2013. május 30., csütörtök

Meghívó demonstrációra - egy tisztességes földtörvényért!

Kedves Aláíró!

Június 3-án szavaz az Országgyűlés az új földtörvény véglegesítéséről. Ezen a napon gyakorlatilag eldől az ország sorsa - ezért mi JELEN LESZÜNK! Jöjjön el Ön is a Váralja Szövetség és az Élőlánc megmozdulására egy tisztességes földtörvény érdekében! "Kiáltsuk be" mindnyájan, hogy "NEM"!
A Kormány által benyújtott  tervezet ugyanis teljességgel elfogadhatatlan. Nagytőkés érdekcsoportoknak, külföldieknek, nagybirtokosoknak játssza át földjeinket. A részletek  megtalálhatók a www.kielegyenafold.hu honlapon az Élőlánc Magyarországért által a miniszternek írt nyílt levélben, a Váralja Szövetség miniszterhez írt levelében és a civil szervezetek által készített elemzésben.

A Földtörvény 2/3-os lesz, tehát megváltoztathatatlan! 

Hosszú évtizedekre de legalábbis a ma élő,  és az elkövetkező  generációk életére eldönti, hogy "KIÉ LEGYEN A FÖLD, ÉS HOGYAN?" Eldönti, hogy megmaradhat-e a vidék, biztonságos lesz-e a jövő?

Felfoghatatlanul nagy a tét, és a parlamenti  képviselők jelentős része nem a mi érdekeinket képviseli - tisztelet a kivételnek - ezért oda kell mennünk, és kinyilvánítani az akaratunkat, figyelmünket, figyelmeztetni őket 2/3-os felelősségükre. Nem lesz több esélyünk!

A magyar nép most megmutathatja erejét. 
Hát mutassa meg!

Szeretettel várjuk június 3-án hétfőn 18.00 órára az Alkotmány utcába! (A Parlamenttel szemben, a Vajkay utca kereszteződésénél.)
A tüntetés meghívóját megtekintheti a Váralja Szövetség hivatalos Facebook-oldalán: https://www.facebook.com/varaljaszovetseg
Köszönjük figyelmét!
Szervezők
-------------------------
Élőlánc a Magyar Földért Nyilatkozat
Szabadon terjeszthető! Ha továbbküldi, megköszönjük!
Üzemeltető: Váralja Szövetség

Honlap: www.varaljaszovetseg.hu
E-mail: varalja.szovetseg@gmail.com


Kásler Árpád rádióüzenete a Magyar Országgyűléshez


Büntetőfeljelentés a magyar bankok ellen – csatlakozzon Ön is!!!

Főoldal / Belföldi hírek / devizahitel ügyek / Büntetőfeljelentés a magyar bankok ellen – csatlakozzon Ön is!!!

Büntetőfeljelentés a magyar bankok ellen – csatlakozzon Ön is!!!

Itt:

Kérjük oszd meg, lájkold és csatlakozz   — ez minden magyar családon segíthet, aki hitelt vett fel!!! -
Köszönjük!!!

Feljelentés

Itt az alkalom, mindenki bizonyíthat. Ha ezrek nem csatlakoznak a feljelentéshez akkor nem nagyon van miről beszélni. Akkor ne csodálkozzon senki, hogy ki lesz lakoltatva és földönfutóvá téve. A BAÉSZ csak komoly társadalmi támogatottsággal tudja uralni a helyzetet. Mi visszük a zászlót, élen járunk, de most már hátvédekre, jobbszárnyra és balszárnyra is szükség van. CSATLAKOZZANAK!

“És nem elegendő a szerződést nézegetni és arra hivatkozni, mert a szerződésben foglalt dolgok kötelezik az Adósokat, de csak akkor ha a folyamatokat a valóságnak megfelelően írták le.
Ha ez nem így történik, tisztel legfőbb ügyészség, akkor a “MEGJEGYZÉS” rovatba bele kell írni, hogy CSALÁS”
És ebben az esetben nincs gond, mert a könyvelés a megjegyzéssel együtt leírja a valós folyamatokat.”
“Itt már annyira előrehaladott állapotba jutottak az események, hogy már önmagában csak egy pénzügyi csalássorozatról nem beszélhetünk, hanem ennek járulékos következményeiből adódóan nagyszámú emberéletet és egyéb tragédiát követelő, szándékos  bűncselekményről.”
„Ezúton kérjük a tisztelt Legfőbb Ügyészséget a fentebb leírt és megindokolt feljelentés kiemelten fontos és súlyos társadalmi hatásaira való tekintettel, minden részletre való kivizsgálására, a szükséges eljárások lefolytatására, indokolt esetben a vétkes bankárok, valamint vétkes állami felügyeleti szervek vezetői ellen azonnali elfogató parancs kiadására és a felelősök büntetőeljárás alá vonására.”
Csatlakozzon a feljelentéshez itt!!!
LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG1055 Budapest, Markó u. 16.

Napkirály volt Atilla, a rabszolgatartó birodalmak szétzúzója

Hunhír.info
Atilla önmérséklete Róma kapujában olyan szellemi fölényt takar, amivel azóta sem tudott a nyugati történetírás megbirkózni. Jutalmul barbár fenevadként tartják számon és a kisgyerekeket riogatják vele. Ők nem tudják, neki Róma csak egy állomás volt az egységes magyar Európa megteremtésének útján. Azóta sem volt igazi európai politikus, aki hozzá mérhető lenne. Szakrális királyaink égben fogant végtelen hatalma, melyet népükért használtak, fényévnyi távolságokra volt a barbár nyugatiak Róma romjaiba kapaszkodó hatalomőrületétől. Ma már körvonalazódni látszik az is, hogy a Római Birodalmat úton-útfélen segítő hunok Atillával sokkal messzebbre néztek, mint ahogy azt ma tanítják.
Aki most legyinteni akar, halassza későbbre: bizony mindkét Római Birodalom adófizetője volt Atillának, mégpedig igen nagy tételben, ugyanakkor a hunok élelmezték őket. Ez úgy volt lehetséges, hogy az eurázsiai búzatermő öv mind a hunoké volt, hatalmas hajóparkjuk pedig e termény szállításával foglalkozott. Badiny ez utóbbi megállapításainak természetesen megsemmisítően romboló hatása van az eddig hangoztatott, nomád - értsd: primitív és barbár- életmóddal fémjelzett előtörténeti elképzelésekre. Hogyan is tudhatnának primitív barbárok kontinensnyi méretekben búzát termelni és szállítani? Pedig ezt tették.

Ami itt a legdöntőbb érvnek tekinthető a szkíták, hunok, avarok, Atilla, Baján és később Árpád mozgalma körül, az a felismerés, hogy a Kr. e. 1200 táján indult hun háborúk Kínától Rómáig a rabszolgatartó társadalmak szétzúzását célozták. A rabszolgatartók borzalmas irtást végeztek Európa magyari földműves őslakói között. Felszabadítottak szinte minden (rokon) népet Eurázsiában és egyúttal felszámolták a nagy ókori rabszolgatartó társadalmakat. Hogy miért tettek volna ilyet? Mert ők tudták, hogy egész Európa földművesei, az őslakók, a Kárpát-medenceiek, a kelták nyugaton és a szkíták, szarmaták keleten mind az ő népük és a reájuk telepedők nyomása alatt nyelvüket és nemzetüket készültek elveszíteni. A harcias nagyállattartók, a rettenthetetlen katonák jöttek felszabadítóként vissza földműves testvéreik hívására, és a nagy munkát el is végezték. A szlávokat sem ajándékképpen szabadították fel, hisz kőztük is rengeteg őshonos földművelő készült felszívódni és elveszíteni nyelvét. Nem csoda hát, hogy a "horrortörténelem" - (a tanított köztörténet) - írói minden hunban, de legfőképpen Atillában szörnyeteget szeretnének láttatni, hisz az ő népeik jólétét tönkretette Atilla. Nekik valóban a Flagellum Dei, Isten ostora csapott végig a hátukon. Nekünk viszont Atilla első nagy királyunk, népünk megmentője és újraegyesítője. Európának pedig akár Catalaunummal, akár nélküle, döntő változásokat hozott. Az addigra megváltozott tudatú nyugat-európai magyari leszármazottakat nemzetünkbe visszahozni már nem tudta, de a földrésznek e részét is felszabadította. Különös módon az akkor felszabadult Nyugat-Európa, amely akkor frank név alatt kezdett új életet és egyesítette nyers erőit, a bukott Római Birodalom eszménye helyett nem talált jobbat. Még különösebb az, hogy szinte Bismarckig tovább élt a Birodalom iránti vágyódás ezen a tájon. Hogy ez Róma "zsenialitását", vagy az utódok gondolati sivárságát bizonyítja-e inkább, majd megválaszolja valaki az eljövő generációkból.

Vesztésre áll már a népvándorlás elméletének ügye is, Atilla nem lehetett egyszerre a dominósor két végén, amikor valójában ki sem mozdult Európából. A rómaiak és görögök-bizánciak Atilla csapásait meglehet, egy számukra végtelennek tűnő népözöntől elszenvedett csapássorozatként élték meg. Úgy tűnik, hiába írtak eddig már könyvtárakat tele a hunokról és Atilláról, mert csak azon tények alapján is, amit itt sikerül felemlíteni, az ő történetüket is újra kell írni. A rabszolgaság felszámolása helyreállította a népek valódi egyenjogúságát. Hogy ez mennyire így van, arra fényes bizonyíték a perzsa, arab, itáliai és görög pompázatos világbirodalmak romjain maradt egykori vezérnépek utódainak eljelentéktelenedése, elszürkülése.

Arra mindenesetre maradt energiájuk, hogy egykori "dicsőséges" történelmüket úgy írják meg, hogy abból ne derüljön ki a valóságos ókori történelem és saját bűneikért a sommásan barbárnak nevezett népeket tegyék felelőssé. A "barbárok" istene, műveltsége, tudása ma is fénylik. Többek közt mi magunk is emiatt lettünk "betolakodók" saját őshazánkban, ez a "jutalom" kijárt Atilla örököseinek. A nyugaton felszívódott hunokban már nem keresnek ellenséget, onnét nézve megszűntek létezni. Ami pedig Buda halálát illeti, nemcsak a történeti tények cáfolják, de a magyar szellemiség sem engedte meg ilyen tett elkövetését sem Atillának, sem másnak. És ha ilyen szörnyűség elkövetését csak az erkölcsük nem engedte, akkor azt nem is tette meg senki, akár van erre "írott" forrás, akár nincs.

A hun kérdéskör tárgyalásába a németek már eddig is nagy energiát fektettek, valószínűleg nem véletlenül, ők a hunok "indogermánságából" kiindulva szeretnének a Régi Kelettel azonosulni. E szándék megléte azt mutatná, nem is olyan rossz a hurok származása. Szerintem azonban rossz úton járnak, ha a hunok indogermanizálásán munkálkodnak, mert az Atillával és a hun névvel kapcsolatos németországi helynevek azokra a területekre összpontosulnak, ahol valóságos hun letelepedés volt: Bajorországban és Svájcban, ez pedig nem indok arra, hogy a fehér hunokat - akik Ammianus Marcellinus szerint tényleg fehérek és szőkések lettek volna, mint az alánok - egyszerűen germánnak jelentsék ki. E kérdések megválaszolását bízzuk azokra, akik ezt felvetették. Ami azonban mindenki számára megfontolandó lehet, az éppen az a kívánság, hogy mindenki a saját történelmére lehessen büszke, akármilyen volt is az, pusztán azért, mert az a sajátja. Nyugodtan felszámolhatjuk tehát a kis nép - kis történelem, nagy nép - nagy történelem téveszmét most így együtt, mindannyian.

A földi és égi Hadak Útja és a magyar műveltség gyökerei

Megérezzük és kitapintjuk az akkor "ismert" földrajzi területeken kívül működő hun-pártos birodalmak erős hatásait, láthatatlan anyaszékhelyeit, ahol a menekülők új erőre kaphatnak. Talán van is egy hatalmas, kontinenseket átölelő, Esztergomtól a kínai Ordosig érő ősi, népeink megtartó országútja, a mag, amelyen élni, életben maradni, erőt gyűjteni, visszatérni és elválni lehet. Pap Gábor már ráérzett e gondolatra. Talán a földi Hadak Útja ez, Csaba királyfi e világban megtestesült hadiösvénye, mint az égi Tejút párja, ahová mindig volt lehetőség szorongatott helyzetekben visszatérni. Általában az "ismeretlen eredetű és barbár" népekről - és ilyen rengeteg van e környéken az indogermán történetírás szerint - legtöbbször az derül ki, hogy magyari népek ők, akár Keleten, akár Nyugaton élnek-nevük, nyelvük, kultúrájuk, vallásuk, tudásuk van, mert a Tudás Népe ők. Ha kell, városokat építenek, ha kell kamlikot (és nem jurtát), ha kell, hajót építenek, ha kell, lovon élnek. Mindenütt otthon vannak az irdatlan méretű tájakon, tudják pontosan, mi történik tőlük ezernyi kilométerekre. Ők a szkíták (hunok, magyarok stb.)

Kozmikus méretekben gondolkodnak, testvérük a mindenség. Bárhová nyúlunk e táj (és e nép) történelmében, művészetében, gondolkodását reprezentáló bármilyen területen az ősi gyökerek kozmikus eredetű bizonyítékaiba botlunk egyfolytában. Ha valakinek kétsége támadna e megállapítás iránt, próbálja megmagyarázni saját kútfőjéből népmeséink rejteki tartalmát, mennyezett templomaink kazettás, festett, elképzelhetetlen tömegű népi motívumos ábrázolásainak rejteki, az Égből, a Zodiákusról letekintő hit és tudás tartalmát - melyek kozmikus és mégis végletesen letisztult hétköznapi tudást tömörítenek hallatlan sűrűséggel - saját maga, ezzel is bizonyítandó megalapozott tudását a cáfolatra. Mai hétköznapi tudásunk bizony kevés ehhez. Ugyanerről a Zodiákusról - legyen az keleti vagy nyugati - és a Tejútról származik a magyar műveltség minden többi tudása és eleme is. Minden, minden tárgy, ami a magyar műveltséget hordozza, beszél, eligazít, irányt szab, erkölcsöt oktat, vallást tanít, eligazít a világegyetemben és a hétköznapokban. De nem csak ezek. Ugyanezt a tudást hordozza a magyar tánc is, mozdulatai regényeket beszélnek ugyanerről, amiről a hímzések, faragások, aranytálak, kancsók, mennyező festett táblák is. Csontváry géniusza minden képéről visszaköszön az utókorra, a Zodiákus lényeit és lényegüket jeleníti meg ő is más, rejteki nyelven számunkra a kultúra mélyére ásva. Ugyaninnen táplálkozik a magyar zene is. Az újabb kutatások arra mutatnak, - megkoronázva az eddigi felismeréseket -, hogy innét származik a magyar nyelv maga is: az ige, a vers. Bár nyelvészeink még nem végeztek a munkával, de remélhetőleg erre igen jó esély mutatkozik.

E fejtések jelentik ma a kutatás legforróbb pontjait. Újra táltosokra van szükségünk a régiek műveltségének megfejtésére. Erre ma Magyarországon még csak néhány elme képes.

Táltosokra van szükség, hogy a tudásra vágyókat újólag felismert ősi kincseink megértésére megtanítsuk. Az a páratlan és hallatlan gazdagság, amely körülvesz mindannyiunkat, kötelez annak megbecsülésére, de nem a múzeumok tárlóiban van e kincs helye. Hétköznapi életünket kell átszőjék egy teljes életen át. Eljött az ideje annak, hogy a magyar műveltség oktatását kiterjesszük utódainkra. Bár e munka még csak kísérleti jelleggel működik, nincs kétségem afelől, hogy a kísérlet fényes sikerrel fog zárulni. Akkor majd ne szégyelljük magunkat iskolás gyermekeinktől megtudakolni a magyarázatot a "jó pásztorok hagyatékáról". Hagyjuk magunkat újra megtanítani ezekre a fontos dolgokra. Az a szerencse, hogy örökösei lehetünk a történelem gyermekeinek, hallatlan energiát kell felszabadítson bennünk hagyományaink megbecsülése és ápolása terén.

Nagyformátumú történészekre, nyelvészekre, régészekre, műtörténészekre stb. - szakmájukban elmélyülő és a láncszemeket összekapcsolni képes tudósokra - is szükségünk van, sokra és becsületesre, akik feltárják e sodró lendületű történelem részleteit és fő vonulatait. Újra kellene olvasnunk megmaradt krónikáinkat azon az alapon, hogy ami azokban van, nem mind dajkamese. Utána kellene menni a legapróbb utalásoknak is. Ma már tudjuk, hihetünk az ókori szövegeknek, de Kézait és Anonymust se tekintse senki képzelgő hazugnak. Még sokat mesélhetnének a nyugati és keleti levéltárak is, a vatikánit is beleértve. Újra kellene értékelni régészetünk eddigi eredményeit. Mindezt a feladathoz illő alázattal. Mindehhez szükség lenne eltanulnunk újra azt a hallatlan magabiztosságot is, amivel őseink a földgolyón jártak, a felmérendő terület nagysága is ezt kívánja meg.

Ez a földi Hadak Útja ígéretes kutatási terület, mert ma is létezik, él és működik, bár nem sok információnk volt eddig róla. Az eddig ismert hátrahagyott rokon népeink megsokasodni látszanak többek közt az újraindított TURÁN c. folyóirat jóvoltából is. Tudósításokat olvashatunk kaukázusi oszét, csecsen, ingus, majd kazahsztáni kazak és nepáli magar népekről. A folyamatosan előkerülő rengeteg új anyag akarva-akaratlanul támogatja az itt felvázolt történelmet, olvasása azt a reakciót válthatja ki az olvasóból, hogy a minél többet tanulunk meg valamiről, annál kevesebbet tudunk érzése kerítheti hatalmába a tájékozódni kívánót. Napjainkra kialakult már olyan szellemi kapacitás a különböző kutatási területeken, hogy a legjobbak vezetésével összekapcsolható az egységes szellemben való közös munkálkodás. Hatalmas alkotóerő lakozik az e területen dolgozó tudósainkban, amely képes módszeresen feltárni azt az óriási anyagot, amely a magyari népek története, műveltsége, alkotása. Ők eddig árnyékban, szinte pironkodva kényszerültek kutatni, de félelemre nincsen tovább ok. Kiléphetnek a fényre, el kell foglalják az őket megillető helyet múltunk feltárásában. Talán paradoxonként hat, de a finnugorizmus léte és cáfolata egy még letisztultabb, alaposabb őstörténet létrejöttét segítette elő

Az örökség bemutatása

Néhány szobor is hiányzik még Magyarországon. Kik és mik is lennének ezek? Nimród, Tudó, Lugalzagasi, Ur-Nammu, Nagy Arszák, Berozamad, Atilla, Baján, Opos, Ügek, Emese, Álmos, Nagy Árpád és fiai, a Turul, mint jelképe az új fénynek, a téli napforduló ünnepének (sumirul Tur-Ullu) és talán még találhatunk jeles magyar személyeket, akik példája méltó az utódok tiszteletére. Van már újra hely is a nagy elődök számára, Ópusztaszernek hívják. Az embernek szinte vissza kell fognia magát, ha arra gondol, mi minden hiányzik még Ópusztaszerről, mit kellene még ott felépíteni és láttatni, tanítani és megmutatni, mert irdatlan a bemutatni érdemes anyag. A sumirok szekere, a fokos népének jelképei, a magyarok istene -a Nap - megörökítése, az aranyszarvas, a párduc, az oroszlán, a kos, Én-Lil ligetének lakói, Tündér Ilona - Dingir Mama és a többiek, a Tündérkert lakói, népeink családfája, a népeink által belakott világ bemutatása, népművészetünk emlékei és jelképei, a történelemelőttiben fogant jelképek bemutatása, tanítása mind az elkövetkezők feladata. Eljött az ideje annak is, hogy a romantikus lovasmesékkel is leszámoljunk. Tekintsük ezentúl a lovat-minden tiszteletünk, szeretetünk és vonzódásunk mellett - egyszerű közlekedési eszköznek, harci társnak.

Vajon hány magyar várost építettek fel eleink, a kelták, hunok, pártusok, avarok és szkíták, mielőtt hazajöttek volna? Tízet, százat, ezret? Ki lehet olyan tudatlan, hogy Padányi óta összekeveri a nomád és a primitív fogalmait? El tudná-e készíteni valaki e városok makettjeit és Ópusztaszeren bemutatni? Várunk még arra az emberre is, aki a gondolatot, szellemet, hitet megtestesíti népünk évezredeiből legalább úgy, ahogy azt a szkíták tették végtelen alkotókészséggel tonnaszám készült aranyműveiken. Itt talán jut hely azoknak a testvérnépeknek is a Népeink parkjában, akiktől elszakadtunk és feloldódtak Kelet és Nyugat új népeiben, és akik közül néhányan a fehér Magyarországon találtak menedéket maradványaik túlélésének biztosítására és talán a besenyőknek is, akik évszázados küzdelmekben morzsolódtak fel keleti határainkon kívül Bizánccal vívott élethalálharcukban, minket is védve egyúttal, és azoknak is, akik korábban olvadtak fel a magyar név alatt az elmúlt évezredekben. És nem biztos, hogy üldözött népnek kell magunkat képzelnünk. A hely, ahol élünk- a hallatlan stratégiai jelentőségű Kárpát-medence - rengeteg népnek keltette fel érdeklődését és akarta birtokolni saját túlélése vagy éppen hatalma támasza biztosításának érdekében. Megvívtunk mindegyikkel tehetségünk szerint.

Nem elég magunkat meggyőzni új történelmünkről. Meg kell győzni a világot is róla hatásosan és érthető formában. Folyamatosan és állandóan, nem fáradva, minden lehetséges módon. És ahogy Kemál Atatürk megújított török őstörténetével is könnyen megbarátkozott a világ, bízvást számíthatunk mi is erre. Ráadásul nyertünk egy sereg rokont is Európában azok után, hogy eddig mást sem hallottunk, mint a magyarok nagy magányosságát e földrészen. Sőt, Európában majdnem mindenki rokonunk őseink elkeveredése okán, még ha ma nem is hiszik el mind. Az indogermanizmus és finnugorizmus széthullásával eltakaríthatók már a korlátok Európa őstörténetének újraírása elől is. Újabb ismereteinket is beleépítve mi is megérdemelt helyünkre kerülünk végre.
Forrás és az egész tanulmány:

http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyv3/mostaa.htm#r007




Táltos történelem






Táltos történelem
Számtalanszor megpróbálták már elhazudni tőlünk kultúránkat, származásunkat, identitásunkat, ősvallásunkat. Hogy miért? A magyarság kiemelkedő értékeket őriz, hordoz és ad át a jövő nemzedékeinek. Ilyen értéknek vehető ősvallásunk is.

Több elnyomó nagyhatalom próbálta tudatosan megcsonkítani történelmünket, és lealacsonyítani a magyarság valódi szerepét. E romboló munkában a végletekig mentek el - ősvallásunkat is hiedelem- és babonaságszintre fokozták le, és ekként tárták elénk. Szerencsénkre vannak még tiszta források, és tiszta elmék, akik mindezt ismerik és tanítják. A hallgatóságuk pedig folyamatosan növekszik.


Táltosok

A táltos a magyar népi hitvilág varázserejű személye, aki a természetfeletti lények rendelése következtében lett táltossá. Ez már születéskor megnyilvánult, mert jellel jött a világra. Ez a jel a fölösszámú csontban mutatkozott meg, mert a táltos foggal, ill. tíznél több ujjal született, vagy csillag alakú anyajegye volt.
Már gyermekkorban eltért viselkedése az átlagtól: igen sokáig szopott, kevés szavú, csendes magaviseletű, félrevonuló, sőt néha búskomor volt, de korához mérten rendkívül erős.
A táltosok egyedi képességekkel rendelkeznek: értik az állatok nyelvét, megérzik az emberek gondolatait, álmot fejtenek, jövőbe látnak, át tudnak változni más alakba. Ismerik továbbá a saját haláluk körülményeit is.
Sajátos képességük volt a révülés, amely során kapcsolatba kerültek a szellemi világgal. Másik különlegességük, hogy amikor feldarabolták, akkor "össze tudták magukat rakni". A hagyomány szerint a "tudó" csak úgy válik táltossá, ha a testét szétszaggatják, feldarabolják. Tehát egy táltos esetében ez nem volt gonosz cselekedet volt, sőt! Ezzel éppen pozitív dolgot tettek, hiszen a táltost ily módon juttatták a személyes örökléthez. Magyar vonatkozásban erre tipikus példa Koppány esete, akinek felnégyelték a testét.
A hetes számnak különleges jelentosége volt a táltosoknál. Minden hetedik életévükben történt valami fontos dolog velük, ami többnyire "elragadtatást" jelentett, vagyis ekkor kaptak beavatást. A beavatás közben rejteztek, azaz akár több napon át egy tetszhalálszerű állapotban voltak.

Az első táltos
A magyarok őse Álmos volt, s egyben ő volt az első magyar táltos is.
Álmost saját kérésére, illetve beleegyezésével végezték ki, helyesebben feláldozták. Áldozatával halhatatlanná vált, s szellemi ereje örökre segítségére lett a magyaroknak. Az sem véletlen, hogy fiát Árpádnak nevezték, hiszen az árpa, mint gabona, egy mag, melyben benne rejlik az élet csírája. Általuk ültetődött el tehát a magyarság magja, csírája.
Honfoglaló eleinknél a jós-varázsló-orvos szerepét a táltos névvel jelölt személyek látták el. E küldetés vállalhatóságának az előbbiekben már említett sajátos testi jelei voltak, melyek örökletességük miatt, általában már előfordultak a családban. Így a sámán apa képessé vált megtanítani leendő sámán fiát a mesterség minden csínjára-bínjára. Emiatt egész sámándinasztiák alakultak ki, például a hét magyar törzs között éppen Álmosé volt ilyen. Sok Árpád-házi király hat ujjáról vannak feljegyzések.
A táltosló

A hagyomány szerint a táltos és a táltos lova egy időben születtek. Gyakran mindkettejüknek volt csillagjele - ezért is oly gyakori a Csillag név a lovaknál. A népi emlékezet megőrizte, hogy táltoslova volt Koppánynak, Szent Lászlónak, Mátyás királynak és II. Rákóczi Ferencnek is. Tehát ők is táltosok voltak.
Szántai Lajos előadásain sokszor találkozhatunk a magyar történelem különleges, de elhallgatott részleteivel. Új látásmódjával, megközelítéseivel kitárulkozik egy eddig rejtett, misztikus világ, ami körüllengi Árpád-házi királyainkat, családjukat. Igaz, nemegyszer ellentmond a hivatalos történettudománynak, muvészettörténetnek, de érvelése olyan alapos, meggyőző, hogy kétséget sem hagy afelől, hogy ez nem "mese". Szántai Lajos előadásainak gyakori szereplői a táltosok is.
"Szent István a táltos vallást soha nem szüntette meg, az tovább élt még jó félévezreden keresztül, hiszen dokumentált tény hogy Mátyás királyt táltosok veszik körül, a török elleni háborújában ők segítik, tőlük kapja az információkat."
A lovas temetkezésről is nagyon érdekes dolgokat mond:
"De mi történt a lóval, táltossal? Azt tudni kell, hogy az eltemetett lovak, minden esetben táltosok voltak, vagyis több foguk volt, mint a többinek. Érdekesség, hogy ezt - mármint, hogy a honfoglaláskori temetőkből csak ilyen, fölös fogú lovak kerültek elő - az Állatorvosi Egyetemen a mai napig tanítják. De ez a tény, sajnos nem kerül át a "szomszéd asztalára", mármint a történészekére…"
Az ősi magyar hit üldözése
Az alábbi néhány részlet régi jegyzőkönyvek alapján megvilágítja, hogy milyen lehetett az ősi hitet őrző sámánok tevékenysége a XIII. századi Magyarországon, amikor a kereszténység már több mint kétszáz éve hivatalos államvallássá lett.
"Látód fia, Hanis mágus elleni perben az egyik tanú azt mondta, hogy mikor fejfájással és fülbajjal betegen feküdt, Hanis mágus megtapintotta érverését, megvizsgálta vizeletét, majd segédeivel italt kevert neki. Azt rendszeresen itta s meggyógyult.
A következő tanú elmondta, hogy Hanis mágus, amikor a házba belépett, botjával a négy égtáj felé ütött, az élelmiszerekre, ruhákra és minden használati tárgyra vizet hintett, a küszöböket ujjaival illette, élénk szóval énekelt a gonosz szellemek ellen, mondván, hogy sem föld felett, sem föld alatt ne legyen semmi hatalmuk.
Degesd mágus szertartásokat végzett, madártollas ruhába öltözött, lábán madárkarmos lábbelit viselt, süveget hordott a fején.
Boksa mágust, aki betegnél volt, két társa kísérte, akik kívül maradtak és nagy lármát csaptak, füstölték a ház sarkait, a fákat, bokrokat, amelyek közel voltak hozzá."
A régi hitű magyarok a téli napforduló idején tartották a madár ünnepüket, amikor sólyommal mentek a hegyekbe, melyeket megáldottak. Egy másik ünnepet tavasszal tartottak, mikor a fű kizöldült, egy harmadikat, mikor az új kenyér először kisült, s a negyedik idején nagy tüzeket raktak.
"Szent fa" alatt esküt tettek, énekeltek, s a fiatalok haját elől szertartásosan levágták. Az áldozati berkek, rejtett helyek ősi kultikus cselekmények színterei voltak. Látnokmező, Látomás mezeje, Látnok stb. nevek azt mutatják, hogy a régi időkben ott a sámánoknak látomásai voltak, és üzeneteket közvetítettek Istennek.

A táltos Ady

Ady Endréről azt tartják, hogy az egyik kezén egy ujjcsonk volt annak jeleként, hogy ő is táltos. Ezt maga is hitte, és több versében utalt erre.
"Ki vagyok? A Napisten papja,
Ki áldozik az éjszaka torán.
Egy vén harang megkondul. Zúghatsz.
Én pap vagyok, de pogány pap, pogány.

Hej, sápadok már ezer éve én.
Szent Napkeletnek mártirja vagyok,
Aki enyhülést Nyugaton keres,
Táltosok átkos sarja talán."
(Egy párisi hajnalon - részlet)
Édesapjának és egyik testvérének (eszerint pedig egyik apai nagyszülőjének és az ő felmenő őseinek) is volt hatujjúsága. Ady Endre ujjcsökevény többletét a születés után hamarosan eltávolították: a "tudósasszonynak" számító bába vékony cérnával szoros hurkot kötött a tövére, ezért a növedék lassan elsorvadt.
Szilágyban táltosjelnek tartották a hatujjúságot, így amikor a kis Endre megszületett, és kiderült róla a hatujjúság, a faluban azt suttogták: Ady-éknak táltosfiuk született.
Ady Endre sokaknak mutogatta kezének kis hegét. Ezt írta róla Nagy Andor: "A fiatal Ady Bandi hisz a maga táltos megszállottságában is, a predesztinációs erokben pedig egészen bizonyosan hisz."

Táltosok hagyatéka

Wass Albertet 1921 nyarán, Sztánán, az erdélyi Kalotaszegben megmarta egy kígyó. A csaknem végzetessé váló mérgezésből egy Boldizsár nevezetű táltos gyógyította ki. Ennek kapcsán kezdte el gyűjteni a könyvtárakban a magyar táltos hagyományok nyomait, és a Hagyaték című muve is az ezres évektől kezdődően napjainkig a táltos gyógyítók történetén keresztül követi nyomon az erdélyi históriát.
"Mindössze arra emlékszem,hogy egy öregember fölém hajolt és megkérdezte:
- Mit tudsz Istenről, gyerek?
S én meg kinyögtem, nehezen mozduló nyelvvel:
- Ő teremtette a világot...!
- Színigazat mondtál, s ehhez tartsd magad - , felelte az ismeretlen szakállas vénember, s megtoldotta egy második kérdéssel: - Ha Istennel lennél, teremtenél-e mérget?
Azt mondják, akik ott voltak, hogy erre csak megráztam a fejemet, mert beszélni már nem tudtam többé. ...
- Az Úr se teremtett ilyesmit. De az emberek buták, s nem hiszik el, amikor mondom. Na. Amit Isten nem teremtett, annak nem lehet hatalma fölötted. Teszünk egy kis ciberét a marások helyére, hadd menjen ki belőlük a hőség, s rendben leszel, mielőtt hármat szól a fürj."
A Hagyaték Erdély történelmét beszéli el az istenkeresés, az ősi hagyományok fennmaradása szempontjából. A mű szimbolikus sugárzását, szépségét, elsősorban az adja, ahogy az őskori hit, a táltosok, sámánok hagyatékának továbbélését fel tudja mutatni a legkülönbözőbb korokon keresztül. Nem erőlteti az olvasóra motívumait, az ősi hit, az ősi bölcsesség misztifikálásától tartózkodik. Inkább csak jelzi, hogy a legkülönbözőbb korszakokban is volt valami - igen fontos - kontinuitásteremtő "hagyaték", hagyomány. Hol üldözöttek, hol egyszerű pásztoremberek, hol deákok, hol tudósok, hol megint mindennapi emberek őrizték, de kiirthatatlannak bizonyult.
A Hagyaték ősi hitünkről a legszebb, legfelemelőbb alkotás.

Forrás:balagelapja-HAZÁNKÉRT, NEMZETÜNKÉRT, MEGMARADÁSUNKÉRT. 
http://balagelapja.gportal.hu/gindex.php?pg=12975696

A MAGYAR PARASZTGAZDA DICSÉRETE





A MAGYAR PARASZTGAZDA DICSÉRETE
-üzenet a városba-

„A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja. Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését, Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrzi, ha nem támogatja a hatalomra éhes politikai törtetőket, akik osztálygyűlöletet hirdetnek és a tömegek alacsony ösztöneit ingerlik, akkor majd egy napon ismét valóra válik a magyar szabadság.”

A paraszt ember a természetben él, a természetért él és így beszél, ha kérdeznéd:

„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.
Ami nem kell az állatnak az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”
A régiek többet tudtak nálunknál… Fel kellene eleveníteni az elfeledett ősi tudást!

Ja!...és kapcsoljátok ki a Tv-ét!


https://www.facebook.com/ferenc.zetenyicsukas


"Őseink azt mondják: Emlékezzetek!



"Őseink azt mondják: Emlékezzetek!
 Spirituális Lények vagytok fizikai testben. Fel kell Ébrednetek most ráébredve arra a nagy bölcsességre, hogy Mindennel és minden Lénnyel kapcsolatban állunk, és a FöldAnyával, aki táplál minket! De ez a tudás nem akárhol van, hanem bennünk, EGYenként Mindannyiunkban. 
Lépj vele újra kapcsolatba, és kezd el ünnepelni az Életet!
Az idő elérkezett. És ezek a Nagyanyáink és Nagyapáink szavai.
Most van az idő, mikor a bölcsek visszatérnek - és a Bölcsek nem mások, mint mi MAGunk."

/Forrás: Maja Vezető Sámán - Magda Wimmer/

https://www.facebook.com/aniko.pecsi.5



A sötétség, a negatív erők vagy a gonosz nem más, mint a fény, illetve a szellemi tudás hiánya.


A sötétség, a negatív erők vagy a gonosz nem más, mint a fény, illetve a szellemi tudás hiánya. Mikor sötétségben bolyongunk, elválasztva érezzük magunkat a Forrástól. Ez szenvedéssel jár, és egy szenvedő lény- de csakis az-képes szenvedést okozni valaki másnak. 
A fénytől való elválasztottság teret enged a bűntudatnak, a félelemnek és az önámításnak. 
Mikor megfeledkezünk a Forrásról, és azt hisszük, hogy egyedül vagyunk, elválasztva mindenki mástól, más emberekbe kapaszkodunk, és tőlük válunk függővé. Ez azt jelenti, hogy nem tiszta szándékból vezérelve próbálunk a kedvére tenni másoknak, vagy irányítani őket, pusztán azért, hogy ne érezzük magányosnak magunkat. Így azonban csak növekszik bennünk a sötétség.
Nem könnyű dolog a negatív erőknek ellenállni, míg az ember fizikai testben él. 

Még a szellemileg leginkább előrehaladott lelkektől is komoly erőfeszítést követel a bolygónkon felgyülemlett sötétséggel való dacolás. Annak ellenére, hogy fénylényünk számára kockázatos vállalkozás az anyag sötétségébe való alászállás, az univerzum legkülönbözőbb helyein élő lelkek csak úgy tolonganak, hogy inkarnálódhassanak a Földre a csak itt rendelkezésre álló páratlan kihívások és lehetőségek miatt.
Ahogy a fény Angyalai minden erejükkel segítenek, bátorítanak és szabaddá tesznek bennünket, úgy a bukott angyalok arra törekszenek, hogy megkísértsenek, hogy gyűlölködő gondolatokat sugalljanak és hogy meggyengítsenek minket. A Földön, ahol a szabad akarat minden szellemi lény rendelkezésére áll, a sötét angyalok semmilyen eszköztől nem riadnak vissza céljaik elérése érdekében: egyik hatásos módszerük, hogy a fény Angyalainak álcázzák magukat. 

A legeredményesebben úgy tudunk védekezni a sötét erők sugallatai és kísértései ellen, ha használjuk a józan eszünket, ítélőerőnket és megkülönböztető képességünket, ugyanakkor jó szándékúak és pozitívak maradunk- emellett mindig hallgassunk lelkiismeretünk csendes, halk szavára szívünkben.
Ha szellemi látásunk számára megnyilatkozik egy Angyal, vagy bármilyen szellemi más lény, bátran tegyük próbára minden esetben, hogy valóban a fény oldalán áll-e.
Egy lehetséges módja ennek, ha így szólunk hozzá:
"Megesküszöl-e Istenre és mindenre, ami szent, hogy a fény Angyala vagy?
Kérdésünket ismételjük meg háromszor. Ha a válasz mindháromszor "Igen", megnyugodhatunk, ugyanis az Univerzum szellemi törvényeinek értelmében minden szellemi lénynek szint kell vallania, ha háromszor szólítják fel Isten nevében.....
Diana Cooper: Kis értekezés az Angyalokról