2015. május 30., szombat

Táltos történelem









Táltos történelem
Számtalanszor megpróbálták már elhazudni tőlünk kultúránkat, származásunkat, identitásunkat, ősvallásunkat. Hogy miért? A magyarság kiemelkedő értékeket őriz, hordoz és ad át a jövő nemzedékeinek. Ilyen értéknek vehető ősvallásunk is.
Több elnyomó nagyhatalom próbálta tudatosan megcsonkítani történelmünket, és lealacsonyítani a magyarság valódi szerepét. E romboló munkában a végletekig mentek el - ősvallásunkat is hiedelem- és babonaságszintre fokozták le, és ekként tárták elénk. Szerencsénkre vannak még tiszta források, és tiszta elmék, akik mindezt ismerik és tanítják. A hallgatóságuk pedig folyamatosan növekszik.

Táltosok
A táltos a magyar népi hitvilág varázserejű személye, aki a természetfeletti lények rendelése következtében lett táltossá. Ez már születéskor megnyilvánult, mert jellel jött a világra. Ez a jel a fölösszámú csontban mutatkozott meg, mert a táltos foggal, ill. tíznél több ujjal született, vagy csillag alakú anyajegye volt.
Már gyermekkorban eltért viselkedése az átlagtól: igen sokáig szopott, kevés szavú, csendes magaviseletű, félrevonuló, sőt néha búskomor volt, de korához mérten rendkívül erős.
A táltosok egyedi képességekkel rendelkeznek: értik az állatok nyelvét, megérzik az emberek gondolatait, álmot fejtenek, jövőbe látnak, át tudnak változni más alakba. Ismerik továbbá a saját haláluk körülményeit is.
Sajátos képességük volt a révülés, amely során kapcsolatba kerültek a szellemi világgal. Másik különlegességük, hogy amikor feldarabolták, akkor "össze tudták magukat rakni". A hagyomány szerint a "tudó" csak úgy válik táltossá, ha a testét szétszaggatják, feldarabolják. Tehát egy táltos esetében ez nem volt gonosz cselekedet volt, sőt! Ezzel éppen pozitív dolgot tettek, hiszen a táltost ily módon juttatták a személyes örökléthez. Magyar vonatkozásban erre tipikus példa Koppány esete, akinek felnégyelték a testét.
A hetes számnak különleges jelentosége volt a táltosoknál. Minden hetedik életévükben történt valami fontos dolog velük, ami többnyire "elragadtatást" jelentett, vagyis ekkor kaptak beavatást. A beavatás közben rejteztek, azaz akár több napon át egy tetszhalálszerű állapotban voltak.

Az első táltos
A magyarok őse Álmos volt, s egyben ő volt az első magyar táltos is.
Álmost saját kérésére, illetve beleegyezésével végezték ki, helyesebben feláldozták. Áldozatával halhatatlanná vált, s szellemi ereje örökre segítségére lett a magyaroknak. Az sem véletlen, hogy fiát Árpádnak nevezték, hiszen az árpa, mint gabona, egy mag, melyben benne rejlik az élet csírája. Általuk ültetődött el tehát a magyarság magja, csírája.
Honfoglaló eleinknél a jós-varázsló-orvos szerepét a táltos névvel jelölt személyek látták el. E küldetés vállalhatóságának az előbbiekben már említett sajátos testi jelei voltak, melyek örökletességük miatt, általában már előfordultak a családban. Így a sámán apa képessé vált megtanítani leendő sámán fiát a mesterség minden csínjára-bínjára.
Emiatt egész sámándinasztiák alakultak ki, például a hét magyar törzs között éppen Álmosé volt ilyen. Sok Árpád-házi király hat ujjáról vannak feljegyzések.



A táltosló

A hagyomány szerint a táltos és a táltos lova egy időben születtek. Gyakran mindkettejüknek volt csillagjele - ezért is oly gyakori a Csillag név a lovaknál. A népi emlékezet megőrizte, hogy táltoslova volt Koppánynak, Szent Lászlónak, Mátyás királynak és II. Rákóczi Ferencnek is. Tehát ők is táltosok voltak.
Szántai Lajos előadásain sokszor találkozhatunk a magyar történelem különleges, de elhallgatott részleteivel. Új látásmódjával, megközelítéseivel kitárulkozik egy eddig rejtett, misztikus világ, ami körüllengi Árpád-házi királyainkat, családjukat. Igaz, nemegyszer ellentmond a hivatalos történettudománynak, muvészettörténetnek, de érvelése olyan alapos, meggyőző, hogy kétséget sem hagy afelől, hogy ez nem "mese". Szántai Lajos előadásainak gyakori szereplői a táltosok is.
"Szent István a táltos vallást soha nem szüntette meg, az tovább élt még jó félévezreden keresztül, hiszen dokumentált tény hogy Mátyás királyt táltosok veszik körül, a török elleni háborújában ők segítik, tőlük kapja az információkat."
A lovas temetkezésről is nagyon érdekes dolgokat mond:
"De mi történt a lóval, táltossal? Azt tudni kell, hogy az eltemetett lovak, minden esetben táltosok voltak, vagyis több foguk volt, mint a többinek. Érdekesség, hogy ezt - mármint, hogy a honfoglaláskori temetőkből csak ilyen, fölös fogú lovak kerültek elő - az Állatorvosi Egyetemen a mai napig tanítják. De ez a tény, sajnos nem kerül át a "szomszéd asztalára", mármint a történészekére…"
Az ősi magyar hit üldözése
Az alábbi néhány részlet régi jegyzőkönyvek alapján megvilágítja, hogy milyen lehetett az ősi hitet őrző sámánok tevékenysége a XIII. századi Magyarországon, amikor a kereszténység már több mint kétszáz éve hivatalos államvallássá lett.
"Látód fia, Hanis mágus elleni perben az egyik tanú azt mondta, hogy mikor fejfájással és fülbajjal betegen feküdt, Hanis mágus megtapintotta érverését, megvizsgálta vizeletét, majd segédeivel italt kevert neki. Azt rendszeresen itta s meggyógyult.
A következő tanú elmondta, hogy Hanis mágus, amikor a házba belépett, botjával a négy égtáj felé ütött, az élelmiszerekre, ruhákra és minden használati tárgyra vizet hintett, a küszöböket ujjaival illette, élénk szóval énekelt a gonosz szellemek ellen, mondván, hogy sem föld felett, sem föld alatt ne legyen semmi hatalmuk.
Degesd mágus szertartásokat végzett, madártollas ruhába öltözött, lábán madárkarmos lábbelit viselt, süveget hordott a fején.
Boksa mágust, aki betegnél volt, két társa kísérte, akik kívül maradtak és nagy lármát csaptak, füstölték a ház sarkait, a fákat, bokrokat, amelyek közel voltak hozzá."
A régi hitű magyarok a téli napforduló idején tartották a madár ünnepüket, amikor sólyommal mentek a hegyekbe, melyeket megáldottak. Egy másik ünnepet tavasszal tartottak, mikor a fű kizöldült, egy harmadikat, mikor az új kenyér először kisült, s a negyedik idején nagy tüzeket raktak.
"Szent fa" alatt esküt tettek, énekeltek, s a fiatalok haját elől szertartásosan levágták. Az áldozati berkek, rejtett helyek ősi kultikus cselekmények színterei voltak. Látnokmező, Látomás mezeje, Látnok stb. nevek azt mutatják, hogy a régi időkben ott a sámánoknak látomásai voltak, és üzeneteket közvetítettek Istennek.

A táltos Ady
Ady Endréről azt tartják, hogy az egyik kezén egy ujjcsonk volt annak jeleként, hogy ő is táltos. Ezt maga is hitte, és több versében utalt erre.
"Ki vagyok? A Napisten papja,
Ki áldozik az éjszaka torán.
Egy vén harang megkondul. Zúghatsz.
Én pap vagyok, de pogány pap, pogány.

Hej, sápadok már ezer éve én.
Szent Napkeletnek mártirja vagyok,
Aki enyhülést Nyugaton keres,
Táltosok átkos sarja talán."
(Egy párisi hajnalon - részlet)
Édesapjának és egyik testvérének (eszerint pedig egyik apai nagyszülőjének és az ő felmenő őseinek) is volt hatujjúsága. Ady Endre ujjcsökevény többletét a születés után hamarosan eltávolították: a "tudósasszonynak" számító bába vékony cérnával szoros hurkot kötött a tövére, ezért a növedék lassan elsorvadt.
Szilágyban táltosjelnek tartották a hatujjúságot, így amikor a kis Endre megszületett, és kiderült róla a hatujjúság, a faluban azt suttogták: Ady-éknak táltosfiuk született.
Ady Endre sokaknak mutogatta kezének kis hegét. Ezt írta róla Nagy Andor: "A fiatal Ady Bandi hisz a maga táltos megszállottságában is, a predesztinációs erokben pedig egészen bizonyosan hisz."

Táltosok hagyatéka
Wass Albertet 1921 nyarán, Sztánán, az erdélyi Kalotaszegben megmarta egy kígyó. A csaknem végzetessé váló mérgezésből egy Boldizsár nevezetű táltos gyógyította ki. Ennek kapcsán kezdte el gyűjteni a könyvtárakban a magyar táltos hagyományok nyomait, és a Hagyaték című muve is az ezres évektől kezdődően napjainkig a táltos gyógyítók történetén keresztül követi nyomon az erdélyi históriát.
"Mindössze arra emlékszem,hogy egy öregember fölém hajolt és megkérdezte:
- Mit tudsz Istenről, gyerek?
S én meg kinyögtem, nehezen mozduló nyelvvel:
- Ő teremtette a világot...!
- Színigazat mondtál, s ehhez tartsd magad - , felelte az ismeretlen szakállas vénember, s megtoldotta egy második kérdéssel: - Ha Istennel lennél, teremtenél-e mérget?
Azt mondják, akik ott voltak, hogy erre csak megráztam a fejemet, mert beszélni már nem tudtam többé. ...
- Az Úr se teremtett ilyesmit. De az emberek buták, s nem hiszik el, amikor mondom. Na. Amit Isten nem teremtett, annak nem lehet hatalma fölötted. Teszünk egy kis ciberét a marások helyére, hadd menjen ki belőlük a hőség, s rendben leszel, mielőtt hármat szól a fürj."
A Hagyaték Erdély történelmét beszéli el az istenkeresés, az ősi hagyományok fennmaradása szempontjából. A mű szimbolikus sugárzását, szépségét, elsősorban az adja, ahogy az őskori hit, a táltosok, sámánok hagyatékának továbbélését fel tudja mutatni a legkülönbözőbb korokon keresztül. Nem erőlteti az olvasóra motívumait, az ősi hit, az ősi bölcsesség misztifikálásától tartózkodik. Inkább csak jelzi, hogy a legkülönbözöbb korszakokban is volt valami - igen fontos - kontinuitásteremtő "hagyaték", hagyomány. Hol üldözöttek, hol egyszerű pásztoremberek, hol deákok, hol tudósok, hol megint mindennapi emberek őrizték, de kiirthatatlannak bizonyult. A Hagyaték ősi hitünkről a legszebb, legfelemelőbb alkotás.
Forrás: balagelapja-HAZÁNKÉRT, NEMZETÜNKÉRT, MEGMA

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése