2013. november 24., vasárnap

A bizalom.....





A bizalom a legmagasabb rendű intelligencia. Miért nincs az emberekben bizalom?
Mert nem hisznek az intelligenciájukban. Félnek, attól tartanak, hogy rászedik őket. Félnek; ezért születnek bennük kétségek. A kétségeket a félelem szüli. A kétség a saját intelligenciáddal szembeni bizonytalanság eredménye. Nem vagy egészen biztos abban, hogy tudsz bízni, és szabad bíznod. A bizalom kiváló intelligenciát, bátorságot, teljességet igényel. Hatalmas szív kell hozzá, hogy belevágj. Ha nem vagy elég intelligens, kétségekkel védelmezed magadat. Ha megvan benned a kellő intelligencia, készen állsz arra, hogy nekivágj az ismeretlennek, mert tudod, hogy még ha az egész ismert világ eltűnne is, és ott maradnál az ismeretlenben, megtalálnád benne a helyedet.
Képes leszel otthont építeni az ismeretlenben. Bízol az intelligenciádban.
A kétség védekezik; az intelligencia nyitott marad, mert tudja: „Bármi történik, elfogadom a kihívásokat, és megtalálom a megfelelő választ." A korlátolt elme nem bízik ennyire magában. A tudás korlátolt. A nem-tudás állapotában való létezés intelligencia, tudatosság - és ez nem felhalmozható. Minden bekövetkező pillanat el is tűnik; nem hagy nyomot maga után, nem hagy valóban létező nyomot. Az egyén megint tisztán, megint ártatlanul lép ki belőle, akár egy gyermek. Ne próbáld megérteni az életet.
Éld meg! Ne próbáld megérteni a szeretetet. Vesd bele magad a szeretetbe!
Így ismered meg, és ez a megismerés a tapasztalásodból ered majd. Ez a tudás sosem fogja elpusztítani a rejtelmeket; minél többet tudsz, annál jobban tudod, hogy mennyi minden vár még megismerésre. Az élet nem probléma. Ha problémaként tekintesz rá, rossz úton közelítesz felé. Az élet rejtély, amely arra vár, hogy megéld, szeresd és megtapasztald. A szüntelenül magyarázatokat kereső elme valójában rettegő elme.
Az erős félelem miatt akar mindenre magyarázatot találni. Semminek se mer nekivágni addig, amíg nem kap róla magyarázatot. Csak akkor érzi, hogy ismerős területen jár, amikor már ismeri a földrajzát, amikor térképpel, útikönyvvel és menetrenddel felszerelkezve haladhat út rajta. Sosem hajlandó ismeretlen, még felfedezetlen vidékre indulni térkép, útikönyv nélkül. Pedig az élet éppen ilyen terület, és nem lehet róla térképet készíteni, mert szüntelenül változik. Minden pillanat most történik.
Nincs semmi régi a nap alatt, én mondom neked: minden új. Az élet hihetetlen lendület, maga az abszolút mozgás. Csak a változás állandó, csupán a változás nem változik soha. Minden más szüntelenül változik, ezért nem kaphatsz hozzá térképet; mire elkészülne, már el is avulna. Mire a térkép hozzáférhetővé lesz, már haszontalanná válik, az élet már más nyomon halad. Már új játékba kezdett. Térkép segítségével nem birkózhatsz meg az élettel, mert az nem mérhető, és útikönyvek forgatásával sem birkózhatsz meg vele, mert azok csak mozdulatlan dolgokhoz használhatók. Az élet nem mozdulatlan - hanem dinamizmus, folyamat. Nem birtokolhatsz térképet róla. Nem mérhető, hanem határtalan rejtély. Ne követelj magyarázatokat. És ezt nevezem én az elme érettségének: amikor valaki eljut arra a pontra, hogy immár kérdések nélkül szemléli az életet, és egyszerűen elmerül benne, bátran, félelem nélkül. Sose higgy! Ha nem tudsz bízni, inkább kételkedj, mert a kételyből egy napon megszülethet a bizalom lehetősége.
Nem élhetsz örökké kételyek között. A kétely kör, betegség. Amíg kétség van benned, sosem érezhetsz elégedettséget; amíg kételkedsz, mindig remegni fogsz; amíg kételkedsz, nem múlik a szorongásod, megosztott és döntésképtelen maradsz. Ha kétségek gyötörnek, rémálomban élsz. Ezért előbb-utóbb keresni kezded a módját, miként juthatsz túl rajtuk. Azt tanították neked, hogy higgy. Már kisgyermekkortól mindenkinek az elméjét arra készítik fel, hogy higgyen: higgyen Istenben, higgyen a lélekben, higgyen ebben, higgyen abban. Mára a hit beépült a csontjaidba, a véredbe, de akkor is csak hiedelem maradt – nem vált tudássá. És tudás nélkül nem válhatsz szabaddá.
