"Bármit teszel itt, visszhangzik ott. Láthatatlan szálak kötik össze bolygónkat a Mindenséggel. Minden hat rád, ami a világban történik.
Nincs olyan jelenben, múltban vagy jövőben létező személy, akivel ne lennél összekötve.
Amit adsz vagy teszel másoknak, magadnak adod vagy teszed.
Mindemellett ahhoz, hogy saját életed élhesd, létre kell hoznod egy "titkos kertet".
Ha ezt nem teszed, rokonaid, barátaid, főnököd, vagy bárki karizmatikus vagy visszaélő egója lerohan és elönt. És ha telítődsz velük, az már nem te vagy.
Hibát követsz el, amikor a teljes szimbiózist kergeted a szerelemben.
Abszolút szükséges egy belső magány-tér.
Meg kell tanulnod megvédeni magad fizikai és lelki értelemben egyaránt az invázióktól.
Ez nem egoizmus, hanem túlélés. Kell, hogy legyen valami, ami csak a tiéd, még ha az csupán egy tárgy, egy sarok, egy állat, egy növény.
Ismertem egy mexikói gyógyítót, Carlos Said volt a neve.
Mielőtt nekiállt volna a gyógyításnak (füstöléssel, rítusokkal, füvekkel), egy vastag kötelet hurkolt az illető nyakára, és hangosan elmondta: "ez a hurok azt jelzi, hogy betegséged a tiéd, nem az enyém. Nem én foglak meggyógyítani, ez a te dolgod.
Érted? azért lettél beteg, mert nem tudtál vigyázni arra, ami a tiéd". /Jodorowsky/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése