Vándorút a Kárpát- hazában VI.
Az esték fönn, a Hargitán táncházzal telnek. Emlékeznek még, milyen nemzettudat erősítő szerepük volt az 1980-as években a magyar anyaországi táncház mozgalomnak? Végre föltámadt a magyarság érzés, végre magabiztos lett az ember, hogy van közösség, amelyhez tartozik, amelyben cselekszik, ahol bajtársakra lel, ahol egyszerűen jól érzi magát. Magyarnak, embernek érzi magát. És hogy végre jó magyarnak lenni. A táncházak, ezek a valódi, alulról jövő, őszinte népi szerveződések kötötték össze a Kárpát-medencében szétválasztott magyar nemzetrészeket: népdalok, néptáncok, néphagyományok s a népi emlékezés soha ki nem irtható, soha el nem taposható ellenállásában. Valójában azok a táncházak, azok a táncos testek hordozták magukban a magyarság igazságra vágyó lelkét.
Ki tudta volna, hogy fölülről, kívülről már szerveződik az ország tovább csonkítása, a megszálló és bérencei már megállapodtak a következő megszállóval, hogy az ország valódi forradalom, felkelés, zendülés nélkül - egyszerűen csak gazdát cserél.
Az új megszálló és bérencei a rózsadombi paktum értelmében nem vonják felelősségre az előző megszálló bérenceit. Mindenki büntetlenül viheti a lopott vagyont, Magyarország államadóssága marad, nem engedik el, hogy továbbra is pórázon tarthassák a népet. Az országot pedig fölvásárolják privatizálásnak nevezett szabad rablással. A népet bulvármétellyel és kereskedelmi mákonnyal butítják el, hogy fogyasztó rabszolga legyen, s ha már nincs pénze fogyasztani, hát adósságba taszítsák. Örökös adósrabszolgaságba, amelyből nem szabadulhat, csak akkor, ha lerázza a megszállást. Ám ha moccanni próbál urai és a rabszolga kereskedők ellen, ha morogni merészel az új rend ellen, rögtön megbélyegzik: szélsőséges, nyilas, fasiszta, náci. Holott megszállóink a valódi szélsőségesek, rabtartóink az igazi nácik, országunk kirablói a valódi fasiszták.
A Világ-Panoráma eddigi adásai az Echo Tv videótárában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése