, hatalmat ad kezetekbe, hogy meggyógyíthassátok önmagatokat. Ez az isteni szeretet segíteni fog, a földi életeitek során szerzett mély sebeitekből való kigyógyulásban.
Ezután képesek lesztek másoknak segíteni önmaguk meggyógyításában, akik ugyanezeken a melléfogásokon és aggályokon [félelmeken] mentek keresztül, mint ti. Felismeritek fájdalmukat. Látni fogjátok a szemükben. És képesek lesztek kísérni őket az isteni minőségükhöz vezető útjukon.

A dualitás célja
Kérlek, ne becsüljétek alá földi életetek jelentőségét. Ti Isten (Minden létező) legkreatívabb, legelőrehaladottabb és legbátrabb részei vagytok. Ti vagytok az ismeretlen felfedezői és az új megteremtői. A dualitás terén szerzett felfedezéseitek egy célt szolgáltak, mely meghaladja képzelőerőtöket. Nehéz utazásotok mélyebb értelmét elmagyarázni, de elmondhatjuk egy újfajta tudatot hoztatok létre, egy olyat, mely előtte korábban még nem volt jelen.
Ezt a tudatot először Krisztus mutatta, amikor a Földön élt. Ez a tudat, amit Krisztusi-tudatnak [kristály-tudatnak] nevezünk, a szellemi alkímia eredménye. A fizikai szintű alkímia az arany készítésének művészete ólomból. A szellemi alkímiai művészete a sötét energia átalakítása „harmadik energiává”, a szellemi arannyá, ami jelen van a Krisztus-energiában
Kérlek tudatosítsátok, hogy nem azt mondjuk, a cél a sötét fénnyé való átalakítása volt, vagy a rossz jóvá alakítása. A sötét és a fény, a rossz és a jó természetes ellentétek; kölcsönös függőségben léteznek.
A valódi szellemi alkímia létrehozza a „harmadik energiát“, egy olyanfajta tudatot, mely mindkét polaritást a szeretet és megértés energiájával öleli körül. Utazásotok valódi célja nem a jó győzedelme a rossz felett, hanem az ellentétek meghaladása és egy új tudat megteremtése, mely képes fenntartani Egységét a sötét és a fény jelenlétében.
Ezt a meglehetősen komplikált folyamatot egy metafora segítségével magyaráznánk el. Képzeljétek el, mélytengeri búvárok vagytok, akik egy gyöngyöt keresnek. Újra és újra alámerültök az óceánba, hogy megtaláljátok ezt a különleges gyöngyöt, amiről mindenki beszél, de amit eddig még senki nem látott. Mindegy, ti nem tántorodtok el és úja és újra lebuktok a mélybe, mert eltökéltek vagytok és inspiráltak. Őrültek lennétek?

Nem, Ti vagytok az új felfedezői.
A titok: a gyöngy keresésének folyamata által teremtitek meg magát a gyöngyöt. A gyöngy a Krisztus-tudat szellemi aranya. A gyöngy Ti magatok vagytok, átalakítva a dualitás megtapasztalása által.
Ez egy igazi paradoxon [ellentmondás]: az új felkutatása által hozzátok csak létre az újat magát. Ti váltatok az Isteni teremtés gyöngyévé.
Isten másképp nem érhette el, mert amit meg kellene találnotok, még nem létezett: előtte még meg kellett teremtenetek. De miért érdekelte Istent annyira, hogy valami újat hozzon létre? Hadd magyarázzuk el ezt olyan egyszerűen, ahogy csak lehetséges.
Kezdetben Isten egészében JÓ volt. A jóság mindenütt jelen volt és mindent áthatott. Hogy pontosak legyünk, a dolgok meglehetősen statikusak [mozdulatlanok] voltak, mert nem volt más. Ebből a teremtésből hiányzott az élet, hiányzott a növekedésre és a fejlődésre való lehetőség. Azt is mondhatnátok, megrekedt.
Hogy változatosság jöhessen létre, hogy a mozgás és a fejlődés lehetőséget kaphasson, Istennek be kellett vezetni egy elemet a teremtésébe, ami a mindent átható isteni minőségtől különbözött. Ez meglehetősen nehéz volt Isten számára, mert hogyan teremthető valami, ami nem Te magad vagy? Hogyan hozhatta létre az Isteni minőség a rosszat? Egyáltalán nem. Tehát Istennek úgymond egy trükkhöz kellett folyamodnia. Ez a trükk a TUDATLANSÁG.
A tudatlanság, a tudás hiánya az elem, mely az isteni minőséggel szemben helyezkedik. Létrehozza az illúziót, hogy az Isteni minőségen kívül helyezkedünk el, elválasztva Istentől. “Nem tudni, kik vagytok” a kioldó [az ok], ami az átalakulás, a növekedés és az univerzum expanziója [kiterjedése] mögött rejlik. A tudás hiánya félelmet kelt és a félelem a kontroll iránti szükségletet teremti meg. A kontrollálás szükséglete hozza létre a hatalmi harcot: és máris megvan minden hozzávaló, ami szükséges, hogy a “gonosz” kicsírázhasson. A színpad készen áll a jó és a rossz közötti harcra.
Istennek szüksége volt ezen ellentétek dinamikájára, hogy kiszabadulhasson “merevségéből”. Ez számotokra nehezen lehet érthető, amikor látjátok a sok szenvedést, amit az ignorancia [másik figyelembe nem vétele] és a félelem teremtett, de Isten nagyra tartotta ezeket az energiákat, mert kitűnő lehetőséget biztosítottak számára, hogy túlnőjön önmagán. [ford. megj.- az ignorantia latin szó jelentése: tudatlanság, tapasztalatlanság].
Isten arra kért benneteket, akik lényének legkreatívabb, legelőrehaladottabb és legbátrabb részei voltatok – hogy öltsék magukra a feledés fátylát. Azzal a céllal, hogy az ellentétek dinamikáját a lehető legalaposabban meg lehessen tapasztalni, ezért átmenetileg alámerültetek valódi természetetek feledésébe. Hozzájárulásotokat adtátok ehhez a feledésbe való alámerüléshez, de ezt a körülményt is elrejtette a feledés fátyla. Ezért manapság gyakran átkozzátok Istent a helyzet miatt, amiben találjátok magatokat: a nehézségek, a tudás hiánya miatt – és mi ezt megértjük. Valójában Ti vagytok Isten és Isten Bennetek van.
Az aggodalmak és szűkösség ellenére mégis ott legbelül ott van még a csodálkozás és az izgalom érzése, hogy a dualitásban éltek, létrehozzátok az Újat és megtapasztaljátok azt. Isten eme saját izgalma az egyedüli ok, amiért rajtatok keresztül nekivágott ennek az utazásnak.
Amikor elkezdődött ez az utazás, akkor a jóra (az otthonra), mint csupán halványan lebegő emlékekként támaszkodva kellett szembenéznetek a gonosszal (félelemmel, tudatlansággal). Elkezdtetek a félelem és a tudatlanság ellen harcolni, miközben egyre csak hazavágyódtatok. De mégsem tértek vissza haza úgy, ahogyan valamelyik múltbeli állapotba térnétek vissza. Mert a teremtés az utazásotok által megváltozott, átalakult.
Utazásotok úgy végződik, hogy Ti nagyobbak lettetek a jónál és a rossznál, túlnőttetek fényen és árnyékon. Létrehoztok egy harmadik energiát, a Krisztus-energiát, ami mindkettőt magában foglalja és átalakítja. Előbbre viszitek Isten teremtését. Ti lesztek Isten Új teremtése.Isten túl fog nőni önmagán [meghaladja önmagát], ha a Krisztus-tudat kiterjed a Földön.
A Krisztus-tudat az egyének tudata, mely a dualitás számos rétegén áthaladt, kiismerte magát benne és a „másik oldalon” ebből növekedett. Ezek lesznek az Új Föld lakói. Ők maguk mögött hagyják a dualitást. Eggyé válnak Isteni önvalójukkal. De ez az Isteni-Én más lesz, mint korábban. Mélyebb és gazdagabb lesz, mint az a tudat, melyből kiindult. Azt is mondhatnánk: Isten gazdagította magát a dualitáson való áthaladás megtapasztalásával.
Ez a történet leegyszerűsített és torzított, mint minden, amit mondunk, torzítva van az idő és az elkülönülés illúziója által. Ezek az illúziók egy értékes célt szolgáltak. De eljött az idő, hogy meghaladjátok őket. Kérlek, próbáljátok érzékelni a szavaink, történeteink és metaforáink mögött rejlő energiát.
Ez az energia bizonyos értelemben véve a tiétek. Ez a jövőbeli Krisztusi [kristály] Énetek energiája, ami rajtam, Jeshua-n keresztül, hozzátok beszél. Várunk rá, hogy újra találkozhassunk, hogy egyesülhessünk Veletek.

Miként haladható meg a dualitás? (karmikus ciklus beteljesítése)

Akkor zárulnak le földi életciklusaitok, amikor a dualitás játékának már nincs hatalma felettetek. Lényeges a dualisztikus játékban, hogy a játékmezőn egy bizonyos polaritással járó pozícióval azonosultok. Azonosultok vele: gazdag vagy szegény, híres vagy szerény, nő vagy férfi, hős vagy csirkefogó. Valójában alig van különbség melyik szerepet játsszátok. Addig, amíg egynek érzitek magatokat a színésszel a színpadon, akkor a dualitás még mindig a markában tart.
Természetesen nincs gond ezzel. Bizonyos szempontból pontosan ez volt a cél. El kellett felejtenetek, kik vagytok valójában, hogy a dualitás minden aspektusát megtapasztaljátok. Szándékolt volt, hogy beszűkítitek a tudatotokat a tapasztalás eme drámájának egy bizonyos szerepére.
És nagyon jól játszottátok szerepeteket. Annyira kibontakoztatok szerepeitekben, hogy tökéletesen elfelejtettétek ezeknek az életciklusoknak a kezdeti célját és a mögöttes szándékot. Olyan szinten megfeledkeztetek önmagatokról, hogy azt hittétek, hogy a valóság játszmái és drámái az egyedüli létező valóság. Végül ez nagyon magányossá és félelemmel telivé tett benneteket – nem meglepő, hiszen – mint azt az előző bekezdésben megmutattuk – ez a dualitás-játék a tudatlanság és a félelem alapköveire épül.

A dualitás játszma jellemzői 
1.) Érzelmi életetek lényegét tekintve instabil: nincs érzelmi horgonyzási pont [nyugvópont, középpont], mert hangulatilag mindig a „magasban“ vagy a „mélyben“ vagytok“. Dühösek vagytok vagy szelídek, szűkmarkúak vagy nagyvonalúak, lehangoltak vagy lelkesek, boldogok vagy szomorúak. Érzelmeitek folyamatosan szélsőségek között hullámzanak. Úgy tűnik, csak kis mértékben vagytok képesek ellenőrzésetek alatt tartani ezek az érzelmeket.
2.) Intenzíven kötődtök a külvilághoz: Nagyon fontos számotokra, hogy mások miként ítélnek meg. Önbecsülésetek attól függ, amit a külvilág (a társadalom vagy a szeretteitek) arról, akik vagytok, visszatükröz nektek. Minden erőtökkel azon vagytok, hogy megfeleljetek az ő normáiknak, hogy mi a helyes és helytelen. Ezt nagy igyekezettel teszitek.
3.) Szigorú felfogásotok van a Jóról és a Rosszról: Az ítélkezés biztonságérzetet kölcsönöz. Így az élet jobban szervezhető, ha a tettek, gondolatok és emberek jó és rossz kategóriákba sorolhatók.
Ezekben az ismertetőjegyekben az a közös, hogy minden cselekedetben vagy érzésben nem vesztek részt teljes mértékben. Tudatotok lényetek külső rétegeiben tartózkodik, ahol a félelemalapú gondolat- és viselkedésminták irányítják.
Hadd adjunk egy további példát. Ha ahhoz szoktatok hozzá, hogy mindig kedvesek és barátságosak vagytok mindenkihez, akkor ezzel egy olyan viselkedésmintát mutattok, mely nem a belső lényetekből fakad. Valójában elnyomjátok magatokban a lényetek belső magjából érkező jelzéseket. Megpróbáltok mások elvárásainak megfelelni, hogy ne veszítsétek el a szeretetet, a csodálatot vagy a gondoskodást. A félelem által vezérelve cselekedtek. Lecsökkentitek a kifejező képességeteket. De a részetek, melyet nem fejeztek ki, egy rejtett önálló éltet fog élni, elégedetlenséget és levertséget okozva életetekben. Még az örömötökben is lehet düh és ingerültség elrejtve, aminek nincs senki tudatában, még ti sem!
Ebből az önmegtagadó állapotból csak akkor jöttök ki, ha felveszitek a kapcsolatot önmagatok elnyomott és elrejtett részeivel.
Az elnyomott és elrejtett részekkel való kapcsolatfelvétel nem nehéz, olyan értelemben, hogy részetekről nem követel meg különleges képességet vagy ismereteket. Ne bonyolítsátok túl a „befelé fordulás” folyamatát, amit másoktól kellene megtanulnotok. Ti magatok is megtehetitek és megtaláljátok egyéni utatokat, módotokat. A motiváció és a szándék messze fontosabbak, mint az „ismeretek” és a „módszerek”. Ha valóban az a szándékotok, hogy megismerjétek önmagatokat, ha valóban eltökéltek vagytok, hogy mélyre ássatok és megváltoztassátok a félelmekkel telített gondolatokat és érzelmeket, melyek blokkolják a boldogságban és bőségben gazdag életeteket, akkor ezt meg is teszitek, legyen az bármilyen módszer.
Ezek után szeretnénk egy egyszerű szimbólumot használó vizualizációs gyakorlatot megosztani Veletek, ami segíteni fog újra felvenni a kapcsolatot saját érzelmeitekkel.
Fordítsatok egy kis időt a vállizmok és a nyak ellazítására, üljetek le egyenes háttal és mindkét lábat tegyétek talppal a talajra. [Hunyjátok be a szemeteket.] Vegyetek egy mély lélegzetet. Képzeljétek el, amint egy idilli utcán sétáltok keresztül a tágas kék ég alatt. Halljátok a természet hangjait és érzitek, amint a szél végigsimít hajatokon. Boldogok vagytok és szabadok. Az utcán haladva hirtelen azt látjátok, hogy néhány gyerek fut felétek. Egyre közelebb érnek hozzátok. Hogyan reagál szívetek a látványukra?
Ezután a gyerekek közvetlenül előttetek állnak. Hányan vannak? Hogy néznek ki? Fiúk, lányok vagy mindkettő? 
Üdvözlitek őket. Meséljétek el nekik milyen boldogok vagytok, hogy látjátok őket. Ezután forduljatok az egyik gyerekhez. Közvetlenül a szemetekbe néz. Üzenete van számotokra. Kiolvashatjátok a szeméből. Megvan? Mit szeretne üzenni Nektek? Egy energiát hoz el számotokra, amire pillanatnyilag szükségetek van. Adjatok nevet ennek az energiának, amit ez a belső gyermek elhozott nektek, de ne ítéljétek meg. Köszönjétek meg neki egyszerűen és aztán engedjétek el a képet. 
Érezzétek újra a talpatok alatt a talajt és lélegezzetek mélyen ki és be. Az imént felvettétek a kapcsolatot lényetek elrejtett részével. 
Visszatérhettek ehhez a jelenethez, amikor csak akartok és talán más gyerekekkel is felvehetitek a kapcsolatot. 
Ezen a befelé-forduláson keresztül és lényetek rejtett, elnyomott részeivel való kapcsolatfelvétel által, sokkal jobban jelen lesztek, mint eddig. Tudatotok, meghaladja a félelmekkel telített gondolati- és viselkedésmintákat, melyek oly régóta adottként fogadtatok el. Elfogadja az aggodalmakat, a dühöt és a belső sebeket, mint a gyermekéről gondoskodó szülő. Felvállalja az önmaga iránti felelősséget. Ezt a folyamatot majd egy másik alkalommal részletesebben leírjuk.

 

A gyengülő dualitás ismertetőjegyei
1) Hallgattok lelketek nyelvére, mely érzelmeiteken keresztül beszél hozzátok.
2) Ennek megfelelően cselekedtek és végrehajtjátok a változtatásokat, melyet a lelketek kér tőletek.
3) Megbecsülitek az egyedüllét nyugodt időszakait, mert csak nyugalmi állapotban hallható lelketek suttogása.
4) Megkérdőjelezitek gondolat- és viselkedésmintáitokat, melyek megakadályozzák a valódi inspirációtok és reményetek szabad kifejezését.

