2012. november 5., hétfő

A beteljesülés felé.





A duálfelek találkozásuktól fogva magasabb törvény alá kerülnek, amely őket sokkal szigorúbb mértékkel méri. - A találkozás nyoma az elválás után mint égő seb marad vissza a lelkükben.
 - A duálok egymásra találásától fogva az érzékiség elveszti velük szemben a ható törvény erejét.
 - Ettől kezdve a haladásuk rohamosan meggyorsul.
 - Ha újra testet öltenek, mindig áldást hoznak
 a Föld számára. - A beteljesedés útja.


A duálfelek összetalálkozásukkal új állomáshoz érkeznek el, amely állomás más törvénnyel ítéli meg minden cselekedetüket, minden elgondolásukat, mint amilyennel a fejlődés vonalán idáig megítéltettek. Ez a törvény feljebb emeli őket; és mivel ezáltal magasabb fokú lelki érzéshez jutottak és magasabb rendű igazság az, amely nekik irányt szab, ennélfogva hogyha ugyanazokat az eszközöket akarják a fejlődésükhöz felhasználni, amelyek őket idáig szolgálták, akkor ez magában véve is bukásukat okozza.
Ez azt jelenti, hogy mindazok az életörömök és életcélok, amelyek idáig hevítették és vezették őket, úgy, mint a többi átlagembereket, nekik ezentúl már nem szolgálhatnak céljaikul és nem képezhetik örömeiket, mert magasabb törvénybe léptek át.
Így az a férfi vagy nő, aki ilyen duális kapcsolatba kerül, nem hasonlíthatja össze többé a maga életét egy alacsonyabb fokú férfi vagy nő életével, így gondolkozván: "mivel ez vagy az a dolog annak nagyon jó és annak örömöt okoz, tehát én is megengedhetem magamnak ugyanazoknak az alacsonyabb rendű céloknak a hajszolását". Az esetleg amannak a számára még nagyon jó lehet, sőt annak a fokozatához képest talán majdnem törvényes is, aki még nem emelkedett fel emennek a fokozatáig, de aki már erre a magasabb fokozatra eljutott, az nem térhet vissza az alacsonyabb rendűhöz, hanem kénytelen a magasabb rendű törvényt követni, mert az alacsonyabb rendűben úgysem képes boldog lenni, egyszerűen azért, mert lelki érzései magasabb fokozatra emelkedtek.
Az ilyen lelket ezután már az érzéseinek magasabbrendűsége űzi-hajtja, úgy, hogy még ha valóban jobb, igazabb és becsületesebb életet él is, mint más emberek, a saját törvénye még így is sokkal hamarább megbosszulja a legkisebb visszaélést, a legkisebb visszaesést is, mint a nála alacsonyabb rendűt annak az élettörvénye; mindenért többet kell szenvednie és erősebben fizetni, és ez a szenvedés, ez a fizetés - hogy úgy mondjam - külön erkölcsi korlátokat képez körülötte, hogy valamiképp ismét a mélyre ne süllyedhessen alá.
Azért az ilyeneknek már itt a Földön mindig kevesebb és kevesebb lehetőségeik adódnak, hogy a test szerint élhessenek; éppen mivel azokat az erőket nem lehet újra visszasüllyeszteni és megmeríteni a szennyes atmoszférában, hogy azok a szellem, illetőleg a lélek körül ismét mint homályosságok és tévelygésre való lehetőségek helyezkedhessenek el.
Azért ezeknek a lelki természetüket olyan simává és átlátszóvá kell kidolgozniuk, hogy a magasabb rendű erkölcsi felfogással, amely bennük automatikusan kialakul, meg ne ütközhessenek. Mert ha megütköznek, akkor újra meg újra szétválás, fájdalmas megpróbáltatás és szakítás lesz a sorsuk.
A lehetőségek sokszor megvannak, hogy a majdnem egy fokozatú, vagy egymástól nem messze eső duálfelek találkozhassanak, hogy amely hibák és tévedések meg félreértések még a lelkükön tapadnak, azokat egy élet terhes, vagy kevésbé terhes körülményei között magukról lehánthassák. De ezt a kegyelmet a földi ember nagyon ritka esetben tudja felismerni, és a legtöbbször az következik be, mint amikor két meteor találkozik egymással: ha a lelki fejlődésük egy ponthoz el is vezeti őket, ahol találkozhatnak, de ha a szellemi felébredésük, a szellemi világosságuk még nem érkezett el ahhoz a ponthoz, hogy egymást szellemileg is megértve és kiegyenlítve együtt maradhassanak, akkor ismét csak szétválnak és mindegyik fél hordozza tovább a lelkében azt a sebet, a szétválásnak azt a fájdalmát, amely lelki fejletlenségük és szellemi homályosságuk következménye.
Ennek az érzésnek a maradványa mint valami égésnek a nyoma ott marad a lelkükben, és nem hagyja őket nyugodni, mert külön-külön mindegyik elégedetlen, mivel nem tudják többé azokat a lelki és szeretetigényeket senkivel és semmivel kielégíteni, amelyek a lelkükben felébredtek, hagy ez a sajgó, vágyódó seb megnyugodjék, meggyógyuljon.
