2013. október 8., kedd

KOPPÁNY EMLÉKEZETE

Koppány nem volt pogány, Istenhívő, Istenfélő, jó ember volt, akit az idegen papok befeketítettek, és a szörnyű tragédia bekövetkezett.
Koppány meggyilkolása után több ezer magyart mészároltak le ősi hitük miatt.
Ezer év után ideje lenne tisztázni a súlyos félreértést, ideje, hogy Koppány és István szelleme a magyarság lelkében békejobbot nyújtson egymásnak, és megbékéljen az azóta is meghasonlott, megosztott és szétdarabolt nemzet.
Koppányt négyfelé vágták, és közel ezer év után négyfelé vágták az országot is.
Nem elég jel ez, hogy megértse végre a magyar, tragédiája igazi okait?
Ezer év óta várnak meggyalázott ősök a megkövetésre, a megértésre, a megbékélésre, az utódok megemlékező tiszteletére.
Ez a feltétele, hogy a jövőben segítség a magyart.
Ezer év alatt több száz emlékművet állítottak az országban az idegeneknek, olyanoknak, akik gyűlölték és irtották a magyart.
Koppány vezér és az ártatlanul meggyilkolt ezrek nevét egyetlen emlékmű sem idézi.
Részlet: Cey-Bert Róbert Gyula,- A sólyom embere útjai című könyvéből
  

Maurer Teodóra és Onody Gyula: Koppány-Somogy hercege c. könyvéből 
 Zas Lóránt 
Nem Koppányt 
Nem Koppányt siratom, hanem 
a harci kedvet, a kopját 
siratom, a tengert, a lándzsát, 
a harci mént, hogy mindenért 
és mindenkinek megfeleljek, 
hogy dédapámmal és unokámmal 
ott legyek Mohácsnál, Majténynál, 
Világosnál, Visegrádnál, 
a Bánátban és Bácskában, 
ahol csak csatánk van, 
és magammal rántsam a 
törököt Nándorfehérvár 
bástyájáról a halálba, 
hogy Zrínyivel haljak vad- 
kantól és cselszövéstől, 
amelytől annyiszor haltak 
eleink átkot hörögve 
a császárra. Nem Koppányt 
siratom, világtájakra 
vágott testéből vér szivárog, 
Jézusunk Ő, megfeszíttetett, fel- 
négyeltetett: Trianon-előtti 
tálca, László feje, Dózsa trónja, 
pernyébe fúlt forradalmaink 
szalmalángja, haduraink: 
Emese, Álmos, Árpád nem 
nemzettek elég gyermeket 
a világra. Nem Koppányt 
siratom, hanem az almafákat, 
bozótjainkat, cserjéseinket, 
fűzfáinkat, fenyveseinket 
és tölgyeinket, szél ha támad, 
parazsat, pattogó szikrát, 
palánkba harapó duhaj lángot, 
Koppány seregét siratom: 
Bornemissza Gergőt, Esze Tamást, 
Bercsényit, Bemet, a pesti srácot, 
aki csatázott. Nem Koppányt 
siratom, hanem az orosz 
hómezőbe vesztet, a bakó 
Bogártól felhúzottat, meg- 
alázott asszonyainkat, 
sírokat, a keresztet. 
Álmainkat siratom, regéinket, a meséket, 
Fanyűvő Jánost siratom, 
Árgyélust, Tündér Ilonát, 
az egri nőket, igriceinket 
siratom, táltosainkat, 
Prohászkát, Apor Vilmost, a 
féllábú Jánost: húsunkból 
és vérünkből még eposz 
nőhet. Nem Koppányt siratom, 
Hanem a tartást, a mindent 
kimondó szót, az esküt, ami 
köttet. Nem Koppányt siratom: 
magamért ejtek könnyet. 
(1995. március 13.) 


Cey-Bert Róbert Gyula 
Koppány emlékmű 
Bata táltos hangja 
visszhangzott a szélből 
villámok cikáztak 
a mennydörgő égből 
„Ezer éve lesz már, 
hogy a hamis ármány 
idegen lovagok 
alakját felvéve 
elindult vesztünkre, 
átkozva a magyart 
rátört a lelkünkre. 
Véres csatát vívtunk 
késő éjszakáig; 
keselyűként szállt ránk 
hét tengernyi ellen 
fekete lett az ég 
fekete a gyászunk 
eltörött az íjunk 
hiába csatáztunk 
halál szállt a hadra 
legjobb vitézeink 
elestek a harcban. 
Hős vezérünk Koppány 
ezer sebből vérzett 
lelke szállt az égbe 
őseink elébe 
Életáldozatát 
a jövőnkért tette, hogy az ősi erény 
tovább világítson 
hogy a magyar élet 
tovább virágozzon 
Ezer év telt már el 
a gyászos nap óta 
Koppány áldozatát 
rég elfelejtették 
végső üzenetét 
soha nem értették, 
hamislelkű papok 
örökké gyalázták 
félremagyarázták 
Ideje lenne már 
visszaemlékezni 
Koppány áldozatát 
végre átérezni. 
Tiéd a tisztesség 
az Ég választása, 
hogy rajtunk legyen ismét 
őseink áldása 
építs emlékművet 
hős Koppány vezérnek 
s üzend az ősöknek, 
hogy véreik még élnek, 
őseik hitével 
végre kibékülnek 
megosztott lelkükben 
átjárók épülnek, 
kérjék meg az áldást 
Őstengri nevében 
igaz magyar hittel, 
magyar szeretettel. 
(1996) 


 Onody Gyula 
Koppány kövére rovom 
„Harmatvízben, könnytengerben mind lemosom vérét...” 
Géza-fia István király, 
Add ki Koppány testét. 
Varázsfűvel megragasztom, 
Regöléssel búcsúztatom 
Én jó Uram lelkét. 
Zsoldosaid kaszabolták, Meghalt, de még szíven szúrták. 
Délceg testét fölnégyelték, 
Várkapukra feszítették. 
István király, kegyes király, 
Add ki Koppány testét. 
Varázsfűvel megragasztom, 
Regöléssel elringatom 
Én jó Uram lelkét. 
Harmat vízben, könnytengerben 
Mind lemosom vérét. 
Fehér gyolcsba öltöztetem, 
Somogyváron, ősi földjén, 
Holdnak éjén 
Egy vén tölgy alá eltemetem. 
Sírhalmára követ teszek, 
Reá rovom, s az emberek 
Tetted szerint emlékeznek: 
„István király, a szent király, 
Adta Koppány testét. 
Varázsfűvel ragasztottam. 
Regöléssel elnyugtattam 
Nagy urunknak lelkét...” 
 (Siófok, 2009. november 22.)

A Magyarok Nagyasszonya ünnepe



Október 8-án a keresztény naptárban szerepel a Magyarok Nagyasszonya ünnep, aki nem más, mint hazánk örökös oltalmazója és segítője.
Ezt az ünnepnapot 1896-ban Vaszary Kolos hercegprímás kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte, annak emlékére, hogy hazánk megérhette fennállásának millenniumát.
Régi hagyomány
A Magyarok Nagyasszonya nem Mária, Jézus anyja, hanem a magyarság ősi istenasszonya, a Nagyboldogasszony, aki az ősi táltoshitben a szkíta és hun népek legfőbb oltalmazója és segítője. Övé minden földi terület, a kő, a talaj és a víz. Nemcsak nálunk, hanem a tőlünk keletre élő, sztyeppei eredetű népeknél a Földanya nem más, mint az ország legfőbb védelmezője. Rokonítható vele a kisázsiai Kübelé, aki számára az ókori kisázsiai sztyeppei népek felajánlották az országot. Ez a kultusz aztán megjelent a rómaiaknál.Az egyik legtávolabbi párhuzam a mongol Dzsingisz kán történetében található meg, aki elmondta, hogy felette hatalomban csak Etügen, a mi Boldogasszonyunk keleti párja állhat, ő is koronáját az istennő helyére helyezte. A fenti példákból világos, hogy Szent István királyunk nem magától találta ki, hogy a Szent koronát a Boldogasszonynak ajánlja fel, hanem ősei örökségét vitte tovább a kereszténységben.
A 12. századi Hartvik-legenda a következőképpen tudósított. „A szent király szemét és kezét a csillagok felé emelve, így kiáltott föl: Mennyek Királynéja, a világ dicsőséges megújítója, a Te oltalmadba, a Te legmagasabb könyörgésedbe ajánlom a szent egyházat püspökeivel és papságával, az országot előkelőivel és népével, mindnyájunknak búcsút mondva, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet.”
Patrona Hungariae
Ahogyan Boldogasszony kultuszát és a címben szereplő címet sem az európai kultúrából vettük át, hanem keleti –szkíta és hun - őseinktől, ahol az oltalmazó Földanya kultusza elevenen élt évezredek óta. Nemcsak kései leírások bizonyítják ezt, hanem megfogható tárgyak, érmék. A közép-ázsiai és észak-indiai területek urai, a kusánok a Kr. u. 1. századtól kezdve érméiken szerepeltetik a Boldogasszony keleti rokonát, Ardoksot, aki nemcsak a boldogság és termékenység jelképe, hanem az ország védelmezője is.
Legtöbbször királyi trónon ül és kezében hol bőségszarut, hol győzelmi koszorút tart. 
Néhol fején koronaszerűség látható. Ez a hagyomány öröklődik a térségben letelepedet hunoknál is, akiknek az érméin szintén megtaláljuk a védelmező istennő képmását. Európába pedig mi hozzuk be ennek a hagyományát.
OB
alfahir.hu