Halljuk és érezzük a feszültséget az energiaterekben, mint amikor a meleg és a hideg egymásnak feszül. Ősz van. Csend van. Nem tudjuk pontosan, mi lesz, hogyan lesz, csak abban vagyunk biztosak, hogy valami közeledik… Érezzük a sejtjeinkben… Mintha a közelgő változások előre kódolódtak volna bennünk, időkkel ezelőtt, mint egy terv. Emlékszünk mély lélek szinten a választás lehetőségére…
Mindig kezünkben a döntés szabadsága…
Vajon melyek azok az utak, amelyek közül választhatunk?
Talán azon a döntésen túl vagyunk-e már, hogy az anyagi világ útjait járjuk, vagy a lélek útjait járjuk?
Könnyű azt mondanunk, hogy „persze, naná, hogy a lélek útját járjuk”… Ám, a lélek útján a lélek ismeri önmagát. A lélek útja az önismeret a legmélyebb szinten, és minden szinten. Amikor feltesszük a kérdést, hogy „ki vagyok én?”, akkor még mindig arra várunk, hogy a válaszban egy nagyhatalmú mágus, országokat irányító király, mártírrá vált harcos vagy tanító, vagy a köztudatban fennmaradt nevű művész, vagy feltaláló vagyunk (a történelem bármely időkkel ezelőtti terében is akár)? Tehát egy előző életbeli lenyomat, vagy földönkív üli létforma lenyomat lennénk csupán? Tényleg ezt hisszük?
Vajon felfedeztük-e már, hogy a lélek útjai nem az egó éppen aktuális gazdasági vágyait hivatottak szolgálni?
Vajon tényleg túl léptünk-e már azon, azaz felismertük-e már, hogy a lélek gyógyulása nem kívülről érkező „csodatétel”, hanem az egyén aktív közreműködése önön belső lélek-alkímiai munkálataiban?
Ráébredtünk-e már arra, hogy ha minden úgy lenne, ahogy éppen szeretnénk (önismeret nélkül, lélekkapcsolódás nélkül), akkor mekkora káosz keletkezne? (Vagy éppen benne vagyunk ebben a káoszban?)
Számtalan kérdés merülhet még fel, számtalan módon megfogalmazva. Vajon képesek vagyunk arra az igaz evolúciós ugrásra, hogy ráébredünk arra, miszerint az istenség és az istennőség (mint isteni magunk) egy tudatállapot, egy lélekállapot, amely a Szeretet Egységének szolgálatáról szól?
Az igaz felébredt lélek, talán kerüli ama gondolatkört, hogy tőle működik a világ, és neki „kell” valamit csinálnia, hogy az embereknek jobb legyen, hogy a világ jobb legyen… Sokan bicsaklottak már meg a spirituális felsőbbségrendűség-tudat útvesztőjében…
Egy igaz harcos nem támad, hanem védelmez…
Egy igaz tanító nem prédikál kéretlenül, hanem a feltett, kimondott és megkérdezett kérdésekre felel…
Egy igaz gyógyító nem ólálkodik hívatlanul más lény energiamezejében, akkor gyógyít, ha erre kérést és engedélyt kap az adott lélektől, és ott, és azt gyógyít, amire kérést és engedélyt kap az adott lélektől…
Az igaz felébredt lélek a „mindannyian egyek vagyunk és egy helyről jöttünk” lélekállapotát éli, és nem pedig azt, hogy ő különb mindenkitől, vagy ő a vezér… Mert az igaz Fényvezetők nem irányítanak és hatalmaskodnak (vaskori leuraló értelemben), hanem minden pillanatban azt lesik, figyelik, mit tehetnének még azért, hogy még több szeretet legyen jelen a világban…
A szeretet a válasz minden kérdésünkre. Amikor elbizonytalanodunk itt és most, a 21. században, érdemes lehet feltenni a kérdést magunknak:
Hogyan cselekedne a szeretet? Mit mondana a szeretet? Vagy mondana-e bármit, vagy inkább csendben maradna? Tetteinkkel és szavainkkal hogyan teremthetünk még több szeretetet? Hogyan lehetnék még jobb ember?
Hm…
Mi lenne, ha teremtő erőnket nem az egónk éppen aktuális félelmeinek teremtésére használnánk, hanem a környezetünkben a szeretet-teremtésre? Eszünkbe jutott-e már, hogy a pénztárcánk, a családunk, a párunk cselekedeteinek és szavainak „irányítása” (mert még mindig nem az van, amit az egó akar) helyett, a „bevonzó és teremtő mantrázás” helyett, inkább megfigyeljük azt, hogy a közvetlen környezetünkben kinek van szüksége még több figyelemre, törődésre?
Még mindig „hápogunk, mint a kiskacsák”, hogy a párunk nem olyan, amilyennek mi szeretnénk, vagy nincs annyi anyagi javunk, amennyit mi szeretnénk, családunk még mindig olyan idegesítő és bosszantó, stb… ??? Még mindig arra használjuk a spirituális módszereket, azaz a lélek-utakat, hogy hogyan teremthetnénk olyan életet, amilyet az egónk kigondolt?
Íme, a vaskor spirituális tévhitei: a vaskor spirituális egó-csapdái…
Hiába a sok és magasabbnál magasabb energiahullám, ha belül a lényeg – a mag – nem változik! „Ki vagyok én?” kérdésre a válasz: Nem egy előző életed lenyomata vagy, nem egy másik létforma, földönkívüli élet lenyomata vagy! Ezek is mind-mind csupán a lélek tapasztalásai!
Mindannyian a Szeretet Forrásából jöttünk. Ami megkülönböztet, azok a bennünk lévő gondolatok és érzések. De a Mag egy és ugyanaz. Még ha a tapasztalások során sérült is a Mag, mint eredet - szándék, vagy akár átpolarizálódott a szeretetből a félelembe a lélek. A lélekgyógyítás nem a félelmeink által szőtt egó-vágyaink beteljesítését szolgálja. A lélekgyógyítás nem azonos az egó-gyógyítással! Az igaz spirituális utak, mint lélek igazságok, nem mások szabad akaratának irányítását szolgálják!
Aki az igaz szeretet útján, aki az igaz lélekúton jár, nem várja, hogy az történjen, amit ő kigondol, hanem figyeli, hogy ami történik körülötte, az hogyan hat rá, mi az, ami kibillenti őt a szeretet-állapotából, mint lélekbéke-egyensúlyból, azaz állandó önismerkedésben van. Keresi önmagában a gyökereket, és azokat gyógyítja, segítséggel olykor, de a gyógyulás őbenne történik meg. Azaz aki gyógyul, lehet, olykor sírdogál, mert éppen elenged (megtisztul, megsirat); lehet, fájdogál a feje, mert éppen az adott üggyel kapcsolatosan a gondolatai és hitei alakulnak át; lehet, émelyeg, mert épp en olyan ügy tisztul fel benne, amivel az inkarnációs örvénybe taszítja önmagát időtlen idők óta…
Nos, kétségkívül izgalmas energia térben vagyunk éppen jelen, ám ildomos lenne látni, hogy a változások, bármily kecsegtető lehetőség-hullámok is érkeznek, bennünk történnek, és nem rajtunk kívül…
Ha mi nem változtatunk a saját MAGunk hozzáállásán (attitűdjén) a világ, és leginkább közvetlen környezetünk (család, munkahely, szerelem-elvárások) dolgait illetően, akkor energiakapu és energiahullám ide vagy oda, épp oly csalódás lehet, mint anno 2012, vagy azóta az a sok-sok Égi Energia-adomány, melytől azt vártuk, hogy most majd végre minden úgy lesz, ahogyan mi szeretnénk…
A szeretetfény energia-hullámok, a szeretetfény energia-kapuk a lelkünk gyógyulását szolgálják, és nem az egónk múló, emberi vágyait. Miért jöttünk ide? Hogy szeressünk! Szeressünk még többet! Ott is, ahol semmi szeretni való sincsen, Jézus és más Fénymesterek is ezt tanították: szeretni, nem ítélni és nem ítélkezni, élni hagyni…
Az érkező őszi energiahullámot használjuk hát arra, éljük meg akként, hogy azt figyeljük önmagunkban, hogy lehetne még inkább tökéletesíteni (gyakorolni) saját életünkben a szeretetet… Az egónk elvárásainak görcsös beteljesülése helyett, talán helyezzük figyelmünket arra, hogy megismerjük saját lélek-működésünket, önMAGunkat, hogy még közelebb kerülhessünk a saját lélek-eredetünkhöz…
Írta: Kristályfény33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése