2013. november 19., kedd

ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET- NOVEMBER 19.

 tn_05arpadhazierzsebet.jpg
Józsa Judit alkotása: Árpádházi Szent Erzsébet 
(~1207-1231) (kerámiaszobor)

….Erzsébet pedig forró imádságokban adott hálát az egek Urának, hogy élete sorsát ily bölcsen elrendezte. Ájtatosságait megkettőzte, napokat töltött mély áhítatban, böjtölt, alamizsnát osztott a szegényeknek, hogy lerója háláját Isten iránt, ki nem engedte elveszni a kis árvát a gyűlölet intrikái között. De a megaláztatások ezután sem maradtak el.
Zsófia hercegnő és leány mindig találtak alkalmat arra, hogy a kis árvát megszégyenítsék, kigúnyolják s mikor csak lehet, keserű perceket szerezzenek neki. Amikor a fejedelem és Lajos herceg nem volt a várban, ami pedig gyakran megtörtént, a kis Erzsébet mélyen megalázó helyzetekbe került. Szolgálói nem álltak rendelkezésére, azokat Zsófia hercegnő más munkára rendelte: nem volt, aki öltöztesse, megfésülje, fátyolát feltűzze.
A kis Erzsébet felöltözött maga. Szerény, egyszerű ruhába.
Étkezés idején nem hívták az asztalhoz, vagy készakarva elkésették.
Mire megjelent az étkezésnél, az asztal már üres volt.
Ilyenkor szó nélkül megfordult s lement a konyhába, ott költötte el szerény ebédjét a szolgálok között. Míg a fejedelemasszony s a várbeli kisasszonyok táncoltak, zenéltek, játszottak, Ő alig nézte pár percig. Úgy se szerették ha köztük volt.
Szép csendesen kiment a teremből s a kápolnába vonult, hogy megsebzett szívére Istennél keressen vigasztalást.
Mikor pedig a fejedelem és az ifjú Lajos herceg útjaikról visszajöttek s hogyléte iránt érdeklőttek, Erzsébetnek oly jól estek a szíves és barátságos szavak, melyeket hozzája intéztek, hogy illetlennek találta volna Zsófia hercegnőre vagy az udvar bármely tagjára panaszkodni azok sértő és lenéző viselkedése miatt…..

…..Erzsébet csodálatos szeretete kijátszotta a szigorú tilalmat. Csak egy ezüst dénárt adott szegényeinek, de hozzátette…
- Meg van tiltva, hogy többet adjak! De nincs megtiltva, hogy annyiszor adjak, ahányszor akarok!
  Szegényei megértették a szavát. Megkerülték egyszer-kétszer a kórházat, vagy a templomot s újra visszatértek Erzsébethez újabb dénárért, mit Erzsébet örömmel adott át nekik.
   Mikor erről Konrád mester értesült, teljesen eltiltotta a pénzosztást s így Erzsébet ettől fogva csak kenyeret és más élelmiszereket, ruhákat oszthatott szegényeinek, de ezt oly bőségesen tette, hogy Konrád minden megszorítása ellenére is kielégítette kedves szegényeit.
   Az általános jótékonykodásban, mellyel Erzsébet az egész tartományt elhalmozta, természetes, hogy néha méltatlanok és érdemtelenek is részesültek.
Erzsébet gyakran körüljárt a szomszédos falvakban, hogy szegényeit, betegeit fölkeresse s a súlyos betegeket kórházába hozza…..
(részlet Harsányi Lajos: A Szent Asszony című könyvéből )
 
 
elizabeth1.jpg
 
 
(részlet)
Történék egy napon, mikoron nagy hideg volna, hogy úgy, mint senki ne láthatná, vinne apró maradékokat az vár kapuja elében az szegényeknek. És íme, elöl találá az ő atyja, csodálkozván rajta ennenmaga, mit járna és hová sietne, megszólítá őtet: Fiam, Erzséböt, hova mégy, mit vissz? Az nemes király leánya, miért felette szemérmes vala, nagyon megszégyenlé magát és megijede, és nem tuda félelmében egyebet mit felelni: Ím, rózsát viszök. Az ő atyja kedég mint eszös ember meggondolá, hogy nem volna rózsavirágnak ideje, hozzá hívá, és meglátá kebelét, hát mind szép rózsavirág az aszjú apró portéka.
Oh nagy ártatlanság, oh szeplőtelenségnek halhatatlan malasztja, íme, az áldott mennyei királ nem hagyá az ő szerelmes szolgálóleánya beszédét hamisságában, hogy szemérmöt ne vallana, de inkább szentséges voltát isteni irgalmasság követné. 
Azt látván, az ő atyja elcsodálkozék rajta. Ez leánzó, ha élhetend, valami naggyá lészen!

 
… Árpád-házi (Magyarországi) Szent Erzsébet (nov. 19.).Erzsébet II. András királyunk lánya volt. Tizennégy évesen feleségül adták Lajos thüringiai őrgrófhoz.
A hercegnő már hat év múlva özvegy lett: férje 1227-ben felöltötte a keresztet, a Szentföldre indult, de útközben megbetegedett és meghalt. 
Erzsébet, akinek jótékonykodása miatt már korábban is meggyűlt a baja férje családjával, magára maradván Marburgba költözött, és belépett a Ferenc-rendbe. 
Javait és rövidke életének hátralévő néhány esztendejét a betegek és rászorultak gondozásának szentelte. 1231. november 16-án halt meg, huszonnégy évesen. 
Három és fél esztendővel később, 1235. május 26-án, pünkösdkor avatták szentté (valójában júl. 1-jén, máj. 26. az eljárás kezdetének időpontja volt), s a rákövetkező év májusának első napján „emeltettek oltárra ereklyéi”, azaz szenteltek templomot sírhelye fölé. Egykori kérője, II. Frigyes német-római császár e szavakkal tett aranykoronát Erzsébet koporsójára: „nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa halhatatlan királynéjának”. Németországi működése folytán a világegyháznak ő az egyetlen ismertebb magyar származású szentje. 
Ünnepét a római naptár november 17-én hozza, mi magyarok 19-én üljük meg. „Felemeltetéséről” régi magyar naptárak május 2-án, vagyis névnapjával épp „átellenben” emlékeztek meg.
Cikk forrása: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/arpadhazi_szent_erzsebet


letoltes.jpg