Tom Fodor fordítása
A bennetek szóló hang megváltoztatta a hangzását, lehet ezt még nehéz észrevenni mindabban a hatalmas felfordulásban amit az új energiák teremtettek, de ott van és állandó.
Ne essetek hát abba a csapdába, hogy azt hiszitek az utóbbi napok letereltek az útról, egyáltalán nem.
Mint mondtuk is több gombot is megnyomnak rajtatok a beérkező energiák. Volt akinek hirtelen át is tört valami.
Áttörések történnek oly mélyrehatóan, hogy megváltoztatják a körülöttetek levő tájat, olyan mintha ködös területen lépdelnétek, majd egyszer csak egy kristálytiszta területre értek, ahol minden élesen látszik.
Ez az utazás senkinek nem könnyű, az utóbbi napok nagyon nehezek voltak, lesz akinél ez a folyamat még tovább is eltart mielőtt lenyugodna, ezután már ti is sokkal tisztábban tudjátok megkülönböztetni a körülöttetek lévő részleteket.
Hívhatjuk a sivatag utolsó szakaszának is, amikor valami csillogót kezdtek meglátni a horizonton, ezúttal nem délibáb lesz, hanem a végső állomásotok első jele.
MI a végső állomás? Nem aranyból és kincsekből álló város, mezítlábas szüzekkel és jóképű harcosokkal.
Nem, amiről mi beszelünk az az aranyváros belül van, az amelyik mindig is itt volt, de amelyet évek óta elhanyagoltatok.
Nem szándékosan, hiszen nem is tudtatok róla. A legutóbbi hét heves szeretet (be)zúdulása mindent elmosott, de legalább is a törmelék legnagyobb részét, mely a mesevárost fedte, így már nincs többé elrejtve. Sem előletek, sem mások elől.
A város fényei kigyulladnak, egyenként magukra kezdik vonni a figyelmet, akár tetszik, akár nem.
Van aki már boldog egységben táncol önmagával és ezzel az aranyvárossal az utcán, mások még mindig az odavezető utat tapossák. Mindenki valamilyen módon a tudatába került ennek a mesés helynek, érzitek, hogy úgy hívogat bennetek mint egy ellenállhatatlan erő.
Mindenki a maga módján jut el ebbe a városba. Van aki traumatikus és fájdalmas folyamaton keresztül. Lesz aki mintha puszta szerencsével jutna el, és még folytathatnánk a listát.
Ismét csak azt mondjuk, ne kövessétek senkinek a lábnyomát, ha fel szeretnétek fedezni ezt a mesés várost. Hisz ha másokat próbáltok követni, hamarosan elfogy az út és egyedül találjátok magatokat a sivatagban. Legyetek biztosak abban, hogy jelen vagytok önmagatokban, keressétek annak a módját ami elősegíti ezt.
Csak ti tudjátok hová nézzetek, ha még nem érkeztetek meg. Minden jól halad, lényegtelen melyik szakaszában is vagytok az utolsó lépéseknek. Pontosan ott vagytok ahol lennetek kell.
Lélegezzetek hát mélyen és ünnepeljetek, ha megérkeztetek akkor azért, ha pedig még az utolsó hegy megmászása előtt álltok, akkor azért.
Ismét egyesülni fogtok magatokkal, és a valódi énetek itt rejlik. Minden jót kívánunk ehhez, az utolsó lökésekhez befelé. Amennyiben megérkeztetek, tudni fogtok róla, hiszen még a színek is változtatni fognak az árnyalatukon, a fény fényesebb lesz és ti is.
forrás:/facebook/
http://paramoral.eu/news.php?extend.2878
A bennetek szóló hang megváltoztatta a hangzását, lehet ezt még nehéz észrevenni mindabban a hatalmas felfordulásban amit az új energiák teremtettek, de ott van és állandó.
Ne essetek hát abba a csapdába, hogy azt hiszitek az utóbbi napok letereltek az útról, egyáltalán nem.
Mint mondtuk is több gombot is megnyomnak rajtatok a beérkező energiák. Volt akinek hirtelen át is tört valami.
Áttörések történnek oly mélyrehatóan, hogy megváltoztatják a körülöttetek levő tájat, olyan mintha ködös területen lépdelnétek, majd egyszer csak egy kristálytiszta területre értek, ahol minden élesen látszik. Ez az utazás senkinek nem könnyű, az utóbbi napok nagyon nehezek voltak, lesz akinél ez a folyamat még tovább is eltart mielőtt lenyugodna, ezután már ti is sokkal tisztábban tudjátok megkülönböztetni a körülöttetek lévő részleteket.
Hívhatjuk a sivatag utolsó szakaszának is, amikor valami csillogót kezdtek meglátni a horizonton, ezúttal nem délibáb lesz, hanem a végső állomásotok első jele.
MI a végső állomás? Nem aranyból és kincsekből álló város, mezítlábas szüzekkel és jóképű harcosokkal.
Nem, amiről mi beszelünk az az aranyváros belül van, az amelyik mindig is itt volt, de amelyet évek óta elhanyagoltatok.
Nem szándékosan, hiszen nem is tudtatok róla. A legutóbbi hét heves szeretet (be)zúdulása mindent elmosott, de legalább is a törmelék legnagyobb részét, mely a mesevárost fedte, így már nincs többé elrejtve. Sem előletek, sem mások elől.
A város fényei kigyulladnak, egyenként magukra kezdik vonni a figyelmet, akár tetszik, akár nem.
Van aki már boldog egységben táncol önmagával és ezzel az aranyvárossal az utcán, mások még mindig az odavezető utat tapossák. Mindenki valamilyen módon a tudatába került ennek a mesés helynek, érzitek, hogy úgy hívogat bennetek mint egy ellenállhatatlan erő.
Mindenki a maga módján jut el ebbe a városba. Van aki traumatikus és fájdalmas folyamaton keresztül. Lesz aki mintha puszta szerencsével jutna el, és még folytathatnánk a listát.
Ismét csak azt mondjuk, ne kövessétek senkinek a lábnyomát, ha fel szeretnétek fedezni ezt a mesés várost. Hisz ha másokat próbáltok követni, hamarosan elfogy az út és egyedül találjátok magatokat a sivatagban. Legyetek biztosak abban, hogy jelen vagytok önmagatokban, keressétek annak a módját ami elősegíti ezt.
Csak ti tudjátok hová nézzetek, ha még nem érkeztetek meg. Minden jól halad, lényegtelen melyik szakaszában is vagytok az utolsó lépéseknek. Pontosan ott vagytok ahol lennetek kell.
Lélegezzetek hát mélyen és ünnepeljetek, ha megérkeztetek akkor azért, ha pedig még az utolsó hegy megmászása előtt álltok, akkor azért.
Ismét egyesülni fogtok magatokkal, és a valódi énetek itt rejlik. Minden jót kívánunk ehhez, az utolsó lökésekhez befelé. Amennyiben megérkeztetek, tudni fogtok róla, hiszen még a színek is változtatni fognak az árnyalatukon, a fény fényesebb lesz és ti is.
forrás:/facebook/
http://paramoral.eu/news.php?extend.2878
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése