2014. szeptember 6., szombat

Te melyik pillangó vagy?

Te melyik pillangó vagy?

Volt egyszer három selyemhernyó, akik nem tudtak róla, hogy pillangóvá fognak változni. A nevük ez volt: Pesszimista, Realista és Idealista. Közeledett az átváltozás órája, és elkezdték érezni az első tüneteket…

Mohó étvágyuk eltűnt, mozgékonyságuk nagyon lecsökkent, végül azt érezték, hogy a gubó elzárja őket a jól ismert külvilágtól, a mindennapi biztonságuktól. Jövőjük misztikus sötétségében mindenféle gondolatuk támadt…
- Pesszimista azt mondta magában: itt ér véget az életem, és mély átérzéssel elbúcsúzott a szép pillanatoktól.
- Realista azzal biztatta magát, hogy minden átmeneti, előbb vagy utóbb minden rendben lesz.
- Idealista azt érezte, ami valóban történt is, itt a lehetőség, hogy beteljesítse a legszebb álmát: repülni. És kihasználta a sötétséget, hogy tökéletesítse az álmát.

Amikor a három gubó kinyílt, három ugyanolyan és mégis más-más igazságot hagytak hátra…

Pesszimista gyönyörű pillangó volt, de… élettelen. Megölte a félelem.

Realista csodaszép pillangó volt, de… ennek ellenére, úgy csúszott-mászott, mint amikor selyemhernyó volt. Elégedetten adott hálát az Égnek, hogy ugyanúgy folytathatta.

Idealista, amikor meglátta a nap fényét, kereste a szárnyait… amint meglátta, a szíve megtelt örömmel, belevágott a repülésbe és hálát adott Istennek; boldogságát hírül vitte az egész erdőnek…


¯`•.¸¸.Ƹ̴Ӂ̴Ʒ Köszönöm ♡ Szeretlek Ƹ̴Ӂ̴Ʒ ..•.¸¸•´¯ Ho'oponoponoway

https://www.facebook.com/HooponoponowayMagyarorszag/photos/a.404247206309449.95062.404227512978085/726827250718108/?type=1&theater





Rab Mária forrásnál kapott üzenet a magyarság helyzetéről.






Rab Mária forrásnál kapott üzenet a magyarság helyzetéről.

 
2014. szeptember (Földanya hava) 5.

Gyermekeim!
Az asszonyok dolga, hogy imádkozzanak a Nemzetért,- hogy felszítsák a tűzet, mely minden ember lelkében ott szunnyad.
Itt az ideje, hogy magatokhoz vegyétek ősi örökségtek.
A Nemzet még mindig a tisztulás folyamatában van, apró kicsi lépésekkel haladtok előre. Egy olyan energiaminőséget vesztek magatokhoz az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, ebben az évben, mely meghatározza további sorsotokat.
Az Ősiség Törvénye szerint kell alakítani sorsotokat!
Az Ősiség Törvénye kimondja,- Hazádat becsüld, ártó szóval ne illesd, se szóban, se cselekedetben!

Amiért összegyűltök, nemes cselekedet, de még nincs itt az ideje a Nemzetgyűlés létrehozásának. Elhamarkodott cselekedek által nem tehetitek tönkre az Ország hírnevét!
Gondosan megtervezett, Őseitek értékrendjével azonos érdekképviseletet kell felállítani, mely meghatározza az Ország további sorsát,- előre mutat, feltárja a hiányosságokat! Nevén nevezi azokat az embereket, akik képesek az élére állni annak a társadalmi formának, melyet beiktattok, megvalósíttatok.
Nincs értelme kapkodni, elhamarkodott döntéseket meghozni!
Isten jelöli ki azokat az embereket, akik az Ország vezetőjévé válnak.
Ember soha nem jelölheti ki magát vezetőnek, mert abban soha nincs benn az Isteni útmutatás. Nem Isten által vezérelt terveket tár a nép elé, hanem a maga elképzeléseit akarja megvalósítani.
 Ezért tehát, figyelmeteket magatokra irányítsátok!
Lelketek legmélyebb pontjait világítsátok át.
Tegyétek fel magatoknak a kérdést, - Mindent megtettem-e Hazámért?
   Az elkövetkezendő napok sorsfordítóak.
Lényegük abban rejlik,- felismeritek-e az igaz tanokat?
Felismeritek-e az EGY ISTENI IGAZSÁGOT, mely minden ember szívében ott ragyog?
Meritek-e vállalni magyarságotokat?
Az ősiség szellemiségét meritek-e oly mértékben magatokhoz venni, hogy megvalósuljon az, amire oly régóta vártok?
Újjászületéseteknek ára van, Hazátok sorsa rajtatok múlik.
Az ISTENI Akarattal összhangban kell cselekedni, amit csak úgy tudtok megtenni, ha megtisztul a lélek,- mert akkor meghallja az IGAZ SZÓT, mely IGAZI CSELEKEDETEKHEZ vezet.
Ennyit kívántam mondani néktek.
Áldásom rátok népem!
Belső HANG alapján lejegyezte: Feketéné Lendvai Katalin


(A Nemzetgyűlés alatt az Alkotmányozó Nemzetgyűlés értendő.)





 

Elengedés




Elengedni annyit jelent, mint odaadni. Odaadni mindazt ami volt, ami régi.
Régi helyzeteket, embereket, gondolatokat és érzéseket. És főként régi hiedelmeket. Hiedelmeket arról, hogy mit-hogyan kell és nem kell csinálni. Arról, hogy mit-hogyan kell megélni. Arról, hogy egyáltalán miért is kell élni…
Elengedni annyit jelent, megérteni.
Megérteni mindazt ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta.
Nem megállni, tovább menni, újra élni, létezni, örülni és boldognak lenni. Akarni és merni élni.
Meglátni azt, hogy valamit kinőttünk, valamin túl vagyunk, azt, hogy mostantól már pontosan ugyanúgy mi sem akarjuk. Elengedni 
annyit jelent, hogy megengedni. Megengedni magunknak a változást, azt, hogy mássá válhatunk. Levethetjük eddigi szerepeinket és új ruhákba bújhatunk, új darabokban játszhatunk.
Elengedni annyit jelent, hogy térdre borulunk, ujjainkat imára kulcsoljuk és feladjuk. Feladjuk oda, ahová tartozik, ahova való…
Letérdelünk és ezzel belátjuk azt, hogy mi mindent megtettünk és a végére jutottunk…nincs több ötletünk, mindent megpróbáltunk.
Térdelünk és imádkozunk.
Egyszerre kifelé és befelé. Kifelé valami nagyobbnak, többnek, hogy segítsen meg és befelé önmagunknak, hogy engedjük a segítséget, hogy ne álljunk ellen. Önmaguknak azért, hogy valóban képesek legyünk elengedni mindazt ami menni szeretne, helyet adni ezzel mindannak ami megérkezni szeretne.
Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk.
Figyelünk.
Önmagunkra és mindarra ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bízunk.
Amikor ezt tesszük, amikor így elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szívünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kíváncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne.
Mert csodák vannak…
A Mindenség, Isten megszólít minket.
És tulajdonképpen visszaadja mindazt amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen!
Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen!
Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod…
Megnyílik, kitárul a szíved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent.
Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben! Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik amire készen állunk, amire igazán szükségünk van.
Itt állok most igaz hittel a szívemben, hogy minden jól történt és csak azt tudom mondani: KÖSZÖNÖM ISTENEM!