Kimondta az Európai Bíróság: tisztességtelenek voltak a devizaszerződések!

Megérkezett az Európai Bíróság devizahiteles ügyben iránymutatásul szolgáló bejelentése. N. Wahl főtanácsnok szerint bizonyos szerződési feltételek nem feltétlenül számítanak tisztességesnek. N. Wahl főtanácsnok szerint azok a szerződési feltételek, amelyek a devizahitelek folyósítására a kölcsön törlesztésekor alkalmazandó átváltási árfolyamtól eltérő árfolyam alkalmazását írják elő, nem feltétlenül számítanak tisztességesnek. Az iránymutatásul szolgáló inditvány tehát mozgásteret ad a Kúriának arra, hogy a szerződések  egyes pontjait, ha kell, tisztességtelennek nyilvánítsák.  A főtanácsnoki indítvány teljes egészében így szól: A tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelv előírja, hogy az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésekben szereplő tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztókra nézve.  A szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, valamint az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkozó feltételt illetően az irányelv ugyanakkor előírja, hogy e feltételek tisztességtelen jellege nem vizsgálható, amennyiben ezek világosak és érthetőek. A jogvitát felülvizsgálati eljárásban elbíráló Kúria (Magyarország) azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésre alkalmazandó átváltási árfolyamot meghatározó feltétel a szerződés elsődleges tárgya vagy a szolgáltatás minőség/ár aránya alá tartozik e. Adott esetben azt szeretné tudni, hogy mikor tekinthető az ilyen feltétel olyannyira világosnak és érthetőnek, hogy a tisztességtelen jellege az irányelv alapján nem vizsgálható. A magyar bíróság azt is meg szeretné tudni, hogy abban az esetben, ha a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a nemzeti bíróság jogosult e azt módosítani vagy kiegészíteni. A mai napon ismertetett indítványában Wahl főtanácsnok először is tisztázza, hogy annak megállapításához, hogy mi minősül a szerződés elsődleges tárgyának, azt kell minden egyes esetben meghatározni, hogy mely alapvető szolgáltatás(oka)t kell a szerződés általános rendszerében objektíve alapvetőnek úgy tekinteni. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a szóban forgó feltételek önmagukban részét képezik e a szerződést meghatározó szolgáltatásoknak oly módon, hogy ezek hiányában a szerződés elveszíti valamely alapvető jellemzőjét, vagy akár a fennmaradó szerződéses kikötések alapján már nem teljesíthető. Wahl főtanácsnoknak ezzel kapcsolatban az az álláspontja, hogy a kifejezetten külföldi pénznemben meghatározott szerződés esetén (mint amilyenről az alapügyben van szó), az alkalmazandó árfolyamokat meghatározó feltételek - a tőkeösszeg rendelkezésre bocsátására és a kamatfizetésre vonatkozó feltételekhez hasonlóan - a szerződés elsődleges tárgya alá tartoznak. A külföldi pénznemben meghatározott kölcsön mechanizmusához tartozó egyik alapvető elemnek minősülnek ugyanis, mivel hiányukban lehetetlenné válna a szerződés teljesítése. Másodsorban, ami azt a kérdést illeti, hogy e feltételek világosak és érthetőek-e, a főtanácsnok úgy véli, hogy e kritérium vizsgálata nem korlátozódhat pusztán a feltételek megfogalmazására. Valamely szerződési feltétel világosságának és érthetőségének ugyanis lehetővé kell tennie a fogyasztó számára, hogy rendelkezzen azokkal az információkkal, amelyek segítségével módjában áll az adott szerződés megkötésének előnyeit és hátrányait, valamint az ügyletből számára fakadó kockázatokat megítélni. Így a fogyasztónak nem csak a kikötés tartalmát kell megértenie, hanem az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeket és jogokat is. Ami a szóban forgó kölcsönszerződést illeti, Wahl főtanácsnok úgy véli, hogy a kölcsön folyósítására, illetve törlesztésére alkalmazandó átváltási árfolyamokra vonatkozó szerződéses kikötések világosan kifejezettnek tűnnek. Mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy kétségek merülhetnek fel arra vonatkozóan, hogy a fogyasztónak módjában állt e megérteni, hogy a külföldi pénznem eladási árfolyama és ugyanezen pénznem vételi árfolyama között fennálló különbözetből eredően többletterhet viselhet. E tekintetben Wahl főtanácsnok úgy véli, hogy a Kúriának kell erre a kérdésre válaszolnia a vitatott szerződés megkötésekor fennálló objektív elemek alapján. Végül a főtanácsnok úgy ítéli meg, hogy abban az esetben, ha a tisztességtelen feltétel elhagyása a jelen esethez hasonlóan teljesíthetetlenné teszi a szerződést, az irányelvvel nem ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság a kifogásolt feltételt a nemzeti jog valamely kiegészítő rendelkezésével helyettesítse, amennyiben ez a helyettesítés a nemzeti jog alapján lehetséges. Ez a megközelítésmód ugyanis lehetővé teszi az irányelv céljának elérését, amely többek között a felek közötti egyensúly helyreállítására irányul,a lehető legnagyobb mértékben fenntartva ugyanakkor a szerződés egészének érvényességét. Ha az ilyen helyettesítés nem lenne megengedett, és a bíróság köteles lenne megsemmisíteni a szerződést, a semmisség szankciójának visszatartó ereje, valamint a fogyasztók védelmére irányuló cél kerülne veszélybe. A jelen esetben az ilyen megsemmisítésnek ugyanis az lenne a hatása, hogy a teljes hátralék esedékessé válik. Márpedig ez meghaladná a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban büntetné őt, mint a hitelezőt, amely e következményre tekintettel lehetséges, hogy nem lenne annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen a szerződéseibe. Mi lesz az OTP-vel? A mai bejelentés negatív a hazai bankszektor és így az OTP szempontjából is, a lehetséges hatásokat azonban  több bizonytalansági faktor miatt egyelőre nehéz kalkulálni. Az OTP a legfrissebb, tavaly szeptemberi adatok alapján közel 747 milliárd forintnyi deviza jelzáloghitellel és 125 milliárd forintnyi deviza alapú autóhitel-állománnyal rendelkezett, amennyiben a hitelszerződések esetleges módosítása a most meglévő állományra vonatkozna, akkor ekkora hitelállományt érintene. Az elmúlt években azonban ennél jellemzően magasabb, 1000 illetve 200 milliárd forintot meghaladó volt a jelzáloghitel- és autóhitel-állomány, tehát ha visszamenőlegesen módosítanának szerződéseket, akkor a jelenleginél jóval nagyobb állomány lenne érintett. A várható jogszabály összegszerű hatásait egyelőre lehetetlen kiszámítani, de valószínű, hogy ha ilyen születik, akkor az az árfolyamrést és az egyoldalú szerződésmódosítások at egyaránt érinti majd. 2008. május 29 én Kásler Á. és Káslerné Rábai H. devizában nyilvántartott jelzálogtípusú kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A bank 14 400 000 magyar forint (HUF) (körülbelül 46 469 EUR) összegű kölcsönt nyújtott a kölcsönvevőknek, amelynek svájci frankban (CHF) meghatározott összegét 94 240,84 CHF ban rögzítették. A szerződés értelmében a Kásler házaspár tudomásul vette, hogy a nyújtott kölcsönön kívül annak ügyleti kamata és kezelési költsége, valamint a késedelmi kamat és az egyéb költségek is svájci frankban kerülnek meghatározásra. A szerződés azt is kikötötte, hogy a kölcsön összegének svájci frankban való megállapítása e devizának a bank által alkalmazott, a kölcsönösszeg folyósítása napján érvényes vételi árfolyamán történik. A szerződés értelmében ugyanakkor az egyes törlesztőrészletek HUF összegét a hitelező a bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes svájci frank eladási árfolyamon kell meghatározni. A Kásler házaspár a magyar bíróságok előtt megtámadta azon feltételt, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztőrészleteket az eladási svájci frankárfolyam alapján számolja. E feltétel tisztességtelen jellegére hivatkoznak, mivel az a kölcsön törlesztésére az annak folyósításakor alkalmazott átváltási árfolyamtól eltérő átváltási árfolyam alkalmazását írja elő. Mit is mondott valójában az Európai Bíróság? Az Európai Bíróság ma közzétett főtanácsnoki indítványa a devizahiteles ügyről ugyan csak iránymutatásul szolgál a Kúriának, a fő üzenet azonban inkább az adósoknak, mint a bankoknak kedvező. Összefoglaltuk, mik a legfontosabb bizonytalansági tényezők, és mi az indítvány fő mondanivalója. A ma megjelent főtanácsnoki indítvány legfőbb bizonytalansági tényezői és üzenetei:  A mostani bejelentés egyelőre a főtanácsnoki indítvány csak, ami fontos iránymutatás az Európai Bíróságnak, de nem kötelezi őt később esedékes ítéletalkotása során. A főtanácsnok szerint mivel devizahitelről van szó Kásler Árpád és az OTP ügyében, fontos kérdés a szerződés tisztességessége témájában az alkalmazott árfolyamtípus és az árfolyamrés kérdése. A Kúria a főtanácsnok véleménye szerint vizsgálhatja a tisztességesség kérdését a konkrét ügyben - ez enyhén negatív hír a bankoknak, enyhén pozitív az adósoknak. A Kúria a konkrét ügy alapján kiegészítheti december 16-ai jogegységi határozatát arról, mely esetekben tisztességtelen egy szerződés. Ezt korábbi jelzése alapján mind az árfolyamrés, mind az egyoldalú szerződésmódosítások esetében az Európai Bíróság várható, csak az árfolyamréssel kapcsolatos ítélete alapján  teszi meg. Ezt a szerződéskötéskori jogszabályi környezet alapján teheti meg, továbbra is érvényben tartva ezzel a szerződést, elsősorban a devizahitelest védve (hiszen nem kell egy összegben visszafizetnie a hitelét). Ez utóbbi jó hír a bankoknak, bár kicsi volt a valószínűsége a teljes érvénytelenség kimondásának. A fentiek alapján a Kúria magyar jogszabály-értelmezésén múlik, mikor tekinti tisztességtelennek, ezáltal részben kijavítandónak a szerződéseket. Egy ilyen "kijavítás" azonban nem automatikus és tömegszerű, pusztán egyedi bírósági ítéletekkel történhet meg. Jelzést viszont adhat a Kúria a kormánynak, hogy érdemes tömegszerűen rendezni a kérdést. A kormány/parlament az Európai Bíróság várható ítéletététől és a Kúria határozatától függetlenül is tömegszerűvé teheti a "kijavítást" és pontosíthatja a tisztességtelenség feltételeit azáltal, hogy utólagosan jogszabály alkot erről. Erre az Alaptörvény hatalmazhatja fel. Hogy erre van-e kormánynak/parlamentnek lehetősége, arról valószínűleg az Alkotmánybíróság véleménye lesz a sorsdöntő. Hogy a tisztességtelenség visszamenőlegesen (akár a már végtörlesztett hitelekre is kiterjesztve) vagy csak a jövőbe tekintve lesz kiküszöbölhető, az a kormányon/parlamenten múlhat, ha az Alkotmánybíróság válasza  lehetőséget ad majd erre. Fontos: a lakáscélú jelzáloghitelek esetében 2011 eleje óta (december közepi rendelet) a középárfolyamot alkalmazzák a bankok, ott nincs mit helyreállítani (legalábbis a 2011 utáni részletekre vonatkozóan) az árfolyamrés ügyében. A várható jogszabály összegszerű hatásait egyelőre lehetetlen kiszámítani, de valószínű, hogy ha ilyen születik,  akkor az az árfolyamrést és az egyoldalú szerződésmódosításokat egyaránt érinti majd. Mi is ez a főtanácsnoki indítvány? A főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül  eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. A Bíróság bírái most kezdik meg a tanácskozást a jelen ügyben. A főtanácsnoki indítvány után általában még 3-4 hónapot kell várni az ítélethirdetésre. forrás:http://richpoi.com/cikkek/uzlet_gazdasag/kimondta-az-europai-birosag-tisztessegtelenek-voltak-a-deivzaszerzodesek.html Kapcsolódó cikkek Menekülőút autóhiteleseknek: a szakértő szerint ez megoldás lehet Devizában felvett autóhitelek ezrei lehetnek érvénytelenek A devizás "kisember" győztes csatája a nagy OTP ellen Jogos a kritika: deviza, ami tényleg nincs