2012. december 4., kedd

Új Jövő virrad ránk,- Adventi gondolataim





Az éj sötétjéből lassan előbújik a Fény és sokan tágra nyílt szemmel csodálják, hogy lehet az, hogy eddig nem vették észre.
Lelkük megnyílik, szívük örömmámorban úszik, rádöbbennek nincs mitől félniük…..
A változás természetes velejárója az életünknek, semmi nem marad ugyanaz.
Ezeket a napokat többnyire nehezen élitek meg, de ha tudjátok, hogy nem kell félni az elkövetkező változásoktól, akkor a lélek egy ösztönös bizalommal fordul a jövő felé.
Ne féljetek elengedni a múltat, a látszólag biztonságos élethelyzeteket, amelyek nem tesznek boldoggá, melyben csak vegetálsz.
Nyisd meg szíved, lelked, és fogadd magadba a mindent átalakító Fényt.
Az adventi várakozás csendjében tekints mélyen magadba, vess számot az életeddel, engedj el mindent ami fájdalmat okoz lelkednek és csak a szépet és a jót tartsd meg.
Csodálatos pillanatok vannak az életben amiből nap mint töltekezhetünk, de a magyar lélek többnyire csak a múltba réved.
Sokan még mindig fájó és sebzett lélekkel élnek, mert nem tudják felszabadítani magukban a múltat és ez bilincsként rabságban fogva tartja lelküket.
Szabadíts fel magadban a félelmet, a szorongást, és töltsd meg a helyét bizalommal, hittel, isteni ráhagyatkozással.
Vannak olyan helyzetek az életben, amikor a lélek teljesen tanácstalan, mert nem tud mit tenni, élete boldogulása érdekében már minden lehetséges eszközt igénybe vett, de ennek ellenére élete folyása mégsem úgy alakul ahogyan ő azt elképzelte, ahogy szeretné, a lelkének kedves lenne.
Ilyenkor még erősebben lép be lelkünkbe a hit és az Istenbe vetett bizodalom, melyben tudjuk bármit is tehetünk, de saját erőnkből nem jutunk előre.
Isten a MI Gondviselőnk, nélküle, csak a saját akaratunk által nem jutunk előre.
Add át hát a problémáidat, a félelmeidet, szorongásaidat, elfojtott dühödet, keserűségedet Istennek, és hagyd, hogy Ő munkáljon benned. Hadd tisztítsa meg és szabadítsa fel lelked sötétségbe burkolt részeit.
Lelkünkbe nézés ideje jött el újra, és most még mélyebben szükséges számot vetnünk Önmagunkkal mint valaha.
Az Adventi várakozás csendjében lassan megszületünk, új emberré születünk ha hagyjuk, hogy a mindent átalakító Fény az Isteni Erő tegye bennünk a dolgát, ha megnyílunk előtte és magunkba fogadjuk Őt.
Tárt tehát szélesre lelked kapuját, engedd, hogy belépjen életedbe a változás, amelynek hatására lehet először azt érzed, hogy fenekestől felfordult az életed, de tudnod és hinned kell a pozitív  végkifejletben ami nem marad el.
Az éjszakai sötétséget apró lépésekkel szépen, lassan felváltja a Fény, és MI egy Új Világba születünk. Lelkünkben dal éled, a felismerés varázsa, mely újra és újra erőt ad a továbblépéshez.
Ennek a csodálatos, de egyben erőt próbáló út megtételéhez kívánok sok türelmet és Istenbe vetett bizodalmat.
Új Jövő virrad ránk hamarosan és MI belépünk az Aranykorba, melynek kezdetén vállvetve szükséges tennünk a dolgunkat, hogy felépítsük azt az Országot melyben minden magyar boldogan és szabadon él.
Minden kedves Olvasónak, ismerősnek, Barátomnak teljes szívemből kívánom, hogy váljanak valóra legféltettebb vágyai, álmai. Boldog, felszabadult és emelkedett lélekkel tekintsen az új felé, higgyen az Isteni Gondviselésben és ennek tudatában lépjen be az Aranykapun.
Most egy régebbi írásomat ismételve köszönök el.
Békés, lélekbe nézés általi, hittel teli adventi várakozást kívánok Mindenkinek!
Áldás! Áldás! Áldás!
Szívből jövő szeretettel. ÁhimRé
Feketéné Lendvai Katalin
Veszprém. Enyészet havának (december) 4.-ik napján.


-         Az a Szent Szövetség, ami bennünk éled újjá, megmutatja az utat számunkra.
Ezt a Szövetséget MI Magyarok, Istennel köttettük meg, és ezt soha senki nem választhatja szét, nem bonthatja szét,  esetleg csak megfeledkezett róla, mert olyan mélyen dugta el a szíve mélyére, hogy most figyelmeztetni kell rá, 
- Keresd meg Magadban Istent, s köss Új Szövetséget vele!
Egy olyan Szövetséget, melyet nem a félelem diktál, hanem a benned hazatérni kívánkozó Istenség.
Isten szeretetében végett mondunk a határoknak, Öntudatra ébredünk, 
és ez az Öntudatra ébredt ember már nem hisz el mindent, nem lehet megfélemlíteni, mert tudja, hogy az Örök Körforgásból csakis a szeretet kerülhet ki győztesen.


Lábnyomok:



 Hitvallás 
 
Vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar. 
 
Hirdetem,hogy testvér minden ember,
s hogy egymásra kell leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar. 
 
Hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal. 
 
Vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet,
és maradok ez úton, míg csak élek,
töretlen hittel ember és magyar. 

 
Wass Albert után szabadon 



Álmodtam egy szép világról, tiszta szívek országáról, ahol az élet mindig jó lesz, s fehér ruhában nézünk az Ég felé..
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=zgNVCz3WNMQ#!





„Gondoskodj, TE!”


Az üzenetet az Úr egy szentség hírében meghalt nápolyi ferences szerzetespapnak,Don Dolindo Ruotolnak adta,aki 1882-ben született,s a boldoggáavatása folyamatban van.

"Miért vagytok nyugtalanok és zavarodottak? 
- Hagyjátok rám a gondjaitokat, minden ügyeteket, és megnyugszotok. 
Bizony mondom nektek, minden valódi, vak és teljes odaadási gesztusotok meghozza az eredményt, amire vágytok, és megoldja a kibírhatatlan helyzeteket! 
Az, hogy rám hagyatkoztok, nem azt jelenti, hogy aggódtok, nyugtalankodtok és kétségbeestek, majd végül izgatottan megkértek, hogy segítsek.
Az Istenre-hagyatkozás azt jelenti, hogy nyugodtan becsukjátok lelketek szemét, és átadjátok magatokat nekem, hogy fölvegyelek a karomba, és átvigyelek a túlsó partra, mint egy anya az alvó kisgyermekét. 
Ami zaklatottá tesz és nagyon árt nektek, az a rágódás, az egy gondolat körüli forgás, az aggodalmaskodás, amivel kínozzátok magatokat, mert azt hiszitek, hogy mindenáron nektek kell mindent megoldani. . 
Pedig mennyi mindent tudok tenni, ha a lélek lelki és anyagi szükségleteiben hozzám fordul, rám néz és azt mondja: „Gondoskodj, TE!”, és közben becsukja a szemét, és megnyugszik bennem! .
Kevés kegyelmet kaptok, ha gyötritek magatokat, hogy megkapjátok, de nagyon sokat kaptok, ha az imátok a teljes önátadás és bizalomteli ráhagyatkozás.
A szenvedésben imádkoztok, hogy vegyem el, de úgy vegyem el, ahogy ti elképzelitek. 
Hozzám fordultok, de azt akarjátok, hogy én alkalmazkodjak a ti elgondolásotokhoz. 
Olyanok vagytok, mint az a beteg, aki orvoshoz megy, mégis ő maga akarja meghatározni, hogy milyen legyen a gyógymód. Ne így imádkozzatok, hanem úgy, ahogy tanítottalak titeket a Miatyánkban: „Szenteltessék meg a Te neved!” - ez azt jelenti: Dicsőítsen meg ez a bajom és szorongatásom. . 
„Jöjjön el a Te országod” azt jelenti: Minden építse a Te országodat bennünk és a világban. .
„Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” azt jelenti: Tégy ebben az ügyben úgy, ahogy a legjobbnak látod az öröklétünk és a földi életünk szempontjából.”
Ha igazán azt mondjátok: „Legyen meg a Te akaratod!”, vagy: „Gondoskodj Te!”, akkor beavatkozom egész mindenhatóságommal, és megoldom a kilátástalan helyzetet. 
És ha azt látod, hogy a helyzet rosszabbodott, ahelyett, hogy javult volna, akkor se nyugtalankodj! 
Csukd be a szemed, és mondd bizalommal: „Legyen meg a Te akaratod, gondoskodj Te!” 
Bizony mondom neked, gondoskodni fogok, beavatkozom, mint egy orvos, és akár csodát is teszek, ha kell.
Azt látod, hogy a beteg állapota rosszabbodott? 
Ne nyugtalankodj! Csukd be a szemed, és mondd: „Gondoskodj Te!” 
Bizony mondom neked, gondoskodni fogok."