Húsvétról másképp
A Húsvét, mint ünnep
A Húsvéti ünnep neve a különböző nyelveken más és más.
Közös eredete azonban legtöbbször a húsvét héber neve, a pészah.
Ez a szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett.
A niceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, s ekkor vált el a két ünnep ideje. A pészah szóból ered a holland pasen, a svéd pásk, a spanyol pascua, az olasz pasqua,a francia páques szó, valamint a latin és görög elnevezés:pascha is.
A húsvét angol neve passover,amely átrepülést jelent. Gyakrabban használják azonban az Easter elnevezést, amelynek gyökere a német Oster szóval együtt másutt keresendő. Őse egy germán istennő,Ostara, aki az alvilág úrnője volt, s ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett. Elképzelhető, hogy neve az East, a Kelet szóból származik, s a napfelkeltére utal. A szó a magyarban nem található meg, de érdekes módon Csikményságon a húsvéti körmenet neve:kikerülés,míg más vidékeken ez a feltámadáshoz kapcsolódik. A magyar szó: húsvét, a megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulására utal.
A keresztény ünnepek legtöbbje kapcsolódik valamely korábbi, "pogány" ünnephez, azt olvasztja magába. A húsvét is egybeesik a tavaszi népéjegyenlőség idején tartott, termékenységgel kapcsolatos ünnepekkel, s igen sok eleme maga a feltámadás, az újjászületés hite is ezekben gyökerezik. Kialakulásában ugyanakkor a zsidó húsvét, a pészah is fontos szerepet játszik. A többezer éves zsidó vallás tanítása szerint ezen a napon a zsidóknak az egyiptomi rabságból történt menekülését ünnepelik. Az Ótestamentumból tudjuk, hogy a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban a frissen leölt bárány vérével volt megjelölve, így az ő házukat elkerülte (pészah=elkerülés). Az ünnep első estéjén ma is szokás elolvasni az Egyiptomból való kivonulás történetét, a Hagadát.
A keresztény év felépitése szorosan követi Krisztus életének eseményeit, az ünnepek megfelelnek a Nap járásának is. A karácsony a téli napforduló, a Húsvét a tavaszi napéjegyenlőség idejével esik egybe. E pontok köré rendezve helyezkednek el Jézus életének eseményei, s az erre emlékező ünnepek: vízkereszt, Jézus megkeresztelése, a negyvennapos böjt, húsvét, majd újabb negyven nap múltán a mennybemenetel, ezután egy héttel a ciklus lezárásaként pünkösd, a Szentlélek eljövetele.
A naptár szerint ez a szakasz a nyári napéjegyenlőséggel, junius 22-vel zárul le. A Jézus életével kapcsolatos események tehát mind a nap felszálló ágában zajlottak.
Magyarországon a Húsvétot az 1099-es szabolcsi zsinat óta ünneplik. Az ekkor még négynapos ünnep tartamát 1611-ben háromnaposra, 1771-ben XI. Kelemen pápa határozatára kétnaposra csökkentették. 1911-ben X. Pius pápa a második napot is töröltette a kötelező ünnepnapok közül, de nálunk máig is megtartották.
Az Újtestamentum négy evangéliumának szerzői: Máté, Márk, Lukács és János lényegében egybehangzóan, de apró részleteiben különbözően mesélik el Jézus földi életének utolsó napjait. Bár maga az elárulás és a megfeszítés rövid pár nap alatt zajlott, a megelőző s az utána zajló események hosszabb időt fognak át, melyekhez azután a keresztény egyház számos ünnepet kapcsolt, s így egy, a karácsonyihoz hasonló hosszú ünnepi szakasz jött létre. A kereszténységnek az elterjedésével ez az ünnepi ciklus a világ legtöbb országában nagy jelentőségre tett szert.
A keresztény egyház liturgiájában így ez a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár eleje hónapjait. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének az emlékére, önmegtartóztatásra tanít. Majd nagyobb és kisebb ünnepek követik, s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel ér véget. Ez az ünnepi ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, csak régebbi annál. Latin neve Septuagesima, vagyis hetvened, mivel hetven napig tart. Húsvéti időnek is nevezik. Nemcsak ünnepnapok szabják meg belső rendjét, hanem kisebb ünnepi szakaszok is, így a böjt utolsó hetének neve nagyhét, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken csonkahét, vagy fehérhét, mert fehérvasárnapig tart.
Ezek az ünnepi szakaszok szigorúan megszabott tevékenységekkel is párosulnak, amelyek nagyrészt az egyház előírásainak felelnek meg, s valamilyen módon utalnak Krisztus életének erre a szakaszra eső eseményeire.
A farsang utolsó napja, húshagyókedd fergeteges ünnepnap.Nevében már a másnap kezdődő böjtölésre utal a magyar szó.
A böjt régen hamvazószerdán kezdődött, s negyven napig tartott. A nap onnan kapta a nevét, hogy ekkor a templomban megszentelik az előző évi barka hamuját, s megkenik vele a hivők homlokát, mivel bajelhárító hatást tulajdonítanak neki. Nagyböjtben sok helyütt egy nap csak egyszer ettek, olajjal vagy vajjal főztek, zsírt és húst nem fogyasztottak, csak száraz növényi eledelt. Ez nagy megpróbáltatást jelentett a hívő emberek számára, de az egyház felfogása szerint szükség volt az ünnepet megelőző hosszú önmegtartóztatásra. Ennek egyébként minden bizonnyal gyakorlati oka is volt: a felhalmozott élelmiszer a tél végére már alaposan megfogyatkozhatott, s a takarékosabb étkezés biztosíthatta, hogy kitartson tavaszig. Ma már kevésbé szigorúak az egyház böjti előírásai, nem követelik meg a negyvennapos koplalást, a tilalom csak hamvazószerdára és nagypéntekre vonatkozik.
Virágvasárnappal kezdődik a nagyhét, amelynek minden napja Jézus jeruzsálemi tartózkodásának valamely eseményéhez kapcsolódik. Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére az emberek pálmaágakkal, a mi hidegebb éghajlatú vidékünkön barkás ágakkal mennek a templomba. Nagycsütörtök az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosása - amely a vendégszeretet jelképe volt - emlékére szokássá vált, hogy Rómában a pápa mosta meg 12 szerzetes lábát, míg a keleti egyház feje, a pátriárka is ugyanígy cselekedett ezen a napon. Az uralkodók, akik Jézus utódainak, evilági királyoknak számítottak, szintén követték ezt a szokást.
Ferenc József például minden évben nagycsütörtökön alázatosan megmosta szegény emberek és asszonyok lábát, majd megajándékozta őket. A középkori Angliában nemcsak a királyok, hanem a nemesek is tartották a nagycsütörtöki lábmosás szokását. Itt azonban nemcsak 12 embernek mostak lábat, hanem éppen annyinak, ahány évesek voltak. Például III. Edward angol király, mikor ötvenéves volt, ötven szegény ember lábát mosta meg, és mindegyik kapott tőle egy pár papucsot. Bár ma is van Angliában király, illetve királynő, ezt a szokást nem űzi. Legutóbb 1685-ben II. Jakabról jegyezték fel, hogy eleget tett ennek az uralkodói feladatnak.
Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek. Ehhez a hiedelemhez egy monda is kapcsolódik. Eszerint 1467-ben nagyszombaton a római Szent Péter-bazilikában egy alvó embert találtak. Kiderült, hogy ő Kopeczky Mihály, késmárki diák, aki nagyon vágyott az örök városba. És mert ismerte a legendát a harangok római útjáról, nagycsütörtökön belebújt a templomuk harangjába, s a harang nyelvéhez kötözte magát. Nagy rázkodást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, s elvesztette eszméletét. Arra ébredt, hogy a Szent Péter templom sekrestyése költögeti. Nem is ment víssza Késmárkra, ott maradt Rómában. A hagyományok szerint a harangok római útjának az a célja, hogy lássák a pápát, bár sok helyütt úgy tartották, hogy a tojások gyűjtése is, melyeket azután röptükben leszórnak a gyerekeknek, amikor visszatérnek. Nagypéntek Jézus kereszthalálának a napja, gyászünnep.
Az emberek a falvak szélén álló Kálvária-dombokra vonulnak, ott megállnak a stációkat jelőlő kis kápolnáknál, és megismétlik Jézus keresztvitelének útját. Jeruzsálemben egy szerzetes kereszttel a hátán teszi meg a Golgota hegyére vezető utat. Ezt a napot a székelyeknél hosszú napnak nevezik. Ekkor adták elő a passiókat - Jézus szenvedéseinek dramatizált verses történetét - a templomokban, vagy a templomok előtt, és a kolostoriénekek egy fajtája, a Mária - siralmak is ehhez a naphoz kötődnek. Ilyen Mária-siralom az egyik legrégibb nyelvemlékünk is, amely a fiát sirató anya fájdalmát tükrözi:
Közös eredete azonban legtöbbször a húsvét héber neve, a pészah.
Ez a szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett.
A niceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, s ekkor vált el a két ünnep ideje. A pészah szóból ered a holland pasen, a svéd pásk, a spanyol pascua, az olasz pasqua,a francia páques szó, valamint a latin és görög elnevezés:pascha is.
A húsvét angol neve passover,amely átrepülést jelent. Gyakrabban használják azonban az Easter elnevezést, amelynek gyökere a német Oster szóval együtt másutt keresendő. Őse egy germán istennő,Ostara, aki az alvilág úrnője volt, s ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett. Elképzelhető, hogy neve az East, a Kelet szóból származik, s a napfelkeltére utal. A szó a magyarban nem található meg, de érdekes módon Csikményságon a húsvéti körmenet neve:kikerülés,míg más vidékeken ez a feltámadáshoz kapcsolódik. A magyar szó: húsvét, a megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulására utal.
A keresztény ünnepek legtöbbje kapcsolódik valamely korábbi, "pogány" ünnephez, azt olvasztja magába. A húsvét is egybeesik a tavaszi népéjegyenlőség idején tartott, termékenységgel kapcsolatos ünnepekkel, s igen sok eleme maga a feltámadás, az újjászületés hite is ezekben gyökerezik. Kialakulásában ugyanakkor a zsidó húsvét, a pészah is fontos szerepet játszik. A többezer éves zsidó vallás tanítása szerint ezen a napon a zsidóknak az egyiptomi rabságból történt menekülését ünnepelik. Az Ótestamentumból tudjuk, hogy a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban a frissen leölt bárány vérével volt megjelölve, így az ő házukat elkerülte (pészah=elkerülés). Az ünnep első estéjén ma is szokás elolvasni az Egyiptomból való kivonulás történetét, a Hagadát.
A keresztény év felépitése szorosan követi Krisztus életének eseményeit, az ünnepek megfelelnek a Nap járásának is. A karácsony a téli napforduló, a Húsvét a tavaszi napéjegyenlőség idejével esik egybe. E pontok köré rendezve helyezkednek el Jézus életének eseményei, s az erre emlékező ünnepek: vízkereszt, Jézus megkeresztelése, a negyvennapos böjt, húsvét, majd újabb negyven nap múltán a mennybemenetel, ezután egy héttel a ciklus lezárásaként pünkösd, a Szentlélek eljövetele.
A naptár szerint ez a szakasz a nyári napéjegyenlőséggel, junius 22-vel zárul le. A Jézus életével kapcsolatos események tehát mind a nap felszálló ágában zajlottak.
Magyarországon a Húsvétot az 1099-es szabolcsi zsinat óta ünneplik. Az ekkor még négynapos ünnep tartamát 1611-ben háromnaposra, 1771-ben XI. Kelemen pápa határozatára kétnaposra csökkentették. 1911-ben X. Pius pápa a második napot is töröltette a kötelező ünnepnapok közül, de nálunk máig is megtartották.
Az Újtestamentum négy evangéliumának szerzői: Máté, Márk, Lukács és János lényegében egybehangzóan, de apró részleteiben különbözően mesélik el Jézus földi életének utolsó napjait. Bár maga az elárulás és a megfeszítés rövid pár nap alatt zajlott, a megelőző s az utána zajló események hosszabb időt fognak át, melyekhez azután a keresztény egyház számos ünnepet kapcsolt, s így egy, a karácsonyihoz hasonló hosszú ünnepi szakasz jött létre. A kereszténységnek az elterjedésével ez az ünnepi ciklus a világ legtöbb országában nagy jelentőségre tett szert.
A keresztény egyház liturgiájában így ez a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár eleje hónapjait. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének az emlékére, önmegtartóztatásra tanít. Majd nagyobb és kisebb ünnepek követik, s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel ér véget. Ez az ünnepi ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, csak régebbi annál. Latin neve Septuagesima, vagyis hetvened, mivel hetven napig tart. Húsvéti időnek is nevezik. Nemcsak ünnepnapok szabják meg belső rendjét, hanem kisebb ünnepi szakaszok is, így a böjt utolsó hetének neve nagyhét, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken csonkahét, vagy fehérhét, mert fehérvasárnapig tart.
Ezek az ünnepi szakaszok szigorúan megszabott tevékenységekkel is párosulnak, amelyek nagyrészt az egyház előírásainak felelnek meg, s valamilyen módon utalnak Krisztus életének erre a szakaszra eső eseményeire.
A farsang utolsó napja, húshagyókedd fergeteges ünnepnap.Nevében már a másnap kezdődő böjtölésre utal a magyar szó.
A böjt régen hamvazószerdán kezdődött, s negyven napig tartott. A nap onnan kapta a nevét, hogy ekkor a templomban megszentelik az előző évi barka hamuját, s megkenik vele a hivők homlokát, mivel bajelhárító hatást tulajdonítanak neki. Nagyböjtben sok helyütt egy nap csak egyszer ettek, olajjal vagy vajjal főztek, zsírt és húst nem fogyasztottak, csak száraz növényi eledelt. Ez nagy megpróbáltatást jelentett a hívő emberek számára, de az egyház felfogása szerint szükség volt az ünnepet megelőző hosszú önmegtartóztatásra. Ennek egyébként minden bizonnyal gyakorlati oka is volt: a felhalmozott élelmiszer a tél végére már alaposan megfogyatkozhatott, s a takarékosabb étkezés biztosíthatta, hogy kitartson tavaszig. Ma már kevésbé szigorúak az egyház böjti előírásai, nem követelik meg a negyvennapos koplalást, a tilalom csak hamvazószerdára és nagypéntekre vonatkozik.
Virágvasárnappal kezdődik a nagyhét, amelynek minden napja Jézus jeruzsálemi tartózkodásának valamely eseményéhez kapcsolódik. Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére az emberek pálmaágakkal, a mi hidegebb éghajlatú vidékünkön barkás ágakkal mennek a templomba. Nagycsütörtök az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosása - amely a vendégszeretet jelképe volt - emlékére szokássá vált, hogy Rómában a pápa mosta meg 12 szerzetes lábát, míg a keleti egyház feje, a pátriárka is ugyanígy cselekedett ezen a napon. Az uralkodók, akik Jézus utódainak, evilági királyoknak számítottak, szintén követték ezt a szokást.
Ferenc József például minden évben nagycsütörtökön alázatosan megmosta szegény emberek és asszonyok lábát, majd megajándékozta őket. A középkori Angliában nemcsak a királyok, hanem a nemesek is tartották a nagycsütörtöki lábmosás szokását. Itt azonban nemcsak 12 embernek mostak lábat, hanem éppen annyinak, ahány évesek voltak. Például III. Edward angol király, mikor ötvenéves volt, ötven szegény ember lábát mosta meg, és mindegyik kapott tőle egy pár papucsot. Bár ma is van Angliában király, illetve királynő, ezt a szokást nem űzi. Legutóbb 1685-ben II. Jakabról jegyezték fel, hogy eleget tett ennek az uralkodói feladatnak.
Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek. Ehhez a hiedelemhez egy monda is kapcsolódik. Eszerint 1467-ben nagyszombaton a római Szent Péter-bazilikában egy alvó embert találtak. Kiderült, hogy ő Kopeczky Mihály, késmárki diák, aki nagyon vágyott az örök városba. És mert ismerte a legendát a harangok római útjáról, nagycsütörtökön belebújt a templomuk harangjába, s a harang nyelvéhez kötözte magát. Nagy rázkodást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, s elvesztette eszméletét. Arra ébredt, hogy a Szent Péter templom sekrestyése költögeti. Nem is ment víssza Késmárkra, ott maradt Rómában. A hagyományok szerint a harangok római útjának az a célja, hogy lássák a pápát, bár sok helyütt úgy tartották, hogy a tojások gyűjtése is, melyeket azután röptükben leszórnak a gyerekeknek, amikor visszatérnek. Nagypéntek Jézus kereszthalálának a napja, gyászünnep.
Az emberek a falvak szélén álló Kálvária-dombokra vonulnak, ott megállnak a stációkat jelőlő kis kápolnáknál, és megismétlik Jézus keresztvitelének útját. Jeruzsálemben egy szerzetes kereszttel a hátán teszi meg a Golgota hegyére vezető utat. Ezt a napot a székelyeknél hosszú napnak nevezik. Ekkor adták elő a passiókat - Jézus szenvedéseinek dramatizált verses történetét - a templomokban, vagy a templomok előtt, és a kolostoriénekek egy fajtája, a Mária - siralmak is ehhez a naphoz kötődnek. Ilyen Mária-siralom az egyik legrégibb nyelvemlékünk is, amely a fiát sirató anya fájdalmát tükrözi:
Világ világ
Virágnak virága!
Keserüen kínzatul,
Vos szegekkel veretül.
Virágnak virága!
Keserüen kínzatul,
Vos szegekkel veretül.
A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok hallgatnak, mindenki várja a másnapot, az évente megismétlődő reményteljes ünnepet.
Nagyszombat már a feltámadás jegyében zajló ünnepek sorát mutatja. Az esti körmenetek, a templomokban az új tűz gyújtása - amely egyszerre Jézus és a remény jelképe, ahogy karácsonykor is - azt adja hírül, hogy Jézus feltámadt, a megváltás közel. Ez az este visszahozza a harangokat is Rómából. A remény és az öröm perceit Louis Aragon a Nagyhét című regényében így örökiti meg:
"... És akkor a halott, megrökönyödött városban nehéz kondulásokkal, egyszerre teljes erőből megszólaltak a harangok. Éjfél, a harangok visszatértek Rómából, a templomokba pedig közvetlenül a húsvéti virrasztás Glóriája után, leszedték a leplet a szobrokról és a képekről a harangok dicső zengése közepette, amelyben templom templomnak válaszolt, a Föltámadásnak azzal a sietségével, mely nem várja meg a hajnalt, amikor Mária Magdolna és a másik Mária elment a sírt meglátogatni. Éjfélkor az egész keresztény világ föladja már a csütörtökön este kezdődött kibírhatatlanul hosszú némaságot. A harangok zengenek, az élet újra kezdődik."
Szokások, népszokások
A Húsvét ünnepe igen sok szálon kapcsolódik a tavasz megérkezésével, az élet megújulásával és a termékenységgel összefonódó népszokáskincshez. Ennek oka elsősorban az ünnepi szakaszok időbeni egybeesése. E népszokások nagyrészt nem épültek be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint afalusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. Ugyanakkor azonban az idő tagolása, az ünnep által kijelölt hosszú szakasz, amely farsangtól pünkösdig tart, számos olyan népszokást is tartalmaz, amely ötvözi a keresztény vallás elemeit az ősi természetvallások elemeivel. Ezt az ünnepsort ezért legjobban a keresztény naptár segítségével tudjuk áttekinteni.
A tél vége, a tavasz megérkezése már az ókori Rómában is nagy ünnepek kezdetét jelentette. A bacchanália, amely Bacchusról, a mulatság és a bor istenéről kapta a nevét, a féktelen öröm
ünnepe volt. A farsangi időszak mulatságai és népszokásai a tél legyőzését, a tavasz megérkezését ünneplik. Európa-szerte igen elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése, vagy vízbe fojtása. Nálunk egyes vidékeken a báb neve kisze, kice, s
virágvasárnapi szokásainkat gazdagítja.
Farsang utolsó három napja - farsang farka - a fékevesztett öröm és mulatság ideje volt. Ennek oka nem utolsósorban a rákövetkező hosszú böjt, az önmegtartóztatás ideje. E két szakasz találkozásának jellegzetes népi játéka Konc vajda és Cibere vajda, a farsang és a böjt tréfás háborúsága volt. E húshagyó keddi, vagyis farsang utolsó napján játszott szokás szereplői szalmabábok voltak, s a legyőzött Cibere vajdát, a farsang megszemélyesítőjét énekszó kíséretében végigvitték a falun, majd a bábot elégették, vagy vízbe vetették, vagy keresztüldobták a templom kerítésén, hogy elkergessék a betegséget, az éhséget.
Farsangi vénlánycsúfoló népszokás a tuskóhúzás, amely elsősorban a Dunántúlon, Kelet-Magyarországon és Erdélyben terjedt el. A lánynak öltözött legények arcukatbekormozva tuskót húztak a pártában maradt lányok háza elé.
A húshagyókedd Franciaországban és az Egyesült Államokban a legvidámabb farsangijelmezes felvonulások ideje. Angliában a neve pancake-day, vagyis palacsintanap, s finom ételeket, süteményeket készítenek. Ez a nap is mozgó ünnep, s a Húsvét napjától függ,
mikorra esik. Őse a római fornacalia, a kemencenap, valószínűleg innen ered a sok finom sütemény készítésének szokása.
A böjt alatt régen főleg kenyeret, száraz növényi eledeleket ettek, bár az egyház számos engedményt tett.
A hosszantartó böjti időszakot kisebb ünnepek tagolják. A magyar néphagyományban aközbeeső vasárnapoknak nevük volt: a másodiké guzsalyvasárnap, az ötödik a feketevasárnap, a hatodik virágvasárnap.
Virágvasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része. Angolul Palm Sunday a neve, utalva Jézus Jeruzsálemi bevonulásakor lengetett pálmaágakra. A magyar népszokások ezen a napon a
termékenységgel, a tavasz érkezésével állnak kapcsolatban, de mindegyik utal a pálmák vasárnapjának növényközpontú ünnepére. A zöldág-hordás, más néven villőzés is a termékenységet
segítő eljárás. A zöld ággal, amely a virágzó élet jelképe, megütögetik a fiatal lányokat, menyecskéket.
A barkaszentelés a keresztény és a "pogány" szokások és hiedelmek ötvöződéséről tanúskodik.
A virágvasárnapot megelőző szombaton sok helyütt a gyerekek az erdőbe mennek barkát gyűjteni, néhol a fiúk süveggel feldíszítve, a lányok koszorúban. A barkát virágvasárnap a templomokban megszenteltetik.
A szentelt barkának bajelhárító szerepet tulajdonítanak.
A moldvai csángók fűzfa sípot fújnak, habajgatnak, s ezzel a tavaszt költögetik. A zajkeltő szokások célja a rossz szellemek elűzése, ezért sok helyen zajos határkerülést tartottak. A nagyhét napjainak ünnepi szokásai a bibliai történet rendjét követik.
Nagycsütörtök, vagy más néven zöldcsütörtök napjának egyházi eseményeiről már szóltunk.
A Rómába ment harangokat sokfelé a fiúk kerepelőkkel helyettesítették. Az étrendbe erre a napra valamilyen zöldfélét, parajt, salátát, vagy metélőhagymát iktattak.
Egyes vidékeken az asszonyok nagycsütörtök este a falu szélén álló Kálvária-dombra mentek, s ott virrasztottak.
A Pilátus-égetés, vagy verés is nagycsütörtöki szokás volt, amely egy Pilátust jelképező bábu elégetéséből, vagy megveréséből állt. Nagypénteken, Krisztus kereszthalálának napján a víz mágikus ereje kap fontos szerepet. Az ismert mondóka: "Nagypénteken mossa holló a fiát, ez a világ kígyót, békát rám kiált" e szokásokhoz kapcsolódik. A rituális mosakodás bajelhárító tulajdonsága érvényesül a hajnali mosakodásban ott is, ahol csak fiatal lányok végezték a következő vers kíséretében:
"Az én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!"
Az eljáráshoz friss folyóvíz szükséges, ezért a lányok már kora hajnalban a patakra mentek.
Ehhez a naphoz jellegzetes ételek is kapcsolódnak. Hagyományos étel a korpából készült savanyú leves, esetleg a tojás. Csanád német asszonyai nagypénteki kenyeret sütöttek, amelyet vagy megőriztek a következő nagypéntekig, vagy odaadták az első koldusnak.
Úgy tartották, ez a kenyér áldást hoz a házra, ha megőrzik. Ám ha odaadják, a koldus imádkozik majd a háziak boldogulásáért.
Angliában igen elterjedt a forró húsvéti kalács - hot cross buns - szokása. Manapságaz Egyesült Államokban is találkozhatunk a kis kereszttel díszített süteménnyel. A forró húsvéti kalácsot leginkább utcai árusoktól veszik. A nagypénteken sötét,díszeitől megfosztott templomokat nagyszombat reggelére virágokkal és zöld ágakkal díszítik fel. Ez a nap hagyományosan a másik őselem, a tűz ünnepe. A keresztény vallásKrisztust a kiváló, majd újra fellobbanó tűzzel is azonosítja, bár a kultusz feltehetőena kereszténység előtti időkből való. Már a germánok is gyújtottak őseiknek tavaszitüzeket, s e tüzeknek démonűző szerepet tulajdonítottak.
Este a templomban az új tüzet ünneplik, amelyet csiholással élesztenek, s a Krisztustjelképező húsvéti gyertyát ezzel gyújtják meg.
Sok helyen szokás nagyszombaton új ruhát felvenni, vagy legalább kalapot, kesztyűt.
A feltámadás napja Húsvétvasárnap. Ez a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe.Sok országban szokás a napfelkeltét ezen a napon egy magas hegy tetején várni.
Ehhez több hiedelem is kapcsolódik. Egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának a bizonyítéka, a másik szerint, aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.
Hollandiában, Németországban, Svédország déli részén este tüzeket gyújtottak, s ezen a lányok és a fiúk átugráltak. A húsvéti tojás ajándékozása sok országban ezen a napon történik, míg nálunk a hétfői locsolás kelléke. A hagyományos húsvéti sonkát
már nagyszombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Húsvét vasárnapján más hagyományos ételek elfogyasztására kerül sor. A sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány, amely azonban egyre inkább kiszorul napjaink ünnepi étrendjéből.
Húsvét másnapján német területeken, nálunk pedig Kecskemét környékén szokás volt az Emmausz-járás. Az emberek annak emlékére, hogy Jézus a tanitványokkal az Emmauszba vezető úton találkozott, kimentek a város határában álló kápolnához, és vidám mulatozást csaptak. Ez a nap egyébként Európa-szerte a játék, és a vidámság napja.
