Október, a Mennyei Öröm és Bőség hónapja: a Telihold fénye…- A spirituális hitrendszer átalakulása (1.-2 rész)

Október, a Mennyei Öröm és Bőség hónapja: a Telihold fénye…

A spirituális hitrendszer átalakulása (1. rész)

Ősz van, és október. Október a mérleg csillagjegy hónapja: mérlegre tesszük az eddig megélteket, az eddig tapasztaltakat. Ahhoz, hogy az új beáramoljon, szükséges elengednünk a régit… - tartja a mondás. Annyi mindent engedtünk már el…

Mi az, ami most vár elengedésre?

A hitrendszerünk készül áttranszformálódni a legmélyebb zónákban, a tudatalattink legtitkosabb zugait érik el a Telihold a fénysugarai. Mentális megtisztulás történik, mégpedig a spirituális hiteinket illetően:

Egyre több lélek kezd ébredni, egyre többen kezdenek nyitni kapukat a lélek igazságaira. A fejlődés érdekében és szolgálatában azonban mindig szükséges a megújulás. Az eddig megtanultak és megtapasztaltak újragondolása, újrarendszerezése önmagunkban.

Mi történt velünk, amiért egykor megnyíltunk? Mi volt azaz esemény, mely megnyitotta szívünket magasabb igazságok felé?

Hogyan gondolkodunk most a spiritualitásról? Mit jelent nekünk (bennünk) ez az állapot? Mit jelent a spiritualitás útján járni?

Újabb lépcsőfokra léphetünk…

Valami olyat alakíthatunk át magunkban jelen Telihold energiáiban, ami mérföldkő lehet lélekfejlődésünkben… Ha ezt visszapolarizáljuk magunkban, valami olyat veszünk vissza, amit nagyon régen elveszítettünk, és ha most magunkévá tesszük ismét, visszalényegülünk abba a szeretet-állapotba, ahol az öröm és a béke a mindennapjaink minőségévé válik. Az öröm és béke szeretet-lélekállapota mindennapos bőséget és jólétet hoz életünk minden területére. Ezt az öröm-teremtést ajándékozza nekünk a mérleg hónap Teliholdja:

A bűntudat spirituális áttranszformálása…

A karma nem egy büntetési program, hanem a Kozmosz egyensúly törvénye. Az egyensúlytalanságot nem megszenvedni szükséges, hanem megbocsátani. (Nem kell évekig, sőt még hetekig, sem napokig sem szenvednünk, mert egyszer valahol és valamikor kiborultunk az egyensúlyból.) Az egyensúlytalanságot a szívvel lehet gyógyítani: ez azt jelenti, hogy megbocsátani és szeretni ott, ahol eddig eszünk ágában sem volt… Ezt jelenti a szeretettel gyógyítás. Ez az Aranykor gyógyítása. Energiahullám ide vagy oda, ha még mindig visszavágókat működtet valaki az életében… Teljesen mindegy kik voltunk a történelemben, ha itt és most még mindig a saját jogosság és igazság nevében ártó, bántó, hatalmaskodó, leuraló, igazunkat bizonyítgató játszmákat folytatunk…

A spiritualitás nem varázsigék és varázsfőzetek titkos tudománya! A spiritualitás a szív igazsága. A szív igazsága a Krisztusi megbocsátás, a Buddha-állapot, mint béke állapot, stb. Az egyensúly, a semlegesség, a nulla-pont.

A karmikus kötéseinktől megszabadulni, a szenvedéseink örvényéből kikerülést jelenti: Ez azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk a saját érzéseinkért és gondolatainkért. Az érzelmeink és gondolatink azok, amik kötnek bennünket, nem pedig a külső hókuszpókuszok. Vagyis az emelkedésünk további kulcsa az, hogy felismerjük, az nem elengedés, amikor valakire annyira haragszunk, hogy látni sem bírjuk, akkor inkább nem foglalkozunk vele. Az elfojtás, és nem elengedés. Az sem elengedés, ha a nagy szeretet nevében azzal az elvárással engedünk el, hogy lehetőleg minél hamarabb visszajöjjön, és minden nap számon kérjük, hogy „mi elengedtük, nos, mikor jön már vissza?” – vagy „egyáltalán mikor jön már meg?” …  Az élethelyzetek és különböző személyek lelki elengedése csak a megbocsátásban és igaz szabadságban, elvárások nélkül történhet meg. A karmikus kötéseket nem kívülről dobálják ránk, mint tehetetlen és kiszolgáltatott halacskákra a hálót, hanem saját magunk hozzuk létre őket, és tartjuk fenn mágikus kötéseinket azzal, ahogyan érzünk és gondolkodunk az adott helyzet vagy személy felől.

A felelősség felvállalása önön gondolatainkért és érzéseinkért a legmélyebb rétegeinkben is, felszabadítja tudatunkat, mint a bennünk lévő ősi tudást, és felszabadítja szívüket a legnagyobb spirituális hazugság alól. Ez a spirituális hazugság még mindig ugyanazzal a félelemkeltő energiával manipulál, mint a vallások: a bűntudattal és kiszolgáltatottsággal a hatalmasabb erők felé. A spirituális út, ami bennünk lévő fájdalomból és félelemből nyeri jelenlétét, nem a szeretet útja. A szeretet tanításai nem tartanak félelemben, nem hirdetnek kizárólagosságot, mint a vallások, nem ijesztgetnek magasabb gonosz erőkkel, akiktől csak ők tudnak megvédeni… Ezt tették a vallások is…

Az igaz spirituális út egyszerű. Tiszta és szabad. Felelősségre hívja fel a figyelmünket, nem pedig nyomaszt azzal, hogy különböző támadások érnek, és hogyan védekezzünk. A spirituális fejlődésünk következő lépcsőfoka az, hogy felismerjük azt, miszerint alapos, rendszeres (minden egyes nap), kitartó fénymunkával tisztítva auránkat, vagyis fénytestünket, minden nap tisztítva csakráinkat és energiaközpontjainkat, a szeretet egyensúly állapotába találhatunk vissza. A tisztítás nem álszent módon külső csiribi-csiribáktól való megtisztítás. Nem.

Az Aranykor fénylénye felelősséget vállalva önön mentális és érzelmi energia-tereiért, figyeli, hogy az adott üggyel kapcsolatosan benne milyen gondolatok és érzések vannak jelen. Minden gondolat és érzés, mely diszharmonikus, nyomasztó, aggódást, feszültséget keltő, vagy ragaszkodó, irányító minőségű, (stb.) az felismerésbe kerül, hogy őbenne van jelen. Felelősséget vállal, hogy ő érzi és ő gondolja. Ezek kitisztítására van szükség, vagyis arra, amit a lény teremt önmagában, önmagának, és azt tartja… kötve önön magát…

A tudatalatti felszabadítása saját mágikusan megkötő emlékeinktől, ősrobbanást eredményez önmagunkban…

És új világot teremt…

Ez az új világ nem egy jövőbeni időpont kérdése.

Ez az új világ nem egy most épülő új lakhely kérdése.

Ez az új világ nem egy sci-fi történet kérdése.

Az új világ belőlünk és bennünk robban elő: a béke tudata, a nyugalom tudata, hogy nem vagyunk büntetve semmiért, csupán ezt hittük, és eddig ez a hit igazoltatta vissza önmagát az életünk tapasztalatin keresztül. Nem lettünk kitaszítva sehonnan, sőt (!), nem is buktunk el, nem is rontottunk el semmit! (Atlantisz süllyedése és bukása csupán a Paradicsomi kitaszíttatás spirituális köntösben – de erről a 2. részben) Jelen pillanatban is a Teremtés csodájának része vagyunk, nem kívül vagyunk, hanem belül, bent vagyunk, szeretve és megbecsülve vagyunk. A Mennyország nem egy másik hely, hanem a szívünk megbékélése… A szívünk béke, öröm és bőség tudatállapota… A szívünk szeretet-tudatállapota…

No, igen!

Ehhez nagyon sok tudatalatti emlékünket szüksége megtisztítani, kétségkívül így van… Mert a teremtésünk nem akaratosságból és görcsölésből születik meg, irányítás vágyból, melyeknek a gyökere a félelem és a biztonság hiánya…

Az igaz Aranykori bőség teremtés a tudatalattink, a szívünk emlékeinek megtisztításának következtében felszabaduló öröm, a tiszta, szeretet fénytérből áramlik. Mert ha a félelem és fájdalom falaink leomlanak, még csak teremtgetni sem kell… hiszen minden meg lett teremtve az örömmel teli és bőségben lubickoló jelenlétünkhöz, amikor lelkünk megteremtődött…