Csakis az Isten útján, a szellemi fejlődésnek Krisztus által megjelölt útján találkozhatnak; és csakis ott maradhatnak együtt, kéz a kézben, egymást támogatva, egymást segítve s egymást az élet göröngyös útjain azzal a szeretettel erősítve, amely többé már nem földi, nem testi és nem ingadozó lelki érzés, nem bizonytalan vonzalom, hanem a lélek kiforrott bizonyossága a szeretetben, amely mintegy összenő a lélekben, szellemileg pedig összeforr abban a világosságban, abban a hitben és abban a megtisztult szellemi szeretetben, amely az Istent érzi önmagában megnyilatkozni.
Az ilyen duálok, akik Isten útján együtt haladva levetkőzik a földi életben a hiábavalóságokhoz, tévelygésekhez való ragaszkodásukat, továbbra is együtt maradnak a szellemvilágban, mert a testtel együtt levetnek minden érzéki kapcsolatot, mert hiszen a testi kapcsolat tulajdonképpen már el is veszítette rájuk nézve a ható törvény erejét, amely az alacsony világokon mint összekötő törvény nagyon is hivatva van arra, hogy a szétesni készülőket, az egymással meghasonlani készülőket a maga kíméletlen és nyers erejével összekösse és elvezesse azokhoz az eshetőségekhez és lehetőségekhez, amelyek a lélek útján a megismerés által tisztább légközt nyithatnak meg számukra.
Ennek a törvénynek azután már nincsen semmiféle szerepe többé, mert a lélekben kifejlődött a testiségmentes kapcsolódás, s a szellemi összeolvadás olyant tiszta boldogságot nyit meg mindkettőjük számára, hogy minden külön tanulás és ismeretszerzés nélkül ráeszmélnek arra, hogy ők tulajdonképpen egy szellemet képeznek, a gondolatuk, a törekvésük, az akaratuk egy, az érzéseik elválaszthatatlanok, mert összeforrtak egymással; érzelmi világukkal egy célt keresnek és egy cél felé sietnek, mivel a céljuk, a munkájuk, az érdeklődésük, a vágyuk, a törekvésük szintén egyet képez. Ezért nincs többé hatalom, amely őket egymástól elválaszthatná,
Tulajdonképpen csak ezután kezdődik meg számukra az a munka, amely minden egyes teremtett szellem elé ki van szabva, hogy mindazokat elvégezve és betöltve elnyerhesse a maga örökségét, amely az Istennél van fenntartva és elkészítve számára.
Ettől fogva megszűnnek a lelkükben azok a különböző rétegek, azok a homályosságok, amelyek tévedésbe hozhatnák őket; ekkor épül ki bennük az Isten felé az igazi nagy vonzódás és az egymás iránti nagy szeretet és a testvéri közösség érzete; ekkor veszi kezdetét az összhangban való végleges elhelyezkedés, az igazi munka.
Ezután már nincs sem elernyedés, sem elrestülés, mert a vágy mind nagyobb és nagyobb hevülést fejt ki a lelkükben; hiszen sok az elérnivaló, mert sok az elmulasztott alkalom; és a lélek apróbb-nagyobb hiányérzetei lassan betöltődnek azokkal az eredményekkel, amelyeket fejlődésük további útján elérhetnek.
És minden egyes eredménnyel, amit elértek, nagy boldogság, megelégedés, békesség és öröm tölti el őket, és ebben a megelégedésben, ebben az örömben, ebben a boldogságban olyan nagy szeretet fejlődik ki bennük, hogy valóságos önmagukról való megfeledkezéssel vetik bele magukat az örvénylő erőhullámzásba, amely őket az áldozatos szeretet munkájába sodorja bele, és hoznak fel másokat is a mélyből magukkal azok közül, akiket szerettek, akik valaha valami jót cselekedtek velük, akik valaha melléjük álltuk a szeretetükkel, akik valaha a küzdelmeikben, a fájdalmaikban egy-egy jó szóval, bátorítással, vigasztalással szolgálták őket.
Ezért sokszor újra felveszik a földi test terhét; és ekkor egy pillanat alatt egymásra találnak, és soha többé el nem válnak, s nagyot mozdítanak a haladás szekerén a Földön: a fejlődés új vonalát, új lehetőségeit nyitják meg a földi emberek előtt.
Van rá eset, hogy áldozatul is esnek, illetőleg földi életük az áldozati oltáron hamvad el.
Ezek mindig hoznak a világnak valamit a szeretetük bőségéből; szeretetük gazdagságából bőkezűen ajándékoztak; a hit világosságát gyújtják fel a tévelygők előtt, valamely igazságot hoznak felszínre és ragyogtatnak meg a földi ember kereső szeme előtt - azután újra eltűnnek a küzdés színhelyéről, hogy ismét belevegyüljenek zavartalan boldogságuk világába.