Magyarország egyes vidékein húsvét hétfőjét vízbevető hétfőnek is nevezik. Ennek oka a legismertebb húsvéti népszokás, a locsolás. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz,s egy vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s ott megfürdették őket.
A húsvéti locsolás egy ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik.
Az eredeti, a víz tisztító erejével és a termékenységgel kapcsolatos jelentést a kereszténység a keresztelést rítusához kapcsolta. A korai kereszténység idején a húsvét volt a keresztelés ideje is. A locsolkodás mondai magyarázatai a feltámadás eseményeivel hozzák összefüggésbe.
Eszerint a sírt őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, illetve így akarták elhallgattatni őket. Háromszék vidéken a falusi legények csapatosan jártak a falu utcáit, s dalolva köszöntöttek be a házakban:
A Húsvét ünnepe igen sok szálon kapcsolódik a tavasz megérkezésével, az élet megújulásával és a termékenységgel összefonódó népszokáskincshez. Ennek oka elsősorban az ünnepi szakaszok időbeni egybeesése. E népszokások nagyrészt nem épültek be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint afalusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. Ugyanakkor azonban az idő tagolása, az ünnep által kijelölt hosszú szakasz, amely farsangtól pünkösdig tart, számos olyan népszokást is tartalmaz, amely ötvözi a keresztény vallás elemeit az ősi természetvallások elemeivel. Ezt az ünnepsort ezért legjobban a keresztény naptár segítségével tudjuk áttekinteni.
A tél vége, a tavasz megérkezése már az ókori Rómában is nagy ünnepek kezdetét jelentette. A bacchanália, amely Bacchusról, a mulatság és a bor istenéről kapta a nevét, a féktelen öröm
ünnepe volt. A farsangi időszak mulatságai és népszokásai a tél legyőzését, a tavasz megérkezését ünneplik. Európa-szerte igen elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése, vagy vízbe fojtása. Nálunk egyes vidékeken a báb neve kisze, kice, s
virágvasárnapi szokásainkat gazdagítja.
Farsang utolsó három napja - farsang farka - a fékevesztett öröm és mulatság ideje volt. Ennek oka nem utolsósorban a rákövetkező hosszú böjt, az önmegtartóztatás ideje. E két szakasz találkozásának jellegzetes népi játéka Konc vajda és Cibere vajda, a farsang és a böjt tréfás háborúsága volt. E húshagyó keddi, vagyis farsang utolsó napján játszott szokás szereplői szalmabábok voltak, s a legyőzött Cibere vajdát, a farsang megszemélyesítőjét énekszó kíséretében végigvitték a falun, majd a bábot elégették, vagy vízbe vetették, vagy keresztüldobták a templom kerítésén, hogy elkergessék a betegséget, az éhséget.
Farsangi vénlánycsúfoló népszokás a tuskóhúzás, amely elsősorban a Dunántúlon, Kelet-Magyarországon és Erdélyben terjedt el. A lánynak öltözött legények arcukatbekormozva tuskót húztak a pártában maradt lányok háza elé.
A húshagyókedd Franciaországban és az Egyesült Államokban a legvidámabb farsangijelmezes felvonulások ideje. Angliában a neve pancake-day, vagyis palacsintanap, s finom ételeket, süteményeket készítenek. Ez a nap is mozgó ünnep, s a Húsvét napjától függ,
mikorra esik. Őse a római fornacalia, a kemencenap, valószínűleg innen ered a sok finom sütemény készítésének szokása.
A böjt alatt régen főleg kenyeret, száraz növényi eledeleket ettek, bár az egyház számos engedményt tett.
A hosszantartó böjti időszakot kisebb ünnepek tagolják. A magyar néphagyományban aközbeeső vasárnapoknak nevük volt: a másodiké guzsalyvasárnap, az ötödik a feketevasárnap, a hatodik virágvasárnap.
Virágvasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része. Angolul Palm Sunday a neve, utalva Jézus Jeruzsálemi bevonulásakor lengetett pálmaágakra. A magyar népszokások ezen a napon a
termékenységgel, a tavasz érkezésével állnak kapcsolatban, de mindegyik utal a pálmák vasárnapjának növényközpontú ünnepére. A zöldág-hordás, más néven villőzés is a termékenységet
segítő eljárás. A zöld ággal, amely a virágzó élet jelképe, megütögetik a fiatal lányokat, menyecskéket.
A barkaszentelés a keresztény és a "pogány" szokások és hiedelmek ötvöződéséről tanúskodik.
A virágvasárnapot megelőző szombaton sok helyütt a gyerekek az erdőbe mennek barkát gyűjteni, néhol a fiúk süveggel feldíszítve, a lányok koszorúban. A barkát virágvasárnap a templomokban megszenteltetik.
A szentelt barkának bajelhárító szerepet tulajdonítanak.
A moldvai csángók fűzfa sípot fújnak, habajgatnak, s ezzel a tavaszt költögetik. A zajkeltő szokások célja a rossz szellemek elűzése, ezért sok helyen zajos határkerülést tartottak. A nagyhét napjainak ünnepi szokásai a bibliai történet rendjét követik.
Nagycsütörtök, vagy más néven zöldcsütörtök napjának egyházi eseményeiről már szóltunk.
A Rómába ment harangokat sokfelé a fiúk kerepelőkkel helyettesítették. Az étrendbe erre a napra valamilyen zöldfélét, parajt, salátát, vagy metélőhagymát iktattak.
Egyes vidékeken az asszonyok nagycsütörtök este a falu szélén álló Kálvária-dombra mentek, s ott virrasztottak.
A Pilátus-égetés, vagy verés is nagycsütörtöki szokás volt, amely egy Pilátust jelképező bábu elégetéséből, vagy megveréséből állt. Nagypénteken, Krisztus kereszthalálának napján a víz mágikus ereje kap fontos szerepet. Az ismert mondóka: "Nagypénteken mossa holló a fiát, ez a világ kígyót, békát rám kiált" e szokásokhoz kapcsolódik. A rituális mosakodás bajelhárító tulajdonsága érvényesül a hajnali mosakodásban ott is, ahol csak fiatal lányok végezték a következő vers kíséretében:
"Az én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!"
Az eljáráshoz friss folyóvíz szükséges, ezért a lányok már kora hajnalban a patakra mentek.
Ehhez a naphoz jellegzetes ételek is kapcsolódnak. Hagyományos étel a korpából készült savanyú leves, esetleg a tojás. Csanád német asszonyai nagypénteki kenyeret sütöttek, amelyet vagy megőriztek a következő nagypéntekig, vagy odaadták az első koldusnak.
Úgy tartották, ez a kenyér áldást hoz a házra, ha megőrzik. Ám ha odaadják, a koldus imádkozik majd a háziak boldogulásáért.
Angliában igen elterjedt a forró húsvéti kalács - hot cross buns - szokása. Manapságaz Egyesült Államokban is találkozhatunk a kis kereszttel díszített süteménnyel. A forró húsvéti kalácsot leginkább utcai árusoktól veszik. A nagypénteken sötét,díszeitől megfosztott templomokat nagyszombat reggelére virágokkal és zöld ágakkal díszítik fel. Ez a nap hagyományosan a másik őselem, a tűz ünnepe. A keresztény vallásKrisztust a kiváló, majd újra fellobbanó tűzzel is azonosítja, bár a kultusz feltehetőena kereszténység előtti időkből való. Már a germánok is gyújtottak őseiknek tavaszitüzeket, s e tüzeknek démonűző szerepet tulajdonítottak.
Este a templomban az új tüzet ünneplik, amelyet csiholással élesztenek, s a Krisztustjelképező húsvéti gyertyát ezzel gyújtják meg.
Sok helyen szokás nagyszombaton új ruhát felvenni, vagy legalább kalapot, kesztyűt.
A feltámadás napja Húsvétvasárnap. Ez a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe.Sok országban szokás a napfelkeltét ezen a napon egy magas hegy tetején várni.
Ehhez több hiedelem is kapcsolódik. Egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának a bizonyítéka, a másik szerint, aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.
Hollandiában, Németországban, Svédország déli részén este tüzeket gyújtottak, s ezen a lányok és a fiúk átugráltak. A húsvéti tojás ajándékozása sok országban ezen a napon történik, míg nálunk a hétfői locsolás kelléke. A hagyományos húsvéti sonkát
már nagyszombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Húsvét vasárnapján más hagyományos ételek elfogyasztására kerül sor. A sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány, amely azonban egyre inkább kiszorul napjaink ünnepi étrendjéből.
Húsvét másnapján német területeken, nálunk pedig Kecskemét környékén szokás volt az Emmausz-járás. Az emberek annak emlékére, hogy Jézus a tanitványokkal az Emmauszba vezető úton találkozott, kimentek a város határában álló kápolnához, és vidám mulatozást csaptak. Ez a nap egyébként Európa-szerte a játék, és a vidámság napja.
Magyarország egyes vidékein húsvét hétfőjét vízbevető hétfőnek is nevezik. Ennek oka a legismertebb húsvéti népszokás, a locsolás. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz,s egy vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s ott megfürdették őket.
A húsvéti locsolás egy ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik.
Az eredeti, a víz tisztító erejével és a termékenységgel kapcsolatos jelentést a kereszténység a keresztelést rítusához kapcsolta. A korai kereszténység idején a húsvét volt a keresztelés ideje is. A locsolkodás mondai magyarázatai a feltámadás eseményeivel hozzák összefüggésbe.
Eszerint a sírt őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, illetve így akarták elhallgattatni őket. Háromszék vidéken a falusi legények csapatosan jártak a falu utcáit, s dalolva köszöntöttek be a házakban:
Vízbevető hetfü nekünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon,egymást hogy öntözik.
Öntünk gazdát,asszonyt,kedves leányával,
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják,meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvinni.
Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömöt hirdetek,
mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek:
örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
és hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
öntözködni jöttem.Szóm nem is cifrázom.
Fríssítő balzsamos víz is van kezembe,
ez hozta húsvétot emlékezetembe.
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
engedje megönteni kedves leánykáját!
Látjuk az utcákon,egymást hogy öntözik.
Öntünk gazdát,asszonyt,kedves leányával,
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják,meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvinni.
Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömöt hirdetek,
mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek:
örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
és hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
öntözködni jöttem.Szóm nem is cifrázom.
Fríssítő balzsamos víz is van kezembe,
ez hozta húsvétot emlékezetembe.
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
engedje megönteni kedves leánykáját!
A kisebb gyerekek szülőkkel mentek locsolni. Eleinte, főleg a módosabbak, patikában vett rózsavízzel öntöztek, a szegényebbek illatos szappan feloldásával készítettek szagos vizet. Az inasok, a kisfiúk később azután már pénzt is kaptak.
A locsolás sok helyütt vidám mulatozássá, este táncvigalommá alakult.
Ez a húsvéti szokás századunkban egyre inkább elterjedt a városokban is, természetesen kissé szelídített formában. A férfiak, fiatalemberek és a kisfiúk is felkerekednek hétfő reggel, hogy
végigjárják a rokonokat, ismerősöket. Kölnivízzel locsolnak. Az öntözést kísérő leggyakoribb locsolóversek mind újkeletűek, ezért egy régi népköltést mutatunk be, hátha bekerül a városi versek közé:
Ák
ombákom,berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
ombákom,berkenye;Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás bemutatásával zárjuk.
Ezen a napon a lányok komatálat küldtek egymásnak. A kosárból vagy tálból nemhiányozhatott a húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital. A lányok örök barátságot kötöttek, ettől kezdve komának szólították (komálták) és magázták egymást, s ez egész életükben elkísérte őket. A komatálat köszöntő kíséretében adták át:
Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Szűz hozta szűznek,
Koma hozta komának,
Ha nem tetszik komának,
Hazaviszem azon az úton,
amelyiken hoztam.
(Baranya megye)
Meg is aranyoztam.
Szűz hozta szűznek,
Koma hozta komának,
Ha nem tetszik komának,
Hazaviszem azon az úton,
amelyiken hoztam.
(Baranya megye)
Sonkafőzés
A sonkát langyos vízben mossuk meg, majd áztassuk be fél-egy napra és egy nagy edényben annyi hideg vízben tesszük fel főni, hogy a víz teljesen ellepje. Kb. három-négy órán keresztül főzzük. Mikor megpuhult, lekapcsoljuk a lángo
t és a saját levében hagyjuk kihűlni. Leöntjük a levét, majd a sonkát hideg helyre tesszük. A főzőlevét felhasználhatjuk levesek‚ főzelékek ízesítéséhez, de főzhetünk benne kemény tojást is, melynek különleges ízt ad neki.
t és a saját levében hagyjuk kihűlni. Leöntjük a levét, majd a sonkát hideg helyre tesszük. A főzőlevét felhasználhatjuk levesek‚ főzelékek ízesítéséhez, de főzhetünk benne kemény tojást is, melynek különleges ízt ad neki.
Sonkaléleves
Hozzávalók: 1,5 liter sonkalé, 40 dkg burgonya, 1 fej hagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 1 hegyes zöldpaprika, fél dl olaj, 1 tk majoranna, 1 tk őrölt kömény, 1 ek liszt, 1 csomó petrezselyem. Az olajon pirítsuk meg az apróra vágott hagymát, rakjunk bele kockákra vágott krumplit, majd pár perc párolás után szórjuk rá a lisztet és engedjük fel a sonkalével. Tehetünk bele leeső sonkadarabokat is apróra vágva, de akkor már akár az étel neve is lehetne más. A fűszerekkel és a felkarikázott paprikával ízesítve addig főzük, míg a krumpli meg nem puhul.
Sonkás töltött tojás
Hozzávalók: 5 tojás, 5 dkg vagdalt főtt sonka, apróra vágott zöldpetrezselyem, csipetnyi só és bors, 1 ek tejföl, 1 kk ketchup, 2 kk szobahőmérsékletű vaj, vagy margarin. A tojásokat megfőzzük, lehűtjük, kettévágjuk. A sárgájukat kivesszük és összegyúrjuk a többi hozzávalóval. A masszát habzsákkal visszatöltjük a fél tojásokba. Tetejüket az évszaknak megfelelő díszítőelemmel díszítjük.
Húsvéti foszlós kalácsHozzávalók: 3,5 dl tej, 1 kk cukor, 3 dkg élesztő, 50 dkg simaliszt, 10 dkg vaj, vagy margarin, 5 dkg cukor, egy csipet só, 3 tojássárgája, 5 dkg mazsola
1 dl langyos tejbe beletesszük a kávéskanálnyi cukrot és az élesztőt, majd meleg helyen megfuttatjuk. Ha kész, a liszt közepére öntjük és galuska keménységűre gyúrjuk. Ezután addig pihentetjük, amíg kétszeresére nem dagad. Ha megdagadt, akkor a három tojássárgáját kikeverjük az 5 dkg cukorral, majd hozzáadjuk a 2,5 dl langyos tejet, a 8 dkg megolvasztott vajat és a csipetnyi sót. Ezt összedolgozzuk a pihentetett kovásszal, és hólyagosra keverjük tésztát.
A tészta tetejét szórjuk meg liszttel, majd újból hagyjuk kelni. Ha ismét a kétszeresére nőtt, borítsuk ki a deszkára és dolgozzuk bele a mazsolát (amelyet előzőleg langyos vízben áztattunk).Először formáljunk belőle három cipót, majd hosszúkás hengereket, ez után jöhet a fonás. Tegyük vajjal kikent formába, és ismét takarjuk le, hogy felvehesse a forma alakját, és annak tetejéig dagadhasson. Ekkor kenjük meg tojássárgájával.
A tészta tetejét szórjuk meg liszttel, majd újból hagyjuk kelni. Ha ismét a kétszeresére nőtt, borítsuk ki a deszkára és dolgozzuk bele a mazsolát (amelyet előzőleg langyos vízben áztattunk).Először formáljunk belőle három cipót, majd hosszúkás hengereket, ez után jöhet a fonás. Tegyük vajjal kikent formába, és ismét takarjuk le, hogy felvehesse a forma alakját, és annak tetejéig dagadhasson. Ekkor kenjük meg tojássárgájával.
Előmelegített sütőben, 200 fokon, 40 perc alatt pirosra sül. A formában hagyjuk kihűlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése