Újabb bűnbakok érkeztek

Újabb bűnbakok érkeztek

Mostanában sok érdekes információ, titok, leleplezés lát napvilágot. Ilyen korszakban élünk, most aztán kiderülnek a csalások, hazugságok szép sorban, akár több száz vagy ezer év távlatából is. Egyre többet lehet hallani a hüllők uralmáról is a Földön. Van aki szerint az angol királyi család is közéjük tartozik, más a Holdat tartja ezen lények eszközének (nem gondolom, hogy a székely zászlón és az ősi kultúrák jelképei közt helyet kapott volna így), de egyvalami közös ezekben a szenzációs hírekben. Mind igyekszik valamilyen hibást keresni az emberiség morális lejtmenetéhez, az embertelenül működő társadalmakhoz, valakiket, akik felelősek azért, hogy ide jutottunk. Rendkívüli áthallás van az álkeresztény egyházak Sátán-képével, amely évszázadokon keresztül látszólag levette az keresztény hitű emberek válláról a felelősséget saját negatív gondolataikért és azok által teremtett helyzeteikért.

Most újabb formát és nevet találtak egyesek, amivel riogatni lehet az embereket, amin keresztül ismét éreztetni lehet azzal, aki hatása alá kerül, a kiszolgáltatottság érzését. El tudom képzelni, hogy ezek a lények léteznek, sőt azt is, hogy a Földön vannak, illetve ennek ellenkezőjét is, de ha itt vannak, akkor abban az embernek is kulcsszerepe van. A lélekfejlődés rögös útján bizony vannak megtanulandó, megélendő élethelyzetek, átélendő korszakok, megtapasztalandó minőségek. Nyilvánvalóak a múltbeli és a jelenkori emberiség ellenes tevékenységek, manipulációk és nyilván vannak ennek elkövetői, felelősei is, bármilyen magyarázattal takargassák is tetteiket, de ha rájuk figyelünk, elfelejtünk magunkkal törődni és megtalálni a kiutat a jelen helyzetből. Ha az emberiség saját tudatszintjének megfelelően önszántából még mindig nem tudta – vagy nem akarta - megvalósítani a mindennapi életében a nagy spirituális tanítók javaslatait, akkor a sorsnak nincs más választása, mint végigpofozni az úton. Tulajdonképpen amit mi sokszor sorsnak hívunk, az saját szellemünk (örök lényünk) kívánsága mindenkori fejlődésünk, tapasztalatszerzésünk érdekében, aki persze Isten része, annak minden tulajdonságával.

Miért is ez az ijesztgetés, ellenérzés-keltés? Már megint valaki vagy valakik ellen kellene összefogni és nem valamiért? Elismerem, rendkívül bosszantó, ha kiderül, hogy évezredes csalások áldozatai lettünk, vagy hogy lépten-nyomon hagytuk magunkat befolyásolni, manipulálni. A kérdés csak az, hogy akarunk-e ezen az állapoton változtatni, vagy csak úgy teszünk, mintha akarnánk? Esetleg a vágy már felébredt bennünk, de várunk valakire, aki mindezt megoldja helyettünk, hogy lehetőleg semmi erőfeszítést se kelljen tennünk a szeretetteli világért? Közben pedig jól elvagyunk a langyos pocsolyában, vagy az önsajnálat mocsarában. Esetleg kényszeresen próbálunk jót tenni az életünk egyik oldalán, miközben a másikon leromboljuk? Bizony-bizony most eljön a pillanat, amikor az emberiség gyerekkora véget ér és el kell kezdeni felnőni, felelősséget vállalni saját tetteinkért, gondolatainkért, teremtéseinkért. Az ijesztgetések hátterében pedig valószínűleg ugyanazon minőségű energiák, lények, emberek, társaságok állnak, mint eddig, csak a cégér változik. Nyilvánvaló, hogy csak azoknál tudnak hatást elérni, akikben még mindig erős félelmek bujkálnak, akik talán csak agyilag (vagy úgy sem) értik a minden EGY, a „Minden a rokonom” életigazságot. Természetesen akik erősen bele vannak ragadva a megosztásba és megosztottságba, azok még tovább játszhatják az áldozat-bűnös szerepjátékokat, de a szeretet alapú elfogadás és összefogás folyamata már elindult és megállíthatatlan. Egyre több emberben tudatosul a félelmek elengedésének, a valamiért való összefogásnak a szükségszerűsége és saját igazi minőségének megéléséhez szükséges rezgésemelés vágya. A régen orránál fogva vezethető tömeg is átalakul, bár bizonyos idő kell hozzá, de az úttörők már elindultak, akiket ezrek és milliók követnek majd. A cél a saját felelősség felvállalása, ami által nyilvánvalóvá válik a változtatás szükségessége a gyakorlatban, a gondolkodásban és a tettekben is. Az önbecsapások kiiktatása vezethet el a valóság megéléséhez, a saját teremtő erőnek a mindenséggel harmóniában történő használatához, a megbocsájtáshoz, elfogadáshoz, egyfajta belső alkímiához.

Emberek milliói állnak a tudatosodás kapujában, amely kapun az Univerzum korszakváltásának megváltozott uralkodó energiái, erői segítik majd át őket. Egyre kevésbé működnek az eddig bevált látszat-ellenség képek, és a régi (több ezer éves) uralkodó réteg keze közül úgy csúszik ki a hatalom és a tömegbázis, mint ahogy a marék homokot viszi tovább a víz az ujjak résein keresztül. Ébredünk!

Áldás!

Atilla-Atarvis

Verőce, 2012. január 11.