„Minden, ami a Te jelenlétedhez szükséges az adott téridőben, már akkor jelen volt, amikor megfogantál az adott téridőben… Különben nem lehetnél jelen… Jelenléted a bizonyíték arra, hogy miden eszköz a rendelkezésedre áll, ami létezésedhez szükségeltetik…”

/Jézus Fénymester/

A spirituális "kettéválás" folyamata (2.rész)

Október, a Mennyei Öröm és Bőség hónapja: a Telihold fénye…

Sokat lehet olvasni és hallani arról, miszerint eljön az idő, amikor az emberiség kettéválik…

Az idő éppen most itt és most jelen van: éppen most zajlódik ez a folyamat. Emberi világunk egyik jellemzője volt eddig (a sok jellemző közül), hogy félelem-tudathálón lebegett. Így manipulációs, irányító, leuraló, hatalmaskodó játszmák szereplői voltunk mindannyian, hol az elkövetői és hol az elszenvedői oldalon. Érdemes félre tennünk az álszentséget, és őszintén tekinteni életünk helyzeteire jelenben és múltban egyaránt: bizony játszottunk mindkét térfélen. Ám, vagyunk, akik felismertük az adok-kapok játszmák időtlen huzavonáját, és ébreszteni kezdtük önön tudatosságunkat. Tudatosság, mit is jelent ez? Vagyunk, akik felismertük, hogy ha azt szeretnék, hogy életünk körülményei, életünk minősége megváltozzon, akkor nekünk, a belső világunknak szükséges megváltozni, fejlődni, vagyis a szokásainkat, gondolatainkat, szavainkat, reakcióinkat lecserélni…

Aki nem akar változni, hogyan szeretne fejlődni?

A felismerések újabb és újabb rétegekben érkeznek. Amikor a spiritualitás útjára léptünk, nagyon izgalmas volt másképpen gondolkodni a világról, megismerni más dimenziókat, más lényeket és teremtményeket az emberen kívül. Megismertük a színek jelentéseit, megtudtuk, hogy vannak csakráink, tanulmányoztuk a szimbólumokat, stb. Belevesztünk ősi civilizációk csodáiba és titkaiba…

Azonban, mintha maradt volna valami űr… Hiába a sok információ, mégis üres maradt valami belül, mélyen, bennünk… Mire megyünk ezzel a sok tudással? Hogyan lesz ettől jobb a kapcsolatunk a szeretteinkkel? Hogyan lehetünk ettől békésebbek, szelídebbek? Hogyan segít ez hozzá bennünket, hogy önkifejezzük magunkat?

És egy újabb csoport emelkedett felül a múlt varázslatainak kutatásán. Sokan kezdünk túltekinteni az előző életeink útvesztőin, mintha már valami derengő fényességet látnánk a millió évekkel ezelőtti történelmek falain is túl…

Ha odahelyezzük a figyelmünket, szívdobogást, szívlüktetést hallunk…

Minden spiritualitás mögött a szív dobog…

Mintha mindennek az alapja a szív lenne…

Így az elmúlt időszakban egyre többen tettük félre a múlt labirintusának megfejtését. Új értelmezésbe, magasabb értelmezésbe került, miszerint lépjünk tovább a múltból. Mind a közelmúlt (jelen életünk) és mind a régmúlt (előző életek) kutatása, csupán még mindig elvonja figyelmünket a jelenről.

Bármennyi Felemelkedett Mester tanításait is olvassuk, halljuk, mindig a tanítások között szerepel a jelenben való jelen-lét.

És ha a jelen-létünkre helyezzük a figyelmünket, megint a szívdobbanást halljuk…

Újabb felismerésbe léptünk át a spiritualitás útján. Lélekemelkedésünk kulcsa, hogy a jelen pillanatokban mennyire vagyunk képesek a szívdobbantott szeretet útját járni, a szívdobbanásokban csengő üzeneteket követni…

Kihívás ez az út mindannyiunknak…

Ez az, ami éppen kettéválik: vannak, akik még mindig a közel vagy régmúltban keresik a magasabb rezgésű lét kulcsait, és vannak, akik már túllépnek az ősi misztikus civilizációk történetein is… túllépnek a jelenbe…

Az ősi civilizációk bukása vajon tényleg bukás? Atlantisz, Lemúria, Mayák, Inkák….

Más történelmi birodalmaknak is vannak virágzó (arany) korszakai és vannak hanyatló korszakai is…

Vajon tényleg elromlott valami, vagy csupán a lélegzetvételhez hasonlóan: „ki és be” áramlik a létezés?

Esetleg lehet, hogy még mindig nem tiszta és nem teljes az ismeret eme ősi civilizációk tekintetében? Miért van az, hogy annyira hasonlít az Atlantiszról a köztudatban elhintett legendakör (elbuktunk Atlantiszban, elrontottuk és ezt hozzuk most helyre) energetikája a Paradicsomi kitaszíttatáshoz? Nem hasonló a mögötte munkálkodó félelemkeltő energia, csupán átnevezve önmagát?

Mintha minden múltbéli esemény valami önbüntető magocskát hordozna magában…

Kinek áll érdekében, hogy a mai spirituális útjaink dzsungele még mindig a „hol van a bűnösségünk gyökere?”, a „mit szenvedünk meg éppen?”, „mennyit kell még szenvedni, hogy helyreálljon az egyensúly?” félelem-háló lebegtetéséről („ez a karmád, végig kell csinálnod, meg kell szenvedned!”) szól?

Sokan felismerjük, ráébredünk arra, hogy ha nincsen idő, nincsen se múlt, se jövő! Mindig csak az a pillanat van, amikor döntést hozunk, hogy szeretünk vagy sem. Az idő (a múlt és a jövő) csupán emberi létünk egyik tulajdonsága, egy jellemző, ami emberivé tesz minket. Jelenleg így (lineárisan) vagyunk képesek gondolkodni. És ez itt és most így van, és elfogadjuk, mert ez van. Se rossz, se jó ez a minőség, hanem csupán van.

Ám, a figyelmünket mégis a jelen pillanat lehetőségein, döntésein tartjuk:

A következő spirituális lépcsőfok, a kettéválás újabb fázisa: a bűn-tudat hálóról való felemelkedés, a félelemkeltő, manipuláló játszmákból való kiszállás, még ha eme játszmák az előző életekkel is akarnak uralkodni szívünk szeretete felett.

Lüktetünk a jelenben, és csak az számít, hogy itt és most ki vagy!

Csak az számít, hogy itt és most mennyire vagy képes szeretni, és még jobban szeretni!

Ez nem azt jelenti, hogy ráakaszkodni a másikra, és megfullasztani őt a szeretet nevében. A szeretet szabad, szárnyaló, stabil önmagában, erős önmagában, telve hittel és bizalommal…

Túl lépünk az atlantiszi, a lemúriai, az egyiptomi, stb. zónán is: Ebben a pillanatban van lehetőségünk elhinni és tudatosítani önmagunkban, hogy soha semmikor nem rontottunk el semmit. Jók vagyunk. Itt és most. Szeretetben vagyunk. Bent vagyunk, soha nem voltunk kint, soha nem voltunk kitaszítva. A szeretet nem haragszik, és nem büntet. Megbecsülve vagyunk. A Teremtő szeret bennünket, gondoskodik rólunk.

A pillanat hite…

A hit, hogy mit hiszünk ezzel kapcsolatosan, ez jellemzi és rajzolja meg a lélekfejlődésünk útját. A hitrendszerünket korona csakrában lehet gyógyítani és tisztítani. Ezért olykor szoríthat a fej (fáj), vagy sokat alszunk, vagy furcsákat álmodunk. Mély tudatalatti emlékeink tisztulnak meg ilyenkor a fájdalom lenyomatoktól.

Ez az a kettéválás, ami a spirituális úton éppen áramlik: önfelismerés, önfelelősség, önmegbocsátás, önszeretet…

Az ébredező Krisztus-Mag:

Ki is vagy önvalódban az emlékeid és lenyomataid alatt, mögött, azaz nélkülük?

Ki vagy Te?

Kristályfény Meditációs Nap – Krisztus-Mag ébresztés

A Mennyei Öröm és Bőség, az Aranykori (Krisztusi) Teremtő és Alkotó Munka (életfeladat, lélekküldetés) Fénykódjainak lehorgonyzása a jelen-létben

Életed mely területén nem áramlik még a lélek öröm-állapot bőségének teremtése?

„Minden, ami a Te jelenlétedhez szükséges az adott téridőben, már akkor jelen volt, amikor megfogantál az adott téridőben… Különben nem lehetnél jelen… Jelenléted a bizonyíték arra, hogy miden eszköz a rendelkezésedre áll, ami létezésedhez szükségeltetik…”

/Jézus Fénymester/

Kristályfény33

programok 
http://vaktororsolya.hu/cikkek/lelekgyogyitas/35