A tudás felszabadít, és csak a tudás szabadít fel. Minden hiedelem kölcsönzött; másoktól kapott virág, nem magad nevelted. És hogyan vezethetne el egy kölcsönvett dolog a valósághoz, az abszolút valósághoz? Szabadulj meg mindentől, amit másoktól kaptál.
Jobb, ha koldus vagy, mint ha gazdag, de vagyonodat nem saját magad kerested meg, hanem lopott kincsek révén jutottál hozzá; gazdag, de kölcsönzött dolgok, átruházás, örökség révén. Nem, akkor már jobb, ha koldus vagy, de önmagaddal azonos.
Ebben a szegénységben gazdagság rejlik, mert igaz; a hiedelem gazdagsága viszont nagyon szegény. Ezek a hiedelmek sosem juthatnak igazán mélyre; legtöbbször megmaradnak a felszínen. Kapard meg kissé, és előtűnik a hitetlenség. Hiszel Istenben; de amikor a vállalkozásod elbukik, már elő is tűnik a hitetlenség. Azt mondod, nem hiszel, nem tudsz hinni Istenben. Hiszel Istenben, de amikor meghal valaki, akit szerettél, felszínre bukkan a hitetlenség. Hiszel Istenben, ugyanakkor egy szeretett személy halála lerombolja a hitedet? Akkor az nem sokat ért. A bizalmat sohasem lehet lerombolni: ha egyszer megszületik, semmi sem pusztíthatja el. Semmi, egyáltalán semmi nem pusztíthatja el.
Úgyhogy ne feledd, hatalmas különbség van bizalom és hit között. A bizalom személyes; a hit társadalmi tényező. A bizalomhoz fel kell nőnöd; a hitben el lehetsz, bármilyen is vagy, s a hitet rád lehet erőltetni. Szabadulj meg a hiedelmektől.
Félelmet érzel majd - mert ha megszabadulsz a hittől, feltámad a kétely. Minden hiedelem rejtőzésre kényszeríti a kétséget, elnyomja azt. Ne félj tőle; hagyd, hogy a kétség felbukkanjon.
Mindenkinek át kell élnie a sötét éjszakát ahhoz, hogy eljusson a napkeltéig.
Mindenkinek túl kell jutnia a kétségen. Hosszú az utazás, sötét az éjszaka, de amikor a hosszú út és a sötét éjszaka után eljön a reggel, akkor már tudod, hogy megérte.
A bizalmat nem lehet „kialakítani", ne is próbálkozz vele; ezen dolgozott és dolgozik az egész emberiség. A kialakított bizalom válik hiedelemmé. Önmagadban fedezd fel a bizalmat, ne akard kifejleszteni. Merülj alá lényed mélyére, lényed legvégső forrásához, és fedezd fel ott. A kereséshez bizalomra lesz szükséged, mert az ismeretlenbe indulsz. Mérhetetlen bizalomra és bátorságra lesz szükséged, hiszen eltávolodsz a szokásoktól és a hagyományoktól, eltávolodsz a tömegtől. Kihajózol a nyílt tengerre, és azt sem tudod, vajon létezik-e egyáltalán a másik part. Nem küldhetlek ilyen felfedezőútra anélkül, hogy felkészítenélek rá, miként tegyél szert bizalomra. Mindez talán ellentmondásnak tűnik, de mit tehetek? Ilyen az élet. Csak hatalmas bizalommal bíró ember képes valódi kétségekre, valódi keresésre. Akiben kevés a bizalom, csak kevéssé tud kételkedni.
Akiben nincs bizalom, csupán színlelheti a kételyt. Mély keresésre azonban nem képes.
A mélység a bizalomból ered. Mielőtt kiküldenélek az ismeretlen tengerre, fel kell készítenem téged erre a mérhetetlen utazásra, amit egyedül kell megtenned - de a csónakig elvezethetlek. Először is meg kell ismerned a bizalom szépségét, a szív útjának mámorító boldogságát - így amikor kiérsz a valóság nyílt óceánjára, elég bátorságod lesz továbbhajózni. Bármi történik, elegendő bizalom lesz benned önmagad iránt.
Gondold csak meg: hogyan bízhatnál bárkiben vagy bármiben, ha nem bízol önmagadban? Ez lehetetlen. Ha kételkedsz önmagadban, hogyan bízhatnál?
Te vagy, aki bízni készül, de te nem bízol magadban - hogyan bízhatnál a bizalmadban? Teljességgel nélkülözhetetlen, hogy a szív nyitva álljon, mielőtt az értelmet átalakíthatnád intelligenciává.
Ez a különbség az értelem és az intelligencia között. Az intelligencia a szívvel összhangban álló értelem. A szív tudja, hogyan kell bízni. Az értelem tudja, hogyan kell keresni.