Sokszor itt élnek a szférákon és azokért dolgoznak, akiket szerettek; és az emberek nem is tudnak róluk, nem ismerik őket, akik az ő sorsukat intézik; s ha csak egy család mellett állnak is, ha csak egy ember mellé állnak is oda - egy csetlő-botló ember mellé - és megerősítik őt, akkor is küldetést töltenek be.
De ez nekik nem áldozat, mert ők a sokból adnak; ráemlékeznek arra, hogy ők is szenvedtek, küzdöttek a bizonytalanságban, a sötét tengeren, a bűn tengerében, és szívesen vállalnak munkát az Úr szőlőjében s kisebb-nagyobb küldetésükkel előbbre segítik azokat, akik gyengék, akik tántorognak.
Kisebb őrszellemi tisztségeket is bíz reájuk a Gondviselés a nagyobb őrszellemek, az Isten kegyelmének hordozói mellett.
Ez az útja ama ragyogó élet elérésének, amelyről minden lélek álmodik; ez az a valóság, amely a bűnök, félreértések, hibák és tévelygések levetkőzésével vár az emberre. Ez az az állapot, ahová a szigorú törvények könnyek között és vércseppek hullatásával vezetik a végzet útján a lelket.
Ez az, aminek nem lehet ellenállni, mert bennünk van és bennetek van a lélek legmélyén ez az alaptermészet, a mennyei természet.
Ez az, amit a sátán is tud és kihasznál, amit ki akar kerültetni az emberek lelkével, hogy tegyék félre az igazságot, mert ő ezt a boldogságot ígéri azoknak, akik őt követik, akik az ő igazságát fogadják el, amely azonban nem más, mint az igazságnak utánzata, árnyéka: hazugság.
Ne higgyetek hát neki, mert minden tévedésért, minden bűnért, minden mulasztásért a lelketek vérével, keserű fájdalommal, kínos, szenvedésteljes csalódással és gyötrelemmel kell majd megfizetnetek. Mert sokat kell szenvedni, ameddig az ember a tapasztalás útján ismeri meg az igazságot!
Isten azonban azt akarja, hogy ezektől a keserű szenvedésektől és fájdalmaktól megkíméljen benneteket; ezért mondja az Úr: "Bízzatok, én meggyőztem a világot!" Ez a világ a tévedések és hazugságok világa.
Hiszen éppen azért kell az embernek a tapasztalás keserű könnyeivel fizetnie, mivel valóságnak hitte a hazugságot, mivel elhitte, hogy munka és fáradság nélkül is könnyen boldog életet szerezhet magának. Ezért nyúl ahhoz a lehetőséghez, amely előtte áll mint válaszút; s mikor cselekedhetnék irgalmasságot és jót, cselekszik rosszat, botorul azt hívén, hogy most valami jót csikart ki abból a kézből, amelyben jó is, rossz is van; kicsikarta a nagyon is mulandó, rövid életű, kicsiny kedvező jót, de vele együtt a szenvedés és csalódás fájdalmát is.
Mert hamar elfogy a sátán által nyújtott bőség, és hosszú, kiszámíthatatlan időkig tart az ínség, amely azután következik a lélekre és a testre egyaránt.
Tehát ne higgyetek a hazugság szellemének, hanem higgyetek az igazságnak; és ha már az igazságért szenvednetek kell is, ha ma megköveztetés, keresztre feszítés jár is érte, a holnap, a feltámadás a tiétek!
Ne féljetek!
Ha a ma pillanata az uralkodás előnyét ígéri is nektek, ha az indulatotokat, a bosszúságotokat ma kiönthetnétek is embertársatokra vagy ellenségetekre, és az a ti lelketeknek bizonyos megnyugvást szerezne is, ne cselekedjétek, mert ha cselekszitek, önmagatokra öntitek ki, mivel a rossz él és azzal találkoztok!
De ha megölitek magatokban a rosszat, akkor megszabadultok tőle, nincs tovább; legyőztétek a gonoszt magatokban, s kinyílik előttetek a Menny, és mennyei erők emelnek benneteket abba a világba, ahol minden kiegyenlítődik, s egy szempillantás alatt minden fájdalom és szenvedés feledésbe merül.



[1] Mert a férfi és a nő külön-külön nem lelki, hanem szellemi princípiumok, mivel már bent a szellemben van meg köztük a különbözőség.
[2] Mert hiszen őket is megtépi a kételkedés vihara és elülteti bennük azokat a keserű gondolatokat és érzéseket, hogy: "Miért kell annyit szenvednem, hiszen semmi rosszat sem tettem, semmi törekvésem sem irányul a rosszra, és az életem minden megnyilatkozására mégis ilyen eredmények jönnek!"
[3] Mint már mondtam, ameddig mind a férfi, mind a női szellemeket az érzéki törekvések irányítják, addig nincsenek együtt, hanem addig a női fél alacsonyabbnak van minősítve mind a Földön, mind pedig a Föld körüli szférákon.
-részlet .Dual Törvény.-Névtelen Szellem.