Földi életciklusotok lezárul, ha tudatotok képes kézben tartani a dualitás minden tapasztalatát és ezzel egy időben a középpontba rendeződve, tökéletesen jelen marad. Addig, amíg a dualitás bármely aspektusával jobban azonosultok, mint egy másikkal (pl. erősebben a fénnyel, mint a sötétséggel, erősebben a gazdagsággal, mint a szegénységgel stb.), tudatotok még mindig a libikókán van [kibillenhet]. A karma nem más, mint ennek a libikókának a természetes kiegyenlítődése, amibe tudatotok vitt bele. Ha megtaláljátok a libikóka egyensúlyi pontját, annak mozdulatlan középpontjában, akkor elvághatjátok a karmikus ciklussal való kapcsolatotok vezetékét.
Ez a középpont a karmikus körforgás kiindulási pontja. A középpontban uralkodó érzelmi hangok a csend, az együttérzés és a nyugodt öröm. A görög filozófusoknak voltak sejtéseik erről az állapotról, amit ataraxiának: megingathatatlanságnak neveztek.

Az ítélkezés és a félelem olyan energiák, amik a legerőteljesebben szakítanak ki a középpontotokból. Ha egyre jobban el tudjátok engedni ezeket az energiákat, akkor a Belső világotok egyre jobban elcsendesedik és egyre nyitottabbá válik. Valóban egy új világba léptek, a tudat egy új szintjére.
Ez a külvilágban is manifesztálódni fog. Gyakran állnak be változások és el fogjátok engedni életetek azon aspektusait, amik már nem felelnek meg LÉNYETEKNEK. Ez a kapcsolatok és munka terén nagy fennforgásokhoz vezethet. Gyakran a teljes életvezetési stílusotok a feje tetejére áll. Ez, a szemszögünkből nézve, természetes, mert a belső változások a körülöttetek lévő világ változásainak előhírnökei. A ti tudatotok teremti az anyagi világot, amiben tartózkodtok. Ez mindig így van.

A dualitás markából való kiszabadulás időt igényel. A sötétség (a tudatlanság) minden rétegének feltérképezésének folyamata lépésről lépésre történik. És mégis, ha egyszer ráléptek az útra és belső lényetekbe utaztok, akkor egyre jobban elhatárolódtok a dualitás játszmáitól. Ha egyszer valóban megismeritek az „ataraxiát“ [a megingathatatlanság állapotát] és ráéreztek az ízére, akkor elértétek a fordulópontot. Ha megéreztétek ezt az átható örömöt, amit egyszerűen az „önmagam vagyok“ érzéséből fakad, akkor tudni fogjátok, hogy ez az, amit egész idő alatt kerestetek. Újra és újra befelé fogtok fordulni, hogy megtapasztalhassátok lényetek eme békéjét.
Ettől még nem fogtok visszariadni a világi élet élvezetétől, de rátaláltatok az Isteni középpontotokra és a világot, ill. annak szépségét ebből az örömteli állapotból fogjátok megtapasztalni.
A boldogság soha nem anyagi dolgokban volt. Hanem a módban, amint azt megélitek. Ha szívetekben boldogság és béke van, akkor az emberek és a dolgok, amikkel találkoztok boldogságot és békét fognak hozni Nektek.
Pontosan ebben az időben készül fel egy csoport lélek, hogy elhagyják a karmikus körforgást. A későbbi ülések folyamán részletesen fogunk beszélni erről  De nem csak egy csoportnyi emberi lélek az, aki az egyéni átalakulási ciklus végéhez ér el. A Föld is, melyen éltek, mélyreható és alapos átalakuláson megy keresztül. Egy bolygószintű ciklus szintén a vége felé közelít.
Ez az időszak azért olyan különleges, mert itt ez a két ciklus egybe esik.

Jeshua(Folytatás: Az Új Föld II. hamarosan)
Csatornázta: Pamela Kribbe ©
Magyar nyelvű fordítás:Scarlett
Forrás: http://www.jeshua.net

http://kristalyhang.wordpress.com

http://angyalforras.hu/2012/AZ-uJ-FoLD-I-