A szív irányításával az értelem intelligenciává fejlődik. Ez egyfajta átalakulás, az energia tökéletes átalakítása. És így az egyén nem intellektuális lesz, hanem bölcs.
A bölcsesség a szív és az értelem találkozásából születik. És ha már egyszer elsajátítod annak a művészetét, hogy miként teremts összhangot a szívverésed és az értelmed munkálkodása között, a titok a markodban lesz, megszerzed a kulcsot, amely kinyitja minden rejtély ajtaját.

Ébredni.....





Minden, ami van "Ébredni – ez az egyetlen megoldásunk.
Világok omlanak össze, egyre látványosabban reng a föld mindannyiunk lába alatt. Mégis azt mondom: nincs semmi baj…Tudod, mi történik? Csak illúzióink törnek szilánkokra, véresre sebezve szűkölő, élni, uralkodni vágyó egónkat.
 “ "Egyikünket sem kímélnek az energetikai változások”– mondja a pesszimista, de sokkal bölcsebb az, aki így fogja fel: “ jó, hogy végre szembe kell néznem gyengeségeimmel, és a gyógyulásom, a jóllétem érdekében fel kell vállalnom végre az Élet Pozitivitását, a Szeretetet”.
Feszült vagy? Lehangolt? Életunt? Depressziós?
Minden kiesik a kezedből – legfőképpen mindennapjaid gyeplője? Felkavaró gondolatok, egyre erősödő félelmek, izzasztó rémálmok gyötörnek? Kétségbeesett kirohanásokkal reagálsz a legjelentéktelenebb kérdésekre is, miközben magányod perceiben a halálfélelemtől csorog a könnyed? Idegenként tapasztalsz olyanokat, akiket korábban barátként ünnepeltél?
Fullaszt, amit idáig csináltál, és azt érzed, azonnal változtatnod kell? Legyen így! Mert igen, a kulcs ez: VÁLTOZTATNOD KELL. Felismerni, mi az, ami nem működik az életedben, és helyette új lehetőségeket generálni, amelyek a Szívedből szólnak. Fel kell szabadítanod magad, ami nem azt jelenti, hogy fityiszt mutatsz a világnak, hanem hogy befelé hallgatózva megérted: miért is vagy itt igazán… A válasz annyiféle, ahány ember van a bolygón, ám minden megoldás hátterében egyetlen energia áll: a Szeretet.
A félelmek kényszerzubbonyának ledobása magunkról, és az IGEN kimondása arra, ami hiteles Utunk, Küldetésünk.
Mit tehetnél? Felejtsd el a hibáztatást, a neheztelést, a bűntudatot – rendezd torzan megszakadt, vagy épp érzelmi terhektől súlyos kapcsolataidat. Tanulj meg arra figyelni, hogy a belső hangod mit üzen: az ő útmutatásai azok, amelyekben bízhatsz, amelyeket vakon követhetsz – hitelesek és egyértelműek, ha megtisztítod az érzékelésedet. Hogyan? Meditációval, nagy, mély csöndekkel, a Természetben való elvonulásokkal…
Nagy szükségünk van az egyedüllétre, a gondolatmentes jelenlétre – ez a legfőbb gyógyító erő számunkra. A csönd olyan, akár a varázsseprű: kitakarítja elménkből a sötét, negatív gondolatokat, amelyek szétmarcangolják eredendően adott isteni harmóniánkat.Mert mi más lehetne a depresszió, a félelem, a harag, a gyűlölet és a többi kínzó érzelem és állapot oka, ha nem egy megizmosodott gondolatáram, amelynek mi adtunk létjogosultságot, amikor eldöntöttük: szenvedni akarunk, a szeretet művészetének gyakorlása helyett? Óriási a felelősségünk – akkora, hogy gyógyulni is csak mi magunk tudunk. A külvilág ezernyi benyomása inspirálhat ugyan, de a nagy lépés megtétele a miénk.
Miért jelentkeznek tömegesen napjainkban ezek az összeomlások? Miért érnek véget egyik pillanatról a másikra öröknek hitt szövetségek, szerelmek – miért szed bennünket darabjainkra mindaz, amiről azt hittük: elfogadható része az életünknek?
Mert a nagy energetikai átalakulásban, amelyről úton-útfélen beszélnek a változásra nyitottabbak, csak az Igazság maradhat fenn – minden más elporlik a Mulandóság örvényében…
Ki vagy Te, és mi a feladatod a Világban?
Hallgass, figyelj és tudni fogod… Addig pedig takaríts odabent és idekint – legyőzhetetlen, megingathatatlan szorgalommal…
Hogy amikor felkészültél rá – befogadhasd a Boldogságot, amely mindig is a Tiéd volt, és megélések szintjén is az lehetett volna – ha felismered…" (Cs. Szabó Virág)