2013. március 28., csütörtök

A húsvéti misztériumban a Megváltás kapjon fő szerepet!





A Megváltás helyes értelmezésére különös gondot fordítsatok, ne hagyjátok magatokat megtéveszteni és bizonyos részleteket másképp értelmezni. A cél az, hogy a szenvedéstörténetével egyet alkossatok. Én ezt soha nem kértem tőletek!
Miért is kérném tőletek, hogy ugyanazt az utat végigjárjátok?
Egy Atya annál sokkal jobban szereti gyermekét, mint, hogy egy ilyen kéréssel előálljon és főleg annál, hogy ezen végig is vezessen bennetek.
Kérlek, gondolkodjatok el ezen!
Minden szenvedés amellyel erősebb leszel, az el is vesz belőled, mert nem tart Egységben, bizonytalanságban vagy.
Gondolkodj el rajta, hogy juthatsz előbbre, ha ugyanazt az utat ezerszer megjárod, vagy akkor, ha egyszer végig mentél rajta és belátod, hogy értelmetlen újra és újra végig élned a fájdalmat, a töviseket.
A lélek a tapasztalásból tanul, nem az önkínzásból.
Tapasztalás által jutsz előre, és így építed be tanulságként magadnak tapasztalatod megélt részeit, részleteit.
Saját magad döntöd el, ha azt választod, hogy az utat még egyszer végigjárod.
Én ezt soha nem kérhetem, és nem is kértem tőletek!
A szenvedésben a lélek haldoklik, nem tud felemelkedni, megtérni Atyjához.
Csak a Megváltás által tud bejárni egy olyan utat, amelyben önmagára lel, az isteni szikra felragyog benne, mert megérti ki ő és miért is jött el e Földre.
Így kérlek bennetek, a Megváltásra helyezzétek a fő szerepet!
Azt töltsétek meg tartalommal, élettel, és a saját életetekben a saját megváltásotokért tegyetek, és ha ezt megteszitek és tiszteletben tartjátok, akkor jő el az az idő, amikor másképp láttok és másképp értelmeztek bizonyos dolgokat,- és mindennek a tudatában ráleltek arra a kincsre, amit az Én Megváltásom számotokra jelenthet.
Kívánom minden gyermekemnek, hogy élje át a misztérium azon csodáját, amelyben a lélek megváltja önmagát, és felszabadul mindazok a hívságok alól, amik számára a földi létben korlátokat jelentenek.

Most elcsendesedik Hangom, felétek fordulok, - ne szakítsátok fel többet a sebem, ne mondjatok ítéletet!
Ami bevégeztetett, az bevégeztetett, azon már nem lehet változtatni, ellenben példát lehet mutatni, hogy ti ebbe a hibába újra nem estek bele.

A misztérium innentől fogva ne a szenvedésről szóljon, és ne az kapjon fő szerepet,- hanem a Megváltást helyezze fő helyre és az kapjon fő szerepet.

Egy Megújult Világban a szenvedés nem kaphat fő szerepet!

Isteni Fényemmel és Kegyelmemmel megáldalak benneteket, és kérlek, újra kérlek benneteket, hogy mindezeket a szavakat ne vessétek el, és főképpen pedig ne mondjatok ellent. Ámen
Belső Hang által lejegyezte: ÁhimRé
Feketéné Lendvai Katalin
2009. április.9.







A "MI" HÚSVÉTUNK






A "MI" HÚSVÉTUNK
A "mi" Húsvétunk egyik nagyobb ünnepe a Feltámadás. Jézus Urunk szent hagyatéka ez, amit valóban Istenként készített elő. Tanítványait megtanította az "igazságra". Ellátta őket "mágikus erővel", hogy "gyógyítók" lehessenek, és ismerte káldeus őseink tudományát is, ami az ékiratokon maradt és amit egyik munkatársam34 így talált meg: 
Jézus Urunk tehát tudta, mit hoz a péntek és "negyven" nap után a Pünkösd.
Beszéltem arról is, hogy Jézus Urunk összesen "négyszer" járt Júdeában.
A "negyedik" és utolsó útja előtt küldte Galileából tanítványait Júdeába, teljesen felvilágosítva őket az ottani helyzettől, hiszen Máté evangéliuma is mondja:
" .. juhokat küld a farkasok kiizé". (MÁTÉ 1O/5-6.), de utasítja őket: "Legyetek szelídek, mint a galambok, okosak, mint a kígyók". (MÁTÉ 10/16.).
Jézus Urunk rendelkezéséből arra következtethetünk, hogy lelkileg felkészül erre az útra, földi hivatásának betöltésére, de most nem "mesterként", tanítóként, hanem földre szállt Istenként indul a zsidók közé, akikkel véglegesen leszámol. Embertestben lévő Istenként megveti, szinte "emberszámba" sem véve őket. Ezért nevezi őket: "mérges kígyók fajzatának" (MÁTÉ 12/32.) és "gonosz nemzetségnek" (MÁTÉ 12/39.).
Mindezek ellenére az evangélisták "zsidóként" mutatják be Jézus Urunkat. Még Márk is, akinél így olvashatjuk a zsidó húsvét megünneplését: "És a kovásztalan kenyerek ünnepének elsőnapján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondanák neki a tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt ... ?" (MÁRK14/12.).
Valószínűleg fordítva lehetett ez a dolog, és Jézus Urunk utasította két tanítványát (minden kérdezés nélkül), hogy menjenek el arra a bizonyos ”vacsorázó helyre" (MÁRK14/15. És KÖV.), mert Jézus Urunk szándéka az volt, hogy ezen az "utolsó vacsorán" isteni erejéből ad tanítványainak, megetetve velük az "élet kenyerét" és "vérszövetséget" kötve velük, saját vérévé változtatva a vörös bort.
Tehát nem "húsvéti bárány"-evés ez nekünk, hanem Jézus Urunk által nekünk adott "szentség", az "élet kenyerének" és az Ő vérének átvétele. Úgy, ahogy mondta:
"És ez az én vérem, az új szövetség vére ... (MÁRK 14/24.).
Tehát ez a mi Új Szövetségünk, amit Jézus Urunk adott nekünk és nem az emberek írása - a négy evangélium és Saul-rabbi (Pál apostol) levelei.
,,Azután dicséretet énekelve, kimentek az Olajfák hegyére" (MÁRK 14/26). Ezzel kezdődött a "mi" húsvétunk. Énekeljünk mi is dicséretet az "Úrvacsora" vétele után. Nagypénteken legyünk együtt
Jézus Urunkkal imádkozó szeretettel, hogy aztán igaz szívvel örülhessünk Feltámadásának ünnepén.
Még annyit, hogy Jézus Urunknak semmi köze nincs és nem volt a "kovásztalan" kenyérhez, hiszen a galileai húsvétnak a "két kenyere" kovászos kenyér volt. A mi kenyerünk.
Az "Úrvacsora" kenyere. De a "MI" húsvétunk nemcsak az Úrvacsora vételének szentsége, hanem hozzá tartozik a Feltámadás csodálatosan megmaradt bizonyítéka - Jézus Urunk halotti leple is. Leírtam erről mindent - a ,Jézus Király a Pártus Herceg" -ben -, azt a csodát, hogy ezen, a pártus királyoknak készült vásznon, melyet Jézus Urunk halotti leplének is használtak, ott maradt Üdvözítőnk fényképének negatívja, és ez kétségtelenül bizonyítja, hogy a Fényből egy Pártus Herceg született nekünk, aki a mi Üdvözítőnk LETT.
Embervérének vizsgálata is hozzánk kapcsolja, mert a mi vércsoportunk is olyan, mint az övé. Imádság nekem az, ha Róla Írok és a Szent Lepelről való képét nézem.
Nem egyszerű "szentkép" ez. Nem olyan, amit a vallásos hívők imakönyvükbe tesznek.
Ez Üdvözítőnk szent hagyatéka. Akárhonnan nézed, jó Üdvözítőnk szemei mindig reád tekintenek. Erőt, megnyugvást és békét is ad, ha kéred. Tudom, hogy mindig úgy imádkozunk hogy az égre vetünk egy pillantást. A katolikusok és protestánsok mindig a keresztre feszített Jézushoz fordulnak. "Kereszt", "kakas" és "csillag" is van a templomtornyukon. Nekünk, Jézus Urunk követőinek a boldogítónk az Ő két szeme.
Kérd Őt - és megadatik.

Forrás: Badiny Jós Ferenc ÉLETMŰSOROZAT IV. A TÁLTOS ISTEN