Böjt adventkor

A régi magyar hagyományban az advent nem a vásárlásról szólt, hanem az ünnepre való lelki felkészülésről. A négy hét alatt a lakosság többsége szerdán és pénteken böjtöt tartott. Ahogyan a kereszténység is keletről terjedt el nyugatra, úgy az advent szokása és a böjtölés is onnan érkezett a keresztény világba, habár az ételtől való tartózkodás nemcsak keresztény szokás, hanem más világvallások sajátja is. A buddhisták és a muszlimok is egyaránt gyakorolják. Kisböjti időszak Az adventi liturgiáról tudjuk, hogy Európában széles körben a 11-13. században terjedt el, de a pápa általánosan csak 1570-ben írta elő a hívek számára. Nálunk ezt az időszakot kisböjtnek nevezték. Hazai elterjedésére nincsenek konkrét adatok. Voltak olyan hagyományőrző vidékek, ahol már Márton napja után megkezdődött a böjtölés, amikor nem ehettek húst és nem vigadozhattak. Máshol csak András naptól egészen karácsony estéig tartóztatták meg magukat a húsoktól, ami régen három napig tartott - szerdán, pénteken és szombaton -, később már csak két napra szűkült, de egyes vidékeken még a 20. század középén is megtartották a régi, heti háromszori hústalan napot. A böjti időszak kezdetét sok helyen harangszóval jelzeték. Szigorú előírások A böjt idején tilos volt mulatni, illetve a közösségekben táncot, lakodalmat, semmilyen zajos mulatságot sem tartottak. Voltak olyan útszéli kocsmák, ahol csak utasokat szolgáltak ki. Az emberek általában nyers, illetve aszalt gyümölcsöt, főtt tésztát, főzelékféléket fogyasztottak, de elterjedt böjti étel volt a korpából készült savanyú leves. A böjtöléssel együtt valamilyen imádság (olvasó, rózsafüzér) elmondása, gyónás áldozás is együtt járt. Talán ilyenkor az egyetlen közösségi elfoglaltság az volt, amikor fiatalok végigjárták a házakat és rigmusaikban áldást kértek a háziakra. Karácsony előtt pedig betlehemezők kopogtak be és szintén vidámságot vittek az adventi böjtös házakba. Link Gabonához társuló hiedelmek A magyar hagyományban a gabonaszemekhez jó néhány különös hiedelem fűződött. Néhány összefüggésben van a karácsonyi ünnepkörrel. Bár az akadémikus történészek és nyelvészek szerint a magyarság a szláv népektől tanulta a földművelést, az ezzel kapcsolatos szavaink, kifejezéseink a rokon lovas, szkíta-hun népek szavaival mutatnak egyezést. A búza, árpa szavunk megvan a török, sőt a mongol nyelvekben, az úgynevezett szláv nyelvekkel fennálló hasonlóság pedig azért lehetséges, mert a szlávok tanultak a szkítáktól és nem fordítva. Az ókori történeti leírásokból ismerjük, hogy Európa keleti felén nem a későn, a kora-középkorban feltűnő szlávok, hanem a szkíták voltak híres földművelők. Róluk megemlékezik Hérodotosz, illetve más görög szerző is és még azt is leírták, hogy a szkíták látták el a gabonával Hellászt, a görög nagyvárosokat. Valószínűleg a gabonához fűződő ősi hiedelmeink jó részét is a lovas műveltségben kell keresnünk. Ezek közül most bemutatunk néhányat. Vetés abroszból A magyar parasztok a gabonafélék közül legjobban a búzát tisztelték, amelyet sok helyen életnek neveztek. Egyes vidékeken úgy tartották, hogy Szűz Mária oldalából termett, máshol úgy vélték, hogy a szemekben Krisztus képe jelenik meg. Talán emiatt nem lehetett egyszerű módon vetni, hanem különleges rituálé társult a művelethez. Általában holdtöltekor történt a vetés, azért, hogy tele legyen a megérett szem. Szeptember közepén, Üszögös Szent Péter, valamint Szent Máté hetében tilos volt az őszi búza vetése, azt az időszakot pelyvahétnek is nevezik, és úgy tudták, hogy aki olyankor ülteti el a magokat, abból csak pelyva kell ki. Karácsonyi abrosz Az életet, vagyis a búzát különös, módon vetették el. Elővették a karácsonyi abroszt, vagy más, fehér abroszt, és abból szórták szét a magokat a földbe. Az ünnepi terítőnek mágikus erőt tulajdonítottak, úgy vélték, ha abból szórják a gabonaszemeket, akkor bő termés lesz. Volt olyan magyar vidék, ahol fehér gatyában láttak a vetési munkához. Nemcsak a karácsonyi abrosz volt fontos kelléke a műveletnek, hanem az azon keletkezett morzsa is. A gondos háziasszony az ünnepi vacsora morzsáit összeseprette és félretette. Egyrészt az állatok eledelébe szórta, másrészt félretették a vetéshez, mert annak is különleges, mágikus erőt tulajdonítottak. Karácsonyi búza Karácsony előtt, advent idején a háziasszonyok a házban ültetnek búzát, amely a lucabúza nevet viseli. Úgy vélik, ha szépen kihajt, akkor a következő évben jó termés várható. Az ünnep idején színes, általában kék szalaggal kötik át, így a karácsonyi asztalon megjelenik az ég és a föld egysége, ami szerepel a legtöbb ősi sztyeppei lovas népek tanításaiban! A zöld búza a földet, a kék szalag az eget jelképezi. Hasonlót készítenek a szkíta utód azerbajdzsánok is a hagyományos újévi asztalukra. Az ünnepek után nem dobják el a kicsíráztatott búzát, hanem vagy a jószágoknk adják oda, vagy a szántóföldön szórják szét. OB alfahir.hu Link Rontás ellen A téli napforduló előtti napokban nagyon korán sötétedik. Régen az emberek féltek, hogy a hosszú estéken vagy éjszaka megronthatja őket valami rossz lélek vagy maga a boszorkány, ezért különféle mágikus eljárással próbálták őket távol tartani. Külső kör A régi magyar parasztok többszörös védelemmel látták el házukat és környékét. Az első védelmi vonalat az udvarban alakították ki, amikor is a ház környékét, valamint a haszonállatok ólját és istállóját körülszórták babbal, köleskásával, mert úgy hitték, hogy míg ezt szedegeti a boszorkány, addig véget ér a sötétség, megszólal a hajnalt jelző kakas és megmenekülnek a rontástól. A régi babona úgy tartja, hogy a boszorkánynak minden útjában lévő magot össze kell szedni, mielőtt még munkához látna, vagyis megrontaná az adott házat. Az istállóban fokhagyma füzért is szokás felakasztani, mert állítólag az hatásosan véd a szépasszonyok ellen, akik szeretik a lovak sörényét felborzolni és összebogozni. Szent György napkor az istállóban is mákot szórtak szét, védelmi szempontból. Ha ezen az első védelmi vonalon túljutna a gonosz, akkor meg kell birkóznia a második gyűrűvel, amit közvetlenül a ház előtt alakítottak ki. A ház védelme A régi falusi emberek az ablakba, ajtóra, illetve az eresz alá nyír- és kökényágat, vadrózsát, galagonyát, ördögcérnát stb. erősítettek, a küszöb aljára pedig borsószemeket helyeztek. Ezek a növények távol tartják a gonoszokat. Ugyanebből a célból a ház bejárata elé nyírfa seprűt helyeznek felfordítva, ami akadályt képez a boszorkányok számára. A fémből készült háztartási eszközök, ilyen a fejsze, a fűrész, a sarló, kasza, valamint a kés, jó a boszorkányok ellen. Sokszor kést és fejszét vihar vagy a forgószél idején az ég felé dobálnak, hogy elűzzék onnan a gonoszokat. A só is kiváló védelmi eszköz, amely véd az ártó erők ellen. Vagy kendőbe csomagolva tartják, vagy vízben oldják fel. Az illatos borsot a szoba négy sarkába helyezték, mert az ártó erők a sarkokban húzzák meg magukat. A fokhagyma nemcsak az istállóban alkalmazható sikeresen, hanem a házban is. Valószínűleg erős illata miatt űzi el a rossz erőket. OB Link

Forrás:http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=10&pid=&pev=2014&pho=12&pnap=&kat=&searchkey=&hol=&n=lambert